Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 88. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. ÉGJÉL ENIK HETENK1NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész, évié.....................................................6 frt — fél évre............................................................1 , negyedévre.....................................................1 „ 50 Egyes szám ára 7 kr. kr. SZERKESZTŐSÉG: j^ÖRlNCZ-UTCZA V) , hová a lap szellemi vészét illető köz. lemé nyék küldendők. KIADÓ H Tv ATAL: ßzECHENYl-TER ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyijttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelainálások iatézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDKTÉSLiv :} MAOÁNIIIRDETKSEK 1 szótól 100 szóig— frt 75 kr.| megállapodás szerint lehető 100—200-ig - 1 „ 50 „ ! legjutánvosabban közöltetuek. 200—.T00-ig . 2 „ 25 „ ! " • Bélyegdíj 30 kr. : NY1LTTEB sora 20 kr. Jel az életrevalóságról. (Az esztergomi önkóii.ytes lüzoRó-egy- let ünnepélye okt. 29-én.) A polgávosult államok alapját képezi a társadalmi lét biztosítása. Ott, hol ez hiányzik a földművelés, ipar és kereskedelem, egyáltalán a mogélhe tés oly ingatag lábon áll, mint a nádszál, melyet az első fuvallat letör és megsemmisít. Mióta hazánk önrendelkezési jogát visszanyerte s minden téren a haladás zászlóját lengeti, a tűzoltó egyletek is, mint oly intézmény, mely hivatva vai: a társadalmi élet biztosítására közrehatni, a nagyközönség részéről is meleg pártolásban részesültek, ngyannyira, hogy ma már nemcsak városok, de egyes községek is iparkodnak kebelükben meghonosítani, és méltán, mert alig van egylet, mely inagasztosabb feladat végrehajtására vá- lalkoznók, mint ab ti zoltó-egylet. Valamint a. emplom, mely szegénynek, gazdagnak/ egyaránt nyitva áll, éppen úgy a tűzoltó-egyletek szegénynek gazdagnak egyaránt — segédkezet nyujtnak a veszedelemben. Városunk önkéntes-ttizoltó-egylete feniuaradósának egyik biztosítékát tette le s ünnepelte október 29-én azzal, hogy nem ugyan saját tulajdonát képező, de külön e czélnnk megfelelő helyiségben ütötte föl tanyáját, elérte ezzel azt, hogy erőit központosítván, a vész esetleges kitörésénél a hathatós védelmet foganatosíthatja. Sok hányattatáson ment keresztül az esztergomi tüzolté-egyiet. sőt volt idő midőn a nagyközönség egy része megholtnak nyilvánította, de viszont mindig voltak olyanok is, kik annak j megsemmisülését az általános közér- elekre hátrányosnak találván, fenmara- dása mellett egész tehetségükkel buzgói kodtak, és miért ne mondanánk meg, hogy az utóbbi évek sikerét nagy- részben Dóczi Ferencznek köszöni az egylet, ki nem kímélve időt és fáradságot az egylet megerősödését iparkodik minden téren előmozdítani. És mert az egylet humánus működését megtagadni nem lehet, kívánjuk hogy a 6 évi bérlet, lejártával saját tulajdonát képező helyiségben üthesse lei egyleti tanyáján Maga az ünnepély következőleg folyt le. Reggel 9 órakor az egylet működő tagjai saját zászlójuk elővitele mellett a plébánia templomba vonultak misét hallgatni. Valóságos kis századot képezett a csapat s jól esett látnunk, hogy azon ellenszenv, mely egyletünk irányában fennállott megsemmisült, a mennyiben ma már a polgári kötelesség egyik legszebb részét t. i. a veszedelemben álló embertársaink megmentésében segélyt/ nyújtani, még azok is sajátjukká tették, kik eddig hideg szemlélői voltak. Mise után visszatért a csapat a városháza elé s innen indult az eszközökkel s nagy néptömegtől kisérve a , kereskedelmi s iparbank helyiségében Iépült új őrtanyához. Itt láttuk megjelenni városunk előkelőségeit. Az eszközök nyomban elhelyeztet- vén a helyiségben, megkezdődött az