Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 22. szám
Nem megható jelképe-e az a két egymással egyesülő cziiner a zászló alatt az egyesülő összetartásnak ? Az értekezlet igen szép eredményt mutatott föl s a legközelebbi közgyűlés sokat igéi*. Tiszta szívből óhajtjuk, hogy a közgyűlésen necsak városi tűzoltók nyújtsanak egymásnak kezet, hanem, hogy ott mindazok találkozzanak, kik az egész város védelmében nem ismernek különválást, hanem egyetértő összetartást. Erre int a czél s a zászló. Megyei tisztviselők nyugdíjazása. Nem régiben történt, hogy megyénk egy igen nevezetes eszmét hozott szőnyegre, melyről a „Pápai Lapok“ műit száma a következőket Írja : „Nem csekély fontosságú tárgy fordult elő múltkori megyegyülésünkön. Esztergom vármegye közönsége egy kérvénnyel járult a képviselőházhoz, mely — pártolás végett — megyénknek is megküldetett. A kérvény azt tartalmazza, hogy a megyei tisztviselőknek elöregedésük, vagy különbeni munkaképtelenségük esetében, úgy maguk személyére, valamint hátramaradt özvegyeik és árváik számára a nyugalmi ellátás az állami tisztviselőkkel hasonlóan törvényhozási- lag biztosíttassák. Ki no látná be e kérvény teljes jogosultságát ? A ki ismeri azon ezerféle teendőket, miket a megyék tisztviselőinek elvégezniük kell ; a ki tudja, hogy a megyei tisztviselő — miként ezt a törvény is előírja — nemcsak a szoros értelemben vett megyei önkormányzati ügyeket végzi, de ma már igazán első és legfőbb sorban az állami közigazgatás közvetítésében is erős részt vesz: az beláthatja és be is látja, hogy azon tevékenységi kört, melyet a megyék tisztviselői betöltenek, távolról sem lehet mássá feltüntetni, mint az állami tisztviselőiét ! Ha tehát nincs különbség a tevékenységi körre nézve a megyei és állami tisztviselők között, méltán kérdhetjük, miért van oly óriási, nem igazolt, különbség a dotacziókban ? 8 mivel ma már a megyei hivatalokat, itt nem részletezhető okoknál hazáját és zokogva omlottt megtagadott földjére. Azután nem bírta tovább az utat. Ekkor egy jószivtí földműves megkönyöriilt rajta s az országúból kunyhójába hozta. De hiába marasztotta istápolója ; a sápadt koldús nem akart beteg maradui, fölkelt és ment csak tovább, csak tovább. Mikor érezte hogy hasztalanul erőködik, lehorult az út- széli feszületek elé, s imádkozva esedezett csak annyi erőért, hogy hazáig érhessen. Kimondhatatlan szenvedések után végre szülőföldjére ért. Nem volt már büszke, nem szégyenelte rongyait. Hisz úgysem ismert rá senkisera. A véghetetleu nyomorában megaggott ifju üdvözölve fogadta drága szülőföldjét ; a szülőföld pedig olyan áldássá! mosolygott feléje, mint az anyai bocsánat. A mikor azután meghalt, szegény rokonai édes anyja mellé temették s csak kevesen tudták meg a szerencsétlen ifjú tragédiáját. Mosolyogva halt meg, boldog volt s megszabadító sóhajban hagyta el fáradt lelke. Haza jött, meghalni s a szülőföld hantái pedig könnyebbek, a rokonok könyei jédesebbek voltak neki... Gyakran meglátogatom az ő sírját, s olyankor mindig hevesebben dobog szivem. A szülőföld szeretete haza, s ez az erény mindig magasztos előttem. Az a szív még most se hűlhetett meg, a mely ilyen forrón tudta szeretni szülővárosát... * * * A szülői szeretetból lesz az emberiség szeretete, s a szülőföld szeretettből honszerelem. A ki igazán szereti szülőföldét, azt a cosmopolitismus nem fosztja meg hazájától. A ki közönnyel gondol vissza szülefogva, többé nem a középntmesség foglalja cl, kik nem szorulnak rá a fizetésre, megvalljuk, nem találjuk