Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 47. szám

Esztergom, V. évfolyam.

47. szám.

BS

Vasárnap, 1883. junius 10-én.

VIDÉKE

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASARNAP ES

CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZET

FÉSI ÁR:

egész éne

.......................

.

... 0 fi 1 - kr.

fél évre.............................

negyedévre .......................

. . . . i „ no „

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

Pfalz ház első emelet

liová n lop szellemi részűt. illető kö/lninóiiyok l<iil<li*ml/Sk.

KIADÓHIVATAL:

|S'ZEr:HENl-TÉR ^ ,

hová a hivatalos s a magán liinletűsuk, a. íi.yill lűrke szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reklamálások intézeintök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOK HlltDKTIiSlíif :

1 szótól I <>0 s/.iiitr - fi t 75 kr. ion—200-ig . I „ 50 „

200—P,OO-ig . 2' „ 25 „

Bélyeg díj ‘JO kr.

MAGÁNHIRDICTÉSKK

megállapodás szerint lehető I égj Hiányosabban közöl tétnek.

NYIJjTTÉB sora 20 Kr;

Horánszky Nándor.

Városunk országgyűlési képviselője ma, fog beszámolni választó közönségének eddigi működéséről.

Lesz mit elmondania, azért jön el közénk. Legyen üdvözölve, mint mindenkor valahányszor hozzánk látogat.

Ha visszatekintünk Horánszky Nándor eddigi országgyűlési pályafutására, az utóbbi esztendők tagadhatatlanul ese- méuyesebbek és változatosabbak az eddigieknél.

Nem mintha azelőtt kevesebbet dolgozott volna. Horánszky Nándor a mérséklet, gondolkodás és szorgalom embere volt egész életében. Nem hajh aszta sohasem a hatásos scenákat, nem rögtönzött sohasem parlamenti kravallokat, mint igen sokan érdemes honatyáink közül, kik a sensatioliájhászó reporte- reket érzékenyen lekötelezték.

Horánszky Nándort nemes szerénysége mindig távol tudta tartani a zajos zsibvásároklól, a hol az elvek a portékák után kerülnek szóba.

Józansága nem engedte elkapatni olyan lépésekre, melyek miatt választói megvonhatták volna tőle bizalmukat.

És vau mégis egy pont eddigi működésében, mely nevét bizonyos zajos napok hullámaira ragadta s néhány hétig országos kritika tárgyává tette.

Ez a tiszaeszlári ügyben elfoglalt álláspont. Nem egy ízben szólal koztunk föl a kényes kérdésben s mindannyiszor kifejezést igyekeztünk adni a választó közönség hangulatának.

Hogy gyakorta nem az ügy érdeme, hanem a közhangulat dönt nyilvános | szereplési! férfiak életében, azt fölöslo-j ges bizonyítani. 1

Horánszky Nándor nemes humauis- musból vállalhatta el az ügy védelmét, de az ügy védelme áldozatokat kíván s végtelenül fájlaltuk volna, ha Horánszky népszerűsége lesz az áldozat

Ügyeink iránt önzetlen odaadással viselkedett mindig, szolgálata eredményekkel járt s érdekeinket lehetőleg megóvni és elősegíteni mindig lelkesedett. Épen azért bizalomteljesen térhet hozzánk, mindenki kalapot fog emelni tisztes törekvései, józan elvei s szeretetreméltó jelleme előtt.

Csodákat várni nem lehet mai nap- ság. Csodákat csak ígérni szoktak olyan férfiak, kiknél a logika nincsen arányban a leghangzatosabb ígéretekkel.

Amit prograinmbeszédóbe foglalt,'azt megtartotta ; lelkes és tekintélyes tagja volt az ellenzéknek, kit még a kormány korypheusai is tisztelettel vettek körül, mert ellenzékeskedése nem ellenkezés a jóráválóval, ha az mindjárt a kormány padjairól származik is.

Üdvözöljük tehát városunk ország- gyűlési képviselőjét körünkben s óhajtjuk, hogy beszámoló beszéde uj alkalmat adjon neki választó polgárok bizalmának legközvetlenebb megismerésére s nekünk a derék férfin megérdemelt méltatására.

Városi gazdaság.

(Sertésnevelés.)

A város közönsége legközelebb tartott közgyűlésében hozott azon határozatával hogy a sertések utáni legelőbért i leszállította, tanúságot tett arról, hogy j a közgazdaság ezen nevezetes tényeződét nem csak fontolóra vette, de olykép

óhajtja megoldani, miszerint a sertésnevelés a maga valódi értelmében meg- honosuljon s ezzel a közvagyonosodást emelje.

Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy a sertésnevelés kérdése csak egy oldal u- lag volna megoldva akkor, ha csupán a legelőbér leszállit.ísa által akarnánk e tekintetben előmozditólag hatni, van ennek a kérdésnek egy sokkal fontosabb oldala, t. i. a kansertésoknek faj telein tetébeni megválasztása.

A sertésnevelésnek nézetünk szerint végczélja más nem lehet, mint oly fajok meghonosítása a melyek a, hizlalásra legalkalmasabbak. Ezt a czélt a jelenlegi rendszer mellett, li.ogy t. i, a kan- sertések bérlők által tartatnak, elérni teljes lehetetlen.

Az a bérlő, ki bérbe veszi a kansertések tartását, nagyon természetes, hogy első sorban azt- nézi, miszerint a bérletből magának nem kára, hanem haszna legyen. Tudjuk pedig azt, hogy a jő fajta kansertésnek jó ára szokott lenni, de azt is tudjuk, hogy az nagy- hamar hasznavehetetlenné válik, de inog könnyen el is hull. Ha már most eze két figyelembe véve azt találjuk, miszerint történjék a bérlő részére bármily nagy veszteség, a megkötött szerződés következtében semmi körülmények között sem kap többet, mint az árlejté- sileg megállapított összeget, kénytelen a bérlő vesztesége kikerülése végett akként eleget tenni a feltételeknek, hogy :

Olyan kansertést szerez bo, mely nem kerül valami sok pénzbe, már pedig, mint a közmondás tartja, „olcsó húsnak, big a leve.“

Minek következtében csak a neye lévén kansertés, rendeltetésének pedig megfelelni nem tudván, annak káros hatását a sertést nem tudván, annak káros hatását a sertést nevelő gazda érzi meg.

Azok, kik ezen közgazdasági kérdéssel nem foglalkoznak, úgy ’ gondolkozván, hogy az ő sertés szükségletüket megveszik minden év őszén a hajcsárok által ide hajtott állományból, aztán meghizlalják és megölik, nem lévén szükségük arra, hogy neveljenek s ennek következtében nem igen törődnek azzal, hogy milyen kansertés jár ki a csordára, nagy tévedésben vannak ha ezzel ezen kérdésnek mi fontosságot sem tulajdonítanak. Városunk logszegényebb néposztálya az, mely ezen közgazdasági kérdés által a legközelebbről vau érdekelve.

A legszegényebb ember is, ha csak lehet, beszerzi magának az ő malaczká- ját, hogy télre legyen valami betevő falatja, ha már most nem gondolkozunk arról, hogy ez a. szegény ember nevelhessen magának még pedig oly fajtájút, mely a hizlalásra al kai inas, kettős vétket követünk el, mert megengedjük azt, hogy idegen vidéki által ide hajtott állományból szerezze be s a pénzt tőlünk elvigyék, mely pedig úgyis szomorú pénzügyi állapotunkra nézve nem valami előnyös, avagy ha adunk is módot és eszközt arra,, hogy sertést nevelhessen, nem ügyelünk alkalmas s jó fajtájú kansertések beszerzése által arra, miszerint a felszerelt sertés olyan legyen, hogy az a. hizlalásra alkalmasnak találtassák.

De pénzügyi tekintetben is roppant hátrányára van városunk lakóira nézve a sertés nevelés elhanyagolása.

ÓX Qcitcii-fnitiijXíó fc'£iz,a/tcU. Szófiai 01cát/tcC.*

1.

Éljen a bonnak a nép ! szól íidvriadója

[Fürednek ;

Visszaliangozza Tihany ! éljen a néppel

[a hon !

2.

Hol hajdan remeték istent vezekelve

[imádták

Most öröm és vigság, hordja az égbe

[imánk.

3.

Szentföld ez! Múltúnk sok gyászát zengte

[e viszliang :

Hadd viszhangozzák bérczei most örö- 1 [műnk !

* Abban a kellemes helyzetben vagyunk hogv a fővárosi lapokat inog; lőzölcg három disticliont [ közölhetünk Jókai Mórtól, ló verssorok fogják ékíteni, a Garai-kuuyhót, melyet a jövő héten avat t . föl a Balaton-eg yesület B.-Füreden.

Hírlapjaink és hírlapíróink,

ni.

Szaua Tamás.

Ha indokolnom kellene, hogy a „hírlapjaink vés hirlapiróiuk“-ról czimíi cyklusom- ban hogy jutok mindjárt Szaua Tamáshoz, ez nagyon könnyű dolog volna. Mert hisz nagyon természetes dolog, hogy ebben a „Koszom“ jeles szerkesztőjéről első sorban kell megemlékeznem. De a Petőfi-társaság titkárja sokkal előkelőbb állást foglal el irodalmunkban, minthogy ilyen indokolásra szükség volna,

Dóczy Lajos irt valamikor egy satyrát, melynek az volt a refraineje : „Minek is ir Szaua Tamás ?“ — Hanem hát e satyra keletkezésének nagyon is ismeretesek,és mindenki tudja, hogy ez csak válasz volt azon erős kritikára, melyben Szaua Tamás a Dóczy Faust fordítását részesité.

