Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 78. szám

Esztergom, V. évfolyam.

78- szám.

yv\,

EGJELENIIC HETENKINT KÉTSZER'.

VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié

........................................G frt — l<r.

f

él évre.............................................3 * — ,

n

egyedévre...............................................1 „ 5 0 „

Egyes szám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye

SZERKESZTŐSÉG:

JPfALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová fi léip szellemi részét illeti» közlemények luiMemlök.

KIADÓHIVATAL:

|SzÉCHENI-TÉR

IiovíÍ ;i hivatalos s a inagáu hirdetésük, a nyíl dérbe szánt közlemények, előlizetési jténzek és reelamiilások intézendök.

Csütörtök, 1883. szeptember 27-én

f

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IlIRUlíTJíSKK :

1 szótól 100 szóig — frt. 75 ki'. 100—200-ig . 1 „ f>0 „

200—Ít00-ig . 2 „ 25 „

liélyegilíj 30 kr.

MAflÁNIIIItDIOTÉSlíK

megállapod .is szerint lehető legjntányosah ban közöl te tuek.

NYILTTÉ1Í sora 20 Kr;

Hová a kaszárnyával?

Ez a szőnyegen forgó kérdés képezi nemcsak a városatyák, hanem a hivatalnok, kereskedői, iparos és földmivolo osztály előtt a napi beszéd tárgyát mindaddig mig végérvényesen elintézést nem nyer.

Miután e kérdést illetőleg a hangulat kétfelé ágazik, hát próbáljuk megmérlegelni: vnjjon melyik helyiség érdemel több figyelmet, t. i. a volt kaszárnya helyiség a szomszédos házakat is ide tudva, vagy azon helyiség, mely a Dorogi ut, Csillag-utczn, Yarju-utcza ős Kendertőld-nteza által szegélyezett négyszöget képez ? Ha a rövidség okáért szabad a régi kaszárnya és szomszédos épületekre a „belső helyiség“ és a csil- lag-utczai négyszögterületro a „külső helyiség“ elnevezést alkalmazni, úgy a mérlegelést a következőkben találjuk jónak körvonalozni.

Azt mondják ugyanis, hogy a belső helyiségnél előfordulandó kisajatitási összeg circa 40,000-rel múlná felül a külsőét. A töltési munkálatok is jelen tékeuyebb összeget emésztenének fel a belső, mint a külsőnél. Továbbá hozzáteszik, miszerint azon felfogás, hogy szépités szempontjából inkább a belső érdemel figyelmet, nagyon téves, sőt az önzés bizonyos bélyegét viseli magán, mert a külső rész is ép úgy Esztergomé mint a belső, tehát a szépitési tekintetnek is egyaránt ki kell hatni mindkettőre, vagyis egyik sem emelkedhetik és szépülhet folyton a másik rovására.

Eltekintve ettől, vegyük a kaszárnyát mint épülettömeget és kérdezzük megj önmagunkat: vájjon a colo.ssális, égl>o

meredő falak hol gyakorolnak hatást és hol kötik le inkább a szemlélő figyelmét, ott-e, hol más tekintélyes épületek sorakoznak körülötte, vagy ott a hol egyéb épületek törpéknek látszanak mellette. Egyébként, ha az egyformaság kedvét nem bolygatjuk is, az a Csil- lag-ulcza és Dorogi-ut nem fekszik-e Esztergomnak legszebb pontjain és azon helyen, a hóimét a terjeszkedésre, ha majdan a vasutat is megnyertük, tért nyerünk. Hogy ezen utczák csinosodása csak úgy kiváuatos, mint a többié, az kétséget sem szenved, azért az erre kínálkozó alkalmat, mely kezdeményezés kép szolgálna annak fokozatos emelkedésére ha a kaszárnya idő építtetnék mi sem választjuk el, hanem mi is számítunk arra és várjuk ép oly joggal mint a belsőség

Az a kaszárnya, mely seholsom ékeskedik palotaszerül külsővel, talán inkább künn felelne meg a várakozásnak, mert itt díszére szolgálna az egész környéknek legalább addig, mig e városrész a belsőhöz hasonló emelkedettségre nem vergődött.

Talán elég volna ebből ennyi, most térjünk át másra.

Felhozzák még, hogy a kaszárnya építése a belsőség mellett szól abban is, hogy a katonának szükségletei beszerzését közelről kell eszközölhetővó tenni.

Ugyan szabad kérdenünk : mik azok a katonai szükségletek a mik csupán a belső téren szerezhetők meg ? Talán valami különlegességek, pl. szivarokban, vastárgyakban, majolika árukban stb.

