Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 94. szám
tztergom, IV. évfolyam. 94. szám. ________________________Csütörtök. 1882. november 23 án ¥ V árosi s megyei érdekeink közlönye. 1* EGJEI.E N1K VASÁRNAP heteMkint kétszer: ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. évié fél évre . negyedév re ELŐFIZETÉSI ÁH: 6 fii. 3 „ 1 „- kr. Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: ^FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHEN YI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nvilttérbe szánt közlemények, előlizete'si pénzek és recln múlások intózendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDIOTRSKR : MAftÁNHIRDETRSKK 1 szótól 100 szóig — fi t ?"> kr. megállapodás szerint lehető 100_200-ig . 1 „ 50 „ legjutányosabban közölt ének. 200 —.‘100-ig . 2 „ 25 „i Bélyegdíj 30 kr. i NY1 LITER sora 20 kr. A kormánynál, Esztergom városának reáliskolai bi- ottsága f. hó 17-én hosszabb kihal- iíitásban részesült (l. e. 10 órakor az trszágbázbiiii Trefort Ágost közoktatás- gyi miniszter urnái. Tagjai Krupbmitz Kálmán alispán, hr. Feichtinger Sándor a reáliskolai bi- iottság elnöke, Takács Géza főjegyző, Mrey Ferencz városi képviselő, Horán- sjzky Nándor és Reviczky Károly or- ;zággyülési képviselők. Kruplanicz Kálmán alispán ur a küldöttséget a közoktatásügyi miniszter ■írnál bevezeti, mondván : Esztergom sz. íir. város közönsége azon tiszteletteljes féréssel járul Excel lentiádhoz, hogy •oáliskoláját, a melyet ezentúl ön ere révei fen tartani képtelen, állami legényben részesíteni méltóztassék. Szokatlan eljárás, hogy alispán vezet városi küldöttséget, de szívesen tettem ezt, mert az esztergomi reáliskola a megye város egyik szent és közös érdeke. iMidőn tehát ezen nemes ügyet megyém i vészéről is Excel I éli ti adnak magas kegyeibe ajánlanám, engedje meg Excel- Jentiád, hogy a kérelem indokolását dr. JFeichtiuger Sándor kir. tanácsos urnák, Lüiint a város szószólójának átengedjem. Mire dr. Feichtinger Sándor a reál - iiskólai bizottság elnöke következő beszédet tartotta ő Exeellentiájához : Nagy méltóságú miniszter, kegyelmes Jüram ! Esztergom sz: kir. városának kiil- bdöttei, hódoló mély tisztelettel és tel- íjes hazafiul bizalommal jelenünk meg [Excellentiád előtt, hogy feladatunkhoz [fliiven tolmácsai legyünk ama szomorú érzelmeinknek, melyektől áthatva va gyünk, midőn l|énytelenittetüiik bevallani Excel lent iád előtt azt, hogy egy jó hírnévnek örvendő, virágzó, 26 évig fennálló, nemzeti törekvésű és irányú tanintézet — a négyosztályu íeáliskóláját. — a városi közönség elhatározta megszüntetni, azon esetben, ha mint eddig történt minden támogatás nélkül, egyedül saját magára hagyatnék, de megjelentilnk egyszersmind Excel 1 entiád előtt azon biztos reménnyel is, hogy Excellentiád mint azon magas állású kormány férfin, kiben ismerni szerencsénk van a legtiszteletreméltóbb erős akaratot, lángoló hazafiui szeretető!, tevékenységet és alkotmányos hatalmat arra nézve, hogy városunkat e szerencsétlenségtől megmenteni , bennünket vigasztalni és reáltanodánkat erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedett. És ezért engedje meg Excellentiád, hogy reáliskolánk ügyét gyenge vonásokban ecsetelve előtorjcszszem és kérésünket röviden indokolhassam. Esztergom sz. kir. város közönsége 1856-ik évben a vele üsszegesitett, de külön botkormányzattal biró Szent-Tamás, Víziváros és Szent-Györgymező városokkal egyetemben reáliskoláját felállította, felszerelte, kellő tanerőkkel ellátta és egész 1860-ig közösen fenn is tartotta. 1861 -ik évben a magyar alkotmány visszaállításának dicső korszakában, midőn az absolut kormány alatt velünk közigazgatásilag egyesített város részek, al ko tmány os szabadságun k szülte önkormányzatukat visszanyerték, és elemeikre feloszlottak, a városrészek avval kezdették meg uj politikai életüket, hogy az önként elvállalt reáliskolai terhektől megszabadulni törekedtek, holott a tan ügyre fordított kiadásainak szellemi hasznát élvezik, sőt a vidéki ifjúság pénzforgalmának előnyeit is közösen használták, legalább Szt.