Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 57. szám

üszergom. V. évfolyam.

'r

o/. szám.

Vasárnap, 1883. július 15-én.

0$

TIMI

JA

egjei.enik hetenkint KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié fél évre . ne^yeilév re

fit - kr.

r.o

Ejjyes szám ára 7 kr

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

j-’pALZ-HÁZ ELSŐ EMELET

jiovtV n I:■ p S7.(>ll(‘ini részét illető közlemények kiiliMndSk.

KIADÓ HÍV ATAL:

SzÉCHENl-TÉR

hová rí. hivatalos s a magán hirdetésük, a nyílttérije szánt közlemények, előlizetési pénzek és reelamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200-500-ig . 2 „ 25 „

Bélyegül} 30 kr.

MAGANHÍRDETESEK

megállapodás szerint lehető legjutáiiyosahhan küzöltetuek.

N Y1 ÉTTÉR sora 20 ki-;

as állami középipartanodai intézmény.

Azon állapotból, melyet ezelőtt a felünk foglalkozó külföld, hátramaradt í.űveltségi állapotnak szokott nevezni s sokak által még most is előszerelttel neveztetik, oly gyorsan kezdünk ibontakozni, hogy a műveltség terén faló haladásunk méltónak tüntet fel Ilinket a ra, hogy Európa müveit állmai közé Boroztassunk, s ha nem is Haladtuk meg e tekintetben a nyugati llamokal, de mindenesetre megkezdi littük.

Minthogy a művelődés a szakszerű leképzésben fogékony talajt nyer, inint- oogy továbbá, a szakszerű kiképzés a cővebb ismeretek megszerzésére ingerel: Célszerűnek találta, a m. kir. vallás- íj közoktatási miniszter az iparososz- íilynak szakszerű kiképzése által al- üalinat nyújtani oly hézag pótlására, Oiely eddig úgyszólván lehetetlenné tetto

külföldiekkel való versenyt.

Ezen czélból állíttatott fel az ál Laid középipartanoda, melynek czélja, ;cogy az építési ipar terére épitőmeste 1 löket, pallérokul, az áll,alános, a mezei :®zdas«ígi és vasúti gépészet, továbbá [ különböző vegyészeti iparágak számlára főmuukásokat, művezetőket, végio [ jelentékenyebb kézmű iparága,k szá-J miára szakavatott s önálló működésre ^ djkahnas mestereket neveljen. Jelenleg ' 35 intézetnek hat szakosztálya vai:, az icpitészeti, gépészeti, két, vegyészeti, a néni-vasipari es a faipari s igy a sző iSip ron kívül a jövő évi tanfolyamon Jiiiár fel lesznek karolva mindazon gyár- j 8 fontosabb kézrnü iparágak, a melyek j jz országban ez idő szerint nagyobb

mérvben űzetnek. Az intézetnek több szaktanára tanulmányi utat tett a külföldön, ezé1ul tűzetvén ki a bajorországi, badeni és würtengorgi középiskolák tanülmányozása, a morva-, cseh - és szászországi agyagipar és üveggyártás, a mezőgazdasági gépészet és a fém ipar tan u 1 mány ozása.

Ekként a tanárok a külföldi iparágak teljes ismeretével gazdagodva kitűnő tanerőkként jelentkeznek s azoknak bizonyultak is már, akár tudományosságukat, akár azon eredményt véve tekintetbe, melyet eddig felmutatni képesek.

De váljon van-e helyesebb ut az ipar fejlesztésére nézve, mint megismertetni {elméleti utón az iparágak' anyagát, azok természetét, az ipartár- j gyak készitésmódját és kezelését s az [ igy nyert elméletet a gyakorlattal ösz- hangba hozni ? E nélkül az ipar fejlődése nem Rhet rendszeressé s e nélkül az ipar fejlesztésnek folytonosságát és fokozatosságát biztosítani nem lehet. J

Hézagpótló még ez intézet azon te-j kin tétből is, hogy foglalkoztatja növendékeit elméleti utón, mi által azon eredmény főt;- létre jönni, hogy az ipar- iizők nem lesznek oly nehézkesek oly, elméleti ügyekben, melyek hatáskörükbe fognak vágni s melyek eddig érthetle-J nek voltak legnagyobbrészt előttük, sőt i physikai ismeretekkel nem bírván 3gyenesen absurdumnak tartották.

Tekintetbe véve az ipariskola eddigi szereplését s Összehasonlítva a külföldi tanintézetekkel az eredményt kiolvashatjuk Hegedűs Károly intézeti igazgató urnák tanulmányi jelentéséből,; nelyben konstatálhatta azt, hogy a. dé'-j lémet közép ipariskolákkal szemben az

állami közép ipartanodában a szaktan i- tás intensivebb, a legfontosabb iparágakra vonatkozó felszerelés gazdagabb a műhelyi és laboratóriumi munkálatok beosztása, vezetése rendszeresebb, szigorúbb és eredményesebb.