igazságosnak, hogy a megyei tisztviselők miért ne biztosíttatnának elöregedésük, vagy munkaképtelenségük esetében az állami tisztviselőkkel hasonlóan? Kétségtelen ma már, hogy mindenki, a ki a közigazgatásnak józan reformját akarja, a ki nem akarja, hogy esetlegességeknek legyenek kitéve tisztviselőink, az nem zárkózhatik el azon közigazgatási reform elől, mely véget akar vetni a mostani tarthatlan állapotnak. Az, a mit Eötvös Károly képviselő s megyei biz. tag akar, nagyon megboszulta már magát eddig is a nemzetiségi megyékben. S bár megyénk közgyűlése csekély, nyolcz szónyi többséggel nem tette magáévá Esztergom megyének fentebb rajzolt feliratát — mi nem kételkedünk abban, hogy az események, s a közel jövő kérlelhetetlenül fogja követelni, hogy a megyei tisztikar se tekintessék másnak, mint állami tisztviselőknek. Nem annyira a nagy fizetés, mint inkább a — biztos fizetés és nyugdíj hódit. Ha megyénk tisztviselői nem lesznek kénytelenek félni először attól, hogy minél inkább s jobban teljesitik az államkormány által rájuk bízott teendőket értjük p. o. szolgabiráinknak az adóügyekben való kellemetlen hivatáskörét, — annál hamarább s köny- nyebben veszítik el a hivatalban maradáshoz feltétlenül szükséges népszerűséget ; — ha másodszor előre számíthatnak arra, hogy a megyei köz- szolgálatra szentelvén hosszú időkön át idejüket, tehetségüket, majd az elöregedés, vagy betegség esetében nem koldusbot vár rájuk és családukra, de tisztességesen megérdemlett nyugdíj : bizonyára azzal az odaadással, azzal a nyugodt lelkiismeretes buzgalommal töltenék be feladatukat, melyet csak egy teljes anyagi biztonságot nyújtó hivatal kívánhat. Ily szempontból véve Esztergom megyének feliratát, részünkről csak sajnálkozásunknak adunk kifejezést, hogy azt, daczára a mellette felszólalók meleg felszólalásainak, megyénk legutóbbi közgyűlése nem tette magáévá! Egy megyei biz. tag. Nyílt levél az önkéntes tűzoltó egyesület érdekében. Ha van egyesület, mely számot tarthat arra, hogy a polgárok által kivétel nélkül támogattassék; akkor ezen egyesületek közül az önkéntes tűzoltó egyesület az, mert oly czélt tűzött ki maga elé, mely a polgárok mindannyiát egyaránt érdekli. Az esztergomi önkéntes tűzoltó egyesület múlt évi január hó 18-án támadt fel halottaiból, midőn Esztergom sz. kir. város közönségének áldozat- készsége és Palkovics Károly volt polgármester fáradhatlan s buzgó tevékenysége folytán az egylet 3 évre isin ót megalakult. A megalakulás első ténye után az egyesületnek legfőbb tevékenysége oda irányuk, hogy a polgárok vagyona nem ritkán élete megmentésére alakult ezen egyesület úgy a szomszéd 3 testvér- város, valamint egyátalán a nagy közönség részéről úgy erkölcsi, mint anyagi támogatást nyerjen. Mely tevékenységnek eredménye is lett, mert Szént-Györgymező város kivételével Szent-Tamás és Víziváros, de sőt Párkány mezőváros is anyagi körülményeikhez mért segélyben ígérték részesíteni az önkéntes tűzoltó egyesületet. A mi pedig az egyes polgárok támogatását illeti, valóban dicséretremél tó eredmény mutatkozik már most is, amennyiben rövid idő alatt 3 alapitó s 201 pártoló tag iratkozott be az egyesületbe. Mindezek azt mutatják, hogy az egyesületbe vetett bizalom erős gyökeret vert, másrészt belátták, miszerint szükséges, hogy legyeu egy egyesület, mely vagyonuknak a romboló hatalom ellenébeni megvédésére fenálljon. Ezen szép eredmény hatalmas indító okul szolgált arra, hogy maga az egyesület a benne helyezett bizalomnak megfeleljen és épen ezért első sorban