-György- mező város ily értelemben a megyének kérelmezett. Azonban dicsőségére Esz tergom vármegyének legyen mondva, e törvényhatóság a reáliskolának nagy fontosságát érezve s elismerve és cul- t lírái is hivatásának magaslatára emelkedve, nem csak nem engedte meg Szt.-Györgymező városának a terhektől visszalépést, hanem lelkesedéssel a reáliskola ügyét felkarolta, és elhatározta, hogy a reáliskolát minden áron fenntartja és egy negyed részben a fen tartási költségeket saját pénztárának terhére rója, egyidejűleg másod alispánjának elnöklete alatt egy lényes bizottságot küldött ki, mely reá bírja, ő Emi- nentiáját az akkori Bíboros érseket és a káptalant, a másik negyedrész költség elvállal ás a, a harmadik negyedrész a külváros részeket és végre csak a negyedik negyedrész a szabadkirályi várost illette volna. Hogy e bizottság nemes feladatának mennyire felelt meg ? mi kép járt el működésében ? mily eredményre jutott? nyilvánosság elé soha nem került, talán a megváltozott politikai viszonyok, talán a beállott magyar pro- visoriiim miatt, annyi azonban kétségtelen és bizonyos, hogy a reál iskolához kötött szép remények nem valósultak, soha teljesedésbe nem mentek és midőn a reáliskolai tanároknak fizetésére került a sor, a város magára hagyatott és sem a megye, sem a pri- más, sem a káptalan, sem a külváros részek e kiadásokhoz egy árva forinttal sem járultak, hanem Esztergom sz. kir. városának lelkes, áldozatkész polgársága e kiadásokat födözte, a reáliskolát 21 évig fentartotta, e mai napig saját maga pénztárából fentartja. Időközben a tanügy követelményeinek megfelelőleg a reáliskolai harmadik osztályt, a megváltozott reáliskolai tanterv szerint pedig 1873-ik évben a 4. osztályt kellett a városnak felállítani. Ezen áldozatot is meghozta. 1875-ik évben a város súlyos terhein enyhítendő, a magas kormányhoz segélyért folyamodott, én voltam oly szerencsés, mint a reáliskolai bizottság elnöke Excellentiádnál segély kérés végett megjelenhetni. Excellentiád vele született kegyességénél fogva engem előzékenyen fogadni és nz ország zilált, szorult pénzügyi viszonyaira utalva, a segélyadást későbbi jobb időkre halasztani méltóztatott. Évek múltával azonban a városnak kiadásai mindinkább fokozódtak, bevételei csökkentek, polgárai elszegényedtek, a nagyobb adó, az elemi csapások, a késői fagy, a vizái*, de különösen az ipar- és kereskedelem hanyatlása, melyhez még járult a királyi törvényszék elvesztése. Mindannyian oly súllyal nehezedtek a városra, miszerint e temek súlya alatt roskadozni kezdett, miért fájdalmas érzések közt ugyan, de önmaga iránti kötelesség érzetből azon szerencsétlen határozatot hozta, miként ha e város a kormány által nem segélyezetik, reáliskoláját tovább mint 188 2. év végéig fenn nem tartja, hanem azt beszünteti. De mielőtt e végzetes határozat életbe lépjen, még egy végső kísérletet L iu „Esstergom és Vidéke11 tárcsája Ma egy éve. Ma egy éve, hogy eltemették Egyetlen egy, jó anyára, Ki vitték őt, a temetőbe Áldott arczát sem láthatára ; Siettem mint a siető hab. Hogy láthasara az angyal arezot, De mind hiába, élete fáján Á hervadás már elviharzett. Ma egy éve, hogy eltemették, Fiilembe zug a gyász harang, Miként ha a sin szellem szólna ; Hangja bús: „neki jobb alant“... Nem bujdosott soha közöttünk A megtestesült szeretet, Csak ég lehet hazája annak, Ki mint ő annyit szenvedett. Ma egy éve, hogy eltemették, Borongás őszi nap vala, Virág hullással tért honába Az égnek kedves angyala. . . Mint zápor hullott rá a könyti, Szerették áldott jó szivét, Od’adta volna bár ki éltét, Ha éltükkel meg menthetnék ! .. Ma egy éve, hogy eltemettünk Szegény egyetlen jó anyáin, S azóta nincs, ki euyliet adlia, Sötét kietlen éjszakán, Erős a liarcz . . . s a vég oly kétes . .. De meg vált még a gondolat Ha elbukom, a túl világon Meg látom angyal arezodot. LÉVAI SÁNDOR. Hazug napfényben — Egv szép hölgy élettörténetéből — — Nem, nem ! Csak a szerelemről ne beszéljen ön. En elhiszem, tudóm, hogy ön nagyon szeret engem, de nem akarok hallani sem róla, mert én nem tudok hinni a boldogságban. Mért néz oly merőn, oly kételkedve rám ? Ah. gondolom : miért ? Ön nem hallott még soha igazat én tőlem. Pedig az igaz ; én nem szeretem önt s nem akarom, megtiltom, hogy szeretni merjen ! Ugy-e bár édes Ervin, ön kegyetlennek, szivetlennek gondol engemet ? Pedig lássa, én boldogságát, nyugalmát óhajtóra önnek, melyek örökre megsemmisülnének, ha egyszer azt mondanám, hogy : jó, szerelme viszonozva lesz : szeretem, hű fogok önhöz maradni, nem csalom meg soha nem hagyom el a mig .... Mig . . . lássa itt van a bökkenő Erre nem tudok éu önnek mit felelni ? De mit is mondjak ? Hisz öu azt akarja, hogy valósítsuk meg annak a kedves idilli költeménynek az ideáját, mit Burns irt Andersouékról, úgy e bár ? Eu is ábrándoztam egykor ily eszmékről . . . Ma, ma már nem hiszek semmiben a mi ideális ; ma megtagadom azt, hogy létezik igaz, őszinte szerelem, olyan, minőről a költők énekelnek ; beszivtam szivembe azt a gondolatot, hogy : az élet rövid, használjuk fel azt úgy, hogy ue panaszkodjunk ellene soha sem. Csodálatos légkörben nőttem fel. Ön jól tudja hogy mint és kik között ? Hamar jutottam az önállósághoz s ez ölte meg szivem ábrándjait. Minek is álmodni az ifjú sziveknek ? Pedig éu is álmodtam — egyszer! Egyszer, hosszasan boldogan s olyan keserű volt a felébredés, pedig nem vesztettem egyebet: mint hitemet az igaz szeretetheti, mint becsülésemet azok iránt, kik hízelgéssel szoktak körül venni . . Mások egy ily álommal, többet is vesztenek . .. De hát nincs könnyebb semmi a nap alatt, mint elfeledni azt, kiről azt gondoltuk, hogy végtelen szeretjük. Öu is feledni fog édes jó Ervin. És csak is e tudat birt aira engemet, hogy elmondjak önnek őszintén mindent . Mit akar ön velem ? Ki szakitni abból la körből, melyben eddig éltem, a melyben ha uem boldog, ha nem elégedett, de végre is elég — nyugodt voltam. És e nyugalom nekem oly jól esik! Nem is képzeli ön, mint mulattat engem, ha látom körömben az udvarlók nagy számát. Mint könyörögnek egyetlen mosolyért, egy biztató szóért; mint teszi őket ■boldoggá egy meleg kézszoritás, egy kis kitüntetés ! Mint hódolnak, mint hitvány rabszolgák igyekszenek: hogy gondolataimat ellesve hamar teljesítsék . .. Ott van köröltem fa születési, vagyoni és az ész aristokráczia minden osztályának képviselője . . . A four, a főraugu család sarjadéka, számit czimereire, nevére, a bankár aranyaira és gyémántjaira az államférfi eszére. .. hogy ez eszközökkel meg fognak hóditni, hogy lesz köztök előbb utóbb is egy, ki megtöri a közönyt, ki végre győzelmesen fogja társainak ezeket mondani : — Nézzétek ő enyém. Én tudtam ó't raeghóditui, nekem voltak leghatalmasabb eszközeim ... s én hogy ha meguntam, akkor el is dobhatom, nektek is fog kegyéből jutni majd ; aztán lesz olyan mint a kifacsart czitrom haj, mely az útfélre vetve senkinek sem kell, legföljebb arrább szokták dobni, hogy ue legyen útban, hogy ne emlékeztessen arra az időre, mikor még nem volt — rongy. Ön megrázkódik Ervin ? Milyen boldog, hogy még undorodni is tud a való élettől . . . Lássa, igy voltam éu is egykor. Hanem jó mesterem volt az — élet. Lássa barátom, rólam jól tudják, hogy könnyelmű vagyok. Tudják hogy sorsom mi lesz mostan vagy későbben. — De ma még, ma fent hordom fejem, bár tudom, hogy ezt nem soká tehetem, de végre is ........... é n élni akarok — féuybeu, gazdaságban, a ragyogó pompa ezer nemei közt. . . Hogy mi lesz szivemből? Ugyan mit kérdezhet ilyet ? A szív, barátom, végezni fogja a maga működését, az auatouomiailag ismert változbatlau s