Mi úgy tudjuk, hogy a katonának [szappan, kenyér, fénymáz, zsir a fegyverhez, kefe s ily féle apróságok kol lőnek s ha még vau pénze : szalonna, nehány korty bor, egyéb talán semmi. Már most hogy ezeket az elősorolt ka tonai szükségleteket künn be ne bírná szorozni, azt senki sem hiheti el, sőt bátran állíthatjuk, hogy a boritalhoz olcsóbban juthat, künn mint benn. — Továbbá említés nélkül nem hagyható azon körülmény, a mi a külső helyiség értékét növeli, t. i. a gyakorlótér közelsége. Ezt elvitatni nem lehet, mert a katonának, kivált lia fáradt tagokkal érkezik hazaa gyakorlatról számbavehető előnyét képezi.

Végül kiváló gondot kell fordítanunk arra, hogy városunk érdeke koczkázta- tott állapotba helyeztetik, ha mi a kaszárnyát a szomszéd városokhoz kö zelebb fekvő helyen emeljük, nekünk jól felfogott érdekünk is úgy kívánja, hogy a haszon, mi a katonaság iltléto folytán előáll, kezeink közé szivárogjon s nekünk hozzon gyümölcsöt, ne azon városrészeknek, melyek közigazgatásilag tőlünk különválva, térkőinkben nem osztozva : csupán a haszonélvezetben

ismerik el a velünk való közösségüket.

Ha a kaszárnya építése külső helyiségen eszközöltetik, el lehetünk készülve, hogy a külsőség jelen alakjából ki fog bizonyosan vetkőzni s Esztergom kir. városnak csak olyan büszkeségét képezné mint akár melyik jelesebb pont

Ennyit az ügy érdekében a többi a városatyák dolga, kik úgy hisszük, méltányolni fogják talán szerény észrevételeinket, melyeket a jelen alkalommal szellőztetni bátorkodtunk.

TÖBB POLGÁR.

Gazdasági levél.

(A tanya-bérrendszer és a kivándorlás.)

VI.

(Befejezés.)

Mig Magyarország mezőgazda, ságot űző publicuma nem lesz a politikának legfőbb tényezője, a mig ez magát mindig szívatni fogja, miként mostanig, a helyett, hogy irányadó s döntő befolyást gyakorolna a helyipolitikára : addig a

magyar nemzet csak abstract politikát fog űzni, melynek nem lesz gyakorlati alapja ; addig a magyar nemzet csak ügyvédje lesz a monarchiának, melyet Ausztria-Magyarországnak neveznek és a többi európai népek politikai érdekeinek, de maga ura, önerejéből életerős, egészségnek örvendő állam nem lesz soha.

És vájjon noni-o ily szerepben élünk mi magyarok ? 1867. óta, mi magunk intézzük politikai ügyeinket. Vájjon jutott-e azóta eszébe a nemzetnek, hogy nemzetgazdászati politikát űzzön ? Hogy mint nyerstermelő ország törvény hatóságilag gondoskodjék mezőgazdasági viszonyainak, mint létfeltételének, mint legvitálisabb érdekének nagyobb mérvű fejlesztéséről. A mi hébo-korba történt csak foltozgatási munka volt. Es mi ennek az oka ? csak az, hogy mi magyarok, miként a németek mondják : „Íréiben nur Ackerbau, aber keine Ag- ricultur“.

A mezőgazdaság minket ural, nem pedig mi a mezőgazdaságot. Egy elkerülhetetlen szükséges roszuak tekintjük azt, a melytől inkább csak menekülni szeretnénk, semmint vele komolyan szembenézni, megküzdeni és győzni. — Nincsonek szoros értelemben vett földAi „Eszter jóm és Vidéke“ tárcája.

Bukott angyalok közt.

(Három közlemény.)

II.

A fegyház földszintjén mindenféle mesterember műhelyet találtunk. Az egyik szobában asztalos szerszámokat, a másikban esztergát, a harmadikban szabomíihelybe való dolgokat, a negyedikben lábbeli készítő szereket láttunk.

— Itt dolgozgatnak a fegyőrök, a kik a fegyház kizárólagos férfi lakói. Földszinten laknak s csak akkor rukkolnak be, ha szükség van rájuk.

— És négyszáz harmincz rabnőre hány fegyőr elégséges? — kérdém az igazgatót.

— Elég az a nyolez markos férfiú, aki itt dolgozik, mert valamennyi iparos, ha nem fegyor; különben mindannyi családapa s a faluban tartja rendes lakását.

— Es lehet azzal a nyolez fegy őrrel rendet tartani ?

— Nagyon is lehet. A fegyelem szigorú; minden engedetlenség vagy ellenállás erős megtorlásban részesül. Különben lmszon- uyolcz apácza gondozza a rabnőket s mind a huszonuyolczau felügyeleti joggal bírnak.

— Hát nem fordulnak-e elő olykor zendülések ?

