Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 99. szám

tegség tíz hétnél“ helyett „tizenkét hétnél“ továbbtart, és az ugyan e pa­ragrafus tizenegyedik bekezdésében fog- bilt „Ha a. felgyógyult tiz hót alatt“ helyett „tizenkét hét alatt“ vétessék fel az ujonan alkotandó alapszabályok­ban ; az 5-ik § a pontjának harmadik bekezdése teljes hatályon kívül helyezése mellett kéri a közgyűlést, hogy ezen határozati módosítási indítványa, mivel az a választmány által is egyhangú­lag elfogadtatott fogadja el, és az igy módosított alapszabályok, az indítvány, által nem érintett régi falapszabályok minden egyes pontjának épségben tar­tása mellett a nag\méltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz megerősítés vé­gett terjesztessenek fel. Elnök ur ezen indítványát a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadja, és meg­bízza, az elnököl és a, jegyzőt, hogy az indítványozott módosításokat és uj pa­ragrafusokat az alapszabályokba vegyék fel s annak megtörténte után a nagy- méltóságú m. kir. belügyminisztérium­hoz megerősítés végett terjesszék fel. Elnök ur indítványozza, hogy a védnökségre Simor János bibornok her- czegprimás ő eminenliája kéressék fel. A közgyűlés az indítványt egyhan­gúlag lelkes éljenzéssel elfogadja és 5 tagból álló küldöttséget küld ki a Bi­bornok herezegprimást felkérendő a véd­nökség elvállalására. A küldöttség tag­jai : Kovát.s Albert elnök, Both Ferencz a lel nők. Fekete Géza pénztárnok, Wn- nicsck Rezső aljegyző, Beréuyi Gyula egyleti orvos és Bártfay Géza jegyző. Egyéb tárgy nem lévén, a közgyű­lés ezon jegyzőköny hi tepsi tésére ki­küldött három egyleti rendes tag meg­választása után szét oszlott. Honfiúi felhivás, (az újévi üdvözletektől való megváltás ügyében.) Az ősi szokás által megszentelt tisztelet és kegyelet nyilvánítását, mely újévi üdvözletek és szerencsekivánatok- kal is teljesitt,étik, manap a főváros példa jaként bizonyos jótékonyczélra való ado­mányokkal mintegy megváltani divattá, lön. Ez mindenesetre a divatok legdi- csőbbike, mert ily sziváldozatokkal sok szegény atyánkfia könyei szikkasztalak, keserves gondjai euyhittetnek, az ál dás minden oldalra terjesztetik. Ily szempontból helybeli jótékony egyesületünk is alapszabályai közé fo­gadni jónak látta, hogy t. tagtársaink az újévi üdvözletek és tisztelgések megváltására hazaimi bizalommal fölké­ressenek, miszerint a begy ülendő ado- 111ányokIcai ügyefogyott felebarátainkon jobban segíthessünk. B á r m ily adó m á n y el é g* s é- ges én köszönettel fogad tátik. A folyó hó 28-ig magát bejegyző honfi és honleánynak neve egy saját megváltási lajstromban ki fog nyomat­ni, mely névsor újévre az aláírók közt kiosztatik. A megváltási adományok elfogadtat­nak s igy az aláírások eszközöltetnek a következő t. ez. urálinál és helyeken : Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos és alispán ő nagyságánál, Papp János pol­gármester urnái. Palkovich A. vízivá­rosi jegyző urnái, Hoffmann sz.-tamási jegyző urnái, Reusz sz.-gvörgymezei jegyző urnái, a kaszinó elnökségénél, Buzárovits-féle könyvkereskedésben, a vizi városi irgalniasnénék főnök nőjénéi, Perényi Bélaegyesületi pénztárnok urnái, és alulírott elnöknél. Ha istenben, szeretetheti egyesülünk, anyagi és szellemi boldogságban erő­södünk ! Esztergomban, 1882. deez. 8. A közgyűlés megbízásából MAJER ISTVÁN v. püspök, kanonok a jótékonys. elnök. Á prímás a királynál. — A Budapesti Hírlap esztergomi tudósítójától ered a következő érdekes kis közlemény, melyet egész terjedel­mében átveszünk : A napokban adtunk ki már egy közleményt, amely a hercegprímás tisz­telgésének a királynál némely részletét érintette. Újabban tudósi tónktól ismét fölöttébb érdekes adatokat vettünk e fogadtatásról, melyeket a következőkben foglalunk össze. Simor János fogadtatásának ő fel­sége által általános jelleme politikai volt. Kezdetben érdeklődéssel kérdezős­ködött a király az uj primási palota felől, elismerőleg nyilatkozott ö emi- uenciája kép- és könyvtár-gynjteméryó- ről, — azután áttért csakhamar a politikára. Mint a katholikus egyház legfőbb, apostoli joghatalmu védura kívánt szólni ama kérdésekről, a melyeknek törvény­hozási rendezése elöl többé tartósan kitérni nem lehet. Méltatta a változott politikai és társadalmi viszonyokat és egyfelől kijelenté, hogy a kafholikusok valódi és igazságos igényei csorbittatní nem fognak, másrészt azonban hivat­kozott a kath. főpapság hazafiságára, mely nincs hivatva céltalan súrlódásokat provokálni sem a középiskolák reformja sem a kath. alapok ügyének elintézése körül. A fejedelem felhozta a pápaság internacionális ügyét is és konstatálta, hogy az összes európai udvarok a leg­jobb indulattal viseltetnek XIII. Leó pápa személye iránt s bármily nehéz­ségek állanak is útjában a pápa és Olaszország közötti ellentétek békés kiegyenlítésének : remélhető mégis, hogy a megoldás módját meg fogják találni. A prímás kijelenté, hogy ő felsége akaratában ő és az episkopátus meg­nyugszanak s valamint eddig távol állott tőlük az egyház és az állam közötti jó egyetértés megzavarása, úgy ezentúl is hazafias készséggel és az uralkodó iránti Ilii odaadással fognak ő felsége ki van atán ak eleget tenni. Végül Ő felsége néhány főpapról tett említést — kiről kérdést, kiről megjegyzést — s a legnagyobb kegyes­séggel bocsátotta el magától az ország főpapját. Városi közgyűlés. Nov. 7-éu. A valódi tevékenység s a közérde­kek minden irányban való előmozdításán irányuló törekvés jelemezte a mai vá­rosi közgyűlést. ügy a reál iskola, mint a kaszár­nya ügy oly kerékvágásba kezd mozog­ni, hogy mindaketto megoldásához a legjobb reményekkel lehetünk. Igazolja ezen várakozást nem csak, hogy a képviselő testület egész hév­vel karolja fel az ügyet s egész ko­molysággal fog tárgyalásába, de a ka­tonaság is és különösen az intéző kö­rök hangulata teljes sikert Ígérő arra nézve, hogy a nagyközönség érdeke he­lyes megoldást fog találni. S itt ki kell emelnünk azt is, hogy dr. Helcznek a kaszárnya ügyben tar­tott zárbeszéde úgy tartalom mint meg győző érvek tekintetében a közgyűlés i egyik kiemelendő pontját képezte, az ón­ban itt el nem mulaszthatjuk, hogy ak­kor midőn levél utján köszönetét sza­vazunk a' tiadűgy miniszter egyik kö­zegének azért mert a kiküldött bizott­ságot szives volt kalauzolni, hogy egy­szersmind köszönetét ne sza vazzunk gr. Csákynak, kinek legelső sorban köszön­hető, hogy a bizottság oly sikeresen járt kiküldetésében. A közgyűlés lefolyása a következő volt. Elnök polgármester a közgyűlést meg­nyitván felolvastatott polgármester jelen­tése, mely szerint Takács Imre ur a re­áliskola alaptőkéje javára 102 frtot szolgáltatott át. Örvendetes tudomásul vétetett. A megye és a város által kiküldött bizottság közt