Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 96. szám
De meg azonkívül a napnak is meg van a maga fogyatkozása, pedig liát az nem is emberi alkotás. RÜSCHEK ANTAL. A Buda-szönyi vasút kiépítése. (az országgyűlés előtt.) Szombaton szóltak hozzá az országgyűlésen is. A kérdés tárgyalása igen érdekes volt s igy nemcsak hivatásunk de kötelességünk is róla lapunkban is megemlékezni. György Endre előadó hosszabb jelentésében körvonalazza, hogy az 183G XXV. t. c.-ben már kontemplálva volt azon vonal kiépítés, melyről e törvény- javaslat szól. Móltóz tatnak tudni, hogy az 1839 íki országgyűlés alkalmával már igen élénk tárgyalások folytak, hogy a Duna jobb vagy bal partján vezettessék-e az összekötő vasút Budapest és Bécs közt. A kormány tehát az ország régi kívánságának tett eleget, midőn a jelen törvényjavaslatot beterjesztette, mely különben is természetes következménye az osztrák ál- 1 am vasúttársasággal kötött szerződés elfogadásának. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, bogy e vonaliránynak megái la,pitása, mely eitérőleg a régi időben kontemplált vonaltól, nem a Duna, partján közvetlenül Esztergom felé, hanem Tatán és Bia-Bicskén át vétetik, indokolását találja abban, hogy e vonal a lehető legkedvezőbb viszonyok közt építtessék ki. Ezen vonal ugyanis különös fontosságot nyert az osztrák vaspálya- társasággal kötött egyezmény folytán, melynek alapján az összes magyar nyugati forgalom 50 százaléka fog e vonalon keresztül irányittatni. Ha tehát törekszünk arra, mire kétségkívül mindnyájan törekszünk, hogy e vonal csak ugyan nagy fontosággal bírjon, arra kell törekednünk, hogy minél migyobb versenyképessége legyen, tehát minél rüvidebb és minél kedvezőbb esési viszonyokkal bírjon. Mindkét vonalban sokkal jobban megfelel a tata-bicskei egyenes vonal, mint az esztergomi. A bizottság tehát csak helyeselni tudta a kormány eljárását, hogy ezen trace-t választotta a kiépítendő vasút alapjául és ajánlom a tvjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés.) Tlialy Kálmán elfogadja a javaslatot. Horánszky Náudor szintén. Kemény báró miniszter örvend az érdekeltségnek, melylyol a javaslat foga,diatik, a szárnyvonalakra azonban megjegyzi, hogy no gkivántassák minden a kormánytól, ha vállalkozó lesz, a kormány meg fogja tenni kötelességét. Apponyi Albert gróf és Helfi Ig- nácz nemzetgazdászati és specialitor vasúti szempontból is elkeriiIlletlenül szükségesnek tartja a bia-esztergomi szárnyvonalat. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy mióta ő az ügynek menetét ismeri, azaz 1875 ól a, kormányi- lag elhatározva sohasem volt ezen szárnyvonal államköltségen való kiépítése. De azért biztositja a, házat, hogy a kormány el van határozva ezen szárnyvonal létrejöttét mennél előbb eszközölni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Szóló azonban azon nézetben van, hogy valamint igen czél- szerii és szükséges egyes fő és az általános forgalmi viszonyokra befolyást gyakorló vonaloknak államköltségen való kiépítése, másfelől ezen szárny vonalokat állami költségen csak két esetben helyes kiépíttetni. Egyik az az eset, ha maga az illető vidék is meghozza a tőle telhető áldozatot, de nem elég vagyonos, hogy az ország segélye nélkül kiépíthesse a vonalat. A másik eset pedig az, hogy ha egyátalán semmi más mód nincs ezen vasutat létesíteni, mert ha egy szárnyvasutat az állam megterheltetése nélkül