Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 74. szám
országos rendezése késik, s az irányban az (lőmunkálntok csiga lassúsággal folynak, úgy ennek okait részint gyarló pénzügyi viszonya, részint az államháztartás nagyon is egyenetlen mérlegében, de talán leginkább a honatyák közi) nyösségében találjuk, kik tudvalevőleg legnagyobb részt részesei a regálé jo goknak, őket tehát a busás bérösszegek beszedésén ki vili más alig érdekli. De mennyivel máskép áll ez városunknál, a hol a regálé jog nem egyes privát személyé, hanem magáé a városé illetőleg a közönségé, a közönségnek jól felfogott érdeke pedig azt kivánja, hogy a város ezen regálé jogot ne az eddigi egyedárusági bérrendszer mellett, hanem a mai kor igényei s a szabad ipar és kereskedelem feltételeinek megfelelőig értékesítse. Mert az egyedárusági jognak megadása, különösen mint nálunk lenni szokott, minden ellenőrzés nélkül már magában véve tág tért nyit a vissza élésre, kénytelen a fogyasztó közönség, hogy a bérlőnyerészkedési vágyait kielégítse az általa kimérésre bocsájtutt bármilyen szeszes italokat drága pénzen élvezni, legyen az bármily rósz vagy az egészségre bármenyire ártalmas, haszta lan volna itt panasz, vagy intés, a bérlő mindenható s nincs ki őt visszaélései- ben fékezze, neki korlátot szabathas- son, vagy őt tiszta s hamisitlau italok kimérésére kötelezze, inert ha ugyan még köteleznék is, nincs a ki ellenőrizze s igy kénytelen a közönség tűrni s hallgatni s mindezt miért? Hogy közjövedelmei 3— 4000 ftlal szaporodjanak s hogy a, városi pótadó 1—2 krral kevesebb legyen. No itt ugyan a nyereség sehogy sincs arányban a veszteséggel, mert mig a réven nyerünk 3—4000 ftot, addig a vámon elveszniük 15—20,000 ftot és hogy állításom valódiságát igazoljam, bátor vagyok a következőkre utalni : A szesz és szeszesital manapság oly fontos kereskedelmi s élvezeti czikk, akár csak a liszt, bús, bor, zsir stb. Szüksége van arra nem csak a szegényebb munkás embernek, hanem föltalálható az fényes úri lakokban sőt palotákban is, természetesen finomabb minőségben s alig vau ember, ki többé vagy kevésbé ne élvezné a szeszes italt. Nincs háztartás a hol éven át néhány liter szesz, v. pálinka el ne fogyjon. Már most ha számításba vesszük a minőséget és árkülönbözetet, szabad verseny és egyed áruság mellett lehetetlen, bogy szembe Ruháiból a szint kivette a uapsugár, messze útról térhetett, de azért nem voR legkevésbé sem fáradt. Legelső kérdése az lehetett, hogy hol a kórház, mert a miut az odavezető utat megtudta, egyenesen arra tartott. Az utcza gyerekei a furcsa öltözetű leányt megcsufolták, megnevették, de az idegen zarándoknak ismeretlen volt a magyar szó s érthetetlen a gúnyolás. Becsöngetett a kórház kapuján. A Quasimödó kinyitotta. —■ Kit keres ? — kérdé a viruló színben levő idegeu leányt. — Ugy-e a kórházban vagyok. — Valóságosan. — Akkor vegyenek föl engem. És ezzel belépett az ajtón. A Quasimódó nagyot bámult, a lisztéit testvérek nagyot néztek, mikor a hosszú útról érkezhetett leány fölvételét sürgette. A legegészségesebb s a legépebb testben egészséges és ép lélek mellett mit kereshet a kórházban ? Fölvették. Adtak neki egy tiszta ágyat a női osztályban s az érthetetlen beteg türelmetlenül várta az orvosokat. * Másnap reggel az orvosok társaságában váratlan alkalmam nyílt a kórházba mennem, a hol oly sok lélektani tanulmányt és megfigyelést lehet tenni. Már bemenetkor megsúgták, hogy egy igen érdekes svéd leány érkezett, aki minden áron