Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 1. szám

"Buditz, Margittay, Tölgyessy, Bitzó és Révész Iiuro — mind oly nevek, melyek csuk egy-két, éve fordulnak elő a, művészi liirek között, de a szemlélőt azon biztató remény nyel töltik el, bogy a mrgyar festészet jövője hivatott kezekbe van letéve.

Paczka képe, a „Tékozló Fiú“ ennyi vetélytárs között is magára tudta vonni a kritikusok kiváló figyelmét ; s midőn Paczka, c képével újjászületését ünnepli, •egy másik képpel a „Jók és barátai“ ismét csak egy régi meggyőződésemet érési ti meg. E meggyőződés az, hogy Paczkának nincs művészi individualitása, karaktere. Mert a hány képet eddig •csak festett, ha azokat egymás mellé rakva oly valaki elé állítanék, a ki még nem látott semmit, biztosra vehető, hogy az illető a világért ol nem hinné, hogy azok a képek mind egy szerzőtől valók. Mig az a, kirívó ellentét úgy felfogásban, konczepczóban és kivitelben, mely egyes képein jelentkezik, meg nem szűnik és bizonyos egyéniség művészetében ti nem fejlődik, addig Paczka mindig azon stádiumban marad, melyet úgy szoktunk jelelni, hogy: tehetség.

Lesz-e belőle művész vagy sem, még ma nem mondható.

*

* *

Kezdenek számot tenni az esztergomiak itt a fővárosban. Egy műegyetemi és egyetemi tanár, törvényszéki bíró, miniszteri tanácsos és két fogalmazó, fővárosi tanácsnok, két járás- biró, egy két tekintélyesebb ügyvéd került már ki az esztergomiak sorából figyelembe sem véve a jövő, szép számban képviselt reménységeit.

Néhány hó óta ismét egy esztergomi, nem városi ugyan de megyebeli fiú telepedett meg, ki ezen rövid időt igen sikeresen fel tudta használni arra, hogy nevét ismertté, szülőföldjét pedig majdnem híressé tegye.

Ki ne ismerné Esztergommegye azon t. szolgabiróját, ki már egy évtizednél is tovább interpellál a megye zöld asztala mellett a mogyoróstáthi izgága patak ügyében? A patak, úgy hiszem, még ma sincs szabályozva, hanem az ismert interpclJálónaív egy fia nőtt fel időközben, a ki már gyérek korában is nagyobb kedvteléssel gyúrta ki agyagból professzorainak tisztes alakjait, semhogy a rendhagyó igék conjugatiója képezte volna szenvedő-J lyét. És ebből a, fiúból, időközben mű vész lett. B r z o r á d G y u 1 a, his\ róla van szó — még fiatal legényke1

korában jutott nocsoo," Hol lelke önzu nét kövei,o, a szobrászati tanfolyamot végezte a művészeti akadémián. Viszonyai arra szorították, hogy tehetségeit bérbe ad}, s igy csak azt a. pár érát szentelhette önál'ó alkotásra, a mi a rendes kenyérkereseti munkán kívül megmaradt. Fáradozásait siker koronázta. A „Tragédia“ czimü igen jeb-s szobrocskája volt azon műve, moly szélesebb körben figyelmet Keltett, majd a prágai színház részéről hirdofett pályázatban nyertes lön és Colli ni szobrára, ő kapta a megbízatást.

E perez tői fogva érezni kezdé lelkében az alkotó erőt s világos lett előtto, hogy már most itthon a ludye. Mint mesterember tán ott marad Bérs- ben, de mint művész haza kell jönnie. Apjának nem tetszett e terv ; azt vélte könnyebb lesz folytatni ott, hol már ismerik nevét, mint itthonii „novus homo“ gyanánt a, pálvatörés nehézségeivel megküzdeni. S ezért, megtagadta segítségét a, terv valósításához. De az ifjú szív érzelme erősebb volt a tapasztalat érveinél. Némi indiskrécziót követek el, ha, elárulom mikép váltá pénzre minden fölöslegét az ifjú, hogy az ut és költözködés költségei kikerüljenek. Egy szép reggel csak itt találta a magyar főváros kellő közepén.