Szarni. Tamás par exelence kritikus és mint ilyen nagyon természetesen sok ódiumnak van kitéve.

Minden kezdő ki az iskola padjai közül kilépne az irodalom szent csarnokába akar lépni először is Szana Tamáson kezdi kését köszörülni.

0 azonban türelmetlenül viseli el e kicsinyes csipkedéseket, tudja jól, hogy az ő szerepe mint kritikus, hálátlan szerep s az aki üt, annak el kell Készülve lennie, hogy vissza vágnak. Csak az a kérdés hogy lio- gyau.

Szaua Tamás január 1- jén született mint Petőfi Sáudor. Innen van talán,hogy annyira buzgólkodik ä Petőfi-társaság körül, melyMai számunk féliv melléklettel vau.

uelc alapító tagja. Általában azt hiszi mindenki, hogy a Petőfi-társaság szervezésének eszméje Szanától ered, s csak kevesen tudják, hogy azt a társaságnak egyik tagja. B a 1 á s z Sándor, a kitűnő novellista pendítette meg legelébb. A tárgyalások Szaua lakásán folytattak, inig azután megszületett a uapról-napra izmosodó Petőfi-társaság.

Annyi bizonyos, hogy Szana a lelke ennek az egész társaságnak, s hogy ez annyira virulásuak indult, abban ueki jelentékeny része van.

Szaua Tamás megett még kevés év, de sok végzett munka áll. Csak 39 éves(1844- ben született Tisza-Füredeu) és már is sok maradnndó becsű művet alkotott. 20 éves korában már ügyvéd volt. 22 éves korában szerkesztette a Szünórákat majd a Szépirodalmi Közlönyt, később 5 éven át a Figyelőt, majd az Otthont, azután a Petöfi-Tár- saság Lapját s végül most a Koszorút.

Mint szerkesztő mindig az képezte ambi- tióját, hogy irodalmi uiveaun álló dolgozatokat közölhessen, s mindegyik lapján meglátszik a gondos szerkesztői kéz. Egyetlen egyszer történt meg vele, hogy inter poeula végezvén a szerkesztőségi teeudőket egy verset mely alá egy ismeretleu név volt Írva találomra adott sajtó alá.

De ekkor is szerencsés keze volt. mert a versnek szerzője Bartók Lajos, kit ilyen módon ő vezetett be az irodalomba.

Hogy megbáuta-e azóta, ezt a meggondolatlan tettét, azt nem tudom.

Annyi bizonyos, hogy mindazok, kiket ő vezetett be az irodalomba, hálátlanok voltak hozzá és megmarták mesterüket. Talán csak az egy Endrődi Sándor képez kivételt.

Miut szerkesztő s tegyük hozzá mint 17 év óta szerkesztő tömérdek sok hazai és külföldi íróval és művésszel áll összeköttetésben s halomszámra bevernek nála az érdekesebb emlékek, melyek közül sokuak irodalom-történeti becse is vau.

Ez utóbbiakat egy szép albumba foglalta össze, melynek táblája-e feliratot viseli : „A jovőuek“. Találkozunk ebben Kossuth Arany János, Jókai. Munkácsy, Tóth Kálmán, Blaba Lujza, Hrackvogel, Sacher Másod), Teleki Sándor. Rákosi stb. érdekes leveleivel, melyeknek, mint említettük irodalom-történeti becsük van.

Dolgozó-szobája falait Munkácsy sajátkezűig rajzolt arczképe, Spányi, Égyházy, Badicz, Cauou, Mészaly, Beuczus festményei díszítik.

Mondanunk sem kell hogy mindez emlékek jeleutékeyy értéket képviselnek.

Szana a legszorgalmasabb Íróink közé sorakozik,ki szerkesztői és egyesületi teendői mellett ráér minden héten egy-két czikket, minden évben egy-két kötetet írni.

„Csokonai életrajza,“ „Nagy szellemek,“ „Vázlatok,“ „Kát Kisfaludy,“ „Moliére,“ „Taine aestheíikája,“ „Ovid, A szerelem művészete“ mind az ő irodalmi munkásságáról beszélnek.

Szavával az élczlapoknak is meggyűlik gyakran a bajuk éo különösen hebegő beszédjét csúfolják — szörnyű túlzással.

Különben meg vau ennek a maga érdekes töri énete.

A 70-es évek elején történt, hogy Liszt Ferencznek ismét eszébe jutóii, hogy ő magyar s visszatér hazájába. Fogadtatásánál id. Ábrányi Kornél és Szana Tamás