Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 96. szám
Csütörtök. 1882. november 33 > EC.JEI ENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél A re . ’ negyedév ip .EUto&ÉTÉRI ÁR: Egyes szám ára 7 kr () fii kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET 11ovfi a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉRHENYI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDKTKSBK :j MAGÁN HlRDETKSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr.1 megállapodás szerint lehető 100—200-ig . 1 „ 50 „ 1 legjutányosahhan közöl tétnek. 200—300-ig . 2 „ 25 „ i Bélyegdíj 30 kr. NY1LTTER sora 20 kr. A vidéki sajtó hivatása. A társadaloinment,5 eszközök között ' elvitázbatlanul nagyjelentőségű ;iz a befolyás, melyet a vidéki hírlapok az egyesületi élet élénkítésére gyakorolhatnak s különböző társadalmi czélu, főkép pedig a jótékonyságot gyakorló egyesületek, melyek kiválókép azon hivatást tűzték maguk elé, hogy a viszonyaink folytán nélkülözhetetlen különféle társadalmi állások különbségének érdességét elvegyék, kétségkívül -örökbefogadott gyermekei a v dóki hírlapirodalomnak. És utóvégre szent kötelesség is támogatni azok törekvéseit, kik a végből egyesültek, hogy. a társadalom kóros állapotán tehetségük szerint segítsenek s hogy a számító eszmék körébe merült emberrel megértessék a szív hangját is, mely a fele- baráti szeretet nevében áldozatra szólít akkor, midőn a társadalom igen sok ingja nélkülöz és szenved. Az általános nemzetközi sociális bajokon kiviil ímeg van minden országnak, sőt miniden vidéknek a maga társadalmi ne- íhézsége. Ezt elsimítani, — kiegyenli- rteni a különböző társadalmi érdekeket, -— különösen az egyesületi élet lelkes ttámogatása által, — bizonnyal nem mtolsó feladata a vidéki sajtónak. De a társadalmat egyes családok ‘alkotják — és ezek körében is érvé- myesiti befolyását a vidéki sajtó, nem ugyan a család szentélyének kíméletlen fin eg támadása, által, hanem a tanügy lfe’1 karolása utján. A családok s igy a "társadalom boldogságának egyik alap- tfeltétele és mérlegelője a szellemi kép- szettség, melynek fundamentumát a családtagok az iskolában nyerik. Tehát a vidéki sajtó akkor is, midőn az iskolával, a tanügygyel foglalkozik, — midőn irányelveket oszt e téren, a tan ügy munkásait kitartásra, a szülőket gyermekeik jótevőinek becsülésére, az államot pedig y.z azok érdeműit megi 1 kelő méltánylásra ösztönzi, — midőn végre felkarol minden újat és jót, mit a tanügy javára értékesíteni üdvösnek találna, — mindezen esetekben a családnak, illetve a társadalomnak tesz hasznos szolgálatokat. Ugyancsak e hasznos téren mozog akkor is, ha a tudomány rejtett kincseit igyekszik olvasóközönsége előtt népszerűsíteni s a művészet szellemi körébe emeli fel azokat, kiknek csak az anyaggal levéli dolguk, semmi kedvük, anyagi élvezetet nem nyújtó körben vesztegetni idejüket. — jóiért igen sok ember van, kiknek a tudomány és művészet nem kenyerük, áldozatot érte hozni fölöslegesnek tartják, meghajolni előtte, meg éppen bolondságnak. Pedig a mely nemzetnél a tudomány és művészet a nemzet összesúg« részéről az illő tiszteletben nem részesül, a tudomány vívmányai csak a tudósok s a művészet örökbecsű alkotásai csak a művészek körében találnak kellő méltánylást, — ama nemzet a művelt népek sorában helyet csak név- leg foglalhat. Bár a tudomány és művészet haladása általános érdekű lévén, — az egész sajtónak sietnie kell e nagy eszmék szolgálatára, — mégis e tekintetben is megmarad a vidéki sajtónak az S-—különös rendeltetése, t. j. nemcsak értesíteni közönségét a tudomány és művészet előrehaladott stádiumáról, hanem egyszersmind azok áldásait, ha kell, akár ráerőszakolni közönségére. Szilitigy általános érdekű a közgazdászat minden ága is, a kereskedelem, ipar, mezőgazdászat és az ezek szolgálatára álló közlekedés és mégis ki akarná elvitatni azt, hogy a vidéki sajtó ezen szakok körül is speciális hivatást teljesít, annál is inkább, minthogy hazánk sajátos helyzeténél fogva, egyik vidéknek inkább az ipar áll kezéhez, — másik a gazd ászát tál foglalkozik, a harmadik kereskedéssel tartja fenn magát, — a negyedik meg a közgazdászat minden terén érvényesíti a helyzete által neki nyújtott előnyöket. A vidéki sajtó lévén, a mint már emlitők, az egyes vidékek orgánuma nemcsak szellemi, hanem anyagi érdekeinek is őre, — a maga saját vidékének álláspontjára helyezkedve, hivatásszerű leg tartozik védelme alá venni a város és vidék jogos, igazságos kívánalmait. Tartozik kimondani, akár még a törvényhozó testülettel szemben is, hogy ez, vagy amaz a kérdés az ő vidékére nézve életkérdés. És mivel az ország egyes vidékekből áldván, a vidék anyagi jóléte egyenes viszonyban áll az ország érdekével s viszont az egyes vidék hanyatlása mindig országos veszedelem, — kell, hogy az illető helyen meghallgassák a vidéki sajtónak a saját vidéke érdekében emelt szavát, kivéve, ha azt az áldozatot a vidéktől mégis nagyobb országos baj elkerülése kívánja és föltéve, hogy az a kívánság- jogos alapról, tisztességes hangon van elmondva. A sző természetszerűleg a sajtót illeti, — kilépjen fel, vagy egyáltalán ki léphet fel nyilván, egyes vidékek érdekében, ha. nem a vidéki sajtó ? És mert a néma gyermeknek még az anyja sem érti meg a szavát, — nagy kötelességet mulaszt a. vidéki sajtó akkor, mikor vidéke kereskedelmi, közlekedési, mezőgazdászat!- és ipar kérdéseiben vagy hallgat, midőn beszélnie kellene ; vagy nem úgy beszél, mint a mikép jiz ő városának és vidékének érdekszülte közvéleménye ajakára adja a szót. A vidéki sajtónak rendeltetéséről a megyei és városi élettel szemben, a mennyiben a megyei és városi élet nem a nagy, az ,országos politikát érinti, épen azon fogalmak köré csoportosul melyeket csak az imént jeleztünk nemzetünk szellemi és anyagi haladásának tényezőiként. Nagyon természetes, hogy a vidéki sajtó eddig jelzett hivatása szerint, a megyei élet és városi ügyek körül is élénk részvételt tanúsít., — szava súlyát mérlegbe veti a közrend, a közjóiét érdekében védelmezi a tekintélyt, de azért nyílt, sisakkal s mindig jóakarattal a jó ügy iránt, küzd a visszaélések ellen. — Emellett egyes szellemóriások erőlködéseit a közélet porondján, bízvást figyelmen kiviil hagyhatja. Szép, magasztos a hivatás, mely a vidéki sajtót a haladás ezerféle terére vezeti, — s ha a vidéki hírlap nem mindig tudja megtartani a helyes irányt s néha-néha kizökkenve rendes menetéből kietlen sivatagra viszi közönségét. Ugyan ki vetné rá az első követ, ha meggondolja, hogy sokszor mily számtalan akadályokat górdit eléje, hogy többet ne emliisíink, közönségének ezeiféle szeszélyeskedése, akaratoskodása. Láz „Esztergom és Vidéke11 tárcsája Dal dalaimról. Oh mennyi dal szállt a világba Az én szivemből más szivébe, Emez azért, hogy lelkesítsen Más, bogy a sebre gyógyirt hintsen Amaz hogy a vigaszt Ígérje. Öli mennyi dal volt a szivemben Szivemnek első tavaszába, Hol szerelemről szólt a szellő S az égen nem volt semmi felhő S még csak ború sem gyűlt re áj a. Viszhangra Ítélt a bérez s a völgy is, Es ha a szellő szárnya lebbenti Az is csak egyre azt dúdolta A kis madár ie azt dalolta, Mi itt szüleinlett a szivemben. Boldogságomnak hangja szállott A völgy ölétől fel az égig, De még tán annál is magasabbra; A vágyak szárnyain ragadva Az én szép kedvesein szivéig. S vidám volt akkor még az ének Mert volt szív a mely befogadta Egy szív, mely úgy tudott' szeretni Kis örömeimet növelni S ha búm volt elzokogni rajta. De a mióta az az egy szív, Az én világom elfelejtett: Nincs már nekem öröm e földön Boldogságom egy égető könny S dalom mind gyászos, siri dal lett. PEKÉNYI KÁLMÁN. Phil harmóniai hangverseny. Takács Imre urnák annyival nagyobb elismeréssel tartozunk, mert eltekintve az eléje gördített akadályoktól, férfias kitartással, páratlan buzgósággal létesített oly sikeres hangversenyt, minőt még a „Fürdő“ termeiben eddig nem igen volt alkalmunk hallani, mind a műsor mind pedig keresztülvitele tekintében. A műsor 5 számból állott. 