czélszo- riien létesíteni lehet, nem az állam feladata még ily viszonyok közt is azt az állam terheltetésével létesíteni. Ismétli, hogy a kormánynak meggyőződése, miszerint e szárnyvonalat minél előbb létesíteni kell (Élénk helyeslés) és hogy mindent, a mi tőle függ, megtesz erre és pedig úgy, hogy azon bányák kőszene a főváros mindkét részére a legkönnyebb, a legczélszertibb módon, vasúti utón hozzáférhető legyen. Ennél többet nem lehet tenni. Körlevél kereskedőinkhez. A magyar gyarmatáru kereskedők országos szövetségének f. é. október hó 25-én tartott i end ki v üli választmányi ülésén a czukor, chocoládé és czukor- kák megadóztatására vonatkozó határoz- mányok módosításáról szóló lörvényjavaslat fölötti tanácskozás volt napirendre kitűzve : ez alkalommal többek közt azon indítvány ás tétetett — kéressék fel a magas kormány, hogy a fogyasztási adó ezen czikkekre miután az erre vonatkozó törvénynek kezelése, annak keresztül vitele majdnem lekíizdliotlen nehézségekkel van összekötve, a kereskedelemre oly bilincseket rak, mely alatt a legjobb akarat is, dolgozni akarni, tevékenységünkkel keresni meg kenyerünket hazánkban, dugába dűl ; és ép úgy mint a fény űzési adóval a honi ipar volt veszélyeztetve, ép úgy ezen adó további fentartá.sával a szabad kereskedelem élet ereje vágatik alá, főleg a határszéli városok Adriától egész a Kárpátokig gyarmatosaivá tétetnek a szomszéd tartományoknak, — hogy ezen adó szüntessék meg : fájdalom ezen pont napi renden nem lóvén, tárgyal haló nem volt. A pozsonyi kereskedelmi szövetke zet e czélra egybehívott gyűlésén azon egyhangú határozni ot hozta, hogy a fent nevezett czikkekre a fogyasztási adó megszüli téléim végett egy emlékiratot terjeszt az országgyűlés elé : van szerencsénk ide mellékelve az emlékirat egy példányát megküldeni; nem kételkedünk azon, hogy annak szellemével egyet ért, felkérjük tehát hogy szövetkezetük, vagy annak hiányában azon kereskedő urak, kik városukban laknak egy közös megkereséssel fordul janak országgyűlési képviselőjükhöz, győzzék azt meg az ügy fontosságáról, és kérjék fel, hogy a felterjesztett emlékiratot a tárgyalás alkalmával pártfogása alá vegye. Nem kételkedünk azon, hogy egyesült erő és akarattal a haza adózó polgárainak, kik mint eddig, ügy a jövőre is rendes viszonyokkal szemben minden áldozatra kószok, sikerülni fog, ezen terhes, a jövedelemmel arányban nem álló törvénynek megszüntetését kieszközölni. Hazafiéi üdvözlettel Pozsony, 1882. november hó. a pozsonyi kereskedelmi szövetkezet, Neiszidler Károly, elnök. Takács Imre hangverser;yes — Nov. 25. —Nagyobbszabásu hangversenyek rendezésétől csak azért tartózkodnak, mert majd mindig egy és ugyanazon közönséget kell igénybe venni, a mely pedig nem óriási közönség. Ha jótókonyczélról van szó, bekopogtatunk az ajtón. Ha elite bálról van szó, ugyanott invitálunk. Ha felolvasást tervezünk, ismét csak ugyanott zörgetünk. Ha valami szoborra gyűjtünk, újra az ismeretes ajtó előtt állunk. 