Az ipartanodának az ipar fejlesztéséhez való szükségességét bővebben bizonyítani nem szükséges s azon szülők kik fiukat valamely iparágban kívánják kiképeztetni, úgy hisszük, tudni fogják, miként kell cselekedniük.

Az érdekeltek bővebb felvilágosításért az intézet szervezete, az előadandó tantárgyak tekintetében, valamint a beira fás és egyéb intézeti dolgokra nézve Hegedűs Károlyhoz, a közép ipartanoda igazgatójához (Budapest, Vili. Bodzafa-utcza 28. sz.) foidulhatnak, helybelieknek pedig szívesen szolgál útbaigazítással a szerkesztőség.

Hol a lélek székhelye ?

Részlet Vojnits Döme „Az emberi lélek. A physologiai kutatások alapján“ ez. értekezéséből.)

II.

Bisch off és Voit azt tapasztalták, iogy néhány galamb, miután az agy J ’éltekéket eltávolították, felserdült és így évnél hosszabb ideig szolgált vizs-j »álati tárgy gyanánt. Az agyuktól meg ; 'osztott galambok — mondja Ranke J. — a műtét után el kábítva nyugodtan ilnek, de lassanként felüdülnek s csak t figyelmes szemlélő képes őket az ép galambtól megkülönböztetni. Egy ilyen jalamb üdének látszott, ide s tova járt i néha minden kimutatható ok nélkül épült is. Látása tökéletes volt, szemei déliken mozoglak sőt hallása és Ízlése s megmaradt. Szaglása nem volt. Ha' isőrét csipkedték, ez esetben nemcsak1

menekült, hanem ingerült is lett, csőrével vagdalt, turbókolt és tollai felborzadtak. Nevezetes, hogy ezen galamb soha magától nem evett és nem ivott, noha a borsót vagdalta csőrével. Ha, csőrébe tették a borsót, akkor nyelési mozgásokat vitt véghez. Kezdetben oly tárgyakba ütközött, melyek útjában voltak ; az asztal szélére ment és lezuhant volna, ha szárnyait föl nem használja. E tünemények később ke- vésbbé fordultak elő. Félelem nem volt rajta észrevehető, éjjol nyugodtan ült, fejét szárnyai alá dugta és aludni látszott.

Wagner Rudolf eme kísérleteket vizsgálat alá vette, maga is tett számos kísérletet s arra a meggyőződésre jutott, hogy e kísérletekből vont következtetések csak részben igazoltak. A kisagy szerinte sem szerve a közérzetnek és érzetfel fogásnak, állatok és emberek, a kisagy eltávolítása vagy megrongálása után is éreznek, látnak, hallanak, a kisagy tisztán mozgatási szervo az izomkószüléknek. Ebben tehát egyet ért Flourenssel. De a nagy agy működéseit illetőleg már határozottan eltér franczia collegájától. Ő saját és mások kísérletei folytán azt állítja, hogy a lélek functiói föltétlenül nem függnek az agytól, sőt az egyes lelki tünemények meg vannak akkor is, ha a nagy agy és kisagy egyes részei jelentékenyen meg vannak roncsolva, vagy mint az a galamboknál lehetséges részenként eltávolíttatnak. Azért, ő szerinte, csak annyit lehet határozottan állítani, hogy a, szellemi képesség legmagasabb fokú fejlettsége mindig együtt jár a jói kifejlett és ép agyféltekékkel. Az említett galambokon történt kisérsíz „Eszterga és Äs“ tárcája.

A KIS ALISZ.

Szép kis leány volt Csókolni való,

Mint a madárka Vidám, csacsogó.

Tudott mondani Szép versikéket Kedves, aranyos Tündérmeséket A kis Alisz.

De érte jöttek Szárnyas angyalkák Örömrepesve Égbe ragadták.

Tarsiuak mond’már Szép versikéket,

Kedves, aranyos Tündérmeséket A kis Alisz.

PÓSA LAJOS.

A NÉVJEGY TÁRCA.

(Elbeszélés.)

’ Hires gyár volt Ereskőben Damásdi Zolid» vasgyára, de még nagyobb hirC volt a desége. Mert ha három vármegye kocsi- érék kerete és ekevasa e gyárból került

is ki, hanem Damásdi Zoltánná még hat vármegye ifja.it is le tudta bilincselni, mivel aki őt egyszer meglátta, az ugyancsak nehezen tudta ezt a mennyei alakot elfelejteni.

És mégis csodálatos dolog, hogy Damásdi Zoltán több gondot fordított gyárára, mint nejére. Mig ő alig győzte gyára vevőit kielégíteni megrendeléseiben, addig a. szép asz- szony meg alig bírta fogadni a sok látogatót, mert ügy jártak hozzája vendégek, mint a búcsú járásra.

pedig a fiatal házaspár, még alig élte át mézeshónapjait és a gyöuyörii JLenke, ki maga előtt térden látta a vidék -szine-javát kinek egy vármegye hódolt, ugyancsak fájdalommal vévé'észre, hogy férje oly keveset törődik, hogy egész napon által csak ebédkor találkoznak és hogy ő a házban oly szerepet játszik, mintha csak főzetni és ta- karittatni kellene !

Valóban csodálatos ember ez a Damásdi Zoltán ! Neje salonjai helyett folytonosan irodájában ül, s ahelyett bogy a bájos Lenkével, csinos fiatal feleségével euyelegne, folyton üzleti könyvei között b várkodik mint valami könyvmoly, sőt örömmel hallgatja ebédnél, ha neje elmeséli, hogy ma. kit fogadott, hogy melyik mágnás ifjú udvarolt neki, mert hisz az részére szerencse, ha őt, a gazdag vashámor tulajdonost, egy főúr meglátogatja !

Mily mosolyra derül, midőn az ereskői kasiuóban kedves Lenkéjéről ezer szépet elmondanak, mint örül szive, hogy végre őt is az arisztokratikus társaságához számítják mert hiszen elvégre is, ő damásdváry Da- másdy Zoltán, és miért ne volna ötágú koronás névjegye méltó arra, hogy hét vagy kilenczágu koronás házak előszobáiban átadja? S amidőn neje elmondja neki, hogy Veöreös bárónő meghitta őt, Zoltán örömtől lelkesült. Hanem azért folyton csak irodájában dolgozott, mert tudta, hogy .ő neki csak a []pénz az útlevele a főúri salo- nokba.

A kedves Lenke már egészen kétségbe esett férje eme hidegvórüsége felett, aggódni kezdett, hogy Zoltán talán nem szereti őt, hogy szakítani akar vele vagy . . . Rémes gon dokitokat festett képzeletének ecsete, és elhatározd férjét újra visszahódítani, és a szerelem szunnyadó szikráját lángra lobbantam. Volt e harezra egy fegyvere mert a nők ismerik a férfi szív titkait és gyöngéit, megindítja a hóditó harezot. és fegyverül a féltékenységet akarta felhasználni : féltékennyé akarta tenni férjét.

Az ebédnél mindig imádóiról álmodozott, ami Zoltánnak igen tetszett.

— Tudod édes Zolikám — mondá Leuke bizonyos kaczér ingerléssel, — ki volt ma nálunk •

— Nos ? — kérdé kíváncsian a férj.

— Gyönyörű, tüzes négy pej lö volt a magas gavallérkocsi elé fogva, a lovak fénylő szerszámain és a tükörsima kocsin ott díszlett, a kilenczágu korona. Elől ült ő maga, délcegen tartva a tajtékzó lovak kantárait, hátul pedig a kocsis, és a szolga.

— Ab mint meg bámulhatták — mondá büszke önérzettel Zoltán — midőn kapunk mellett megállt, kapusunk persze eléjbe futott és — de hát ki is volt ez az elegáns úr ?

— Gr. TornyaIjai Victor.

— Ab ! a főispán fia ?

— Igen — feleié Lenke, könnyeden a férjhez szökdelve s kacéran a nyakába borulva — s ha tudnád mily szeretetreméltó ember, mily nyájas, előzékeny, oh édes férjem. mégis nemes vér az a kék vér ! Mily aranyos minden szava, mint tudja a szépet adni, mint érti az udvarlást, istenemre mondom ha te nem volnál a férjem ez a Victor fiú még hálójába tudna keríteni!

Zoltán meg sem ütközött neje e szavain mert hűtlenségre gondolni som tudott, hanem igenis örömtől íénylettek szemei, hogy már a főispán fia is megtisztelte Őt. Hanem ebéd után, újra az it oda embere lett a salon gavallérjából és Lenke újra magányosan, elhagyatottan érzé magát termeiben.

De hogy is lehet egy ember ily nő iránt olyan hideg ? Avagy Zoltánnak szive is vasból volt ? Hiszen a vas is kéj es Ilex'ülni.

Pedig Leuke valódi bájólóalak volt. Hófehér finom arczán oly ingerlőn pirosított két korái aj aka azzal a vakító fehér gyöngysorral és oly szikrázó tüzbeu ragyogott az a két fekete gyéraántszem, mint "a tenger búvárainak a kincsektől féuylő szírt, amely után áhítoznak, de el nem érik ! És e fehér archoz oly jól illett hajának éji setét- ségbeu fénylő fekete hullámja. Alakja hajlékony, volt,)] és a piciny lábak szök- delni látszottak, mint az őzike. És ezzel a kis Őzikével oly raostoháu bánt Őrzője. Mit. ért neki a féuyes terem, ha az kitő igazán szeret hideg iránta ?

Salonjai valódi főúri elegancziával volt