Gyönyörrel szemléli honfi és idegen utas egyaránt ama, remek építkezéseket, melyek most az annakel'őtte oly puszta budai vároldalt kiessé teszik. Ezen királyi várbazár egyik csarnokában a. művészet ütött tanyát. Sirobl jónevü fiatal szobrászunk és Brzorád itt íénei ex, lék be szép egyetértésben közös mű termőket. Strobl Liszt nagy szobrán dolgozik, Brzorád itt készítette el Cel- linit s alkotta a Menuette lánczot ábrázoló gyönyörű kis szobormintát, mely a vigadói szobrok pályázatán osztatlan tetszés közt pályauyertes lett.

S igy a sejtelem nem csalta meg a hazatért ifjú művészt, mert ez utóbbi müvével egyszerre helyet foglalt s nem utolsónak magyar művészeink között.

S igy azontúl nem a sárospataki malomkövek teszik majd ismertté a Brzorád nevet, hanem megfordítva; s ezt a körülményt, úgy látszik már az öreg ur is kezdi sejteni, — erre váljanak legalább a nem minden ameri- kaiasság nélküli ujságlapi hirdetései.

EKKERT ANTAL.

jeitek ! mert nagy szó a lét és nem lét ölök titka!

Holnap egy gyei már megint kevesebb, de azonnal egy gyei újból több is lesz.

Halál után — születés.

Az idő is csak ez örök törvény után Halad.

Születés után — halál.

Öröm jelzi az egyiket, gyász leng a másikán. Pedig talán inkább kellene siratnunk azt, mint a kit gyászolunk. Ez befejezte pályafutását. Volt — nincs.

És immár Icjátszta szerepét. Ha gazdag volt hódoltak, tapsoltak neki, nagy és hatalmas lett, szépségének egy kis világ tömjénezett, kezéért ezrek csengtek s ő ka- ezagva a szegényt, ki szerény egyszerűségben tengeti életét, egy még dúsabbnak

ha csak egy édes visszaemlékezést is ta-1 lálsz, mely elhomályosítja a szoraor képét úgy boldogtalannak még nem fogod mondani magad.

. . . Kályhámban erősen fellobog a láng s aztán kialszik végkép . . .

Megnézem az órát: pontban éjfél.

Hallgatózom: a toronyórák egymás

után ütötték a 12-őt.

. . . Nem tudom képzelődés a vagy való volt-e az órák e hosszas kongás.a, de én 1882-őt olvastam meg.

SZ. GY.

Dalaimból.

nyújtá parányi kezét.

Mintha bizony érdem volna az, ha ki mibe születik bele !

Egyik már bölcsőjében milliókat ér, másik százezreket dobál és hány szegény embernek egy falatka száraz kenyere sincsen.

S azért mégis csak születnek nyomorultak s dúsak egyaránt . . . hogy fennél Ijanak az elválasztó korlátok! Oh szegény előre, hiú halandók ián feleditek, hogy mindennek daczára azért egyenlők vagyunk mi mindannyian, és nincs semmi különbség: az enyészet csak porhüvelyt ismer! , . .

Elmémen átfutnak egy év eredményei. Nagyon kevés van olyan, kinek Örömét ne vegyítették volna, ha csak egy cseppnyi ürömmel is.

Kedves és kellemetlen dolgok kavarognak a vigalom és gyász emlékeivel. És

I.

Nem az fáj, hogy hüllen lettél, Nem az fáj az én szivemnek, Tudtam én, hogy kebeledben Igaz érzés nem terem meg.

Azt se bánom, hogy oly forrón Oly igazán szerettelek.

Csak az kínoz szünet nélkül, Hogy még most sem feledhetlek!

II.

Mikor suttog künn a szellő,

8 lágyan hangzik a madárdal, Szomorú fűz hervadt lombja Megrezzen a szellő által. Holdvilágos csöndes éjen,

Lelkem elmereng egy képen,

S túl világi csöndes hangzat Édes ábrándokba altat.

! Oktató háziorvos.

