Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 99. szám
tegség tíz hétnél“ helyett „tizenkét hétnél“ továbbtart, és az ugyan e paragrafus tizenegyedik bekezdésében fog- bilt „Ha a. felgyógyult tiz hót alatt“ helyett „tizenkét hét alatt“ vétessék fel az ujonan alkotandó alapszabályokban ; az 5-ik § a pontjának harmadik bekezdése teljes hatályon kívül helyezése mellett kéri a közgyűlést, hogy ezen határozati módosítási indítványa, mivel az a választmány által is egyhangúlag elfogadtatott fogadja el, és az igy módosított alapszabályok, az indítvány, által nem érintett régi falapszabályok minden egyes pontjának épségben tartása mellett a nag\méltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz megerősítés végett terjesztessenek fel. Elnök ur ezen indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadja, és megbízza, az elnököl és a, jegyzőt, hogy az indítványozott módosításokat és uj paragrafusokat az alapszabályokba vegyék fel s annak megtörténte után a nagy- méltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz megerősítés végett terjesszék fel. Elnök ur indítványozza, hogy a védnökségre Simor János bibornok her- czegprimás ő eminenliája kéressék fel. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag lelkes éljenzéssel elfogadja és 5 tagból álló küldöttséget küld ki a Bibornok herezegprimást felkérendő a védnökség elvállalására. A küldöttség tagjai : Kovát.s Albert elnök, Both Ferencz a lel nők. Fekete Géza pénztárnok, Wn- nicsck Rezső aljegyző, Beréuyi Gyula egyleti orvos és Bártfay Géza jegyző. Egyéb tárgy nem lévén, a közgyűlés ezon jegyzőköny hi tepsi tésére kiküldött három egyleti rendes tag megválasztása után szét oszlott. Honfiúi felhivás, (az újévi üdvözletektől való megváltás ügyében.) Az ősi szokás által megszentelt tisztelet és kegyelet nyilvánítását, mely újévi üdvözletek és szerencsekivánatok- kal is teljesitt,étik, manap a főváros példa jaként bizonyos jótékonyczélra való adományokkal mintegy megváltani divattá, lön. Ez mindenesetre a divatok legdi- csőbbike, mert ily sziváldozatokkal sok szegény atyánkfia könyei szikkasztalak, keserves gondjai euyhittetnek, az ál dás minden oldalra terjesztetik. Ily szempontból helybeli jótékony egyesületünk is alapszabályai közé fogadni jónak látta, hogy t. tagtársaink az újévi üdvözletek és tisztelgések megváltására hazaimi bizalommal fölkéressenek, miszerint a begy ülendő ado- 111ányokIcai ügyefogyott felebarátainkon jobban segíthessünk. B á r m ily adó m á n y el é g* s é- ges én köszönettel fogad tátik. A folyó hó 28-ig magát bejegyző honfi és honleánynak neve egy saját megváltási lajstromban ki fog nyomatni, mely névsor újévre az aláírók közt kiosztatik. A megváltási adományok elfogadtatnak s igy az aláírások eszközöltetnek a következő t. ez. urálinál és helyeken : Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos és alispán ő nagyságánál, Papp János polgármester urnái. Palkovich A. vízivárosi jegyző urnái, Hoffmann sz.-tamási jegyző urnái, Reusz sz.-gvörgymezei jegyző urnái, a kaszinó elnökségénél, Buzárovits-féle könyvkereskedésben, a vizi városi irgalniasnénék főnök nőjénéi, Perényi Bélaegyesületi pénztárnok urnái, és alulírott elnöknél. Ha istenben, szeretetheti egyesülünk, anyagi és szellemi boldogságban erősödünk ! Esztergomban, 1882. deez. 8. A közgyűlés megbízásából MAJER ISTVÁN v. püspök, kanonok a jótékonys. elnök. Á prímás a királynál. — A Budapesti Hírlap esztergomi tudósítójától ered a következő érdekes kis közlemény, melyet egész terjedelmében átveszünk : A napokban adtunk ki már egy közleményt, amely a hercegprímás tisztelgésének a királynál némely részletét érintette. Újabban tudósi tónktól ismét fölöttébb érdekes adatokat vettünk e fogadtatásról, melyeket a következőkben foglalunk össze. Simor János fogadtatásának ő felsége által általános jelleme politikai volt. Kezdetben érdeklődéssel kérdezősködött a király az uj primási palota felől, elismerőleg nyilatkozott ö emi- uenciája kép- és könyvtár-gynjteméryó- ről, — azután áttért csakhamar a politikára. Mint a katholikus egyház legfőbb, apostoli joghatalmu védura kívánt szólni ama kérdésekről, a melyeknek törvényhozási rendezése elöl többé tartósan kitérni nem lehet. Méltatta a változott politikai és társadalmi viszonyokat és egyfelől kijelenté, hogy a kafholikusok valódi és igazságos igényei csorbittatní nem fognak, másrészt azonban hivatkozott a kath. főpapság hazafiságára, mely nincs hivatva céltalan súrlódásokat provokálni sem a középiskolák reformja sem a kath. alapok ügyének elintézése körül. A fejedelem felhozta a pápaság internacionális ügyét is és konstatálta, hogy az összes európai udvarok a legjobb indulattal viseltetnek XIII. Leó pápa személye iránt s bármily nehézségek állanak is útjában a pápa és Olaszország közötti ellentétek békés kiegyenlítésének : remélhető mégis, hogy a megoldás módját meg fogják találni. A prímás kijelenté, hogy ő felsége akaratában ő és az episkopátus megnyugszanak s valamint eddig távol állott tőlük az egyház és az állam közötti jó egyetértés megzavarása, úgy ezentúl is hazafias készséggel és az uralkodó iránti Ilii odaadással fognak ő felsége ki van atán ak eleget tenni. Végül Ő felsége néhány főpapról tett említést — kiről kérdést, kiről megjegyzést — s a legnagyobb kegyességgel bocsátotta el magától az ország főpapját. Városi közgyűlés. Nov. 7-éu. A valódi tevékenység s a közérdekek minden irányban való előmozdításán irányuló törekvés jelemezte a mai városi közgyűlést. ügy a reál iskola, mint a kaszárnya ügy oly kerékvágásba kezd mozogni, hogy mindaketto megoldásához a legjobb reményekkel lehetünk. Igazolja ezen várakozást nem csak, hogy a képviselő testület egész hévvel karolja fel az ügyet s egész komolysággal fog tárgyalásába, de a katonaság is és különösen az intéző körök hangulata teljes sikert Ígérő arra nézve, hogy a nagyközönség érdeke helyes megoldást fog találni. S itt ki kell emelnünk azt is, hogy dr. Helcznek a kaszárnya ügyben tartott zárbeszéde úgy tartalom mint meg győző érvek tekintetében a közgyűlés i egyik kiemelendő pontját képezte, az ónban itt el nem mulaszthatjuk, hogy akkor midőn levél utján köszönetét szavazunk a' tiadűgy miniszter egyik közegének azért mert a kiküldött bizottságot szives volt kalauzolni, hogy egyszersmind köszönetét ne sza vazzunk gr. Csákynak, kinek legelső sorban köszönhető, hogy a bizottság oly sikeresen járt kiküldetésében. A közgyűlés lefolyása a következő volt. Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván felolvastatott polgármester jelentése, mely szerint Takács Imre ur a reáliskola alaptőkéje javára 102 frtot szolgáltatott át. Örvendetes tudomásul vétetett. A megye és a város által kiküldött bizottság közt a kaszárnyára vonatkozólag létrejött egyezség hosszabb vita után eliogadtatott, azon hozzáadással azonban, hogy a 672 emberre építendő kaszárnya átadása 1884. évi augusztus hó végéig megkosszabbittassók. Ezzel szövetségben felolvastatott a kaszárnya ügyében Pozsonyban és Bécsijén járt bizottság jelentése. Ugyancsak felolvastatott a reáliskola ügyében Budapesten járt bizottság jelentése. Mindkettő örvendetes tudomásul vétetett. Végre a pénzügyi bizottságnak a költségvetés keretébe tartozó ügyei tár- gfaltattak, s ezzel a 12 óra is elmúlván az ülés berekesztetett azzal, hogy az hétfőn folyta ttatní fog. Hírek. — Pázmány-emiéke. Zajtalanul, minden feltűnés nélkül állították föl a Pázmány-emiéket főszékesegyházunkban. A nagy állvány erős gerendázatát gyorsan eltávolították, a hátralevő munkát sebten el végezték,hogy a díszes emlék Nagy-Boldogasszony ünnepén már a maga teljes magasztosságában készen álljon. Lehetetlen emelkedő szív nélkül a szép emlék elé közeledni. A nagy Pázmány Péter dicső alakja áll előttünk, a XVII. század leghatalmasabb tollú írója s legerélyesebb szavú szónoka s tulzástalanul : a legnagyobb magyar prímás. A rendkívül finoman stilizált emlékmű foglalata a főszékesegyház mesterséges szürke márványához sziliben és fölszinben egészen talál. A pillérek remekül vannak diszitcsábitás mérge örökre elszakítom a másiktól; hogy örökké bujdosó legyen ! * Lassan hömpölyögtek az Idő hullámai, s az évezredek egymást nyomon kisérték, mint a bánat árnyéka a reménytelen szerelem lépteit. Édes gyönyörrel kisérte őket a két csillag fényes szeme, nem őszültek meg aranyié fortéik, hiszen a csillagok életében csak egy szerelmes szivdobbauás minden évezred, s egy átsuhanó pillanat az öröklét. Oly kimondhatatlan jól esett szivünknek a tudat, hogy a próbaév homokórójának fövénye maholnap lehull s az Időnek csak egy hulláma még... De im ! a két szerelmes csillag fényes udvarába egy ismeretlen vándorcsillag érkézéit — egy üstökös. Kimerült halvány arczát nedves hajának setét fellege árnyalá he; szemeiben ki- hamvadt a szelíd tűz, ereiben az élet me- lege. Ki tudja mért — sok évezred előtt, mert egy ártatlan csillag gyanútlan szivét a csábítás mérgével megölé, a sajtoló istenharag a bujdosás átkát mérte reá... Átl'utá véges-végig a világot, ezernyi fényes nap udvarában pihent meg, keresve a mit sohase ismerhető meg: a nyugalmat, és sehol, seliol se talált hont, mert miiido- niUt megveték, lenézék a kiaszott kéjeu- czet. Pihenni kívánt itt is, de a harag villámait ayitá feléje az ur szeme s dörgé : — Csak tovább — tovább... nyugodnod nein szabad. Menj keresztül a végtelen űrön mig szerte mállasz, s uudolc lelked kiszakad porhüvelyéből. — Ó csak egy perczig hagyj nyűgödül én uram istenem — reszketett az esdeklő szava — csak addig, mig egy hullámot vet az idő. — Nem hűtlen szolga — csak tovább. S a bujdosó megtört szívvel csüggedten távozott. Halvány arczárói hosszan folyt vissza búban megőszült fürtéire kihamvadt szemének forró gyöngy szeme. Ezüstke epedo tekintete a távozóra tapadt, szive úgy, de úgy megreszketett egy ismeretlen méla érzelemben, , s szét- omló ezüst fürteivel halovány arczát elbo- ritá, mert a vigasztalan 'fájdalom könnyei égtek azon. Szivének nyugalma nem volt többé... Aranyka képe kihullott szivéből, mely másért