Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 22. szám
Városi és megyei rriekeink közlönye. Előfizetési á« a : M Imiik : Hirdetések a ley olcsóbb áron közöltéinek. egész évre lj fit — ki j 1 • A lap szellemi részét illető levelezések. íi srerkesvfél évre . 3 , - , ll 0 1 D II k 1 II I . k e t s /, e r tőséghez, évnegyedre Egyes szám: 7 kr 1 . 5 0 vasárnap és csütörtökön. PőRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM AI Á, intézeudők. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ Nyílból ptU.il K iiniikóiii 2<> kr. Kéziratokat nem adunk vissza. kiadóhivatal áh óv. Széclieuyi-tér 35. sz intézeudők. .r visszásnak a két külön tűzoltóság egyet- uemértő működése, midőn külön vezérszók, külön szellem s külön am biti ó mellett dolgoznának talán egymás ellen, de mindenesetre a vész elbáritása rovására. Tehát az egyik tűzoltó intézményre szükség nincsen. A kormány igen bölcsen járna el, ha a helyzetet alaposan tanulmányozva, föl térj esz tett alapszabályaikat nem szentesi te né. Közérdekű kérdésünk a tűzoltóság kérdése. Ebben nem ismerünk területi elkülönítést, ebben nem szabad ismernünk szereplést viszketeget, ebben nem volna szabad ismerni különállást. A vasárnapi értekezlet alapeszméjének tehát nagyon szerettük volna előbb az egyesítés, az összeolvasztás óhaját hallani. A vízivárosi, szent-tamási és szent- györgymezei tűzoltók meghajolnak a világos érvek előtt, ha szerivel módjával, tapintatosan közeledünk hozzájuk. Bizonyítsuk be neki, hogy a tűzoltóság nem ismerhet különválást csak egyetértő összetartást s mutassuk meg nekik, hogy az ügy szentsége több előttünk a szétvonás neheztelésénél. Hassunk oda, hogy Esztergomban csak egy tűzoltó intézmény legyen szervezve, de olyan módon, hogy annak létkérdése ne kerüljön többé zöld asztalra. Adja az ég, hogy a vész óráiban ne az egymás veszedelmére dolgoző testvérek ellenségeskedésében találkozzunk egymással! Tűzoltóságunk újjászervezése. Vasárnap délután a városi tanácsteremben igen szépszámú értekezlet gyűlt egybe városi tűzoltóságunk újjászervezése ügyében. Az értekezletet a polgármester üdvözölte s nyitotta meg. Beszédében kifejtette a tűzoltó intézmény hivatását és föladatát s kérte a jelenlévők csatlakozását. Utána Dóczy Ferencz emlékezett meg a városi tűzoltó intézmény múltjáról röviden s rátért az elválás saját- szerű kérdésére. Csatlakozunk beszédének azon részébe.;, hogy ebben az általános érdekű kérdésben nem lenne szabad különválást munkálnunk. A tűzoltó mindenki vagyonát egyformán védi a vésztől s nem terület szerint jelöli ki föláldozó szolgálatkészségét. Utal azután arra, hogy a meghívottak részint koruknál, részint alkotásuknál fogva kiválóan alkalmasak arra, hogy az újjászervezendő városi tűzoltóságba, mint működők belépjenek s kéri őket, hogy mentol számosabban csatlakozzanak az intézményhez. Az aláiratkozások azonnal megerednek s az anyakönyv lapjai igen szép eredménnyel telnek meg. Ott láttuk a teremben a. tűzoltóság igen díszes új zászlaját nehéz meggyszín selyem alapon Magyarország védő- asszonyával s a másik mezőn a magyar korona alatt egyesülő városi és megyei cziinerrel. Közérdekű kérdés. Egy nyílt levelet intézett hozzánk Dóczy Ferencz úr, a tűzoltók parancsnoka, melyben az intézmény föntartása és pártfogása mellett érvel. A nyílt levél tartalmit kibővítve vasárnap délután a