is eszközeinek jó karba való helyezésére törekedett. Részint a város, részint az egyesület tulajdonát képező eszközöket, a mint az újonnan alakult egyesület rendelkezése alá vette, mind az, a mi azok közül rossz volt, újakkal cserélte fel, s ma már oly állapotban vannak, hogy bármily szerencsétlenség esetében nem kell a nagy közönség előtt amiatt pirulni, hogy egyik vagy a másik fecskendő szükség esetében nem használható. Azonban az eszközökhöz szükséges az ahhoz értő erő. A régibb tűzoltók, részint a múltban felmerült differentiák, részint a kor haladtával megszűntek a tűzoltó egyesület tagjai lenni s épen ezért gondoskodni kellett, hogy a négy város ifjabb elemei bevonassanak a tűzoltó egyesület működő tagjai közé. Hogy pedig a három testvérváros polgárait is iparkodtunk egyesületünk tagjaivá bevonni; történt ez azért, mert "gy vagyunk meggyőződve, hogy mind a négy városunk polgárai követelhetik tőlünk szerencsétlenség esetében a védelmet. Mindezen törekvésünk azonban, már t. i., hogy a 3 testvérváros polgárait és önérdekeik védelmére megnyerjük, mint látszik, teljesen hajótörést szenvedett, mert különösen Víziváros némely polgárai azon iparkodnak, hogy tőlünk egy külön álló tűzoltó egyesületet alakítsanak. Nem feszegetjük az indokot melye ezen külön válást eredményezte de lelkűnkből meg vagyunk győződve hogy ily utón a tűzoltó egylet azon nemes czélját, hogy a polgárok vagyonának megmentését, veszedelem esetében foganatosíthassák, soha valósíthatni nem fogja. ^ Még kevésbbé érik el ezéljaikat, ha azt hiszik, hogy ezzel a kis városi tűzoltó egyesületet fogják felbomlasztani. Esztergom város polgáraiban az önkéntes tűzoltó egyesület szükségessége oly mély gyökeret vert, hogy készek nagyobb áldozatok árán is fenntartani, mig ellenben a szomszéd 3 város azon néhány tagja, kik minden áron az elválásban keresik gyönyörűségüket, befogják látni előbb-utóbb, hogy úgy eszköz, mint résztvevők hiánya folytán nem lesznek képesek a köz- kivánalomnak megfelelni. De mi származik még ebből ? s < ezen kérdést különösen a 3 testvórvá- • ros polgáraihoz intézem — az, hogy i ezen külön válás folytán veszedelem j esetében nem lévén meg az összetartás, , a közös érdek érzete, akár az egyik : akár a másik tűzoltó egylet közönyösen j fogja nézni mint fogja pusztítani ádáz 5 tűz iveszély hatalma szomszéd polgár : társank vagyonát. Mi elkövettünk mindent hogy erről J t. i. a szótforgácsolásról szomszéd váró- - síink polgárait lebeszéljük. Nem hasz. . tése helyére, az hazáját sem szeretheti. Ha a legtágabb értelemben vett embriséget legőszintébben testi lelki jó barátunkban szeretjük ; ha a végtelen világot hazaszeretetünk által szeretjük : akkor a szülőföldet legszűkebb határok közé vont haza gyanánt szeretjük. A ki kötelességeket ró le szülőföldjéért az hazája iiráut való tartozásaiból törleszt. * * * Nincsen költő, a ki a szülőföld szentségét kihagyta voluai költészetéből. Még a, lelketlen rirukovács s megpróbálkozik a a legszentebb érzés fitogtatásával, mert tudja, hogy millyen egyetemes, milyen hatásos. Ki ne ismerné a Petőfi alföldjét ? Van-e az olyan tündéri, olyan délibábos, olyan költői, mint a hogy legnagyobb lyrai költőnk mogénekelte ? Bizony sivár, egyhangú az, de a szülőföld eszményitő szeretete megaranyozza. Mennyi költészet, a szülőföld milyen szeretete van kifejezve abban a remek költeményében, a melyet Félegyliázához irt : Itt születtem én, ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon ; Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vóu’ tele Most is hallom a dalt, elhangzott bár; „Cserebogár, sárga cserebogár !