ünnepély os beszeli tel és mit gr. Csáky Károly plébános fényes segédlettel végzett, megelőzőleg szép beszédet intézvén az egv begyül lekhez. A beszentelós végzetével Nioder- mann József egyleti titkár lepett az asztalhoz s rövid kivonatban az egylet 12 évi fennállása s működéséről tartott felolvasást. Ezzel a beszentel esi ünnepély véget ért. Este 7 órakor a Hadmger-ká- véház nagytermében gyülekezett össze a polgárság nagy része s az egylet tagjaival együtt mintegy 210-en foglalták el az asztalokat. A második fogásnál Dóczy Ferencz egyleti főparancsnok emelkedett fel s az egylet támogatóira, a hatóságra s a polgárságra emelte poharát. Szenttamási Béla a főparancsnokot. éltette. Dr. Hol ez, mint a hatóság egyik tagja az egylet gyarapodására, sikeres működésére mondott ékes szavakban felköszöntőt, hangoztatván miszerint a hatóság nem fogja semmi. körülmények közt segélyét az egylettől megtagadni. Niedermann József, hivatkozván arra, hogy az egylet nem megalakulását ünnepeli, hanem már 12 éve hogy teljesíti a baráti szeretet parancsolta kötelességeit, poharát a volt parancsnokok- egészségére emeli. Megkezdődött ezután a szónoklatok egész serege s különösen Frey Ferencz, Kovács Albert s Moravek Károly szónoklata, ez utóbbi a sajtót éltetvén, sikerű l tn ek mo n dbató. Tegyük hozzá, hogy Hadinger igen jó konyhával rendelkezik, aztán bora is szövetkezett arra, hogy az együtt ülő társaságot vig hangulatba hozza, persze hogy Pali száraz fája is kitett magáért. Kilenczkor lett vége a vacsorának, a mikor is a vendégek egy része oszlani kezdett, inig a másik rész s ezek közt különösen az egylet tagjai barátságos beszélgetés közt éjfélig maradtak együtt. Megyei közgyűlés. Székhelyi iíj. Majláth György hír. kamarás, főispán elnöklete alatt folyó hó 26-án tartolt megyei közgyűlés a szokott simasággal, a politikai élet minden hullámverése nélkül folyt le. Kiemelkedőbb pontja úgyszólván nincs is, A 10 óra után nyomban megnyitott közgyűlés előtt a főispán rövid élőbeszédben fejtegette egyéni álláspontját a zsidó ügyre nézve s elitélte az ország különböző vidékein lábra,ka- kapott garázdálkodásokat, melyek előidézői tudatlan tömeggel rendelkeznek, kik a társadalmi rend és szabály rovására a külföld szemei előtt oly szo- ün-oní nevezetességre juttatják közbiztonságunkat. Az árvízveszély következtében károsult tirolországi lakosok nyomorának enyhítése érdekéből szükségesnek látja visszaemlékezni azoknak Szeged veszedelme alkalmával tanúsított magatartásukra. A „családjában beállott, örvendetes változás“ kifolyásaként a megye közönsége részéről tapasztalt részvétteljes érdeklődést pedig megköszöni. Végül a beszéd legkiemelkedőbb részének kell tartanunk, midőn jelen korunk legnagyobb költője, Arany János elhunyta feletti fájdalomnak jegyzőkönyvi megemlítését, s a család fájdalmában való részvétnek a gyászoló özveggyel részvétirat általi közlését indítványozza, mely indítvány zajos heás „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Barátomnak. Szerettél! Oh én tudom mit érezél, Szivedben, hogy mi lakozott, A néma köny annyit beszélt S a felhő, mely borit;! homlokod. Szerettél, tisztán, hiven, igazán — S a kit szerettél, hűtlen lett a lány. Csalódtál! Hogy minden álom itt a földön, S legszebb álmunkra is csak ébredés vár, Hogy miről álmodánk egy emberöltőn, Egy perez!— s hazugsággá lett immár, Álmodtál, hittél, — és félébredéi, S oly bús regéről szól az őszi szél. : Szenvedsz! Mert hallgatod e bús regét, Mert visszavágyol álmaid után, Mert rád szegezve látod bús tekintetét, Ha künn bolyongasz holdas éjszakán. E bús tekintet, hidd el délibáb, 0 kikaczag — s csak te szenvedsz tovább. Feledj! Tanítsd feledni szivedet, Vigadj, kaczagj könnyek helyett, 8 mondd vélünk: — csak bolond lehet, A ki nőt hiven szeretett. LÁNYI ADOLÁR. Bolygó tüzek. — Halottak napjára- — Halottak napja. Sárga levél, hulló virág födi be a temetőt. Az elmúlás gyásza, a hervadás olyan szivhezszóló példákban oktat nyomorúságunkra, hiúságunkra. És mi mégis reménykedünk. Épen akkor, mikor halót,taiukat megkoszorúzzuk s mikor sírjuk fölött a visszaemlékezés lángját gyújtjuk meg. Minden elmúlik, csak a szeretet halba! atl an. A szeretet kijár bánatos gyászvuhájá ban s őszinte részvétkönyüivel a halottakhoz s ráteszi sírjukra a megemlékezés áldozatát. Bemutatja a halandóságnak, az elmu- lásnak az örökkévalóság áldozatát. Keressük föl ma a sírokat. Mindenkinek vannak halottai. Elhunyt szülő, testvér, rokon s barát emlékezetének föltámadása ünnepe a halottak napja. De nemcsak a temetőben vannak ám halottak. Nemcsak a hideg hantok alatt, ott len az örök feledés néma birodalmában, a hol nincsen fájó vád s szenvedő lélek. 'Vaunak az élők között is. Az vesztett legtöbbet, az a legnyomorultabb, az a legárvább, kinek több és drágább halottai vannak a föld felett, miut a föld alatt. A kiknek egyszer olyan jó meleg baráti kezök volt, olyan nyílt és forró baráti szivök volt s most olyan üldöző ellenségek, rágalmas ajkú ellenfelek, a kik vesztünket keresik, mikor kezet nyújtanak s Iskarióth álnokságával áruluak el, mikor megcsókolnak. Ezek is élnek s mégis a mi halottaiuk. Meg kell ma gyászolni hajdani édes emlékezetüket. Tekints azután szived legrejtettebb titkaiba. És ha találsz ott olyan emléket, mély remegésbe hozza lelkedet s könyet csal tévetegen merengő szemedbe, akkor ne menj más sirlioz, hanem maradj a magadénál. Hiszen el lehet ott temetve boldogság, remény, csalódás és szerelem. Az elhunyt szerelemnek is napja a halottak napja. Élő halottak fölött is visszagondolhatunk múlandóságunkra. A ki szeretett és szenvedett s a végzet osztályrészéül csalódást, keserű és kínos kiábrándulást nyert, a ki a megsiratott emlékek föltámasztóját örökre szemei előtt látja, de kezet már nem nyújthat feléje, a ki leszámolt boldogságával és üdvösségével egy keserű elhatározásig fájdalmas órában : az is ülje meg a mai napot, — a halottak napját. Támassza föl elvesztett paradicsomának délibábos tüneményeit, keresse föl örökre leáldozott boldogságának legszebb emlékeit, melyek legtépóbb ellentétekül jelenuek meg előtte s ne szégyelje könyeit. Ontsa ki azt ami a szívben van, hullaháza azt, a mi megkönnyíti a soliajt s keressen vigasztalást a sírok között, A halottak közt nincs különbség. Az elhunyt s élő halottak egyforma gyászt borítottak a szívre. Sirassuk meg őket egyforma fájdalommal, egyforma keserűséggel. A Int mulasztja meggyujtja kétségbeejtő fájdalmaink éjjelén a vigasztalás szövésekét s felnyitja előttünk a feltámadás hajnalát. A föltámadás hajnalát . . . Olyan a mi gyarló szivünk! Veszteségeink közt, bizalommal merünk tekinteni egy jobb jövőre, fájdalmaink közt hinni merünk egy szebb élet örömeiben és Sajgó szivünk remélni mer abban, a miben csillapító értelmünk gúnyos keserűséggel kételkedik. Alig, hogy megástuk a sirt, már is elzengi fölötte reszkető ajkunk a föltámadás by mim szát. Öli már az. is édes gyönyörrel tölti be földült lelkünket, ha csak keresni is indulunk vigasztalást. Még ha meg sem is találjuk, csak keressük. Ke rés.síi k. Keressük sírjaink között. Nemsokára megtaláljuk, ha mi is oda kerülünk, hol a gyász és szeretet ünnepe kibékíti az élők és holtak ellenkezéseit, külőubözeteit. Viseljük addig nénin megadással azt a keresztet, a mit a végzet reánk mért s a minek kínjaitól majd megvált az a boldogító túlvilág ott a haraszfos rögök alatt. Oda lenn majd nem fáj semmi.