betegnek vallja magát, pedig olyan egészséges mint a makk. Az nj putiensre fordult az orvosok figyellötlő ne legyen az óriási különbség s bátran mondhatom, hogy csak 5 liternyi szeszes italnál 1 fit 50 kr 10 liternyi 3 frt különbözet, igy adóztatjuk meg önmagunkat s 1—2 krnyi pótadó meg takarításáért kiadunk 3—4 annyit. Az egyedárúsággal útját vágjuk an nak, hogy Esztergom város e specialis productuma a szöllőt-ürköly és égett bor pálinkája, mely oly mosze vidéken hírnévnek örvend, csak szűk keretben mozoghat, pedig Esztergom előnyös fekvésénél s kiterjedt szöllő- liegyrégénél fogva hivatva volna nem csak a megyét, hanem Bars, Hont, Komárom, s Nyitni megyéket do.rai nálni. Kinek ne jutna még emlékezetébe a regáléjog bérbeadása előtt a 60. és 68. évben mily jelentékeny szerepet játszott az esztergomi törköly pálinka., s mily látogatottá tette e czikk piaczain- kat s heti vásárainkat. Ki ne emlékeznék azon százakra, kik hetivásár alkalmával ide tódultak, hordóikkal, korsóikkal, edényeikkel mesze vidékről, hogy maguknak jó minőségű s még se drága, italt vásároljanak háztartásuk, s munkásaik számára, kik pedig el nem mulasztották, hogy más egyéb szükséges gazdasági s háztartási czikkeket ne vásároltak volna. Miért nincs hát ez most is úgy ? a. felelet egyszerű, mert a vidéki közönség nem találja föl azon előnyöket, melyo két, csak a szabadmérés biztosíthat s miután nálunk sem kap sem olcsóbb som jobb szeszes italt, mint falujában, tehát miért fáradna Esztergomba ? talán azért, hogy azt mondhassa, hogy az észt1 rgomi zsidó regalistától való. A szesz nagyobb fogyasztása s jobb értékesítésének természetes folyománya a. nyers anyagoknak, t. i. a szőllőtörköly nek s borseprűnek jobb áron való értékesítése, addig mig jelenleg a szesz- termelő kénytelen áruinak távol piacot keríteni s kénytelen a távoli ut szállítási költségeit viselni, mi sem természetesebb, hogy a versenyt nehezíti, olcsóbban kell a pálinkát eladni, a szesztermelő a sző 11 ő termel on igyekszik magá t reg- ressálni, mig ellenben ha itt helyben értékesíthető volna a törköly, bor és szilvaszesz, mindez anomália megszűnnék s a szőllőtennelő a bor maradékait jobban értékesíthetné s itt czikkiró úrral egyet kell értenem s az évi kárt, mely ily elértéketlenités által elvesz, 12000 írtra tenni. — Vége köv. —me. Egy kínosan nyöszörgő beteg asszony mellett feküdt a viruló, egészséges arczú leány. Sötétpiros kurta haja gondosan rendezve. Arcza értelmes, homloka erélyes, szeme világos kék. Tagjai teltek, keze erős, de finom; hangja kellemes, beszéde rövid és határozott. A főorvos a titokzatos beteghez lépett. — Mi a haja ? — Egy varrótű van a lábamban — mond!a az idegeu leány, érdekes bajor kiejtésű németséggel. — Hol ? — Itt. Es ujjúval lába talpára mutatott. A varró tűnek semmi látszatja A főorvos figyelmesen tapogatta meg az egészséges lábat, de sehol sem érzett varrótűt. Az alorvos egy szót sem szólt, csak a fejére mutatott. Azt mondta az által nekem, hogy a varrótű valószínül eg a leány fejében van, mint rögeszme. Már-már hitelt adtam az alorvos magyarázatának, de a leány világos és értelmes beszéde megczáfolta azt a magyarázatot. — Érzem a tűt orvos úr —mondd minden érzelgés nélkül. — Eddig nem fájt, pedig már egy hónap óta benne van, de most némi fájdalmat okoz. Egy kis körutat csinált. Vágja föl orvos ur a lábamat s vegye ki kérem belőle az utazó varrótűt. Elszántan és határozottan beszélt s a főorvos előszedte tinóm bonezoló szereit. * Mig az apró