Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 70. szám

Esztergom, V. évfolyam. 70- szám. Csütörtkö, 1883. augusztus 30-áu r Megjelenik hetenkint kétszer : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész. évio...............................................(j lYt — Kr. fél évre.....................................................í< „ — . nejjyedévre ..........................................1 . 50 » E gyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ 'HÁZ ELSŐ EMELET IU4> szellemi részét illető közleményelc kiildfindSk. KIADÓHIVATAL: hová jSzÉCHENI-TÉR IiovíI. :r liivatiilos s a imgán hirdetésük, a uyiltlórbe szánt köz­lemények, elölizetési pénzek és reclaniiílások iutezeiulök. HIRDETÉSEK. MAdÁNIIIItDKT'ESKK HIVATALOS IIIRDMTMSMK 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. megállapmlis szerint lehető 100-200-ig . 1 „ 50 200—ít00-ig . 2 „ 25 Hely égd íj 30 kr. ‘gjutényos:i hi>:iii közöltotuek. NYlI/mÓlt sora 20 Kr; A városi tisztikarhoz. Nem lesz talán érdektelen és feles* leges sem a városi közönségnek is egy kis tudomással birni azon események zajos lefolyásáról, melyek a megejtett városi tisztujitás alkalmával néhány tisztviselő sorsa fölött oly érős hullám­zásokat idéztek elő, miszerint csak is a vóletlensógnek, vagy igazakban csak is a képviselők könyö'rölétének köszön­hető, hogy egyik vagy másik tisztviselő állását ismét megtarthatta. Ezen hullámzásban volt is egy kis igazság, mert ha vissza tekintünk azon hat évre, mely idő alatt a városi dol­gok a volt tisztviselők által kezeltet tek, szörnyű képét tüntethetnék fel azon rendetlenségeknek, melyek egyik, vagy másik tisztviselő tétlenségét a legszá- nandőbb holyzetben állítanák elő, miért is, hogy ilyenek jövőre mollőztessenek és meg ne történhessenek első sorban is a polgármester figyelmét hívjuk fel. wiadazou teendők teljesítésére, melyek az alatta Álló tisztviselők munkakörére vonatkoznak. A tisztikar feje ezen kötelességét an­nál is inkább teljesítheti, mert vagyoni állásánál fogva, mint független, nem lévén senkinek sem lekötelezve, pár­tatlan igazságával megnyerheti és el­némíthatja még azon egynéhány kép­viselőt is, a kik őt ezen állásától — törődött korát hozván fel — felmen­teni és helyébe egy erélyesebb és fia talabb erőt akartak felállítani. Ha tehát a megmaradt tisztikar a henne helyezett bizalomra magát jövőre is érdemesíteni akarja, mindenek előtt első sorban oda törekedjék, hogy a hivatalos órákat tartsa be pontosan, mert valóban szomorúan kellett a múlt­ban tapasztalni, miszerint a hivatalim kok közül nagyon kevesen tartották azt szemük előtt. Ezen főbaj megakadályozása é delié­ben főkötelosségének tartsa a polgár- mester, a nyilvántartás körüli eljárást szigorúan ellenőrizni és egész erőjével azon lenni, hogy minden tisztviselőnek eljárásáról tudomással bírjon, mert kü­lönben mulasztásáért a felelőség első sorban őt fogja terhelni és erre el is lehet készülve, mert az uj képviselő testület a volt régi eljárással nem fog megelégedni. Hogy azonban erre szítg- ség ne legyen tartsa az elnök erősen kezében a, gyoplőt és vetkőzzék ki egy­szer valahára abból az eddigi nem bánóin féle se hideg se meleg álláspontjából, hanem legyen hivatalos működésében szigorú, de igazságos és akkor népszerű és kedvelt tisztviselő fog lenni min­denki előtt. A mi pedig a kapitányságot illeti, azon reményben, bogy a lefolyt két választás alatt történteken okulni iog és ekként iparkodni is fog hivatalos működését adóként folytatni, miszerint jövőre csak is a közönség érdekei, nem pedig saját személyes ügyeiből kifolyó ambitiók fogják hivatalos teendőinek legnagyobb idejét elfoglalni és hogy ha bár hivatalos eljárásában — mint első fokú rendőri bíróság is, még is a bo­nyodalmasabb természetű ügyekben a tanácsnak véleményét és támogatását is igénybe venni hajlandó lesz, a képvi selő testület bizalmára és támogatására is számolhat és e helyütt az adózó közönség érdekében ismételve arra kér­jük, miszerint a mészárosok rossz mér téke felett szigorúan őrködjék és a mértékkel visszaélőket szigorúan bün­tesse meg, mert különben ezen átalános panasz