Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 53. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész é i e . fél évre . . negyedévre . . G fit - kr. . 3 , - . . 1 . 50 , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: PfALZ'HÁZ első emelet lmvá f» lup szellemi részét illető közlemények kiililenduk. KIADÓ Hív ATAL: ^ZÉCHENI-TÉR hová n hivatalos s á magán tüntetések, a nyílttérije szánt közleményei;, előfizetési pénzek és reelamálások intézendő!;. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDlíTKSKK :| M'AOÁNIIIRDlíTÍíSIOK 1 szótól 100 szóig — fi t. ?ö kr. 100—200-ig . 1 „ f>0 „ 200—OOO-ig . 2 „ 25 „ Ilélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető Iégjutáiiyosu hban közöltutnek. N Y ILITEK aura 20 Kr, ©Ivaiélmklm Lapunk az ötödik évfolyam felén már elérte azt, a mit minden életrevaló irodalmi vállalatnak el kell érnie. — ; -Biztositva van a közönség nagybecsű pártfogása által anyagilag s elterjedt .összeköttetéseink és jeles munkatársaink (által szellemileg. Az uj félév kedves alkalmat nyújt nekünk azon köszönet tolmácsolására, mellyel törekvésünk méltatásával szemben első sorban is tartozunk. De alkalmat nyújt egyszersmind arra is, bogy lapunk olvasóit egy kéréssel keressük meg. Mentői jobban el van terjedve valamely lap, annál foganatosabban terjesztheti azon eszméket, melyek a közjó érdekeit vannak hivatva munkálni. Hivatásunknak annál inkább megfelelhetünk, mennél nagyobb olvasókörünk vau. Kérjük tehát lapunk jóakaróit és ’ ^barátait, hogy lapunkat körükben terjeszteni szíveskedjenek. A SZERKESZTŐSED. Az ESZTERGOM és VIDÉKE * előfizetési ára július 1-től decz. végéig i 3 frt. Negyedévre 1.50 kr. Mutatványszámot bárhová küldünk. Az előfizetési pénzek és utalványok [ Esztergom, Széchenyi-tér 35. sz. alá í intézendők. Teljes tisztelettel A KIADÓHIVATAL. Bortermelőinkhez. i. Hazai borkereskedelmünk pangásának két fooka van : Első az, hogy boraink erjesztése nem kezeltetik tökéletesen és ennél fogva azok nem képeznek megbízható} árut, vagy legjobb esetben is csak évek múlva. Második az, hogy állandó jellegű borainkból nincsenek a kellő mennyiségben készletek. A hány birtokos, annyi féle bor, minden évjárás eltérő jellegű, sőt az egy és ugyanazon pinczében levő bordók tartalma közt is van lényeges különbözet ; egyféle jellegű borból pedig csak igen kis készletek léteznek; ennélfogva a külföldi nagykereskedő vagy a hazai detail-kereskedő nem veheti a bort közvetlen a termelőtől, hanem kénytelen igénybe venni két közvetítőnek működését, az első a kistermelőtől összevásárolja a borokat, összekeveri, kiegyenlíti és nyereséggel adja el a városi kereskedőnek, a második a hazai városainkban letepült kereskedő, a ki az elsőtől megveszi, ismét összevegyiti és továbbítja a külföldi nagykereskedőnek, vagy a hazai fogyasztó közönségnek, világos, hogy ezen közvetítők mindegyike nyerészkedni kíván; az első közvetítő, legyen az kereskedő, vagy szenzál, 25—50 perczentet, a második ismét 50 perczentet fog nyerni és ennek következtében a borok értékének megfelelő árnak csakis fele jut a termelő erszényébe. Egészen változik a helyzet, ha együttes kezelés által nagyobb mennyiségben állítunk elő egyforma jellegű borokat, 9 Ui„EsitírjiiísTlk!“ tárcája. Búzavirág, Búzavirág kék színű, A leány mind két szinti, Csalogat, meg hiteget, De igazán nem szeret ; Mint a macska játszik véled, És mikor már bírni véled, Egyet fordul s mint a szél, Úgy ott hagy a faképnél. Búzavirág kék szinti, A leány mind két színű ; — Én is hitttrn egy lánynak, Csalogató csalfának Esküdözött hitegetett, Hogy egyedül engem szeret — S esküjének az a vége, Másnak lett a felesége LÁNYI ADOLÁR. A ruha és az ember. Bizony a ruha teszi az embert ! Nem is szabad azért senkitől rósz néven 19',venni, ha némi gondot fordít az öltözékére, g? Egy jó szabó többet ér egy rósz poétánál s ^liiaszuosabb tagja polgári társaságnak, miut EjíBgy ügyetlen miniszter. — Obó! — mondja erre valaki olvasóim y j,’közül (persze, olyan, aki kormánypárti)—ez már mégis csak túlhajtott apológiája a szabómesternek ! Hát a legrosszabb miniszter nem adhat-e az embernek zsírom hivatalt ? És vájjon a legjobb szabó bir-e ilyen hatalommal ? Nos hát, ez a kis előnye tagadhatatlanul mag van a miniszternek a szabó fölöt. És mégis, aki azt hinné, hogy ez utóbb még nem segítette elő senkinek a carriére- jét, nagyban tévedne s csak azt bizonyítaná, hogy érdemén alul taksálja e becsületetes iparág fontosságát az európai koncertben. Hiszen épen egy magyar miniszterelnök volt az, aki egy csinos fiatal embert amaz ellen - állhatlan indokolással nevezett ki min. titkárrá, liog.y az „pompásan öltözik.“ Másszóval :hogy jó a szabója. Már arai engem illet, én mindig kevésbé aggódom ama polgártársaim jövője miatt, akik Karácsonynál szabatják a ruháikat, mint azokéért, akik más, szintén becsületes, de kisebb mértékben ügyes mestereknél dolgoztatnak. Ez nem akar reklám lenni Karácsony Híré szére (hiszen én magam sem dolgoztatok nála, s .nagyszabású“ müveit úgyszólván csak látásból ismerem) ; ez ellenkezőleg súlyos megrovás ama kor társainkkal szemben akik nem azt nézik, hogy X-nek vagy Y-uak milyen a jelleme, de azt, hogy milyen a kabátja. Önök azt mondják, hogy az egész világ ilyen. Hát tehetek éu róla ? Az ember előtt a legnagyobb rejtély : az ember. Hogy hát megoldja magát, üres óráiba helyes erjesztés által azokból rövid idő alatt tökéletesen eredt és megbíz ható árut csinálunk, mert akkor ezen borokat közvetlenül adhatjuk el a külföldi nagykereskedőnek, a ki akkor a termelőnek fizetendi azon omelkedettebb árt, mely a borok értékének megfelel, de melynek föle ma a két közvetítő zsebében marad. Ezen eredmény csakis az egyesületi és szövetkezeti tevékenység utján érhető il. mustráljuk ezt egy példával. Egy jó minőségű bor hegységnek va lainelyik községében 100 szőlőbirtokos mindegyikének van átlag 5 hold szőlője, a mely 5 holdon terem átlag 50 hektoliter, összesen termeltetik tehát az 500 holdon 5000 hektoliter, minthogy ezen 5000 hektoliter rosszul lett erjesztve, tehát csak két, vagy több évi idő múlva lesz szállítható, minthogy továbbá mindegyik birtokosnak bora különböző, tehát az 5000 hektoliterben 100 külön-féle bor lesz, ennélfogva a termelő ezen bort kénytelen lesz, ha pénzre szorul, eladni a helybeli szen- zálnak vagy kiskereskedőnek, például 12 írttal hektoliterét, ez az 5000 hektolitert összevegyiti szeszt, de talán vizet is önt bele és eladja a pozsonyi vagy budapesti kereskedőnek 10 írttal, a hi ismét a 3 vagy 1 különféle borvidékről ekként összevásárolt borokat összevegyiti és eladja a külföldi nagykereskedőnek 24 írttal. Ha ezen községben megalakul egy sziiretelő-egyesület, az az ha ama 100 szőlőbirtokos elhatározza magát, hogy boraikat együttesen készítik és értékesítik, akkor a közös költségen felálli tott és felszerelt helyiségben a 100 ban mindenféle bölcs axiómákat gondolt ki, megaunyicsalhatatlau ta I ;1 ny fej tokét, amelyek segítségével a legrövidebb utón megtudhatja magáról, hogy mi vau a veséjében. íróról vau szó. Az ember — a bölcs ember ! — mindjárt kész az ítéletével. — Hogy ismerem-e? Hogyne ismerném ? Jobban, mint magamat. Csak olvasni kell tőle valamit. A styl : az ember. Pedig hányszor téved ez a buffoui mondás ! Tartsatok szemlét ismerőseitek köztaziró világból és rá fogtok jönni hogy a stvlcsak az a forma, melyben ez úri emberek alkotásai elétek kerülnek és egyéb semmi, — ők maguk pedig egészen másformák, mint a styljiik. Tanúskodhatnék mellettem ama