(Dr. Bruck Lipót uj lapjából )

A megfagyott ember testének bőrszíne jéghideg és hálává ny ; ureza, kezei s lábai kékesek. Az eljárás, mely i n eg fagy o t ta k mi 1 követen d ő, legnagyobb [ óvatosságot igényel.

Ha megfagyottakat a hidegből egy- j szerre meleg szobákba viszünk, bizto- jsnn el vannak veszve. A megfagyott embert zárt, de nem fűtött helyiségbe j kell vinni s ruháitól megszabadítani, mit vigyázattal kell tenni, nehogy a fagyás által megmerevedett tagok egyike törést szenvedjen. Nem árt a megfagyottnak egész testét hóval dörzsölni, szintén ajánlhatjuk a hideg vízben fürdést.

Ha a merevség kissé alább hagyott s az illető légzeni kezd, kissé fűtött, szobába kell őt vinni, ágyba fektetni s kezdetben hideg vízbe mártott, azután száraz, melegített kendőkkel dörzsölni s hogy öntudata visszatérjen belsőleg hideg bort vagy kevés hideg kávét adagolni.

Ha egyes végtagokon vizliólyagok keletkeznek, ha a végtagok külhátán vek iránt érzéstelenek, a .száraz üszők be szokott állni, mit némelykor az illető végtagok magasabb fektetése .által el- távoli thatni.

A marhahús az idillt tüdőhurutban vagy köhögésben szenvedők számára igen táplálékony étel, mivel vérdns s izomrostjai azaz huspamatjai könnyen -oldódnak a gyomorban. A borjú- vágj bárányhús az előbbinél zsírosabb (minél fiatalabb az állat, annál több zsírt taráidraaz izomzatja) és igy táplálkozási értéke csekélyebb s csak változékonyság kedvéért a tüdőbetegnek rendel belő. A disznó húsából csak a sódart és kolbászokat ajánlhatjuk, de nem főételül, hanem időnként mint vili ás reggelit vagy ozsonnát.

Nyúl, őz vagy szarvas húsa az említett húsnemek közül első helyet foglal el, izomrostjai igen finomak, más szóval húsok nagyon lágy s az u. n. hus-sav (Fleischsäure) mely minden húsnak a sajátságos zamatot adja, benne magas százalékban van.

Halakat tüdőbetegeknek ételként nem rendelünk, mivel a hal húsa nagyon vizes, izomrostjai kemények s igy nehezen emészthetők.

Lúd- és kacsahús nem oly előnyős

lápa' 'ű.rá.-; •••. [, m j

kék, vagy gáláim bök húsa.

A bus táplálkozási értéke a fehérnyék Mennyiségében van azaz ama ró- j szók bún, melyek a gyomot- működése, il letőleg az emésztés ál tál / leghamarabb áthasniiitáftiak és a vérktfringési szervek által felvétetnek.

Tápanyagaink áfájában véve háromfélék és pedig vagy fehérnyók, minő pl. a hús, tojás vagy ezukrok pl. a kenyér, vagy pedig zsiradékok. A fo- liérnyék közül a liusneinekről már szólottánk, nézzük meg minő értéke van a tojásnak mint tápszernek a tüdőbetegeknél. Akárminő madárnak tojásait vizsgáljuk, találni fogjuk, begy vegyi összetételükre, nézve majdnem mind egyenlők. A tyúktojás eltekintve attól, hogy félig lágy állapotban nagyon köny- nyen omésztefik, majdnem 50 gramm bust he’ye t siteni képes, minélfogva a legjobb tápszerek egyike.

(A lefolyt év története Esztergomban )

Megint napirendre térünk egy rj halott fölött s egész • könnyű vérret üdvözöljük a, legelőször ránk mosolygó kis csecsemő.!, a ki ősi családi szokás szerint épen akkor látja, meg a napvilágot, mikor az apját temetik.

Emlékezzünk meg rövideden az elhunytról s köszönjük meg legalább sírjának mindazt, a mivel boldogított. — Nagyon kurta köszönet lesz benne. És soroljuk föl néhány vonással a veszteségeket, de olyan fatalismussal, minta szerencsétlen kártyások. Hitessük el magunkkal, hogy annak már úgy kellett történnie.

Halottainkat jegyezzük föl legelőször is, mikor temetésről írunk. A lezajlott év elragadta körünkből a leg- derekabb régi esztergomi polgárt, Nie- dermann Ferenczet, a legbuzgóbb esztergomi könyvkiadót Buzárovits Gusztávot, a legtehetségesebb fiatal építészt Kováts Ferenczet, a legszorgalmasabb hivatalnokot Miké Lajost, a kiket aligha fog valaki egyhamar pótol ni- Halottaink sorában vannak még dr. Adámy Kálmán, Ujváry István, Szent- gály Ferencz, Mészáros Sándor s a legnemesebb lelkű asszonyok közül Gungj

SW Folytatás a mellékleten.

Elém tűnik az ő arcza Haloványan. égi fényben,}

S újra megdobban a szivem,

Épen úgy, mint akkor, régen Ámde őt ölelni vágyva SzétfoS'Zlik mint gyönge pára,

S felleg borulván a holdra — Visszatérek a valóba!

SZIRMAY LAJOS.

Újévi gondolatok.

Ismét letűnt egy év, a múlt újra egy évvel gazdagabb. A feltartózhatatlanul tovarohanó idő újra elnyelte egyik szülöttét, és ennek hamvaiból pliőnix madárként emelkedik ki a legújabb esztendő, rejtve mellében üdvöt és kárhozatot egyaránt.

Jertek, hullassunk egy könnyűt a halottnak koporsójára, de nem talán azért, mivel meghalt. Oh nem azért ! Sókkal jobban megindítja könnyűinket, az, hogy ez a múlt év, ez a szörnyszülött báromszázliat- vanöt napig élősködőit itt közöttünk anélkül, hogy csak egyetlenegyszer is gondolt volna rá, minő szívesen fogadtuk ma egy éve.

Nézzétek, most is minő savanyú ar- ezot vág, mintha bizony fájna néki, hogy itt kell hagynia bennünket. Es a vén kamasz a matt napokban még sírni sem restellett. Öli el mehetne már vén barátunk! Nézzd csak, minő örömmel fogadja, mint öleli, csókolja mind nki az új csecsemőt. Talán csak nem gondolod, hogy ily

körülmények közt csak egy szemernyi hely is jut szivünkben számodra? De még is, meg fogunk rád emlékezni. Igen, mint az akasztófa alatt kegy cd met kapott bűnös a hóhérjára szokott visszaemlékezni, mint a sorsüldö/.ött ember ama pillanatra, raidőu először érte őt csapás; igen csak igy fogunk mi reád gondolni, reád, a nagy sírra, mely annyi üdvöt, annyi boldogságot temetett el.

De talán igaztalan is vagyok halottunk iránt. Hiszen ő sem volt mindenki irányában egyforma. Talán még nagyobb azoknak száma, kiknek áldást hozott, mint a kiket szerencsétlenné tett. És mivel én ez utóbbiak közé tartozom, inie az egész emberiség nevében elátkozom.

Elhamarkodott dolog volt, és Jóvá is teszem, a mennyiben bocsánatot kérek előbbi szavaimért, és tiszta szivemből kívánom, hogy halottunk leljen háboritlan, örök nyugalmat, hogy átkomnak ne légyen fogaim tja annál kevésbé, mert sírjában nyugtot nem találva a kedves halott feltámadna és viasza jöniie, a mitől pedig Isten óvjon meg legalább — engemet.

Olyan furcsa gondolatok jutnak uj év alkalmából az ember eszébe. A lélek akaratlanul is az elmúlásra goudol, és e gondolat, gyakran sajátságos hatást gyakorol reánk. Halál ! Hát mi a halál ? Nem más. mint rossz üt egy szebb világba. (Különben ezen utat lehet egyengetni.) De gondoljunk csak arra a halálra, mely az égési világot meg fogja ölni.

Sokan vetették már fel a kérdést, hogy mi fog történni, ha az egész emberiség kiírni. Mások meg azon törik a fejüket, hogy