Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 95. szám
MeCiJEI ENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: puéxz évre.....................................................6 frt — kr. fél évre.........................................................3 „ — „ negyedévre ..................................................1 „ 50 „ E gyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: 11 o v á j^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET lay szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ß ZECHEN YI-TER vq., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérije szánt közlemények, előlizetési yénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HtRTIKTlíSHK :| HAOANHIHDKTKSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. megállapodás szerint lehelő 100—200-ig . ] „ 50 „ legjHiányosabban közöltdnek. 200-300-ig . 2 „ 25 Bélvegdíj 30 kr. NY1LTTER sora 20 kr. Az esztergomi fiatalság. (R) Valóban érdemes kérdés arra, hogy szerkesztő ur szives eiigedellilével becses lapja élén fejtegetés tárgyává tegyem. Újabban az esztergomi fiatalság ellen a hölgyeknek erős kifogásuk van. Hogy nem állják meg helyüket gavallórosan, a hogy illik. Hogy a társadalmi életben nein forognak olyan ckiquekel, a társas estélyeken nem állják meg helyüket olyan méltóan, a hogy dukál. A bálok sorra unalmasakká válnak, a fiatalság egészen visszavonul s ha ott is van a gárda, akár csők a rokkant hadastyán se;'eg húzódik tétlenségbe. Ez a szép világ részéről felmerült vád. De menjünk tovább. Vájjon csak a báli termekben kötelessége-e a fiatalságnak helyt állani? Vájjon a fiatalságnak csak az a hivatása, hogy az unatkozó mamákat szórakoztassa, hogy robotot tánezoljon s udvaroljon job írni-balra fáradatlanul ? Ha az életet báli mulatságnak vesz- szfik, akkor csakugyan. De van a fiatalságnak komolyabb hivatása is. A társadalmi élet ezernyi alkalmat : nyújt a kiváló erők érvényesülésére. iKisebb-nagyobb társadalmi mozgalmak, ísőt közéleti események elmúlnak anél- tkül, bogy a fiatal erők hivatásukhoz L képest érvényesítették volna hivatásukat. A fiatalságnak kellene tüzet hozni fa társadalomba, bevet a gondolkodásba, [melegséget az érzésekbe ; a fiatalságnak [mint fiatal vérnek pezsgő elevenséggel ikellene lüktetnie mindenütt és mindenhol, a hol élet van. Nem tolakodás, nem szereplési visz- ket.eg, nem egyéni önzések rágéja vezette a régebbi esztergomi fiatalságot, hanem a korral járó szerénység határai között mindenkor jóakarata lelkesedés, tűz, pezsgés, élet. Úgy vau az mindenütt, bogy a különböző generátiók egymásra származtatják traditióikat s minden évtized külön hivatást teljesít, egész más körben keresi mii kodásét. A fiatalságnak hangadó szerepe van mindenütt, a, hol nem rothad valami Dániában, a hol csak élet nyilvánul. Nem lehetne-e úgy minálunk is ? Nem tüntethetné-« ki magát az ifjúság hazafi ni s közművelődési szolgálatokkal. Nagyjaink emlékezete nem gyújt, a történelem megkapó reminiscent! ái nem lelkesítenek, a közönség szellemes és tanulságos szórakoztatása ismeretlen. Nem fogom föl a vádat a hölgyek álláspontjáról, a kika fiatal embert gyakran csak kellemes megjelenése s figyelmes és kitartó bálozása után Ítélik meg vagy azok híján Ítélik el. Hanem veszem a komolyabb életedéi iránt való kötelességeket s kimondom, hogy az esztergomi fiatalság sokat mulaszt, sokat elhanyagol, a mit a társadalom erősen megérez s önmaga iránt tartja főn a kárhoztató vádat, ha a czél nevében nem keresi az összhangra és erőre vezető egyetértést. A „Hontmegyei Hírlap“ Ipolyságh, 1882 uov. 24. Tekintetes szerkesztő ur ! Bizonyára van már szerkesztő urnák tudomása azon tüneményről, hogy a két helyi lapon kívül — még egy „ kül-vidéki“ lap is szerkeszted! k és nyomatik