“ *) *) Szülőföldemen. [Félegyháza.-] Petőfi Kis- Kőrösön született 1822. évi dec. 31-én, s innen van, hogy születését rendesen 1823. jan. 1-jére irta, Petőfit Félegy házához, hová atyja a kiskőrösi mészáros 1824-ben költözött, gyermekkora legszebb emlékei fűzték. És igy méltán tarthatta költői szülővárosának. Csak az tudja, csak az érzi, hogy milyen édes a a viszontlátás öröme, a ki távol ólve szülőföldje szent határaitól, hosszú sóvárgás után végre hazafelé siet. Az elmondhatja Tompával ; Itthon vagyok'.., hazajöttem valahára, Lelkem ezt azt édesórát alig várta; Megpihenni csendes élet hű öledben : Jöttem, mint a siető hab, hogy jöhettem. A múlt ha. sok fájdalma volt is, mindig enyhítőbb, mint a jelen, hol a kisebb bajokat is érzékenyen érezzük. Ott feledjük a kön in eket s Csak az üdvökre emlékezünk, itt a boldogság hangulatát sokszor megzavarja a csekélyebb fájdalom is. Múltúnk szülőföldi emlékeinkkel olvad össze, s ezek az emlékek megaranyozva tűnnek föl idéző lelkünk előtt. Hiszen mindenki gyermekkorát tartja logboldogabnak. Akkor fogékonyabbak voltunk az apró örömek mint a nagyobb bajok iránt. A szív mindig megrezzen, mikor távol szülőföldére vágy s ez a sóvárgás, talán nem is olyan mint a többi, mert nem sorvaszt s mindig édes még kielégítés ne 1- kül is. * * * Hálával tartozunk neki. Kötelességeink vannak irányában. És a ki szereti szülőföldét az hálás lesz, s lerója kötelességét. Úgy akarja a végzet, hogy ugyanazon föld gyer- mukei nem maradhatnak együtt egész emberöltőn kereresztiil. A ki eltávozik, hogy másutt alapítson jövőt, az távozzék a szülőföld emlékével. A kire boldogság mosolyog távol szülőföldjétől, az ne feledkezzék meg róla boldogságában. A kinek szép álmai nem valósulnak meg más bérezek völgyek és vizek között, az ne feledkezzék meg % szülőföldéről nyomorában. Oh bár mindenki i leróná ezt a szent kötelességet, mely a haza £ után az első. Bár ne szakadnának el auy- uyi sokan mindörökre a drága földtől s a ß távolból vajba vissza-vissza szállna lelkök }| oda, a hol bölcsőjük ringott, gyermek-já- - tékáik folytak s aranyos ifjúsági álmaik hol- - dogitották. De eltávoznak, hogy ne térjenek s másutt áldoznak, hogy szülőföldjüket fi örökre feledjék. Vádolja-e ezeket az a lel- -I kiösmeret. mely a hálátlan fiút szokta gyö- -< törni, a ki miután szülője fölnevelte, köte- -? lességei lerovása nélkül örökre eltávozott? > Nem lehet a végzet hatalmát megeuy- hiteui. A mit akar, annak meg kell történ- -i nie. De vannak törvények, melyeken a vég- zet sohahasem uralkodíiatik, melyek liatal- -I inasabbak a végzetnél. A gyermeki szeretet törvényeir ezek. A Ä kinek hazája nincs, a lei nem ismedte a szü- -i lői gond áldását, a ki örökre lemon eott szü- -j 1 Őföleléről, az sohasem fogja a szeretet törvényeit követni. Oly törvények eze , me- -< lyelv nélkül beldogságot nem kereshetünk j A szerelem és barátság sem üdvözítheti azt ki hazája, szülői és szülőfölde iránt kegye- -« letleu, mert nem lehet ott szeretet, a hol io az édes kötelességek, a hála s a legszeu- -n több emlékek kihaltak. Szülőföldem fiai ! kiket távolba vezé- -s relt a végzet. Ne mulasszátok el Kötelessé- -í geiteket szülőföldetek iránt, áldozzatok vi- -j rágzásaért, lelkesítsetek és lelkesedjetek piszébb jövőjéért, őrizzétek meg drága eiu- -1 lékét s játszi gyermekeitek boldog korában iu gondoljatok a ti gyermekkorotok boldogsá- -,j gára. melynek édes anyja szülőföldetek volt . ,)|