városház tanácstermében is elmondotta s ugyanazon állásponton maradva taglalva a kérdést. Dóczy Ferencz úr külön városi tűzoltóság mellett beszélt s azt erősítette, hogy, habár a szomszéd városrészek egymás vagyonunk és életünk megmentésében külön váltak s külön tűzoltóságot szerveznek maguknak, mi városiak mégis életrevalóságot fejthetünk ki különállásunkban, ha egyesítjük erőinket s csak azért se tágítunk. Nagyon örvendünk annak, ha áta- lános érdeklődés tárgyává emelkedett a tűzoltó intézmény ügye. De igen sajnáljuk, hogy ilyen alapokon. Az úgynevezett megyei tűzoltóság még nem alakult meg. Alapszabályukat már beterjesztették a kormány elé; de arra igen kiváncsiak vagyunk, hogy mivel indokolták szükségességüket. Mért egy kisebb népességű városban, mint Esztergomban, két különböző, sőt egymással ellentétes tűzoltó intézmény szervezése már önmagában beteges állapot. Nem tartózkodunk abbeli meggyőződésünknek kifejezést adui, hogy városunkra, egész Esztergomra nézve két tűzoltó intézmény fölösleges is, káros is. Fölösleges azért, mert a városi tűzoltóság már évek óta meglehetősen föl van szerelve, a közönség részéről (ha As „Esztergáin és Vidéke“ tárcsája Dicső hónap. Tizenkét hónapja Van az esztendőnek; Mint tizenkét nagy fa Felnőnek, ledőlnek. Mindegyik orma Gyorsan égbe szökken Lombot bajt, virágzik, S díszük gyümölcsökben. De ha már kivirult És gyümölcsöt hozott, Egy nagy öreg fejszés Tövéhez vág legott. S a mely fa még tegnap Büszkélkedve állott: Ledőlve hirdeti A múlandóságot! De ha ledőlt a fa, Fenraarad gyümölcse, Fenmarud hire, Bogy A jövőt betöltse. Más-más gyümölcsöt ád Az év minden fája, De a márcziusnak Azért nincsen párja ! utána látnak) jóféle pártfogásban részesülnek s tagjai már jó formán értik a maguk dolgát. Mig a megyei tűzoltóságnak nevezett, keletkezőfélben levő intézmény előbb nagy befektetésekre van utalva, hogy a drága szereket megszerezhesse s még több esztendőre, hogy tagjait begyakorolva a közönség általános pártfogását is megnyerje. Fölösleges még azért is, mert hála az égnek, vész idején a városi tűzoltóság mindig résen tudott ál la ni s szereivel és gyakorlottságával mindig derekasan meg is állotta a helyét De más szempontból káros is. Mi teremtette a városi tűzoltóságot, ? A szükség. Mi a megyeit? A szétvonás. Néhány elégedetlen, néhány szereplési viszketeggel hiró városi tűzoltó kivált az egyesületből s csupa daCzból, megsértett hiúságból elhatározta, hogy külön intézményt, külön tűzoltóságot létesít. Már most hová vezetne vész idején ez a,z összeütközés? Mindenhová, csak egyetértő mentésre nem ; mindenhová, csak összevágó, egy szellemben működő munkára nem. Ott a vész színhelyén még azt a keserű tapasztalatot is meg kellene érnünk, hogy a megyei tűzoltóság nem ismer más működési tért, csak a szomszéd városrészek területét, ott kellene még tapasztalnunk szétválásunk s egyenetlenségünk legszoraorúbb példáit. Ha pedig ki is vonulnának a vész szinhelyére, vájjon nem tűnnék-e fel Ennek a gyümölcse A legdrágább s legszebb, Boldog az ország, A mely róla szedhet. Az olyan hazában, A koldus se szegéuy Mert egy nagy eszmével Mindig könnyít terhén ! Minekünk is termett Mi is szedtünk róla, Szép növét nagy nevét Áldjuk is azóta. S uem is lesz oly idő, Hogy ne legyen áldott Mikor ő hozta a S aj t ó szabadságot! Erödi Dániel. A szülőföld