Esztergomban. A havonként kétszer megjelenő „Hontmegyei Hírlap“ azon amphibium, mely daczára annak, hogy homlokára Ipolyságot tűzte, mint a lap megjelenésének színhelyén, — Esztergomban nemcsak nyomatik, de szerkesztedk is. Ez azok előtt, kik a mi nyomasztó viszonyainkat nem ismerik, testimonium paupertatis gyanánt tűnhetik fel, hogy hát széles e megyében s különösen annak székhelyén nem találkozott senki, ki egy általánosait szükségesnek elismert hon ti hírlap szerkesztésére magában képességet és akaratot érzett volna. Igazolásunkra föl kell tehát említenem azt, hogy itt Ipolyságon éppen már beható megbeszélés tárgyát képezte egy politikai tartalmú, független szellemű lapnak kiadása s már a hírlapi biztosítók letétele is meg volt ajánlva Sághi Benő ur helybeli ügyvéd által, kit e lap létrehozására közreműködők, — egyszersmind a lap szerkesztőjének is felkértek s ki — ha nem is dicsekedhetik „negyedfélszázados“ irói múlttal, mint a „Hontmegyei Hírlap“ jelenlegi szerkesztője (lásd a „Hontmegyei Hírlap“ 1-sŐ számának bevezető czikkét) ezen nem könnyű állást bizonyára sikeresen betöltötte volna; éppen már folyamatban volt mondom ezen tervezett lapnak létrehozása, midőn — quasi deus ex machina — megteremtetik és felsőbb helyen appro- báltátik a most megjelenő „Hontme- gyei Hírlap“, — melyet mi — fan te de mieux — szívesen üdvözölnénk, mint kinek czél ja. szintén csak az általunk is kitűzött czél a hontmegyei érdekek előmozdítása lehet, — ha ezen czél által elsősorban igényelt kellékeknek is igyekeznék megfelelni, — a mire azonban legkevésbé sem mutatnak azon tények, hogy éppen a speciális honti híreket annyira tévesen, vágyéi ferdítve közli, hogy míg itt a központban azokból az előttünk lefolyt eseményekre ráismerni sehogy sem vagyunk képesek, — addig a megyei ügyek iránt érdeklődő vidéki olvasó közönség teljesen alaptalan informátiót nyer az eseményekről. Ugyanis az uj szülött legutóbbi (4-ik) számában, mely f. hó 15-én lett itt közrebocsátva, nem kevesebb mint öt téves és alaptalan közlemény foglaltatik. Az első az, hogy a vörös-kereszt egyesület választmányának gyűlésén a hölgyek részéről elnöknek Schiller Antal- nét választotta meg, — holott a valóságban úgy áll a dolog, hogy elnöknek br. Majthényi Lászlóné, helyettes elnöknek Yerebélyi Józsefné választattak meg. A második az, hogy a „Hírek“ rovatának 3-ik kikezdésében érintett fáklyás-zene f. hó 13-án tartatott volna meg, holott ez tényleg a megjósoltnál ugyan nem kevésbé fényes ovatiók mellett, — de csakis az idézett közlemény megjelenése után, f. hó T^G-án tartatott meg. A harmadik az, hogy (lásd u. a. rovat 6-ik ki kezdését) a főispán lv ő Excelleutiája f. hó 14-én részt vön keresztfiának esküvőjén, — a mi szintén nem való, mert azon egész napon át szerencsénk volt ő excel lent iáját körünkben látni. A negyedik az, hogy Hontmegye :Jka „Esztergom és Vidéke “ tárcsája Oh, jól tudom. >01i, jól tudom, hogy vissza sirsz még, 4Ki szivem büszkén eltiportad, 3öli, jól tudom, mert vérem áráu, •íFöleskíivéiu a mély pokolnak, SS csak arra kértem : látni féged 9Ha többre nem, egy pillanatra, AA mint szétlmllt szerelmed rongyát íTéped zokogva, szív szakadva. Olt, jól tudom, hogy vissza sirsz még, zlKi meggyilkoltad ifjúságom, ^Könnyezni fogsz hol senki sincsen, 'Sötét, kietlen éjszakákon, Í-S ha elkerül az édes álom, "Föltárnád majd a múltak átka, rb Magdolnaként a porba hullva, icSiratod múltad meggyászolva. Oh, jól tudom, hogy vissza sirsz még, íMert hüuhödést terem a vétek, ilzok rabolják meg világod, Xik egykor tőled fényt nyelének. . . '5 mint uj Aliasvér számkivetve, Bolyongsz sötéten, nem pihenve, íS kiért a múltat megtagadtad, Az veri majdja tőrt szivedbe. 31), jól tudom, hogy vissza sirsz még, 8 mit szived alkotott magának, siAz ábránd tündér palotái, Miként hu szerte múlanának, S fölötte vészes vijjogással A ronda varjak serge károg, S te nézed összedúlt kebellel. . , Oh szörnyű, szörnyű, lesz az átok ! Oh. jól tudó ni i hogy vissza sirsz még Ki meggyilkoltad ifjúságom, Oh, jól tudom mert ébredés jő, Ha ringatott az édes álom. De mig eljő a rémes óra, Kaczagd, nevesd a dőreséget, Elég les/, neked pillanatra, Érezni azt, mit szivem érzett. LÉVAI SÁNDOR. Hangversenyezés vidéken. — Egy vén zenész naplójából. — Huzamosabban hangversenyezni szerfölött unalmas dolog. Igen, ha folyvást Parisban, Londonban, Rudapesteu, Bécsben, Pétervárott kellene, ahol a hangverseny rendező gépezet összevágó pontossággal működik, hol pompásan berendezett szállodák a kívánható legnagyobb kényelmet nyújtják, ahol művelt és díszes közönség előtt léphetünk föl, melynek tetszés szerinti nyilatkozatai által magunkat megtisztelve érezzük ! Olt természetesen nem ösmerjiik, [mi az a borzasztó unalom, a mi a nagyvárosból kiragadott vendégművészt gyötri, ha kis városba kell mennie hangversenyezni ; ott nem kell mérgelődnie azon emberek tudatlansága és ügyetlensége fölött, kik nagy v a k m e rŐ s égg e I vállalkoznak hangversenyek rendezésére, anélkül, hogy feladatukkal tisztában volnának. Vidéki városkában mily egészen más az ! Éhesen és fáradtan érkezünk rendesen este azon városkába, melyben másnap hangversenyünket 1 er o 1) o to 1 j u 1c. Az „arany csillaghoz“. „Koronához“ vagy különböző czimertani szörnyekhez címezett vendéglőbe hajtatunk, szobánkat kívánva, melyet már egy nappal előbb megrendeltünk. Álmos piuczér kalauzol végig a sötét folyosón, a házi szolga botorkál utánuuk kézi táskánkkal. — Kérem itt van, tessék ! — Boldog isten, hisz itt öt perc alatt rostélyossá sül az ember. Nyissa ki azonnal az egyik ablakot, hadd hűljön ki a szoba kissé, amig valamit eszem. — Sajnálom kérem, semmit sem lehet már kapni. — Hogyan ? hisz alig van tiz óra. De tán a városban valahol lehetne . . . — Tán Hollósnál kaphatna nagyságod, szól a pinezér egy kis után-gondolkozási szünet után, oly arczkifejezé^sel, mely gyantásának valószínűségét legalább is kétes sziliben tünteti föl. — Hol van az ? — Azon az utón nagysága, ahol a pályaudvartól be tetszett jönni, vissza kell menni a második kereszt utezáig, a vásártérig ki, aztán balra lecsavarodva a nagy lúd mellett, a városház előtt . . . •— Úgy, na akkor inkább itthon maradok. — Igenis kérem. Parancsol még valamit ? — Semmi' ... de apropos, hol vau az izé . . . — Itt végig kérem, csak a szag után tessék . . . — Igen, igen tudom már. Jó éjt kívánok. — Jó éjt. Jól rosszul eltelik az éj : reggel erős porolások juttatják eszébe az álmodénak, hogy ideje fölkelni. Szétnéz a szobában s ösmerkedik a helyzettel. Kényelemről természetesen szó sincs. Szúrágta vén mosdó szekrény, kissé köriil- harapdált lavoirral, hasonló szekrény, bőr- pamlag, melyre ráragad áld ráül, három sántalábú szék, s egy kerekasztal melyhez azonban nem fűződik mondakör. A pamlag fölött elzöldiilt tükör, a másik oldalon egy olajnyomat, az ágy fejénél egy régi fametszet, lányka galambbal. Cseugetünk, felöltözünk, megreggelizünk. Mit tegyünk-? Tán legczélszeiűbb (lenne a hangverseny-terembe menni, esetleg azt a zongorát is megpróbálni, melyen játszani fogunk. A legelső utczasarkon óriási betűkkel ékeskedik nevünk a jelentésen, melylyel a közönség ma estére a hangversenyre cső- dittetik ; mellette a tegnap távozott állatsereglet félig leszakított falragasza s uhuiéiig a hegyébe akasztva a másik, mely a holnap érkező „világhírű bűvész“ csodás mutatványait Ígérgeti. Tovább lézengünk, általános megbá- multatás közepette, végre megérkezünk a rendesen táncteremnek is haszuált „Apolló“ vagy egyéb nevű terembe, mely elég uual- masan ásít reánk.