dobbant fel, rajongó képzelődése más imádott eszményképet ölelt, nem várta már többé az ezredek telését, sőt még a futamló perezre is fel remegett. Őrjöngő vágy forrása nyílt meg lelkében, melynek teljesülése boldogtalanság, elérhetlensége — halál. Aranyka gyanútlan szive nem tudott, nem sejsett semmi rosszat, ő boldog volt... De az ur átható szeme a szivek mélyén a titkos redőkbe olvas, nincs titok előtte. Aranykát szánja de ki mondott átkát vissza nem vonhatja; egy perez, s teljesülnie kell/ Menydörögvo szólal meg reszkető ajkán a gyujtoló harag : — Hűtlen csillag, elért az átok, mert vétkes sziliedben megfogamzott a hűtlenség 1 elhintett magja. Ezüst hajadból halvány köd fonódjék shuzódjék mögötted szüntelen; égesd meg omlott szivedet a láugoló nap égető hevénél, és fagyjon meg újra a rideg éjjelen. Bujdosva kövesd az üstökös nyomait, őrülj meg szenvedélyedben.,, de soha eí ne érd ! * Aranyka bánatos merengéssel hajtá le arany fürtös szép fejecskéjét a felhők köny- ny ii cl ed párnáira, s midőn azt ismét fel- emelé, fénylő könnycseppek csillogtak ragyogó szemének sugaraiban. Porba tiport szerelmét siratta, s a hűtlen EzüAkét, ki a bujdosás átkával a végtelen űrben azóta ki tudja merre ? hol járt ? Szive szorultabb ’és szorultabb lett lelke rendkívüli megrázkódtatáson ment keresztül, mint mikor egy feslő rózsabimbót tépdel, gázol agyon a zivatar. — Ezüstke ! — kiáltott fel, s szava reszketeg sóhajban halt el — hát el akarsz hagyni ? Vérező szivvol indult meg utána, mert, az őrült szerelem űzte megtört lelkét, elhagyta az úr fényes udvarát, el az [üdvnek kertjét, el az illatok hazáját, s s az isten - arcz dicsfényű sugarát. Mintha a kárhozat rémei sarkalnák, suhant tova társa ti an utján, egyedül csak a vigasztalan bánat setét árnya haladt nyomában, mig mögötte messze elmaradt az urnák vakító fénypalotája. És rohant Ezüstke is előtte végtelen távolban. Hogy rohant, hogy lengett [utána lmjának széttépett s könnyekkel áztatott ezüst íátvola. Hogy rohant, hogy felverje az üstökös uyomát, mely a bujdosás átkával eszeveszetten mjndelőbbre tört. Hogy rohant, de hasztalan ! nem [tudta utolérni, közöttük állott a végtelen ür. Aranyka is a végtelen messzeségben meglátta hűtlen kedvesét. Ó, hogy rohant, s ezüst ködként lengének utána omlatag arany hajának fénylő fürtjei, ó hogy gyorsitá meg útját, de hasztalan ! köztük a távolság a végtelenbe fut. És im ! Ezüstke bujdosó útjában elért egy fényes királyi udvart, hol a nap, egy kaezér észvesztő asszony rózsaszín párnái között ragyogó trónján székelt, mig lábainál a millió halvány csillag meghódolt serege udvarolt. S az észvesztő nap hódító mosollyal ellenálhathinul körébe voná a szegényke Ezüstkét, mely ragyogó szépségétől elbűvöltél!, szerelmet vallva borult csillagtróu- jáuak zsámolyához. * Aranyka is, a mint tovasuhau, a hűtlen után eped ve, egy légkörbe ér, mely kéken terül el, tenyerében felhőket lebegtet, és habjaiból böditó illatot lehel. Alant a föld, e setét sártömeg, melyet régi átka egy körben kerget millióm éve már. Ez a hódító nap titkos kedvese, bánatos arczán annak szarelmes csókja még meleg, s fején az örök tavasz virágaiból font koszorú lebeg. Aranyka nem látja, csak rohan, szivét a kétség, az őrült szerelem láugja égeti, száll gyorsan, mint az elpattant, nyíl, s arany baját« tüzet fog a hullámos lóg.
