Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 53. szám

eladással ei:éi/.en conjuctmáklől függ, daczára annak, hogy gyakran oly po­tom árral kell megelégednie. Az egyesületi kezelés feleslegessé teszi továbbá, termelő tagjainak hordó- készleteit és őket azon helyzetbe hozza, hogy az eddig hordókra présre, pinczére fordított tetemes pénzösszegeket a sző­lőbe fektethessék a termelés fokozása ezé Íjából. Végre az egyesület, és szövetkezet tagjaiknak mindig hitelt fognak nyújt­hatni, terményeikre adandó előlegek alakjában és pedig sokkal mérsékeltebb kamatláb mellett, mint a minő ma rendszerint alkalmaztalak azon vevők által, a kik a termelőnek előlegeket adnak, de azután annak kényszerhely­zetét ki is aknázzák. A vidéki piucze-egyesület és a Bor­termelők Szövetkezete közti munkafel- osztást a következőképen tervezzük: A szövetkezet pinczemesterei berendezik az egyesületnek központján a szüretelő és erjosztő helyiségeket lehetőleg már fennálló épületek felhasználása mellett, vezetik az összes szüretelési és erjesz t.ési munkálatokat és az erjedés után a kész bort megbecsülik, ha ezen becsíi az egyesület által elfogadta,tik, akkor a bor a szövetkezet birtokába megy át, mely azt tetszése szerint vagy elszál­lítja pinezéibe, vagy közvetlenül adja el. Ha el nem fegadtatik a becsű, akkor az egyesület borának tulajdonosa ma­radván, azt saját pinezéjében megtartja és bármikor bárkinek eladhatja, de jo­gosítva is van azt a szövetkezetnek kezelésébe és az eladás közvetítésének czéljábói átadni, megalapítván egy mi­nimális eladási árt, ezen kezelésért mérsékelt kezelési dij fog fizettetni, az értékesítés esetében pedig egy megfe­lelő Közvetítő dij. Az egyesület megalakulása után an­nak minden tagja a szövetkezetbe lép és pedig annyi üzletrészszel, a hány 1600 négyszög öles hold szőleje van, ezen üzletrészek mindegyike után 10 frtot fizet be készpénzben a belépéskor és 40 frtot a következő termés érté­kéből. Ezen befizetésok az üzlet részes tag javára köny veltetnok és ezek után történik majdan a tiszta jövedelemből az osztalék kivetése. Az erjesztő és piuczehelyiségek le­rendezését és felszerelését az egyesüle­tek közös költségen teljesifik, a szük­ség és lehetőség esetében és mérvében azonban a szövetkezet előlegezheti az * * * egycsülelcknck az ezen befektetésre kellő összeget, és azt a következő egy, vagy több termésből megtérítteti ma­gának. Az újból ópi tkoz As „szerfelett drága lévén, lehetőleg egy már fennálló és ezen czélokra alkalmas épülőt lesz át­alakítandó akképon, hogy az erjesztés lehetőleg földszint, fűthető helyiségben történhessék, a szüretelési eszközlések pedig az emeleten, az erjesztő helyiség felett, kisebb területet felölelő egye sülötöknél a két olmólotbeni munkál­kodás nem oly fontos, nagyobbaknál azonban mellőzhetlen lesz, minthogy k ülőnkön a szüretelési művelőtök idő - és munkavesztességgel járván, túlságos hosszú időt vennének igénybe. Nagyon ldváuutos, hogy az erjesztés mennél nagyobb kádakban történjék, a hol az azok beszerzésére lcollő tőko nem állami rendelkezésre, ott a meglevő lekötő legnagyobb hordók lesznek e czélra fölhasználhatók, a melyeket a szövetkezet tagjaitól befizetésként a 40 százalék raelfogadhat és az egyesületnek előlegként, kiadja. Igen kívánatos az is, hogy az ex­portálandó borok lehetőleg minden év­ben uj hordókban szállíttassanak, miu­tán