szentsége. Szülőföldem szép határa Meglátlak-e valahára V A hol állok, ahol lépek, Mindenütt csak feléd nézek. Kisfaludy Károly. Vannak érzések, melyeket a hatalmasabbak nem halványíthatnak el, vannak be nyomások, a melyeket a mélyebbek nem törölhetnek ki, vannak emlékek, a melyek örökké élnek szivünkben. Ezek közé tartozik a szülőföld szentsége. Érzéseink és vágyaink nemesülhetuek s l gazdálkodókká válhatnak tanulmányok és tapasztalatok által; de sohasem lesznek fukarok^ a szülőföld iránt. Érhetnek csapások, érhetőek keserűségek, hiszen vagyunk annyira gyarlók, mint a mennyire a világ ezekben bőkezű, de a csalódások és keserűségek csak erősítik a szülőföld emlékét. A szülőföld szeutsége megédesíti a szeu- v edést, megkönnyíti a harezot s az epedés óráiban, a mikor lelkünk magasan szárnyal megaranyozza letűnt játszi gyermekkorunk áitatlan örömeit, vissza álmodja vidám czimboráiukat, kiket a sors mindenfelé szerteszét szórt, felidézi örökké letűnt szép korunk hajnalát minden költészetével és varázsával. Vannak órák, a (szülőföld emlékeinek órái, a melyekben szeretetünk rajongó áhítattá, s lelkesedésünk csapongó elragadtatássá fokozódik. Ezekben az órákban melegebben dobog a szív s az érzés hatalma erőt vesz a komoly értelmen. Az igazi szeretet mindig eszményit s ez órákan csapongó képzeletünk eszményi színben varázsolja lelkünk elé a csöndes kis szülőföld minden kicsi emlékét. A hol imádkozni és szeretni tauultunk! Ott áhitat kapcsol a szent romokhoz s a szeretet, mely az édes gyermekkor álmaihoz fűz, uem ismer árnyékot csak fényt, nem ismer hibát csak erényt. A kinek szülőföldje nincsen az uem tudja, mit tesz szeretni. A kinek édes emlékei nincsenek, annak szive sincsen. Van valami szent a szülőföld emlékeiben, valami varázs falai között. Mikor küzdő lelkünk belefárad abba a véghetetlen liarczba, a mit életnek nevezünk, aranyos álmainkat a csalódások köde valósítja meg, mikor hűtelen lesz az, akit szentül szerettünk ; akkor csak te rád gondolunk szentséges szülőföld s te mindig hatos balzsammal enyhíted a haza hozott sebeket .. Ismertem egy rajongó fiatal embert, a kinek akarata erősebb volt erejénél s vágya fölülmúlta tehetségét. Földi m volt. — Egyszer csak elmén világgá, hogy megvalósítsa aranyos álmait, mert szülőföldjénél is jobbau szerette a dicsőséget. Mindenét magával vitte. Otthon csak emlékei és halottid maradtak. Mikor azután egy világváros kórházába került, megfogyva, megtörve, megaggva s minden remény étel vesztve, vissza gondolt arra a kis mosolygó városra, a hol annyira marasztották és kérlelték. Onnét büszke elszántsággal szakadt el, ide kipusztulva hozta a köuyörület s innét csak koldusbottal foghat távozui. De azért nem óhajtotta halálát. Volt egy gondolata, mely az orvosok minden jóakaratánál gyorsabban gyógyította : neki haza kell menni. Neki otthon rokonai, barátai és sírjai vannak. Azokat még egyszer látnia kell, hogy elpanaszolja nekik szenvedéseit. Itt senkije sincsen. A hideg kórágy undora űzte, a szülőföld szentsége hívta. Még mindig beteg volt, mikor végre sikerült megmenekülnie az élő halottak rideg palotájából. Koldusbottal indult Magyarország felé s roskadozó lépteit gyorsította minden délibáb, melyet képzelete alkotott. Mindenünnen feléje mosolygott a nyájas, kis város, az ő barátságos tájékaival, az ő hívogató szeretetével. Végre elérte