a kaszárnyára vonatko­zólag létrejött egyezség hosszabb vita után eliogadtatott, azon hozzáadással azonban, hogy a 672 emberre építendő kaszárnya átadása 1884. évi augusztus hó végéig megkosszabbittassók. Ezzel szövetségben felolvastatott a kaszárnya ügyében Pozsonyban és Bécs­ijén járt bizottság jelentése. Ugyancsak felolvastatott a reális­kola ügyében Budapesten járt bizottság jelentése. Mindkettő örvendetes tudo­másul vétetett. Végre a pénzügyi bizottságnak a költségvetés keretébe tartozó ügyei tár- gfaltattak, s ezzel a 12 óra is elmúl­ván az ülés berekesztetett azzal, hogy az hétfőn folyta ttatní fog. Hírek. — Pázmány-emiéke. Zajtalanul, minden feltűnés nélkül állították föl a Pázmány-emiéket főszékesegyházunkban. A nagy állvány erős gerendázatát gyor­san eltávolították, a hátralevő munkát sebten el végezték,hogy a díszes emlék Nagy-Boldogasszony ünnepén már a ma­ga teljes magasztosságában készen áll­jon. Lehetetlen emelkedő szív nélkül a szép emlék elé közeledni. A nagy Pázmány Péter dicső alakja áll előt­tünk, a XVII. század leghatalmasabb tollú írója s legerélyesebb szavú szó­noka s tulzástalanul : a legnagyobb magyar prímás. A rendkívül finoman stilizált emlékmű foglalata a főszékes­egyház mesterséges szürke márványá­hoz sziliben és fölszinben egészen ta­lál. A pillérek remekül vannak diszit­csábitás mérge örökre elszakítom a másik­tól; hogy örökké bujdosó legyen ! * Lassan hömpölyögtek az Idő hullámai, s az évezredek egymást nyomon kisérték, mint a bánat árnyéka a reménytelen sze­relem lépteit. Édes gyönyörrel kisérte őket a két csillag fényes szeme, nem őszültek meg aranyié fortéik, hiszen a csillagok életében csak egy szerelmes szivdobbauás minden évezred, s egy átsuhanó pillanat az öröklét. Oly kimondhatatlan jól esett szivünknek a tudat, hogy a próbaév homokórójának fövénye maholnap lehull s az Időnek csak egy hulláma még... De im ! a két szerelmes csillag fényes udvarába egy ismeretlen vándorcsillag ér­kézéit — egy üstökös. Kimerült halvány arczát nedves hajá­nak setét fellege árnyalá he; szemeiben ki- hamvadt a szelíd tűz, ereiben az élet me- lege. Ki tudja mért — sok évezred előtt, mert egy ártatlan csillag gyanútlan szivét a csábítás mérgével megölé, a sajtoló is­tenharag a bujdosás átkát mérte reá... Átl'utá véges-végig a világot, ezernyi fényes nap udvarában pihent meg, keresve a mit sohase ismerhető meg: a nyugalmat, és sehol, seliol se talált hont, mert miiido- niUt megveték, lenézék a kiaszott kéjeu- czet. Pihenni kívánt itt is, de a harag vil­lámait ayitá feléje az ur szeme s dörgé : — Csak tovább — tovább... nyugod­nod nein szabad. Menj keresztül a végte­len űrön mig szerte mállasz, s uudolc lel­ked kiszakad porhüvelyéből. — Ó csak egy perczig hagyj nyű­gödül én uram istenem — reszketett az esdeklő szava — csak addig, mig egy hul­lámot vet az idő. — Nem hűtlen szolga — csak tovább. S a bujdosó megtört szívvel csügged­ten távozott. Halvány arczárói hosszan folyt vissza búban megőszült fürtéire kihamvadt szemének forró gyöngy szeme. Ezüstke epedo tekintete a távozóra tapadt, szive úgy, de úgy megreszketett egy ismeretlen méla érzelemben, , s szét- omló ezüst fürteivel halovány arczát elbo- ritá, mert a vigasztalan 'fájdalom könnyei égtek azon. Szivének nyugalma nem volt többé... Aranyka képe kihullott szivéből, mely másért dobbant fel, rajongó képzelődése más imádott eszményképet ölelt, nem várta már többé az ezredek telését, sőt még a futamló perezre is fel remegett. Őrjöngő vágy forrása nyílt meg lel­kében, melynek teljesülése boldogtalanság, elérhetlensége — halál. Aranyka gyanútlan szive nem tudott, nem sejsett semmi rosszat, ő boldog volt... De az ur átható szeme a szivek mé­lyén a titkos redőkbe olvas, nincs titok előtte. Aranykát szánja de ki mondott át­kát vissza nem vonhatja; egy perez, s tel­jesülnie kell/ Menydörögvo szólal meg reszkető aj­kán a gyujtoló harag : — Hűtlen csillag, elért az átok, mert vétkes sziliedben megfogamzott a hűtlenség 1 elhintett magja. Ezüst hajadból halvány köd fonódjék shuzódjék mögötted szüntelen; égesd meg omlott szivedet a láugoló nap égető he­vénél, és fagyjon meg újra a rideg éjjelen. Bujdosva kövesd az üstökös nyomait, őrülj meg szenvedélyedben.,, de soha eí ne érd ! * Aranyka bánatos merengéssel hajtá le arany fürtös szép fejecskéjét a felhők köny- ny ii cl ed párnáira, s midőn azt ismét fel- emelé, fénylő könnycseppek csillogtak ra­gyogó szemének sugaraiban. Porba tiport szerelmét siratta, s a hűtlen EzüAkét, ki a bujdosás átkával a végtelen űrben azóta ki tudja merre ? hol járt ? Szive szorultabb ’és szorultabb lett lelke rendkívüli megrázkódtatáson ment ke­resztül, mint mikor egy feslő rózsabimbót tépdel, gázol agyon a zivatar. — Ezüstke ! — kiáltott fel, s szava reszketeg sóhajban halt el — hát el akarsz hagyni ? Vérező szivvol indult meg utána, mert, az őrült szerelem űzte megtört lelkét, el­hagyta az úr fényes udvarát, el az [üdvnek kertjét, el az illatok hazáját, s s az isten - arcz dicsfényű sugarát. Mintha a kárhozat rémei sarkalnák, suhant tova társa ti an utján, egyedül csak a vigasztalan bánat setét árnya haladt nyo­mában, mig mögötte messze elmaradt az urnák vakító fénypalotája. És rohant Ezüstke is előtte végtelen távolban. Hogy rohant, hogy lengett [utána lmjának széttépett s könnyekkel áztatott ezüst íátvola. Hogy rohant, hogy felverje az üstökös uyomát, mely a bujdosás átkával eszeve­szetten mjndelőbbre tört. Hogy rohant, de hasztalan ! nem [tudta utolérni, közöttük állott a végtelen ür. Aranyka is a végtelen messzeségben meglátta hűtlen kedvesét. Ó, hogy rohant, s ezüst ködként len­gének utána omlatag arany hajának fénylő fürtjei, ó hogy gyorsitá meg útját, de hasz­talan ! köztük a távolság a végtelenbe fut. És im ! Ezüstke bujdosó útjában elért egy fé­nyes királyi udvart, hol a nap, egy kaezér észvesztő asszony rózsaszín párnái között ragyogó trónján székelt, mig lábainál a millió halvány csillag meghódolt serege ud­varolt. S az észvesztő nap hódító mosollyal ellenálhathinul körébe voná a szegényke Ezüstkét, mely ragyogó szépségétől elbű­völtél!, szerelmet vallva borult csillagtróu- jáuak zsámolyához. * Aranyka is, a mint tovasuhau, a hűt­len után eped ve, egy légkörbe ér, mely ké­ken terül el, tenyerében felhőket lebegtet, és habjaiból böditó illatot lehel. Alant a föld, e setét sártömeg, melyet régi átka egy körben kerget millióm éve már. Ez a hódító nap titkos kedvese, bá­natos arczán annak szarelmes csókja még meleg, s fején az örök tavasz virágaiból font koszorú lebeg. Aranyka nem látja, csak rohan, szivét a kétség, az őrült szerelem láugja égeti, száll gyorsan, mint az elpattant, nyíl, s arany baját« tüzet fog a hullámos lóg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom