Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 98. szám
Esztergom, IV. évfolyam. __________ ___________________98. szám. Csütörtök, 1832. deczember 7-én ¥ f A ÉGJÉL. ENIK HETENKINT KÉTSZER1. VASÁRNAP F.S CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié....................................................ü Irt - kr. fél évre..........................................................2 , negyedévre....................................................1 „ 50 „ Egye szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. hová SZERKESZTOSEG: FALZHÄZ ELSŐ EMELET ip szel lémi részét illető közlemények küldendők. f KIADÓHIVATAL: • jSzjSCHENl -TÉR <35., hová a hivatalos s a'inasán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézeudők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóié; — fi t 7ö kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANH1RDETESEK megállapodás szerint lehető lógj Hiányosabban közölt >tnek. NY 1 LTTÉTt sora 20 Kr. A Pázmány-omlék. Főszékesogy házunk ismét egy igen érdekes művel szaporodott, herczegpri- inásuiik megint kiváló érdemet szerzett magának az egész nemzet részéről. Pázmány Péter emléke előtt állunk. A nagy bi homok-érsek erélyes alakja, férfias magatartásával, átható ér.elmés tekintetével, szigorú ajkával, szónoki hatalma kifejezésével, küzdő és oktató jobb keze fölemelkedésével, baljában az egyházi irodalom alapjával, a szent Írással jelenik meg előttünk egy olyan művész kivitelében, a ki lelket tudott lehelni a hideg carrarai márványba s beszédessé tudta tenni a néma követ. A ki ismeri a magyar történetet, az jól tudja, hogy ki volt Pázmány. Mentői nagyobb valaki, annál nehezebb róla Írni. A bámulat és magasztalás gyakran túlzásokra tereli a könnyen mozgó tollat, ha egészen megértjük a nagyság hatalmát. És Fraknói mégis remek egy irodalmi emlékkel gazdagította a magyar irodalmat, midőn a XVII. század egyik legnagyobb férfiáról három könyves tanulmányt irt. A ki UD'g akarja ismerni a kort melyet befolyásolt, a kortársakat, kiket vezetett, s az eszméket, melyeknek irányt adott a nagy férfin, az olvassa el Fraknói müvét. A ki pedig látni akarja a szellemóriás alakját, azt a vezéri alakot, moly ezer veszély és viszály között mindig büszke rendületlenséggel s diadalmasan emelkedett ki a küzdelmekből, az tekintse meg a főszékesegyház kétségkívül egyik legremekebb műkincsét, s a Pázmáuy-emléket. Az látni fogja a leghatalmasabb magyar bibornokot, az csodálni fogja a legerólyesebb hitvédőt, az tisztelni fogja a század legkiválóbb íróját, az magasztalni fogja a varázsszava bíboros magyar Cicerót s bámulattal fog meg- állani az egyszerű jezsuitából fölemelkedett korszakot jelölő férfiú előtt, midőn a Pázmány emlék előtt áll. Az egyház s a haza szeretető van itt márványba vésve. Egy uj oltárral gyarapodott hazánk legszebb székes- egyháza.. Annak az oltárnak a szentje Pázmány Péter s áldozati lángja az egyház és haza forró szeretető. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. A praktikus életirány. Társadalmi életünk egyik kiváló munkaköre a kereskedés, hogy valamely nemzetben ez élénkséget, lehető forgalmat érjen el : szükséges a szakismerettel bíró kereskedő ; mely ismeret megszerzéséhez, hogy az ifjú nemzedékből egy valódi hivatását értő, nemcsak ön, hanem a nemzet javát is előmozdító kereskedelmi testület alakuljon : a kormány érdeke, kötelme hazánk több nagyobb városaiban lehető számban föláll i tani a reál-, ipar- és kei eskedelmi iskolákat. Hazánkban vannak ugyan gymnasi- umok, lyceumok, majd jogi, orvosi, bölcsészeti, tanitó-képezdék, technicai, gépészeti, gazdászati, földmivelési tanfolyamok, de a mi, úgyszólván, más nemzetek zsebe és kezéből ügyesség és élelmesség kereskedelem utján képes átvarázsolni a pénzt, az igen kevés helyen van