1 Ha valami uj egyesületet, részvény- társulatot, vagy akármicsoda testületet szervezünk, ugyanazon rég ismert erőkhöz folya módunk. És ha hangversenyt rendezünk, megint csak ott kopogtatunk, a hol mindig megnyílik az ajtó, a hol sohasem hagynak egészen cserben, ha jó hangulatban vannak, annál a kicsiny, de biztos müveit közönségnél, mely arra született, hogy minden jót és szépet pártolásban részesítsen. Már hónapok előtt szó volt róla, hogy Takács Imre ismert tehetségű zenészünk egy előkelő hangverseny előadását tervezi. Még pedig a reáliskola javára. Tehát kettős ok arra nézve, hogy elmenjünk ahoz az ismert ajtóhoz, mely a mi müpártoló közönségünkhöz vezet. A hangversenynek jó híre volt, a műsort pompásan összeállították, a kitűzött czél megérdemelte a legjobbak, pártfogását s igy a szombatesti közönség a szokottnál erősebb sorokban foglalt helyet a Fürdő vendéglő nagy termében. Örömmel esik constatálnuuk, hogy^ ritka szép és ritka nagy közönség élvezte azt az estélyt, melynek első felét a legkiválóbb szerű hangverseny^ töltötte be. Az est első részéről lapunk tározójában közlünk kimerítőbb tudósítást. Nekünk (ebát e helyen más tol-J lal kell Írnunk s első sorban is fö'i kell jegyeznünk a közreműködő höli gyek névsorát. A hölgyek karában részt vettek Dr. Berényi Gyuláné, Borsicskn 0ttónó, Clement Ferenczné, Felsenburg- Gyuláné, Kluger Bianka, Kuzmich Iréim Mayer Mariska, Palásthy Erzsi és NesztirJ Szerencsés Linka, Sternfeld Rezsőn® Wallfisch Szidi. Müllenau urhölgyet legelőször iidfj vözölte az esztergomi közönség nyilván nos hangversenyen s kitűnő zongorán kíséretét lelkes tapsokkal jutalmazta] Felsenbuig Gyula, mint nélkülözi A nyitányok között ez egyike a legszebbeknek és bátran mondhaljuk, hogy többet ér rövidségében, mint az opera egész terjedelmében. Weber határozottan a saját lábán •emelkedett mbit compositor, egészen önálló és ba sokan azzal vádolják, hogy bébe-korba szeretett valamit Ginektől csenni, az nem egyéb rágalomnál. Most még hátra volna egyet-mást magáról az előadásról Írni. Első sorban említsük Takács urat, ki mint karvezető páratlan sikerrel dirigált. A női kar úgy látszik kívülről tudta a dalt, mert karmester nélkül olyan szépen énekeltek, hogy a közönség nem fukarkodott tapsaival, és inegujráztatta. Fogadják e helyit is méltó elismerésünket. Sok érdemük volt az est sikerében Müllenau urhölgynek és Felsenburg urnák, kik igazán kitettek magukért. A mi a komáromi zenekart illeti, az katonai pontossággal játszía piéceit, hiányzott azonban az előadásban az a finomság és nueancirozás, melyet több próba után elért volna. KORMOS SÁNDOR. Meghiiisult összeesküvés. — Szombatesti történet. — Catilinai szenvedéllyel esküdtek meg egymásnak, hogy egy árva lépést se fognak tánczol ni, hanem visszavonulva néma szemlélői lesznek annak a hadjáratnak, mely az ismert, osztrák hadjáratokhoz csak abban hasonlít, hogy legtöbb dolga van benne a lábak mik. Minden összesküvésnek nagy okai szoktak lenni. Tatikréd például nem talál érdeket táuczbau. Neki legfő szándéka mielőbb megnősülni, de elveinek megfeleloleg még nem találta meg azt a kit keres. És Esztergomban csakugyan nincs is mit keresnivalója, tehát — visszavonul. Gyerőfi a szerencsétlen szerelmesek legsötétebb kategóriájába tartozik. Keserű csalódásnak s hazug kép ráznának tart mindent, a mit mások üdvösségnek és boldogságnak neveznek. Neki már nem nyújt élvezetet az, ha rhy.tmusokbau ugrándozik. Tehát visszavonul. Latabár végtelenül keservesen neheztel arra, akit szeret. Nem táuczol vele ha ott lesz s nem tánczol mással, ba vele nem tánczolbat- Tehát visszavonul. Az összeesküvésbe még olyan elemeket is belevontak, a kik ba összeesküvésről van sző, azonnal glédába sorakoznak. Két fiatal agglegény a kik hevenyében azt proponálták, hogy alakítsunk magunk között egy külön klubbot. — Ne udvaroljunk. Ne tánczoljunk. Ne nősüljünk! ügy első kimondásra egy kicsit nagyon- nagyón vakmerőnek tetszett.. De mi, már mind a hárman, az alapszabályok két első pontján már rég túljártunk, hanem a harmadikéhoz még messze vagyunk. Persze a clubbalapitók már mind a bárom illusion túl vannak. Egy kissé gondolkodóba estünk. —*■ Ne udvaroljunk ! — kezdé Tankréd. Hát majd mit találunk kárpótlás gyanánt ? Mit, szólnának az elkényeztetett leányok s a hozzászoktatott menyecskék ? — Mondjanak le ők is, a hogy mi lemondunk, vagy keressenek helyetteseket — válaszolta Kúnó lovag. — Ne tánczoljunk ! — elemezte Gyerőfi (drámai elmélyedései — Egy ideig csak megtarthatjuk, de hogy örökre lemondjunk erről a bolondos s mindamellett boldogító élvezetről, azt már mégsem fogadhatjuk meg esküvel. — A táncznak csak akkor van értelme és értéke — magyarázta mozarti philostp- liiával az előlülő — ba taktusokba foglalhatjuk azt, a mi a szívben dobog hogy kifejezzük, — lábakkal. Akárkivel t.áuczoni nem lehet egyéb közönséges szórakozásnál a mit ezer félekép helyettesíteni s kárpótolni tudunk. Ha pedig azzal a valakivel már nem találkozhatunk többé úgy a hogy szabad : szív a szivén, kéz a kézben, kar a karban, lélek a lélekben, akkor már vége mindennek. Nos, a harmadik ponthoz jutottunk, — monda Latnbár s a thea mellé illatos ciga- rettere gyújtott — tárgyalni nem is fogjuk, hanem egyszerűen napirendre térünk fölötte s kimondjuk, hogy a clubbot meg sem alakítjuk. Még ba ideiglenes cmijuráliéról szólana a rege, ahoz csak csatlakoznánk, de a harmadik pontot határozottan elejtjük. Ugyan mit érnénk Esztergomban, ha megtudnák a hölgyek, hogy olyan szövetségre léptünk, melynek tagjai sohasem nősülnek! Rögtön zárdát is nyithatnánk. — De a másik két tételt csak megtartjuk ! — Hogy ne tánczoljunk s ne udvaroljunk ! ? — Hát, ugyan meddig akarunk még saját magunkkal opponálni! Hát szembe szál lünk if jussággal, természetünkkel s hadat üzenünk az egész szép világnak ? A kinek valami keserűsége van, az tárni czolja ki. Nincs jobb ir a bánatra, mint nóta meg a táncz; mindakettő elfelejted I azt, a mit nem lehetne másként felejteni, .i És föl bontottak az összeesküvést, azután elmentünk udvarolni, tánczolni egész kése hajnalig s mindjárt ott helyben czáfoltuk men néhány kritikus mama előtt, hogy nincs fiait talság Esztergomban. Kérdezzék meg csak a láuyokat, kiilöíi nősen azokat, a kik szombatról vasárnapiqj utoljára táuezoltak az idén. — n. .i Dongó. O Vannak emberek, akik úgy kőzöfctüuüj nagyon férfiak, mögöttünk nagyon gyerekeiül;, asszonyok közt, nagyon asszonyok. A kik mindenről külön véleményt foot máinak de csak úgy látszatra. Mert ere meggyőződésük semmiről sincsen. A le i k p i r ülni a?k a r n a k és ne a tudnak azok helyett, a kik tu du aßt d e n e m a k a r n a k. S a kik minden kigondolható badarság, gal igyekszenek indokolni üres csacskasái- állitásaikat, még ha a legcsipősebb kávém; nike nyelvét is ki leéli kölcsönözniük. Ezek közé tartozik egy nagyon tisztesi barátunk, a kitol különben mentsen meg»»-1 isten, az egyszeri huszár sóhajtása szérűié Ez az ur verte ki a pletyka üllőj/fi azt a képtelen hazugságot, hogy Pál s?v reime nem is egyéb mint a felolvasó p lengérező szerelme. Nem foglalkozhatunk az üres pletyi, val máskép mint a cserebogár dongásávi,r Bogarastul, dongásostul gombostűre szúrjjm s eltesszük ritkaság gyűjteményünkbe, .mi ' DON DlÉGO.Of