kések, husinotélő ollók, s Nagy kaszárnya. Midőn Esztergom sz. kir. város képviselő testiileto Simor János bibornok bgprimás ő nagyméltóságánál küldött ségilog fejezte ki köszönetét és háláját abbeli magánúton nyert értesítése és öröme fölött, mely szerint Esztergom sz. kir. városnak nagy kaszárnya é.pit- kozbetése iránti kérelme ő Felsége által is megerősítést nyert és miután ezen örömhír legott az egész városban is szétterjedt és ez irányban minden pol gár keblét örömérzés és teljes megnyugvás lengette által. Tévednek tehát és nagyon csalódnak azok, kik még most is ngy vélekednek, hogy hátha még is a nagy kaszárnya építése elodáztatni fog. Azért nem lesz felesleges a közönségnek erre vonatkozólag némi tájékoz- hatása végett addig is, miglen ez érdemben ezen ügy több oldalról szakavatottakban megvitatva lesz, egyet- mást tudomására hozni és pedig azon csüggedozők állítására, mintha ezen építkezés el odáz tatását főleg maga a polgármester, az ő szokott nem bánom féle álláspontjánál fogva segítené elő, csak is az a szerény megjegyzésünk van, miszerint ezen feltevés téves és ennek ellenkezője azokra esik vissza, kik a polgármestert olyan útra szerették volna terelni, mely zsák ntezába ha egyszer bele ment volna, ekkor ál lőtt volna csak elő azon kérdés meg- vitatása, vájjon ki lett volna annak az oka, hogy a polgármester a közgyűlés mellőzésével bele mert bocsátkozni oly vitális kérdés foganatosításába, melynek elbírálása egyedül csak is a közgyűlés ha tá s köréhez tartozik. És itt rosszalásunkat kell kifejeznünk a polgármester abbeli eljárása felett, mely szerint ezen fontos ügyben, a hozzája. érkezett megkeresések folytán, ezen ügyet a közgyűlés mellőzésével elég meggondolatlanul előbb egy bizottság tanácskozása alá merte bocsátani, mi végre ezen bizottságban előforduló azon minden alapnélküli kifejezéseknek, miszerint ezen bizottság tagjai az építkezésre nézve is magukat feljogosítottaknak és permanenseknek merték nyilvánítani, a közgyűlés nevében eleve is tiltakozunk és kijelentjük, miszerint ezen bizottság mandátuma a kaszárnya építésére vonatkozólag megszűnt, hanem igenis ez érdemben a közgyűlés fog határozni. Addig is tehát, miglen majd ezen hegyes bonezoló szerszámokat a szükséges tépés, szivacs, jég, karból, jodofonn s egyéb orvosi melléklettel összerakosgatták, azalatt alkalmam nyílt nz érdekes beteggel a következő társalgásba bocsátkoznom. —• Azt mondják, hogy kegyed Liudauböl gyalog jött Esztergomba. — Igazuk van. Bajorországból jövök gyalog s indulok Temesvárra szintén gyalog. — És ki kalauzolja ? — Földrajzi ismeretein. No azután vannak még jó emberek is a világou, a kik útba igazítanak. — De vannak ám rosszak is, a kik ufcon- utfelen előtűnnek. — Azokkal inár nem egyszer állottam szemben. Erkölcsi erő és határozottság a legbiztosabb fegyver az erkölcstelenek és határozatlanok ellen. — De nézze csak kisasszony, a maga ágya táblájára az van fölirva, hogy svéd eredetű és tanítónő. — Hát van abban valami különös ? — Ha nem is különös, de mindenesetre érdekes annyira, hogy bővebb elbeszélését kérjem. Az érdekes beteg mosolygott, azután ismét komoly arcczal folytatta. — Tehát rövid életrajzot kér. Rövid leszek, mint életrajzom. Születtem Svédországban, anyám éjszaknémet nő volt. Atyám korán elhalt s anyámmal Münchenbe származtunk. Münchenben jártam iskolába, elvégeztem a tanítónői praeparandiát. Ekkor meghalt édes anyám is s én egy angol családnál kaptam nevelőnői állást Münchenben. Egy két év múlva meghívtak máshová ne- nevelőuőnek. Ee itt nem voltam megelégedve fontos ügy íi maga utján a közgyűlés elé fog kerülni, mindenek előtt higgadt és nyugodt magatartásra hívunk fel minden egyes képviselőt és különösen óhajtandó, miszerint ezen ügyben minden képviseli) egyedül csak is a város és az összes lakosság, nem pedig csak a saját érdekeinek előmozdítására törekedjék, mert különben a mindnyájunk által óhajtandó azon czélt, hogy a nagy kaszárnya mennél előbb felépittessék, vajmi nehezen és csakis több akadályok legombolyitása után érhetjük el. Kölcsönös bizalom és testvéries ösz- szotartás legyen mindenikünk jelszava és ekkor városunk lassan épülni fog és nem sokára virágzása felé közeledik. Isten engedje. EGY KÉPVISELŐ. Vácz közönségét Tóth Béla egy kicsit fölizgatta. f Váczon ugyanis az a régi jó szokás járja, hogy minden színigazgató mindeu színiéiőadásért két forintot fizot a kórház javára. Persze Tóth Béla a két forintonkint összenőtt száztizenhat forintot egy kicsit megsokalta s nem fizette ki. Erre a váczi rendőrkapitány megkéri a hé kés megyei alispánt, hogy tiltsa ei az adós igazgatót a további előadások jogától, mert hiszen az engedélye siucs nála, liánéin a váczi kapitányi hivatalban. Engedély nélkül pedig nem szabad játszani. Az ügy már most fölmegy egész a . .. Különben Tóth Béla egy szidalmas röpiratot is adott ki, melyben két szerkesztőt erősen megtámadott. A visszavágások azonban szegény Tóth Bélát tökéletesen tönkre tették. Nincs kellemetlenebb komédia, mint az olyan, hol egy színigazgató a publicum néhány tagjával, szerkesztőkkel és kapitánnyal játszik. A szegénykének okvetetlenül el kell buknia, különösen mikor olyan ügyetlen támadó, mint Tóth Béla, a ki aligha megy többet a maga jószántából Váczra. * Azután Győrött is gyöngyélotet élnek. Ott is újságszerkesztők csinálnak tárgy hiányában botrányokat, holott egyébkor kíméletlenül kifakadnak a botrányok ellen. Egy élezlap szerkesztő megkorbácsolt egy nem élczlnpszerkesztőt s ezzel ki van. a viszonyokkal. Végre Temesvárra hívtak egy német családhoz. Július közepén indultam el Lindauból. Gyalog jártam, mert tanulni akarrara a szabad természetben s mert szegény voltam. Augusztus elején Salzburgban nagyobb hegyi partiekra vállalkoztam, mert szenvedélyes hegyjáró vagyok. Midőn egy este visszatértem nagyon itfáztak a lábaim s a fogadóban meleg posztó csizmákat kértem. Az előkeresgélt posztó csizmák szörnyű nagyok voltak s hogy talajat érez- zenek a lábaim, megtömték egy kicsit mindenféle dib-dábbnl a varrógépről, Egy kis rongy darabkában volt az a tű, mely most lábamban vau. Gyorsan fölhúztam a posztó czizmákat s egy kis szúrást éreztem jobb lábam hüvelyk ujja alatt. A tű ekkor fúródott be. Ledobtam a végzetes posztó csizmát lábamról, A tű egészen befuródott lábamba, csak a legvége látszott ki. Czéruát fűztem bele, de a ezérua minduntalan elszakadt A fogadósné ollóval akarta kihúzni s ügyetlenségével a tűt egészen benyomta. A tű eltűnt. Kezdetben aggódtam, de később egészen megfeledkeztem. Folytattam utamat, másztam meredek hegyeket, bejártam erdőt, völgyet, sok várost, számtalan falut, végre itt Esztergom mellett megnyilallott a tű lábamban, fájdalmat idézett elő s én idejöttem, hogy azt a kis darab kellemetlenséget kivágják. Ennyi az egész. — És érzi a tű fekvését ? — Érzem, de mélyen a lábfejben. — Nem fél az operátiótól ? — Legkevésbé sem, csak sikerüljön. — Hát szerencse föl, a viszontlátásig ! * A csillogó szereket szép glédába rakták