— Márianosztráu nem, Mikor Illaváu voltam — mond az igazgató — szembe kellet néznem a halállal, mert a fegyeuezek le- ttötték a fegyőröket s elragadták tőlük a

fegyvereket. Töltéseik azonban nem voltak, revolverrel lőttem közéjük s maguk a fe- gvenczek működtek közre a zeudülők megfékezésére. A zeudülők sorsa igen megsu- lyosbult ; mélyebb börtönt, bilincseket s szigorú böjtöt kaptak, fogsági idejükre néhány esztendei ráadás is járult ; mig a pártomon levők enyhébb bánásmódot élveztek s bizony némi törlést is büuhödésük esztendeiből. Ugyanígy történnék csak itten is. A mióta Nosztrán vagyok, pedig inár jó ideje, egyetlenegy szökés fordult elő. A fegyőr a szökevény után lőtt s olyam esetlen volt, hogy önmagát sebezte meg halálosan s a rabuő meg is menekült. Egyéb szökési kísérletek a fegyeneznők által hiúsulnak meg, kik maguk iramodnak a szökevény után.

— Ki rendelkezik a nyolez állami fegy- őrrel ?“

— Én s a zárda tagjai. Minden apácza felügyelő s fényi tő hatalommal bir az igazgató távollétében, mert liiszeu nekem is csak irodám van a fegyházban s lakásom távolabb esik. A fegyőrök figyelmeztetésére csengők futnak le az épület minden részéről s legvégső ecetben ilyeu sípokat használunk.

Az igazgató egy ujjnyi hosszúságú s vastagságú sárgarézből készült sípot mulatott.

Ekkor több apácza vonult végig a folyosón. Rendkívül szétágazó fejér fej kendőt használnak. Üdvözletünket igen nyájasan viszonozzák s nagyrészt nemeiül társalognak.

A huszotmyolcz testvér a gráczi anyaházból való. Nagyon szigorú fogadalmaik vannak. Hivatásukon kívül állókkal huzamosabban nem igen értekeznek ; idegenekkel röviden bánnak s ha csak kis njjók is érintkezésbe jut valahogy egy férfival, azonnal megmossák kezüket.

Több igeu vonzó s kellemes vouásu nőt vettem észre az apáczák testületében, aki mindannyin gráczi s mindamellett megtanulta s beszéli is a hivatalos magyar nyelvet.

Nehezebb föladata, súlyosabb hivatása már nem is lehet egy nőnek, mint hogy egész életét romlott erkölcsű, gonosz lelkű és átkos iudulatu rabuok gondozására í'or- di tja.

De íoüségesebbföladatasszeiíLebbjhivatásasem lehel egy nőnek, mint hogy egész életét a megtévedtek javítására, a bűnösök és megátalkodott rabnők megtérítésére fordítsa.

Ilyen nehéz s mindamellett fenséges feladatot. ilyen súlyos smindamellett szent hivatást teljesítenek azok az apáczák, kik a márianosztrai szomorú fegyházban áldozzák föl ifjúságukat s cserélik ki az élet gyönyöreit a rideg börtöui munkáért.

Nem egyszer tör ki ajkukon a nehéz panasz. Jóságukért néhány gonosz lélek gyakran sértéssel, sőt bántalmazással fizet s ilyenkor, ha a szigorú megfenyités meg is adja a látszatos elégtételt, marad valami mégis a lélekben, a mi állandó keserűséget okoz.

Az apáczák bánásmódja álfalában igen humánus, jóságuk pedig annyira lekötelező, hogy a legtöbb rabnő bálványozza őket.

Századunk humánus szelleme nem is fe- nyitőházat, hanem javitóházát lát a márianosztrai börtönökben s az a modor, melyben a fogolyuők részesülnek, nem is a büntető

igazságszolgáltatás megtorlását, hanem aa jók társaságába való visszauevelést czélozz és eszközli.

Az alsó helyiségek nagyrészt az épület ellátására és fentartására szolgáló eszközöket egyesitik magukban.

A hatalmas konyhán pékiául ötszáz személy számára főznek naponkint eleséget s az óriási katlanokat és kádakat gőzzel telitik. A konyhához nagy kiterjedésű éléstárak, sűtőkemenezék, faraktárak s egyéb helyisé gek csatlakoznak. A mosókouyha gőzzel telitett, impozáns kádakkal rendelkezik. A ruhaszárító s vasaló terem szintén meglepő uagyságu és berendezésű.

És a földszinti helyiség munkásai mind rabnők egytől-egyig. A konyhában vagy tiz fogolynő foglalatoskodik egy apácza felügyelete alatt.

A rabuok kivétel nélkül egyforma ruhában járnak s egyforma ellátásban és bánásmódban részesülnek.

Amiut az igazgatóságot arról értesítik, hogy ezen és ezen a vonaton vagy hajón rendőri fedezet alatt innen és innen egy elitéit nőt hoznak, az igazgatóság már intézkedéseket tesz a kellő fogadtatás iránt.

Nem valami lelkes fogadtatás az.

Mindössze annyiból áll, hogy az igazgató átveszi a rabuőt, beírja nevét a lajstromba, kijelöli számára aj, osztályt, melyben fogságát tölteni fogja, utal\ányozza a kellő ruhauemüt s utasítja a testvéreket, hogy orvosilag megvizsgáltassák s behozott ruháit a ruhatárban lepecsételve a többi csomag köze tegyék.

Már most a munkakör mégha táró

; s