Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 47. szám
Alig van háztartás a hőimet a hizlalt disznó hiányoznék s mégis mit tapasztalunk, azt, hogy még legjobb földműves gazdáinkat son véve ki városunk lakosainak két harmad része hajcsárok által ide hajtott sertés állományból szerzik he szükség 1 'teit. A hentossé- get, ib.ő iparosok szükségleteik legnagyobb részét Budapestről szerzik be,— Kiadunk évenként legkevesebb 50 — 60 ezer forintot sertésért sínél kill, bogy ezen pénz hozzánk bármi utón visszaszivárogna, mert azt csak nem lehet viszontjövedelomnek tekinteni, hogy ba az a hajcsár megiszik egy-két liter bort korcsmárosainknál. Oly sok kiadásunk vannak, a melyért viszont épen semmi megtérítésben nem részesülünk, miszerint éppen nem csoda, hogy közgazdaságunk hanyatlásával kereskedőink és iparosaink iizletpangásról panaszkodnak. Ez idő szerint iparunk és kereskedelmünk emelkedése avagy hanyatlása közgazdaságunk emelkedésén avagy el hanyagolásán alapszik, adjunk módot a közgazdasággal foglalkozó népünknek arra, hogy anyagi helyzetét javíthassa s ezzel bizonyára megadjuk az alapot arra is, hogy iparunk és kereskedelmünk felvir ág ozzék. Önkezébe kell venni a városnak a kansertések tartását, önmagának kell gondoskodni arról, hogy mindenkor jó és alkalmas tenyész-sertés legyen s bizonyára sertés nevelésünk is a jólét egyik hatalmas tényezőjévé fejlődik. ALI. Levél a hangversenyről. (Licdl-Willmouth-Major.) A Harmónia ezimü zenészeti szaklap egyik vezerczikkeben olvastam a következő vádat, melyet, a szerda estei meghiúsul! hangverseny alkalmaitól czitalok. „Magyarországnak Budapesten “kívül alig van inűérfő és mupartolo közönségé. Ki készítiett magának nálunk szobrot ? ki festet magának képet? ki hallgatja hangversenyünket ? Szoborművet senki sem csináltat magának, festményeket rend,kívül keveset rendelnek meg és rosszul fizetik. Hangversenyen pedig a fővároson kiviil navoltak a főfniiktionáriusok. Az üdvözlő beszédet Szana Tamás tartotta, — franczia nyelven. Liszt Ferencz folyvást bólintott fejével s mikor Szana bevégezte, a zongora király megszorította kezét és Ábrányihoz fordulva mondá : „Fr spricht ja vollkommen — englisch !“ Ezóta hívják Szamát : Szna Tmásnnk. Pedig hát nincs igazuk az élczlnpoknak, mert Szanát nagyon könnyen megérti az, aki neun a kritikust hallja benne. HEVESI JÓZSEF. — A cirkus hölgy boszuja. Egy lovarnő nemcsak bámulatosan merész mutatványaival, hanem formás idomaival is nagy feltűnést keltett. Az előkelő világ tagjai közül többen megakarlák hódilani, de ő szivét az első kötél Ián - ezosnak ajándékozta. Szerencsétlenségére egy belyro táuezosnő jött a czirkusz- hoz, aki kaczérságával megzavarta az első kötéltáiiczos fejét, ki már föl sem vette a szép nő szerelmes könyeit. Mikor látta hogy kedvese a tánezosnőé, lo- 1,őröl te könnyeit s hoszut esküdt. Egy nap, midőn együtt produkálták magukat a trapézon, a köblébe rejlőit revolverévé1 a bűtölen szájába, lőtt, aki irtózatos ordítással a szédítő magasságból halva esett a czirkusz homokjára. Mikor kihallgatták, azt mondta : „ifin csak meg boszultam magam s ki merné tagadni, hogy ebhez nem volt jogom ?“ gyobbrészt csak azért men nők, hogy az embert műpártolónak és hozzáértőnek tartsak. Nincs Európában közönség, mely a művészetek iránt oly közönyös volna és oly kevés érzékkel barim, mint a magyar. Egy kopogós csárdást, vagy jó walzort többre becsűinek Beethoven minden symphoniájánál, a szoborművek közül csak azokat ismerik, a melyeket házaló olaszok visznek házról házra...“ Van henne valami. De van valami a viszonyokban is. Esztergomban például az úgynevezett morto saisonban classicus hangversenyt rendezni nagyon nehéz föladat. A publikum sokkal jobban szereti ilyenkor a zöldet, mint a komoly művészetet. A bécsi táviratok az au der Wien színházban működő népszínházi tagok soráról azt közük, hogy a házak két ségbeejtően üresek kezdenek lenni, mert Bécsbon sincs színészet nyáron. De hát legyen néhány szó a hangversenyről is. Rösteloin leírni, hogy mindössze tizenöten voltunk. A három művész nincsen beleszámítva. A Fürdő nagyterme igen komolyan kongott s mi bizonyos humorral igyekeztünk tultenni a nyomasztó hangulaton. A hangvornyt elhalasztották. Hanem azután annál többet élveztünk hangversenyen kívül. A kifogástalan salonban megjelent művészek egy triót adtak elő, melyben Liedl Ferencz, a Népszínház első hegedűse, Willmouth jeles gordonka művész s Major kiváló zongora művész elragadták a kis kört. Major külön is játszott bámulatos bra- vourral, úgy, hogy méltán foglalhatja el helyét Liszt legtehetségesebb tanítványai közt. A bemutató után a közönség s a művész triumvirátus levonultak a Fürdő fogadó kies nyári kertjébe s ott azután vidám hangulatban emlékeztek mes: mindenféle tanulságos, meg nem any nyira. tanulságos, mint inkább mulatságos co n ce rt-h is Lóriáró l. Hogy mikor fognak újra föllépni azt még most határozottan nem tudom. — De azt tudom, hogy olyan három művészt, a milyen az a triumvirátus nem hanyagolhatunk el s nem hagyhatunk kudarezban. Még az utolsó kintornás iránt is több nagylelkűséget tanúsítottunk eddig, mint a kiváló három művész iránt. Bizzunk tehát a viszontlátásban ! A magyar verstanhoz, (Néhány szó a caesuráról.) Gfyőrffy Iván értekezéséből limit számunkban közölt bevezetésünk után adjuk a követkoző mutatványt ez érdekes részletben : — Az aloxandri n u s versekben álalán, de legfő kép a ponyva piaczára, alsóbb nép számára szerkosztolt verses munkákban, verses isfcóri- ákban, minden hat szótag után, vagyis inindenik verssor közepén sorvágat, közép vágat (caesura) szokott szükség- képen applicáltatni. E szabály szem előtt tartása legkivált a ponyvára szánt szerzeményekben a nép számára szerkesztett versokbeu elkerülhetetlen kellék s a nép ehhez annyira hozzá van szokva, hogy a hatodik szótag után minden verssorban eunok közepén ösz- tönszorüleg szusszan egyet, meg áll, meg pihen, akár van ott valami Írásjel, — intorpunctió — akár nincs, sőt annak olvasását némi nóta forma hang- hordozással szokta a nép mértékre szedni, a mint ezt a húsvéti s karácsom kán tál ások, névnapi, lakodalmi vagy más egyéb alkalmi rigmus mondásuknál, évszázadok óta hagyományossá vált s nemzedékről nemzedékre szálló megszokott hanghordozás megfigyelésénél tapasztalhatni. Hallgassunk meg orro nézve pl. egy karácsom verset, nem elének lő, liánom csak elszavaló előadását. Beállít pl. karácson ünnepén a kis kantáié emberke valamely házhoz s a megfelelő bitfelekezet szerint szokásos illő köszön lés előre bocsátása után e szavakat mondja: „Egy vessel; (verset) mondanék, ha megliaagatnák ! “ Erre rendszerint a jóakarata felelet a háziurak részéről az, hogy : No hát csak halljuk fiacskáin ! Ekkor a kis patrizáló patrióta egy két kuli intéssel köszörül egyet a torkán s kezdi elmondani verses mondókiíját, valami kótaszerü és nótaszerü hanghordozás szerint, körülbelül ilyenforma kedélyes rigmusokban : Eejött mán karácson bozzos szakállávaa, Kilikatt ács csidmám nem győzöm kap(czávaa. Adgyatok karajezárt, akar egy petákot, Hadd vettessek reá egy mid darab tákot. vagy pedig : Ma karácson napja Krisztus születése, Nincs czedélomnek jó fián er bél lése, Hogy inegbélleltessem, petákot adgyatok, Kóvánom at télen, hogy meg ne fagyhatok. Ez a föl és le liullámzó, félig-mcd- dig éneklésszerü hanghordozás a felnőtteknek is úgyszólván vérébe megy át, elannyira, hogy még az Argyrus királyfi és Tündér Ilona jó hosszúra nyúló istóriás esetét is elejétől végig a ponyván, vagyis a szőnyegen forgó irodalmi termékek felnőtt fogyasztóinak legnagyobb része még máig is többé- kevésbé az itt leirt hanghordozás szabályai szerint szokta elolvasni minden hatodik szótag után okvetlenül s ösztönszerüleg megállapodva. E körülmény s legfőkép ez utóbbi eset főfigyelembe vétele által indíttatva voltam bátor a 2-ik versszak 3-ik sorát oly kép módosítani, bogy a középmetszetnél megszokott megállapodás a primitiv képességű s képzettségű olvasónál ér- teleinzavart, homályos értelmet ne okozzon. Az eredeti sorban ugyanis a szöveg ekkép hangzik : „S elindul a székely földre egy szép reggel.“ Itt az egy szót tevő összetott főnévnek a „Székelyföldre“ szónak közepén, ösztönszerüleg szünetet tartó nép az értelem fölött, főleg a megállapodás folytán zavarba jő s azon kezd töprengeni, hogy hát voltakópen melyik micsoda székely indult el, miféle földre ? Az ebhez hasonló eset előfordulásának elkerülése czóljából voltam indíttatva az e soron végbevitt változtatás, módosítás megtételére. GTŐRFFY IVÁN. A czirkiiszból. („Színházi szemle helyett“) Voltak már az arénában kitűnő színészek, középszerű színtársulatok, komédiások, akrobaták, arab gymnastiku- sok, esepürágók meg kóbor jonglourök, de lovasok még nőin voltak. A cirkusz mutatványairól egyáltalán nem szoktunk behatóbban referálni. Mert hiányzik belőlük az, a mit a művészet gyönyörének nevezünk. Do néhány évtized óta hozzátörődik a magyar közönség is cirkuszhoz, daczára annak, hogy egószon idegon holmi s nincsen bonuo ogy csipetnyi magyarság sem. Renz és Carró európai hírnévre tettek szert. Fejedelmek és főherczegek, aristok- raták s egyéb rangos osztályok versenyezlek értök érdeklődésben, pártfogásban s kitüntetésekben. A miért a nagy urak ráérnek érdeklődni, a miért a kék vér idegei fogékonyabbá lesznek, a miért a túlfeszített passió egész a hóbortig képes fokozódni : azért az egyszerű középosztály értelmes intelligentiája nem ad oda egy szép drámai jelenetet vagy egy csinos költeményt. A (fűrkuszi mutatványok annál nép- szerűebbekó lesznek, mentői inkább elblazirosodnak a nemzedékek, mert van bennük valami kimondhatatlanul izgató, valami sajátszerűen felvillanyozó. A szédületes rohamok, a rendkívüli fáradsággal dressirozott lovak bámulatos ügyessége, a vakmerőén öltözködő, mozgó és vágtató lovarnők föllépése, a férfias erőtől duzzadó lovasok bátor productiói, a elownok majd bamba majd drasztikus bohóskodásai, a jongleurök hajmeresztő infeermezzói, az akrobaták változatos mutatványai s a trapéz hajmeresztő hősei kétségkívül le tudják kötni a mai közönség érdeklődését, mert egyszerre foglalják el az érzékek és idegek minden odaadását. Schmiedt czirkusza korántsem a legutolsók egyike. Van néhány kiváló tagja, a ki megérdemli az érdeklődést s néhány pompásan iskolázott lova, mely szemléletre méltó. A társulat első tagja kétségkívül maga az igazgató Schmiedt, a ki mint szerencsés idomító s elegáns lovas igen is kiemelkedik. Csinos jelenség s rendkívül ügyes lovarnő az igazgató neje, Miss Ella, a ki az eddigi előadásokon a legtöbb tapsot aratta. Vanini k. a. mutatványai szintoly érdekesek mint Antoni megjelenése és lovaglása. Vakmerő lovas, iskolázott jockey s előkelő föllépést!. A kedves Anette s a szeretetreméltó apróságok, Ludmilla, Anna és Ida igen ügyes mutatványokkal szórakoztatják a közönséget. A elownok egy kissé éléukebbek s választékosabbak is lehetnének mint a milyenek. Különben kiki megtalálhatja az előadásokban a maga élvezetét s az igazgató néhány napi itt időzése alatt el lehet rá készülve, hogy teltebb házai lesznek, mint ha Shaksporen vagy Mo- liéren nyargalna. AUCUN. Vasutunk. — Három közlemény. — I. Evek hosszú során keresztül állhatatosan küzdöttünk egy olyan állandó üss/eköttet ésért, mely termászetadta kincseink kiaknázását megsokszorozva, nyersterményeink és gazdasági produe- tumnink számára világpiaczot biztosítva Esztergom rég óhajtott felvirágzását készítené elé. És meddő munkát végeztünk, reménytelen törekvéseket dédelgettünk, bin ábrándokban ringatóztunk, midőn vasutunk ügyében minden erőnket és tehetségünket megajánlottuk. Országgyűlési képviselőink, megyei és városi első tekintélyeink, tesh'lléteink és fővárosi jóakaróink hiába érveltek, hiába bizonyítottak, a halvány ígéretek csak arra valók voltak, hogy csalatko- zásainkat annál kérlelhetetlenebb utóhatással ruházzák föl. Tengeri kígyónak hittük már az egész kérdést, melyhez munkatársaink s magunk is már csak a humor hangjával mertünk szólni, hogy valamiként meg no szóljanak érte. Végre lemondottunk róla s azt hittük, hogy Esztergom sorsa balsors, végzőié pedig végzetes._________________ Folytatás a mellék loteu.