fiatal nőismerősöm, aki tavaly ment nőül egy irótársunkhoz. Ez egy költő, aki mindig virágokban, szivárványszinekben, rózsaillatban és holdsugarakban dolgozik. .Olyan bizalomgerjesztő styl-jevan,“—mondá az ifjú hölgy és követte őt az oltárhoz. Két bét múltán verést kapott tőle. * Egy másik arkánumcsináló arról tudja ki az embert, hogy ez kivel érintkezik, — a táraságáról. Tételét igy állítja föl : mondd meg kivel társalogsz és én megmondom, ki vagy. Gondolom, ez sem jobb recept az előbbinél. Az ember olynu társaságba »»egy, ahová hívják, a hol szívesen látják, vagy ahová a viszonyai kényszerítik, s nem mindig oda, ahová a jelleménél, szellemi és erkölcsi tulajdonságainál, nézetei és műveltségénél fogva tartozik. É korban, melyet a materiiílizmusról neveztek el, vajmi gyakran | birtokos termése a fajok szerint má- jzsaszáinra beszolgáltatván, kellőon íel- dolgoztatik, orjesztetik és eladatik közvetlenül 24 írttal Illírként a külföldi kereskedőnek, a ki előbb az 500 drb 10 hl teres hordót nem vásárolhatta volna, a meddig mindegyik bordó más bort tartalmazott és az egész bormmiy- nyiség — éretlen, és megbizbatlan áru volt, de a ki most az 5000 hliter egyforma, állandó jellegű bort, mely feltétlenül megbízható Ó3 veszély né 1 kíil bárhová szállítható áru, szívesen vásárolandja és fizetendi érte azoi árt, mely a bor minőségének megfelel, azaz legalább is azon árt, melyet oddig ama vidék boraiért a közvetítőknek fizetett, t. i. 24 fr tot, azt mondám : legalább hozzátehotném, hogy bizonyosan magasabb árt is fog szívesen fizetni, és pedig két oknál fogva : először, mert az előbboni két közvetítőnek kezelése által bizonyosan csökkent a bor minősége, az együttes kezelés mellett pedig határozottan jobb lesz a bor, mint volt, másodszor mert íiindon kereskedő szívesebben fizet magasabb árt, ha nagyobb mennyiségben kaphatja az árut állandóan és első kézből, azaz a termelőtől. Az együttes kezelés mellett tehát a termelők, a közvotitők mellőzketése következtében, az egész piaczi árt fogják kapni terményükért, a melyből csakis egy jelentéktelen hányad fog levonatni egyesületi és szövetkezeti kezelés költségeire De még több más igen jelentékeny előnye lesz az egyesületi működésnek a magasabb értékesítésen kívül ; igy az; hogy a termelő biztosan és állandóan fogja eladhatni borát 3, legfeljebb 6 hónappal a szüret után, holott ma az látjuk a cinizmust a tisztaság, a bitványságot az erény, s a gonoszságot a becsület társaságában. Ennek a kornak i gyermekei nagyon türelmesek a mások hibái iráni és aligha nem lejárt örökre az idő, amelybon hasonlók hasonlókkal éltek. Mert manapság nam lehet mondani, hogy együtt élünk. Most egymással versenyezünk. A versenytársakban pedig nem lehet válogatni. * Mindezek a mondások persze franciáktól erednek, akik nem lévén oly bölcselkedők nem is hatolnak oly mélyre az emberi természet bonczolásában, mint ezek. Francia volt az is — Pierre Véron — ki amaz állítást kockáztatta, hogy .az ember : a zsebe.“ Ez elmés csevegő egy alkalommal egy garderobe szobában töltötte az éjt. E helyzetben mindenféle bolond gondolatai támadtak. Aztán az unalom mindenre ráviszi az embert, — még az indis/.krécziőra js. Nagy szégyen volt az az egész iróvilágra, (nekem még most is arcomba fut a vér, ha rágondolok) Véron ur azzal mulatta magát hogy kikutatta minden felöltőnek zsebeit, s azoknak a tartalmából vont következtetést a tulajdonosaikra. E fölfogás ellen van szerencsém tiltakozásomat bejelenteni. Mert hát én nem egy úri egyéniséget ismerek, akinek a zsebéi mindig üresek. Már most ezek Véron ur szerint : üres emberek ? Olló! Ezek a franciák ! * Egy másik francia (a jól evő Savarin) arról ismeri ki az embertársait, hogy azok sMIai szamunkhoz féliv melléket van csatolva.