fölállítva, kereskedelmi iskola igou kevés számban van képviselve a hol ügyes, élelmes tudományosan mi vei t kereskedők nevelve lépnének át a társadalmi életbe. Mi tette virágzóvá Anglia, Belgium, Hollandia, Poroszország tengerparti részét? a kereskedelmi iskolák magas száma és az, hogy a legkisebb elemi iskolának egyik kötelező tantárgya : a. kereskedelem annak ismertetése, úgy, hogy az angol belga és hollandi egyszerű falusi gyermek bármely pályára lép is, mint valódi kereskedő lép a világba, mely kereskedelmi szenvedély, kedv, tudjuk a fenlje’zett államokat anyagilag mily magas álláspontra emelte uedig tudjuk azt a tapasztalatból, hogy a hol pénz van : ott van az erő és hatalom a miveltség és vagyon párosítva, e két tulajdon képes bármely akadályon keresztül hatolni, ezek birtokában lévén, még a veszély csapás is enyhébb. E lapok 94-ik számában közhitt hir nevezetesen a reál iskola besz Ültetése, megrendítő leg hatott rám. Oly városban, hol a szellemi élet a tudomány miveltség valódi bástyája áll, és mi vidékiek időnként ennek melegítő és világító sugarait örömmel használjuk cl. Nekiiuk hitünk erős, hogy Esztergom, az az Esztergom, mely derék város lelkesült po'gárai oly számos éveken keresztül áldozat készségével képes volt az iskolát fen fari ani: uem engedi azt meghalni mely Esztergom dicsősége és fénypontját képezi. És hitem erős, hogy ő eminenfiája az a magas és emelkedett szellemű főpásztor, ki milliókat áldozott ez ideig jótékony czé'ra, mi méltó, hogy arany betűkkel legyen följegyezve a történelem lapjain, a mi hirdetni fogja a jövő nemzedéknek e főpásztor magasztos emlékéi, kinek minden gondolata vágya a uépnevelés és a miveltség terjesztése, hitem erős, hogy ő lesz az, ki a haldokló oroszlánt föl fogja ébreszteni. Ott a kormány, annak érdeke és kötelme a szellemi lángot nem hamvasztani, hanem inkább éleszteni. Mig ugyan-e lap 93-ik számában örömmel olvastam az uj ipariskola fölállítását, illetve szervezését. Szeiinte.n az iparos és kereskedő a táisadalmi életben külön kasztot képez pedig mind a kettő igen közel áll egymáshoz, ha mind a kettő a társadalmi életben karöltve jár, mind a két müveket, nevezetesen az ipar és keres kedés lendületet nyer, az iparos a mit készít, vagy a természet a mit a földmi velés vagy gyáripar által teremt : elárusítja a kereskedő. — A jó kereskedőnek azonban mindazt a mi üzlet helyiségében összehalmozva van, nevezetesen árucikkeit ismerni kell, természetét, hatását, azok helyét, keletkezéséi, értékét, valódi becsét és ha ezekkel tisztában nincs, az esetben egy ideig ajánló, beszélő tehetsége által tévútra vezetheti ugyan vevőit, de azok lassan kiismerve az áruczikkek hiányát, hitele vesz. Ezen ismereteket megszerezheti a leendő kereskedő már “gyermekkorában kereskedelmi iskolákban, én részemről} ha tehetségemben állna az ipar iskola, összecsatolnám a kereskedelmi iskolával, hogy mái az ifjú nemzedék együtt küz- dene, szellemileg együtt növekednék, a Az „Esztergom és Vidéke" tárcsája Mutatványok. (Az 1883-iki Szent István naptárból.) Válasz egy levélre. E meddő panasz meddig tart még ? Mikor szűnnek keserveim ? . . . — Óh hidd el százszor beleuntam, De nagy fájdalmam fele útban Örökké visszatér megint. Szeretnék elfeledni miudent : Kinőni’, örömöm’, életem’, Szeretném összetépni százszor Arcképedet, mely megvarázsol S eszembe juttat szüntelen ! Gyakran, ha elkerül az álom Es nyomasztó a zord magány : Titokteljes beszédet hallok ; Oly bűvösek, hívók o hangok, Mint szirén dala éjszakán : A feledés éj-sötét leplét borifsd múltad emlékire. lm itt az élet. Vigadj, örvendj ; „Ki önsúlyával földre görnyed, Nem segíti azt senki se ! Szeiess ismét és mondj le százszor ! Az élet bölcs tanácsa ez. Alig úgy szeretsz, hogy soha többé Ne mondj le s végre mindörökké, Ha későn is — boldog leszesz S a küzdelem szaggatja lelkem, Szivem a vágytól ég. remeg. Az élet bűvös mosolyával elragad, elsodor magával És rád örökre elveszett . . . Örökre?.. Nem!... Pajzsom a hűség S kettőnké lesz a győzelem. Vesd el a hiú büszkeséget. Csak egy mienk, mit nyújt az élet : A szerelem, a szerelem ! PRÉM JÓZSEF. Kántor uram gyerekei. — Rajz. — Irta: VASKOVITS SERÉDY IZABELLA. Zsongás bongás van biró uramék házában. Lobog a láug a tűzhelyen, kevernek a kanalak, sodor a södrófa piros pozsgás szolgálók keze alatt. Ott segít a konyhán a két szomszédasszony, sögorasszony, uéném- asszony, meg még egy pár asszony, kiknek a biró uram valaha valami szívességét cselekedett, most fizetik vissza. Trézsi a szolgáló úgy Jsiet ma azzal a sajtárral, mintha lopta volna az istállóiéi azt a tejet. Jancsi meg úgy rnegsepri az udvart, majd beleszakad s a veríték csak úgy veri az ábrázatát. Mindenki inegket- tőzteti szorgalmát ; még a kapu sarka is többet fordul ma, mint egyébkor, mert egyik látogató a másiknak adja a kilincset s biró uram alig győzi kikisérni a jó barátokat, ismerősöket, közbe-közbe egy kis rendelkezést is tévén az udvaron : — Jancsi te ! ügyelj, lia a gulyát haza tereli a gulyás, eleve nyiss kaput, nehogy nagyot bőgjön a marba és si\alkódjának a malaczok. Alázatos figyelemmel hallgatja Jancsi a kiadott parancsszót és a szerint cselekszik, tudva, hogy az elővigyázat birótié asz- szonyom iránti kíméletből történt. Mert nagy dolog esett meg ám a háznál, a miért biróuram szeme olyan szánó, de mégis mosolygó, a miért mindenki sü- rög-forog, de a mellett mégis csak láb- begyre lép, a miért a tiszta kendőkbe kötött lábakat hordják a házhoz, az első szobában hosszú asztalt terítenek, felrakva rá spékelt kappanyt, pulykát, kácsát, rántott csörgét, barátfület, almás rétest, túrós bé lest, savanyú töltött káposztát, meg egy halom piros almát, fehér ó-bort, veres csin- gért, édes ürrnöst, puha czipót, a miért megjön a sok koma. rokon és Hangos káu- tor uramékat, a kit a gyerekekkel is meghívtak az uzsonnára. És ez a nagy eset a kis „Marci“ keresztelője. A benyitóban perkelt czukor s kemény- magfüst illatával elárasztva, a tornyos nyo- szola dagadó párnái között fekszik biró uram minden kincse, kedves életepárja ölén a kicsi kis fiú, kinek életéhez fűzi minden reményét, örömét, de kit úgy megirigyel a kántorék kis Mariskája meg Palikája, hogyha azt biró uram sejtette volna, bizonyosan uem árulja el nékik, hogy Tyukos néni hozza az ilyent a sásosböI, mert im már most a két kicsi azon erősködik, hogy ha a biróné asszonyomat úgy szereti Tyukos néni, hogy még .ilyen gyönyörű szép kis eleven babával is megajándékozza, miért uem szereti őket is és hoz nekik is ilyent. Összedugta a két kis bolió a fejét, csevegtek, susogtak, s alig várták, hogy vége szakadjon az evés-ivásnalv, s jól megrakva zsebeiket, tisztességes köszönés után haza mehessenek. Kántor uram óknak is meggyűlt dolguk bajuk, a hosszú uzsonna alatt sietve vetették le ünnepi ruháikat, s mentek jobbra- balra kiki dolgára, s csak késő este vették észre, hogy a két gyerek nincs itthou. Eleinte kántor uram jól kipróbált hangján kurjongatta a gyerekeket ; de biz azok nem feleltek. Lett azután lótás-futás a háznál, még a csibeketreczet is kikerestsk. — Ijedve röpködtek a szegény párák, de a gyerekeinket ezek sem tudnák kiadni. Hátha a széna padláson aludtak el, hátha megártott nekik az firmös ? Igen ám! de hogyan felmenni éjnek idején a széna- padlásra ? Ezen volt már most Kántor megakadva. Hol van hát a létra, hol az üveges lámpás? Hol az Andris, hogy a létrát tartsa. A lámpást ki nem adta volna Kántor uram kezéből, mert azt hitte, hogy akkor mindjárt lángba borul a világ, Ilyen vigyázat mellett meg uem gyulladt ugyan a | széna, de a gyerekeket sem találták meg i azért.