azonban a világszerte elfogadott 225—550 literes hordókból készlet nincs és másrészt az egyesületi tagoknak meglevő hordóikra a jövőbon többé szükségük nem lesz, ennélfogva az első évi szállítás történhetik a meglevő régi, do kifogástalan karban lövő és mér­tékre nézve liitelesített hordókban, a melyeket a szövetkezet tagjaitól a 40 százalékos befizetésben elfogadhat. Ezek értékesíttetvén, a befolyó pén­zért uj hordók készíttethetnek a jövő évi termés számára. Gróf KEGLEVICH ISTVÁN. Szent István ünnepe. Maszlagliy Ferencz prépost a követ­kézéi fölhívást teszi közzé : A nagyjai iránt élő kegyeletben mindig önmagát tisztelte meg a nem­zet. E tisztelet kiváló mérvben osztály­része a magyar nemzotnok, mely jó és balsorsában egyaránt nem szűnt meg kegyeletben őrizni nagy félfia inak emlékét s miként dicsteljos napjaiban azok fényes példáján lelkesült, hogy borús napjaiban épen elődeinek hagyo­mányos honszereteto, e világitó oszlop a. pusztaságban, orizto meg. reményét a jövőben. — 1083-ban történt, hogy László magyar király Székesfehér­várott az akkoron szentté avatott István királynak sírját az ország összes főren­dőrnek s főpapjainak jelenlétében meg- nyittatván, első apostoli szentkirályunk áldás tosztó jobbját sértetlenül feltaláld. Je len évben tehát nyolc z- s z á z éve annak, hogy o 1 s ő a p o s t o 1 i s z e n t k i r á 1 y u n k jobbja a nemzőt d r á g a ereklyéje lön. A magyar nép nyolezszázad óta ke­belében élő őszinte kegyelettel tisztelte ezen ereklyében nagy királyának emlé­két és évente egy nemzeti testvéries ünnepben ezen kegyeletének adóját le­róni mindig hazafiui kötelességének is merte. A magyar nemzet ősi kegyeletéhez illőnek szene István ünnepének ezen évi n y o le z s z á z é v e s j u b i- l e u m á t:, minél fényesebben megülni. E jolen szerény sorok czélja nem egyéb, mint tisztelettel felhívni azok figyelmét, a kiktől függ, hogy nemze­tünk ezen momentózus ünnepe jelentő­ségéhez képest megtartassák. A vízivárosi zárdából. A vizsgálatok csütörtökön délelőtt a szóbeli, délután a zenevizsgálat tárgyait illették. A szóbeli vizsgálatokon ismét Major István ur elnökölt, szomszédjai voltak Sujánszky és Blümelhuber ka­nonokok, a hallgatóság ismét igen di szes és előkelő. A szóbeli vizsgálatok az apróság részéről szintén kiválóan sikerültek s a vizsgálatokat Ma,jer István püspök buzdító beszéde rekesz- tette be. Délután a zene vizsgálat sorrendje a következő volt: 1. Franczia vigj. nyitány Kéler Bé- átói. 8 kézre játszók : Groffics Aranka és Etelka, Paczolay Camilla, Helle Mariska, k. a. 2. Tílkröcske. Szavalják : Druga Irén­be és Vass Márta k, a. 3. Kardal. 4. Le chéne et le roseau par La Fontaine. Szavalja: Grofíits Aranka. 5. Maienblüthen Lichnertől. Játsza : Horváth Hermin k. a. 6. Am Wasser. Szavalják: Csáky Fancsi és Bódé Regina k. a. 7. Rondo Streabbogtol 6 kézre ját­szók : Jurassy Stefánia, Szabó Bella és Gizella k. a. 8. A legszebb virágok. Szavalja: Horváth Herrn in k a. mit ebédelnek. Mondd meg, hogy mit eszel és megmondom, ki vagy. Bolondság! Láttam már a leglégiesebb tüneményt, a legaetheribb jelenséget, a leg- karcsubb őzikét, a legköltőibb báj alakot (már ahogy a szép leányokat titulálni szok­ták) amint disznókarajt evett párolt káposz­tával ; s másrészt tanúja voltain egy oly je­lenetnek is, melyben egy sertéskereskedes- btí'ii meghízott polgártársunk macedoine-1 xziircsölt a vigadó előtti kioszkban. Azért a szép leány megmaradt szép leánynak, a kövér disziióliizluló pedig kövér di szuóhiz- lalónak. * Már az az állítás, hogy a ruha. teszi az embert, a fii ózó f embertől származik ; — a németek gondolták ki. De azért ez is épen olyan franczia, mint, a lobbi. Istenben megboldogult Zsedényi Edénk tudvalevőleg nem nagy súlyt fektetett az öltözéke eleganciájára. Ismeretes az az okos­kodása is mellyel e cinismussal határos hanyagságát indokolta. „Pesten mindenki ösmer — mondta — hát minek öltözköd­jem ; Bécsien meg nem ismer senki, hát ott kinek a kedvéért cifrálkodjam ? Nem is nézte volna ki belőle senki az excelleu- cáás urat. Inkább látszott valami nyugalma­zott kisdedovónak, mint valóságos belső tit­kos tanácsosnak, aki meg ezenfölül telivér milliomos is. Az ősz államférfin rozzant öltözéke egészen közmondásos lett s ma már szinte legenda- szerűnek moi.dhiló. Még akkor sem kivéte- leskodett, ha az udvarhoz hívtak. Azt csak megtette, hogy ilyenkor frakkot húzott és teli íz nyakkendőt kötött, de annyira már nem lerjedt loynliása, hogy a cipőjére is gondot viselt volna. Egy képviselőtársa amint éppen az udvari ebédhez mennek, megiuterpellálja: — Nézd csak, Edus bácsi szakad, a czi- pőd — Mit csináljak ? — felel az,—- ha egy­szer mindig kiszakad? Pedig már hányszor folfoztattam ! Eu \s tanúja voltam egy esetének. A ko­ronaherceg-utcában sétált s véletlenül meg talált lökni egy pesztonkát, ki egy kosárbau mindenféle, piacon megvásárolt apróságot ci­pelt. A lökés következtében a kosárból vala­mi lagurult a földre. A leány íölpillaut és megnézi, hogy ki az, aki ellene az utteutá- tumot elkövette. Előtte egy vén ember, szi- nehagyotfc ruhában ütött-kopott cilinderrel! Természetesen nem nagyon imponált a kis szolgálónak, aki kofáktól tanult nyelven élesen kikelt a merénylő ellen. — Még ma is röstel lpm, hogy mennyi minden, épen nem megtisztelő czimet kellett az agg ál­lamférfidnak a kis kofától elfogadni. Elmondta az mindennek, amivel bántani szokták az embert. Még zsidónak is. Persze hogy ez akkor még nem volt olyan sértés, mint ma. * Már most, ha valamely elegáns fiatal képviselő, ki a budgot-viták alatt a hölgy­karzatra szokott gukkerezni, ha például Ro- lionczy Gida vagy Fenyvessy Feri löknének löl egy ily kosárhordó kis leányt, hát inerné-e az őket olyan könyörületloníil összoszidui és még zsidónak is elnevezni! Dehogy merné ! Egy kitűnő párisi művészről maradt fönn a következő adoma. Lépéseket tett, hogy elnyerje a becsület rend keresztjét. Hosszas utánjárás után — mert e nélkül Fraucziaországban sem kapni lendjelet sikerül is neki. A hogy meg­kapta örömében mindjárt csináltatott hozzá draga uj kabátot, melyet a reudszalag- £>**1 együtt azonnal sétálni vitt vala­melyik boulevardra. A hatás reudkivfili vol t. Száz meg száz ember, aki azelőtt rá sem nézett, alázatosan emelte meg előtte a ka­lapját. Lépten-uyomou köszöntek neki. Mű­vészünket ez eleiutón niulattatá, de később unalmára lett. Az ovációk terhére váltak. Kezdte a köszöntéseket nem viszonozni, s inikör látta, hogy még sem szabadulhat tő­lük, a legrövidebb utón haza sietett. Ott­hon ledobta magáról kabátját, azt a rend­jellel együtt dühösen a földhöz vágta, s leikiáltott : Hát neked köszönhetem, hogy az ut­cán kalapot emelnek előttem, s nem érde­meimnek ? Eltette a. rendjelet a szekrényébe és soha­sem használta többé. Sétálhatott is megint nyugodtan a boule- vnrdokou ; — nem háborgatta senki a kö­szöntésével. MILKÓ IZIDOR. 9. Kardal. 10. Lo pauvre petit matelot par L. Touruier. Szavalja : Knapp Anna k. a. 11. Bolero Streabbogtól. 12 kézre játszók : Horváth Hermiu, Schalkház Gizella, Palkóvich Lujza, Csáky Fancsi, Skadra Czeczil és Skadra Gizela k. a. 12. Jóizii. Előadják többen. 13. Valse Chopintől. Játsza : Paczolai Camilla k. a. 14. Der Handschuch der Elisabeth. Szavalja : Rajcsányi Aranka k. a. 15. Kardal. 16. Szél és nap. Szavalja: Helle Erzsiké k a. 17. Jubel Galopp Córfchumtol. 4 kézre játszák: Kassa Ida és Skadra Cz. k. a. 18. Wohin? Stunntól; Szavalja: Schalkház Gizella k. a. 19. Faust Leybachtól. Játsza: Bodó Regina k. a. 20. Aiuions les flours. Szavalják többen. 21. Fretidenklänge Hummeltől 4 kézre játszák: Dobos Etel és Helle Erzsi k. a. 22. Jó tanácsok minden napra. — Szavalják többen. 23. Der lustige Krieg Hummeltól. 8 kézre játszák : Palkovich Lujza, Knapp Anna, Horváth Hermiu és Szychta Há­ti Id k. a. 24. Meglepetés. Szavalja: Kovács Mariska k. a. 25. Kardal. — A tánezvizsgálatok az oktatás befejezése után lőnek meg­tartva. A zenei vizsgálatokat is elismerésre méltó siker koronázta, mint egyáltalán az idei vizsgálatok minden részletét, a miért fogadja a jeles intézet őszinte szerencseki vánatainkat. Gazdasági levél. (A készletek biztosítása.) Miké Izidor jeles tárczairóuktól közlünk mai számunkban mutatvány Divatok czim alatt a Révai Testvérek­nél megjelent szellemes müvéből, melyet kiválóan ajánlunk olvasóink figyelmébe. Takarmány kaszálás nagy részt be­fejezve s a termények ; betakarítva leg- rövid idő múlva következik az aratás, hordás, cséplés stbbi. A gazda élete csupa küzdelem, csupa koczkázat, aggály és bizonytalanság ; do éppen azért mert annyi eshetőség­gel áll szemben, melyek egyike is ké­pes reményeit meghiúsítani, fáradsága gyümölcseit tönkre teszi : feltétlenül szükséges, hogy magát a veszélyek ellen fedezhesse. Ily fedezet napjainkban a biztosítás tűz és jég ellen kiválólag, miután e két elemi csapás pusztítása szokott legérzékenyebb csapásokat mérni a gazdára. Biztositó társulataink nem is késtek dterjeszteni figyelmüket e körülményre a mennyiben a készletek biztosítását úgy szervezték, hogy egy hónapi rö­vid időre eszközölhető azok biztosítása. Az I. m. ált. bizt. társaság dijj téte­lei 100 fr. biztosított érték után egy havi időtartamra szalmás gabona kész­leteknél szabad ég alatt vagy szalmafe- delíi pajtákban 55 fr. két hóra 82 fr. cserépzsindely födél alatt 1 hóra 15 fr. 2 hóra 23 fr. fa zsindely alatt 1 Íróra 27 fr. ° hóra 42 fr. Ürszalina csak s|4 értékben fegadtatik el biztosításra. Ezekből láthtaólag a dijjtételek nem magasak, lelköismoreteskötelessóge volna mindönkinek legalább 1 hóra biztosítani kész gabonáját, melyet behord a szilk udvarba, vagy szérüs kertbe, hol kazal kazal hátán, boglya boglya hátár. van, végig az egész községben s ha kigyúl- lad egy kéménye a falunak, mentlio- te ti önül leég az egész község évi ko- nyere, szalmája, takarmánya. E sorok Írójának volt elég alkalma a népet buzdítani, hogy biztosítsák a terményeket tűz ellen, legközelebb most is hivatalos körúton lévén vándor gaz­dasági előadásaiban kiterjeszkodik a biztosítás ezen ügyére is, ösztönözvén TolVtatiTs a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom