Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 30. szám
Esztergom. V. évfolyam. 30 szám. ___ ^ ____Csütörtök, 1883- április ll-én. V árosi s megyei érdekeink közlönye. Meg.iei.enik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AH Egyes szám ára 7 kr. 0 fit :i „ — 1 . r»o kV. SZERKESZTŐSÉG: ■ppALZHÄZ ELSŐ EMELET hová, n, lop szellemi részét'illető közleményei; küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENi-TÉR <Jrv, hová a hivatalos s ;i magán hirdelések, ;i nyilldérho szánt közlemények, előlizetési pénzük és reolnmálások inlézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIÍIÍDIOTKSKK M AGÁNHI líDKTHSKK 1 szótól |00 szóig — fi t 75 ki.: megállapodás szerint himlő 100—200-ig . I „ 50 „ legjiitáiiyosnhban közölt >tnek. 200— íJOO-ig . ‘2 „ 25 Bély égd íj ‘10 kr. NYlf/LTKIt sora 20 icr; v:ili Bírót Piinor \dám Nótáriust Zn A Zenei-kör. Múlt heti számunkban egy vezér- c/ikkot közöltünk dalárdánk ébredéséről s ugyanott eg’y tudósítást az ujonan ;alakuló dal- és zenekedvelő egyesületről, moly hegedű-, ének-és zongora-is- [kolával lett volna kapcsolatban. Ugyan- ►ott még említést hoztunk egy másik : zenei egyesület alakulásáról is. Azóta több oldalról felvilágosítást vohnjtó kórdezősködéseket kaptunk, hogy rvoltaképen már most melyik egyesület mlaluil meg, s mi az esztergomi zenó. rszeti világ mozgalmának eredménye. Tartozásunkat e helyen rójuk le. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy a Ifölmerült mozgalmakról pártérdek nél- dkü 1 egész tárgyilagosan nyilatkozunk s vegyiktől som vonjuk meg azt, a mit nmegérdemel. Volt az esztergomi zenészeti világ- mák már régtől fogva egy olyan köz* (pontja, mely körül az erők, meg a ;támogatók évtizedeken keresztül biza* ltommal is, meg szeretettel is csoportosultak. Az egész társadalmi élőt alléból a központból nyert üdülést és sok meines törekvés onnan kapta az éltető í sugar;) kát. Fölösleges lerz megnevezni azt a »Középpontot, mindenki tiszteli és szereti sAZon férfin érdemeit, törekvéseit és egyé- iíiiségét. A dalárda virágzása azonban nem tarthatott végtelenig. Mint egyáltalán Esztergom ban minden jót örekvésü egye- (iiületnok meg van határozva végzete. TTanyatlani kezdett, mert a középponti nrő is hanyatlott egészségben. Ekkor több zenész egy clubbot szervezett. Kedélyes kört, alapszabály nélkül, de azért nem szabálytalan törekvésekkel. Nagyrészt idegen eredetű zenészek alapították s a tónus egészen német volt. Hétfői Körnek hívták, bök jó estét vésett az esztergomi szép közönség emlékezetébe. A Hétfői Kör a dalárda újjáalakulásakor meg akarta óvni traditióit s megmaradt különálló clubbnak. A da lárda kibővülése egyelőre elmaradt s igy a mozgalmakból egy uj egyesület emelkedett ki, melyet mi zenei körnek nevezünk. A Zenei-kör a Hétfői kör vagyonával és szép emlékeivel gazdag örökséget kapott. A Kör élén álló férfiak kezeskednek róla, hogy ott ezentúl nem fog idegen szellem uralkodni s a zenészek csoportosulása biztosítja az uj Kör jövőjét. A classicus zene művelése a fűtövek vés s ezáltal a közönség finomabb zenei Ízlésének képzése. Hogy a társadalom sokat fog nyerni az uj zenei szövetség keletkezése által, azt már eleve meg lehet jósolni. Az életrevaló uj szülött most csak keresztszülőket keres a közönség pártfogásában és támogatásában. Reméljük, hogy meg is találja. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. Emlékezzünk régiekről. (Építő szék.) Ez idén épen könyvi árrendezéssel lévén elfoglalva, a kézirattár egyik fasciculusában „Rostanratoria L. R. Civitatis Strigonionsis“ fölirat:al a kö-j vetkező, ha nem is épen fontos, de a1 küszöbön álló tiszt újítás alkalmából időszerűségénél fogva a helyi lapban talán közlésre érdemes följegyzésre bukkan tam: Tekéntetes Huszár Joseff ur, Eő Felsége Tanácsossá, úgymint Ne mes Szabad Esztergom Királi Yáros- sához kegyesen kiküldetett Királi Biz tos, Huszonöt Esztendőktűl fogva az Tanács és Polgárság közt támadott s időközben bővebben meggyökeresedett viszálkodásoknak elintézésére, és főkép pen az Tisztviselőknek gyengesége miatt meghanyatlott város gazdaságának helyrehozására, úgy nem különben azon város Épéteő Székinek tartására meg jelenvén, nem csak emlótett viszálko dósokat, voltaképen eltemette és belesebb szabott rendtartások mól lőtt az lemlétett Város gazdaságának folytatást uj és hasznos karban helyheztette, hanem közben vető munkálkodás! által azon nehézségeknek is, melyek 178G. Esztendőben történtének, a midőn tud idillik az egész Tanács választott Hat vau Szómé 1 lekkel edgyütt hivatallok- tűl elestenek, dicséretesen végét vetette, minekutámia ezen folyó Holnapnak 2. és 3-dik napján (hónap neve nincs ki téve) tartatott Épéteő Széknek alkalmatosságával elsőben is díszes és hathatós Beszédgyóvel az egész Polgárságnak szivét úgy annyira megnyerhette, hogy azon letett Tanácsbéliek közül Eő Fölsógétíil kinyert, kegyelem nek Levele mellett Rajzol Jeremiást és Fáik Bólintott az Tanács közé újra beiktathatta és mivel fönt emlételt Esztendőiül fogva Birói Hivatallal edgy ült az Tanács csak Hat Szernél bűi állott légyen, aztat Négy Szeméinek választásával Tíz Szeméire szaporította, Ta* vody 1st,vány és Fiscal ist Vörös Mi- bál uraimékat magok dicséretesen viselte hivatallokban megerősítvén Tanácsbéli Uraiinékou Hersich János, Pudeko Joseff, Kovács János Uraiinó- kon kévül Uj Tanácsbélieknek Muzsik Ferencz, Lauber Gáspár és Göröghiten lévő Jaksich Pál uraimékat szokott voksolás szerént választotta és igy egész Épéteő Székinek folytatását mindere csendességgel s örvendetes kimenetelét béfejezte. Beszédgyének Som máj» ily formán következik : Nemes Szabad királi Város ! A városi Társaság bizonyos Embereknek egymáshoz levő bizakodásokbúl eredelt a végre, hogy edgyező szívvel, mind különös, mind közönséges boldogságokat eszközölj ék. Mind a kettőnek fenék-köve Apostoli Magyar Hazánkban az Ország Törvénye, melyre a szabad királi Városoknak tulajdon kormány ozása álléltatott. E nélkül a városi Társasság nemcsak magára nézve szörnyű gyülevósz, hanem az egész Nemzeti Testre tekintvén (a melynek eő része) fölöttébb veszedelmes volna, mert kiki maga gondolatiját s akaratiját követvén, a Társasági alkotvány annyi részre konczol- t.attna, a mennyi fejbül áll, és ha néha edgyezne is, edgyezne leginkább azokban, a mik a fönt emlótett két rendbéli boldogságot teljességgel semmisítenék. Szükséges tehát a Törvényes Kormányozás — de mivel a Polgárok sze- méllenkéut magokat igy se kormányozhatják: bölcsen rendelték hajdani Dicsőült Kii'állyaink, hogy minden Sza:ikz „Esztergom és Vidéke11 tárcája Kitépték. iiXitépték a tollát a kis madárnak, ^szomorú a szegény pára nem szállhat; ;>][(jh, kitépték nekem is a szivemet ii tincsen már most, hogy a mivel szeressek. > . szerelmet ebbe1 a rossz világba’ lelem adják már csókért, szívért, hiába, jelleg van arra pengőben az ázsió, sz a szív hát mi az ördögre való! BELLA. Az utolsójpálya. Iparosnak szánom, nem való másnak. Sok apa. A A S7iirtos fin hazavetődik az iskolából ni hol semmit sem tanult, hanem a helyett monoszkodott elege1. Odahaza ozsoima helyett )iinhogó pálczával fogadják, mert még teg • tqnpról van a rováson. A A vásott fin makacsul daczol, csak azért >1 ) kérleli meg anyját, akire azonban már Jnajdnem kezet emel s csak azért se kér bocsánatot az atyjától, aki még mindig azt is&szi, hogy lesz a rossz csontból va- iinmi. A A. többiek szépen neki látnak a tanulásaik, de a gonosz fin ellóditja a könyvet s oiirczásan néz ki az ablakon. Egyszerre csak beáll lit egy iskolatársa. Megáll a bánatos anya előtt. — A tanár űr küldött — kezdte a kis Hiob — azt üzeni, hogyha Lajos még egyszer úgy viseli magát mint ma délután, akkor többször ne jöjjön az iskolába. Aggodalmas némasággal mered a bánatos anya a fiúra. — Hát már megint mit csinált. — Kést rántott egy iskolatársára . — Kést rántott . . . talán csak pajkos- ságból, talán csak tréfából — menté az anyai szeretet. — Meg is vérezte. — De nem veszélyesen ? ! — Imr hez orvosok járnak. Nagyon megsértette a nyakán. Az anya sírva fordult be a szobába, hol Lajos büntetésből térdelt. A gonosz fin mindent behallott, de egy szót se hozott feli mentségére. — Hallottad, mit üzent a tanár ? kérdé az anya. — Halottam és az árulkodó Gyulát megölöm . . . Megölöm, isten bizony, megölöm . . . A fin fö'pattant helyzetéből, az anya megrémülve lépett vissza, de ekkor erős kezek ragadták meg a vásott ficzkót s ha az anyai szeretet megint közbe nem veti magát izekre tépi.. Azapa kérlelhetetlen haraggal büntette meg a romlott gyermeket, a ki a fenyítés alatt összeroskadt s léiden csúszva esdekelte •atyjától az elnézést s jajgatva Ígért javulást. * — Mit műveljünk Lajossal? — kérdé az anya mikorLajos nem volt jelen -- Iskolába többet nem küldetem, mert nem tanul, rútul viseli magát s szégyent okoz becsületes nevemnek — válaszolta keserűen a családapa. — De hát hova adjuk? — Majd találok módot. — És ha mégis némi javulást mutatna ? — Javulást ? Lajost az élet fogja megjavítani de nem mi. Hát kitől tanulta meg- a/, öregeket csúfolni, kitol állatokat kínozni, ki tanította meg lopni, ki oktatta verekedésre, ki vitte rá káromkodásra ? Te vagy én ? Becsületesen élünk, senkinek soha semmi vádja ellenünk és ilyen lator fiunk van, a ki mintha nem is lenne testvére Etelkának és Laczinak. Azok angyalok hozzája képest. Látod van valami csodálatos, valami rejfélyes az emberi természetben. Nem ta- lálközunk-e gyakorta olyan szivrenuitő példával, hogy munkában és becsületben meg- ősziilt szülők és tisztességes testvérek érik meg, hogy gyermekök, liogv testvérök, a ki pedig csak ugyanazon búsból és vérből vau a hóhér keze alá kerül. Nem felejtettük el még a szomszéd fia szomorú sorsát. Börtönbe került, örökös börtönre Illa vára. Pedig milyen becsületes szülőktől származott 1 Beleszármazik a sátán a tisztességes vérbe belerejtőzik a gonosz a jó családba s megkeseríti a szülők életét, megrabolja u szülők becsületét. 0b hová jutnánk, ha valamikor a mi gyermekünk is ugy járna mint. . . Itt az ideje, tenni kell, még pedig mielőbb! Az apa erélyesen beszélt. Határozottan Ítélt. Az anya pedig tanácstalanul, szótlanul hallgatta a szörnyű szavakat. Minden szó a szivén járt keresztül s mikor egymagára maradt, zokogva borult le egy kép előtt s imádkozott áhitatosan, bensőén, igazán. Mint az anyák, mikor magzatukért imádkoznak. Mint a kétségbeesés mikor már nem talál másutt meuedéket csak az imában. Az auya imája áttör a fellegeken, de a sátán munkája uem marad betetőzés nélkül. Beleszármazik a sátán a tisztességes vérbe, — mondta a jó apa, mikor elkeseredésében gonosz fia sorsa fölött kimondta az Ítéletet. * Még egy próbát. — Te Lajos menj el az iskolába, kérj bocsánatot tanítódtól, azután látogasd meg Imrét, nyújts neki kezet s vigy neki 1 pár szép galambot. — Nem teszem. — Te Lnjos szállj magadba és kérleld meg atyádat, sokat vétettél már ellene, sokat Megkeserítetted már az ő életét is . . . — Nem teszem — Te Lajos megölsz engem, ha nem en- gedelmeskedel, gyalázatba'sodorsz mindnyájunkat. ha nem javulsz. — Nem bánom. — Az anya utolsó próbája is meghiúsult. . . *