1. Beethoven VII. syinplioniája 2. Mendelssohn dal. Szavalat. Feska Égihangok és Weber hűvös vadász opera nyitánya. A intísorozat első száma, egyszersmind legkiemelkedőbb pontja. Ha a szerzője nevét halljuk már egy bizonyos áhítat fogja el keblünket, és ha művét halljuk oly hatalmas benyomás mintha Isten házába lépnénk. Beethovenről szólok, kiről a leghíresebb zeueaesthetikusok mondják, hogy nehezebb őt megbírálni mint megbámulni. És ez a milyen egyszerű phrasisnak látszik, mégis a legkitűnőbb dicséretet foglalja magában. Az ember Beethoven akármelyik symphoniáját hallja, soha sem ér rá kritikus állást elfoglalni, a legel ragad óbb fantáziák úgy váltják fel egymást és oly nagyszerű és hatalmas kifejezési módban, hogv a hallgató folytonos elragadtatásban érzi inasát Beethoven határozottan subjectiv com- pozitor, szerzeményeiben mindig ő reá ismerünk és megtudjuk belőlük határozottal). hogy mikor búsult és mikor örvendett. Süketsége nagyban fokozta a majdnem kizárólagos tragikus hangulatot, mely műveit áthatja. Bizalmatlan volt az emberek iránt, és igy mindig visszavonulva, egyedül művészetének élt. Természetes tehát, hogy mindig önmagával foglalkozva, subjectiv érzéseit irtaié, melyek ritkán voltak vidámak. 10-ik művében maga fölött iinigy nyilatkozik; Jedermann fühlt den geschilderten Seeleuzustand eines Melancholischen heraus, mit allen den verschiedenen Nuancen von Licht u. Schatten im Bilde der Melancholie und Ihrer Phasen. Ennyit találtam szükségesnek Beethovenről általánosan mondani, nehogy a VII. symphoniáról irttak félreértésére adjak alkalmat. A VII. symphonián A durbau vig hangulat vonul keresztül. Az egész compositiobau annyi magasztos annyi ideális van, hogy azt a szellemek ünnepének tarthatnék. Az egész mű 4 részből áll. Az előjátékban figyelmeztet bennünket egy fényes ünnepélyre és a hallgatóban egész ünnepélyes érzést kelt, megkezdi a fuvola vidám hangjaival vidámságot keltve, inig az allegrettó- ban a szellemek a nngy felhevüléstől egészen kifáradva látszanak, de csakhamar elragadó melódiák hallatszanak, melyek szent örömet fejeznek ki, mely mindinkább fokozódik, inig az allegretto csendes accordokban végződik. A Scherzoban egy igen kedves dal tűnik ki, mely azonban csak h a m a r egy kicsapongó fortéba megy át, majdan a zongora, illetve a fúvó hangsz-rek újból kiemelik,mig végre a Scherzo vég-accordjai mint varázsütésre mindent eltüntetnek. Az allegro con priorban hatalmas instrumentatióban vezeti elénk újból a szellemeket, melyek vigadozva tűnnek el a sympliouia véghaugjaival. * Mendelssohn dala azon bájos uői hangokkal melyekkel hallani szerencsénk volt. egészen elragadott. Úgy hangzott az a rövid dalocska naiv, aranyos ifjúságot lehelő hangjaival, mintha Mendelssohn a tavaszt legszebb pompájában akarta volna dicsőíteni. Szabó Gyula úr felolvasása általán tetszésben részesült,a théraa egy kicsit - hosszú volt de az ő érdekes előadása végig feszült figyelemben tartotta a közönséget. 4. Feska. Égi hangok cziinü vegyes kara a zenekar jeles kíséretében, eiitlnisiasti- kus tapsokat eredményezett. Feskával. Esztergomban tudtommal legelőször találkozunk és vele alkalmunk volt egy valóban classicus zeneszerzőt megismerni, ki ugyan figyelmeztet Haydnre de a mellett eredetiségét megtartja. Ezen dalában magasztos accordokban dicsőit! az Istenséget, és jeles énekeseink méltó közvetítői voltak szerzőnek a Ma- laszthoz. Jelesen említem itt meg ujDói Takács urat, ki Feskának eredetileg zongorára irt kíséretét, a zenekar számára igen szépen instrum entálta. 5. Weher Bűvös vadász opera nyitánya, zárta be a műsort. E népszerű nyitány azt hiszem, hogy a legnagyobb effectussal halott.