orvoslásának elmulasztása az úgy is megrendítve levő bizalmatlansá­got a közönség kebelébe ismét csak növelni fogná. Végre habár elismeréssel tartozunk is a jelenlegi gazdasági tanácsos eddigi eljárásával szemben, a múltakhoz ké­pest, mégis ne vegye rossz néven és bizalmatlanságnak, ha egy kissé mégis erélyesebb eljárásra figyelmeztetjük őt, pedig tekintettel arra : hogy rendelke­zésére fogatok állanak, nagyon szüksé­ges lenne, ha gyakrabban a határban is megfordulna és az erdő részekben is, kiváltképen mikor az erdő tisztítások folynak és a város által felében éget- tetui szokott mészégetés körüli gazdál­kodás is megérdemlené az után nézést, úgy a határban és főkép a sző 1 lő utak csinál tatása is, gazdálkodási szempont­ból a város pénztára érdekében igen fontos felügyelet alá lenne veendő. A városi tiszti ügyészség és szám­vevőségre vonatkozó | észrevételeinket pedig akkorra hagyjuk fel, ha majd működéseiknek eredménye a köz gyűlés eleibe fog kerülni. A városi képviselő testület tehát a fentieknek figyelembe vétele és megtar­tása reményében bizalommal tekint a megválasztott tisztikara által teljesí­tendő munkálatok elébe. Ezen óhajtása és reménye azonban csak is az esetben valósulhat meg és válhátik ige testté, ha a fenti k szerint minden egyes tisztviselő lelkiösmerete sen és letett esküjéhez képest köteles ségszerüleg jár el tisztében és hivatásá­ban. — ügy legyen ! EGrY KÉPV. Székesfehérvár hálája. Herczegpriinásunk tavai püspöksége félszázados ünnepe alkalmából szülő­városa Székesfehérvár számára százeze.i forintos fejedelmi alapítványt tett. Székesfehérvár küldöttsége csak a napokban járt városunkban, bogy a város háláját ünnepélyesen kifejezze. Egyik legemlékezetesebb részlete volt a múlt csütörtöki fogadtatásnak a székesfehérvári polgármester beszéde, melyben a herezegprimás szülővárosának hálája van kifejezve. A csinos beszédet lapunkban is megörökítjük : Fő magasságú Herczeg ! Kegyes jól - tevő Urunk ! Eljött Székesfehérvár szab. kir. vá­ros közönségének küldöttsége Herczeg* séged magas személyéhez ; ime felke­reste Einiueneziádat kegyes eugedel- mével fényes otthonában, hogy hála- datos szívvel alkalma nyíljék megkö­szönni azon fejedelmi ajándékot., mely - lyel Eminencziád múlt évi junius 25-én városunkat megörvendeztette, és árvá­ink sorsát örök időkre biztosította. A hála és legigazabb tiszteiéitől áthatott kebellel, de viszont a leg­nemesebb büszkeséggel léptünk mi székesfehérváriak Esztergom város falai közé ; mert ha vannak is többen kö­zöttünk olyanok, kik ez ős várost ma látják először, — egy sincs közöttünk olyan, ki nemes önérzettel otthonát ne ismerné azon városban, melynek fényt kölcsönöz Eminencziád magas személye s melyből mint a jótékony nap a ter­mőföldre — akként osztja jótékonysá­gának sugarait szerteszét a hazában azon férfin, kit szülővárosunk Székes­Az „Esztergon is Vidöa“ tárcája. Egy színésznő szerelme. (Sacher Maeoch elbeszélése.) Marchfeld Victoria, egy kis színésznő, Ki sokat beszéltetett magáról mert igen fiatal, szép és nagyon erényes volt, épen laza pon­gyolába öltözve helyet foglalt a reggeli asz­tal mellett s hangosan ásitozott akár csak egy unatkozó nőstény oroszlány, inig anyja a kávét az előtte lévő csészébe önté. Ekkor belépett a művésznő szobaleánya s egy ezüst tálezáu egy levelet s egy tokot adott át. — Nézd csak mama ki küldi, — szólt Victoria auélkül, hogy megmozdult volna. A minden szívességre IiAsz anya felbontá a levelet s elolvasó. — Ismét a baukár. — Rosenstock ? — Igen. Felkér, bogy ezeket a fülbevaló­kat, mint müvészuőt megillető tisztelet je­léül, elfogadd. — Mutasd csak. A mama oda nyújtja a tokot. — Gyöuyörü gyémántok ! Nagyou sajná­lom, de nem fegadliatom el. — Miért ue fogadhatnád el ? — keidé az anya. Victória átnyújtotta a tokot a szoba­leánynak — Adja vissza a szolgának a ki hozta. Miután a szobaleány a szobát elhagyá, folytatta : Ez a bankár nős ember, kedves mama, s én önmagamat kompromitálnám, ha elfo­gadnám. Elfelejted, hogy nekem igen értel­mes okom van, ily szigorú szerepre. Egy erényes színész leány, az valami uj s ere­deti. De nem azért mentem én a szülészet­hez, nem azért lettem színésznővé, s nem azért játszom itt ezt a ritka hálátlan sze­repet, hogy végre egy pénzes nős ember barátnéja legyek. — Tudom gyermekem, — mondá az anyja, — tudom, hogy előkelő gazdag házasságra akarsz szert tenni, hisz én osztozom néze­tedben, de nem szabad annak kivitelét oly soká halasztani. Fényes öltözékeid S előkelő lakásod sok pénzbe kerülnek s kis vagyonunk nemsokára oda lesz. — Tudom, nagyon jól tudom, — szólt Victória — majd akkép fogok cselekedni. * ügy látszott mintha a véletlen a fiatal színésznő szándékát pártolta volna. Még az nap este, Míihlwasser Írónő estélyén megis­merkedett Nüberg Kourád gróffal, ki min­den tekintetben neki való volt. Niiberg tiz évvel idősebb Victoriánál, gaz­dag. igen csinos, szellemes, tanult férfi, kit anyja gondosan nevelt, semmi irányban el­romol va nem volt. Jó, majdnem gyönge szive volt, eszményi vhígban élt s a nőket felsőbb régiókban tisztelte. Nüberg gróf az első pillanattól kezdve egész a rajongásig szerelmes lett a szép Vic- tóriába, ki hód olását gyöngéden, de ha táro­zottan elfogadta. Majdnem minden nap el . jött Mühlwasseruéhez, s alig bogy a terembe lépett, máris futott egy kíildöucz Marchfeld kisasszonyhoz, ki nemsokára meg is jelent Victoria mindig örömét fejezte ki a szeren­csés véletlen iránt, mely őt a gróffal össze­hozd. Jó ideig tartott, mig Nüberg enge- delmet kért a látogatásra. Victória elpirult s félénkén válaszolta, hogy eddig még soha­sem fogadott urakat, de nála kivételt tesz, miután becsüli, tiszteli s iráuta mélyrokou- szenvet érez. Niiberg forróaa csókolta meg Victória kis kezét. Másnap tiszteletét tette s rögtön tlieára hívták. Ezután gyakran jött, s ismét a szeren­csés véletlen okozta, hogy Victória anyja gyöngélkedett s a pár egymásra maradha­tott. Csodálatos, hogy a mama mennyi féle be­tegséggel rendelkezett. Ma fogfájásban szen­vedett, holnap migraine-je volt, boluaputáu már torokfájáson panaszkodott, azutáu is­mét a füle fájt, majd szemei voltak meg-- gyuladva vagy mellbe fegségben és gyomor betegségben szenvedett, s amig szobájába vissza húzódott, addig Nüberg gróf Vic'ó- riávai ábrándozott ; telolvasott ueki szerelmi kvhteméuyeket, zongorázott vele négy keze­seket s végre egy este lába előtt borulva, örök szerelmet vallott neki. Victória elég okos volt ezzel a győze­lemmel megelégedni. Nüberg mellére borult, egészen elérzékenyülve s némi elragadássalf, eltűrte, hogy Nüberg kezét és égő arczá összecsókolá. * Azóta egy félév múlt el. Nüberg gróf ez idő alatt folyton több jogot vívott ki ma­gának. Meg volt, neki eugedve Victóriának öltöző szobájába virágot küldeni a mikor fellépett, meg volt ueki engedve a szinnadra mosolyogni ha Victoria a színpadon volt, a megvárhatta az első ajtón s elkísérhette s hiú tóig. Meg volt neki még eugedve, ha a szép színésznővel Mühlwnssernénél talál­kozott a prémes kabátot föl segíteni s kar­ján haza kisérnis őt nem tiltották mega fül­bevaló vagy karperecz ajándékot sem. Egyszer a gróf szokása szerint egy szép nyári estén, mikor Victória nem játszott, azzal a szándékkal, hogy majd együtt ki­sétálnak az állatkertbe, meghítogatta, nem találta a nagy teremben. — A kisasszony talán még nincs felöl­tözve ? — kérdé a szobaleánytól. — A kisasszony nagyon beleg gróf úr, de azért csak tessék a hálószobájába besé­tálni. Nüberg gróf Victóriát kisirt szemekkel egy chaise longue-ba dőlve találta. Hosszú ujjal ellátott fehér pongyolába volt öltözve, nyitott szőke haja rózsaszín szallaggal volt összekötve s fénylő hullámokban vállára omlott. — Az istenért — kezdé a gróf, midőn Victória előtt térdre borult, — az istenért mi baja ? beteg, vagy valami szerencsétlen­ség történt ? A színésznő kezét nyujtá felé s köimybo- lábadt szemekkel és elragadó gyöngédség­gel tekintett a grófra. — El vagyok veszve Konrád, — mondá, — de nem ön az oka, csak az az őrült szerelem, a mit ön i ánt érzek. — Nem értem. — Feláldoztam önért a becsületemet ! — A becsületéi! kiált A a gróf. — Azt beszélik, hogy én . . . oh ! hisz ön Wgjobban tudja, mily tiszta a mi sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom