Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 17. szám
Előfizetési ára : egész évié ......................................... f él évre.............................................. é vii «gy« «Ire......................................... E g-ycs szám: 7 kr. Az t*|ofixeIési pénzek az „Esztergom kin dé liiv.if.íi Iái in-/. Széclieny i-tér 35. sz. i ■' ________' - - - m^mB udapest, február 24. Az egész főváros és azt hiszem az ■ egész ország figyelme egy központ tfelé van irányulva. Munkácsi Mihály közöttünk van. Olyan kevés egy pár szó és mégis annyit kifejező. Mióta csak híre terjedt, hogy a jelenkor e legnagyobb művésze édes anyánk édes fia tizennyolca esztendei távolléte után haza zarándokol, hogy elhozza közénk dicsősége káprázatos sugarait, a csodálat, a szeretet, az elragadtatás egész egy legendában talált azóta kifejezést. És mégis azt, a mit minden magyarnak éreznie kell, azt csak érezni, de kifejezni nem tudjuk. A művész félisten. De vaunak nevek, a melyek hallatára magára az istenre gondolunk. Csak csodálni, csak i szeretni tudjuk. — „Világít, mint az i égő nap, de szemünk bele nem tekinthet.“ Mint a hogy az édes anya öleli > csatából hazatérő gyermekét, úgy öleli [ most Munkácsit Magyarország. Haza 1 tért a küzdelemből, a harczból, diadal- [ másán, dicsőséggel, a tizenkilenczedik íj század kódolásával. Az egész világgal [ meg-meg mérkőzött és az egész vilá- ygot legyőzte. És az édes anya nem 1 tudja a nagy győzőt bámulja, vagy az védés fiát szeresse-e inkább benne? De ; azt tudja, azt érzi, hogy mindakettő- í köz joga van; újra, meg újra dobogó [keblére ölelj és ott szeretné tartani iörökkön örökké ! Mióta a „Krisztus Pilátus előtt“ eés teremtője Budapestre érkezett egy i As „Esalergea és Vidéki1' tárcsáj a, r Éjszakák, i. 8 Setét éjszakákon oly gyakran megjelen A A remény, e hiú leány, 3S vigaszt, enyhületet hintve el lelkimen 0 Oly szelíden haj ol reám. A Ah! de midőn a csók már-már elcsattanna 8 S én remegve átölelem: l/LMegjelen közöttünk a féltékeny mama AAz irigy, a sivár jelen! II. HHa csüggedt lelkemmel olykor megpihenek '^Gyászos múltamnak sötét éjjelén, AAzt súgja egy érzet ah! bohó szivemnek: rí-Boldog csak álmaimban voltam én. ’/Vigasztalan fájdalmai a jelennek, 8S az a sok megtört, eltiport remény, !0h! mit is mondhatnak egyebet lelkemnek: í Boldog csak álmaimban vagyok én, HHa beláthatnék a jövő titkaiba, S annak fátyolé,t föllebbenthetnéra : [Tudom, gyászbet,ükkel látnám ott felírva: lüBoldog csak álmaimban leszek én ! Városi és megyei érdekeink közlönye. 6 fit — kr- 1 3 „ — , 1 . 50 . és Vidéke“ int éxendők. Megjelenik : li e 1, e n k i n l k é t s z <> r vasárnap/ és csütörtökön. jsJSjß Nyiltléi petit Kínonként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. lap szellemi részét illető levelezések. srerkeov- t,őségbe/., j^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM M Á, i iilézeiidő k. Kéziratokat nem adunk vissza. eszme foglalkoztatja a fővárost és az( ország több vidékét, a mely jelentőségében , nagyszerűségében igazán méltó egy ország lelkesedésére. Ez a lelkesedés, ez az eszme, ez az óhaj pedig semmi egyéb, minthogy azt a képet, a melyet a magyar genmsNh^^^sugalt, a melyhez Magyarországnak elvitathat- lan joga és elsőbbsége van, azt a képet Magyarországnak kell bírnia. Én nem tudom, hogy vagyok vele, de mióta ez az eszme napvilágot látott, engem egy agyamat, lel kernet elfoglaló gondolat szállt meg, a mely üldöz, a mely sarkal, a melytől nem tudok szabadulni. Legyen bármi a sorsa, bármi az eredménye kihűlöm lelkemet. A legnagyobb a le g h a- tal masabb mag y a r szent kép leg mélt óbb helyén Ma- g y a, r o r s z á g bíboros f ő p a p- j á n á 1, a H e r c z e g p r i m á s n á 1 volna. Ezt, az eszmét nem lehet magyarázni, nem lehet indokolni. Szerezze meg a Herczegprimás ezt a képet s vele egy egész ország háláját. Szerezze meg áldozatkészsége koronájaként az ő, az eszme az ország- dicsőségére. Szerezze meg és székhelye Szent István szülővárosa nagyságához, felvirágzásához oly követ rak le, a mely örökkön-örökké fogja fennen hirdetni nevét! L A. Letört virág. — Beszély. -— II. [Folytatás és vége.] Ott ült az ablak mellett. A lezárt varrógép fedelére tette karját, s azokra hajtva göndörfíirtös szép fejecskéjét, bánatosan tekintett maga elé. S midőn tekiutetét felemelte, egy nehéz köuycsepp ragyogott szem [dl Iáin. A csalódás fájdalma égett lelkében. Látta eltávozni a szeretett ifjút minden bucsuszó, minden „isten hozzád“ nélkül. Mások által kellett értesülnie arról, hogy Sándor a fővárosban nyert tanári állomást. Fájt, nagyon fájt szivének az elszakadás. Hiszen az ág is oly soká hajlong, melyről messze elrepült a madár, hogyne fájna hát a szív, ha leszakad róla az, kit igazán szeretünk. Csak később, a legközelebbi napok múltával nyugodott meg. Azt a pillanatnyi érzést, mely szivét perezre elfogta, mikor önkényt az a gondolata támadt, hogy Sándor nem a régi többé, csakhamar elnyomta. Altatta szivét, hogy Sándor megjön, s magyarázatát adja hirtelen elutazásának. Véteknek tartotta volna reá hosszabb ideig neheztelni. Hiszen ő tudhatta, hogy mit tett, midőn oly hirtelen elutazott. Sokáig, nagyon sokáig várt...várt... Propylaeumok (borászatunk terén.) IV. Szigorú bírálat alá helyezvén úgy - a magyar bortermelő gazda közönség I részéről tapasztalt rendszertelen és czélelleues eljárást; miként szakférfia- ink által ajánlatba hozott, helyi viszonyaink követelményeivel homlokegyenest ellentétben álló külföldi szőllőmű- velési rendszereket, vegyük bonczkés alá jelenleg ama mozgalmakat, melyekkel magas kormányunk a hazai borászat lendít lésére hatni iparkodott. Ezen pontozatok beható bonczolása előtt elkerülhetetlenül szükségesnek találjuk saját nemzetgazdászati elvi álláspontunkat fővonalaiban elő tüntetni.— A gazdaság és az ipar nagy kérdéseiben mi azon dogmatikus álláspontra helyezkedünk, hogy az alapvetés, a, kezdeményezés munkálata bármely ipar vagy gazdasági ág körül soha nem illeti a kormányt, hanem a polgárságot. A polgárságban, magában a népben kell meg lenni egy bizonyos sarkaló ösztönnek, a nem ernyedő, a pihenéstől rettegő törekvésnek, mely vagyoni jóllét után tör, szóval a boldogulás vágyának. A mely nemzetben vagy népben hiányzik, vagy megsülyed a vagyono- sodás ingere, ott bármely áldozatok árán törekedjék is a kormány bizonyos ipar vagy termelési ágak meghonosítására vagy föl virágzására, meddő sikertelenség fogja minden törekvését és áldozatát kisérni. Sőt még oly népeknél is, melyek Egyszer aztán levelet kapott Sándortól. Debogó szívvel bontotta fel azt, és mint a liliom, mely meghajlik, inog a zivatar közeledtével, hajolt az asztal felé. Sokszor félbe kellett szakítania az olvasást, mert könnyek tolultak szemébe. Idegein párszor izgatott remegés futott végig, majd szakgatott lélekzésbe fojtotta vissza zokogását, s ismét kezébe vette a levelet. „Kedves Irén! Mihelyt megkaptam tudori oklevelemet azonnal mint segédtanár nyertem alkalmazást, s kevéssel utána rendes tanárrá neveztek ki. Dolgaim különben a lehető legjobban folynak; a legfényesebb társaságokban is szívesen látott vendég vagyok. Különösen Széphegyiék, kiket talán te is ösmersz, tüntetnek ki leginkább. Sok szép kellemes órác élvezek Adeliue társaságában, és őszintén megvallva, körében az órák perczekké válnak. S ilyenkor igazán mosolyogni tudok ha a mi régi bolondos ábrándjaink tűnnek fel lelkem előtt. Szeretem hinni, hogy te is a feledés fátyolát borítád reájok. Egyébiránt üdvözöl Sándor. “ Ennyiből állott a levél. Egy szóval sem. érintette szerelmüket, sőt még gúuyolódék is, bolondos ábrándnak nevezte azt a lángoló szerelmet, azt a fenséges rajongást, melyre az emberi lélek egy emberéleten át csak egyszer képes. Vájjon az is bolondos ábránd volt-e midőn hoklsugaras estéken ott ültek zavartalanul, mngukra hagyatva a lugasban, melynek árnyában szerelmes gerliwék búja pa~ serények a vagyonosoddá fői latsainak felkutatásában, a kormánynak szerepköre, első vonalban csak az óvó és védő intézkedések megtételére szorítkozik, mindaddig, míg maguk által, a polgárok által megindított gazdasági vagy ipar- mozgalom. oly természetű intézkedéseket nem kíván, melyek csak állam költségén létesíthetők, mint például földtani intézetek, vegykisórleti állomások, ipannuzaeumok sat. fölállítása. Ezen álláspontunkból kifolyólag, mi a magyar kormánytól soha nem vártuk és nem is várjuk a magyar borászat megteremtését. Jelesebb promontoraink, szőlőhegyeink közelében fekvő vidéki városainknak jutott azon magos föladat, hogy az alapvetés nagyszerű munkájára vállalkozzanak. Nemzeti szerencsétlenségnek tartom, hogy a mi vidéki Casinóink és olvasóköreink nem sietnek, sőt egyátalán tartózkodnak oly történelmi monogra- phiák megszerzésétől, melyek egyes az ipar vagy őstermelés terén szerencsésen működő városok vagy vidékek történelmét tárgyalják. Ha azon férfiaink, kiket a társadalmi vezérszerep ambiliója hevít, üres óráikban Bordeaux, Haarlem, Erfurt, Obsztheim, Dijon, Modoc, Orleans, Schiffield, Champagne, Raj na vidék történelmét olvasnák és tanulmányoznák, gazdagok lennének ama szellemkincsek kiaknázásában : hogy egyes városok és vidékek polgársága, önzetlen és bölcsvezérférfiak kalauzolása mellett miként jutott a polgári jóllét és hírnév legmagasb fokára, és meglepetéssel fognának fölkiáltani, hogy azon tanúságot, mely ezen történelmek naszkodott? A kert illatos levegője, a tüzes szemek szikrázó fénye kábíthatta el any— uyira, hogy közel, szorosan maga mellé engedte simulni az ifjút, s fejét ölébe hajtani. Szelideu, mint a gyönge felyondár a tölgyet, fonta át karjaival az ifjút, ki szerelmi vallomásokat suttogott fülébe, melyekkel, mint dajka Ígéretekkel a gyermekeket, mély álomhoz ^hasonló önfeledtségbe ejtette. — Szeretlek — szólt lágy, rezgő hangon — szeretlek Irén. Tőled nem tántoríthat el semmi, s mihelyt önálló ember leszek, mi sem fog gátolni engeinet ama szent czél teljesítésében, hogy téged nőmmé tegyelek ! Az első forró csók elcsattant ajkán,, sohasem tapasztalt édes érzés fogta egész valóját, s a menyországot nem irigy elé e pillanatban. S oh! most ezt Írja levelében: — Igazán mosolyogni tudok, hu a mi régi bolondos ábrándjaink tűnnek fel lelkem előtt... Oh ! miért is irta azt a levelet, ha hű- telen lett e tiszta emlékéhez, hogy a közönséges hiúság szennyes becsvágyát beszéltesse abban ? Miért rázta fel ólmaiból ezt a szegény leánykát, ki annyi sok szép reménnyel, annyi áhítattal csüngött a közeli jövőn? Hiszen tudhatta jól, hogy mekkora fájdalmat okoz Irénkének, mikor e néháuy sorával kitépi szivéből utolsó szikráját is a kegyeletnek, régi szerelmi viszonyuk iránt. Szegény leányka ! Hogy szép álmaidnak el kelle virul- niok, hogy öröknek hitt boldogságodnak oly hopin' vége szakadt '
