Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 88. szám
lyesléssel egyhangúlag fogadtatik e\. Napirendre kérditek Széchenyi Pál és ifj. gr. Ráday Gedeon ujonnan kinevezett minisztereknek állásuk elfog lalása alkalmából kelt leiratai, melye két mint tudjuk Budapest főváros kö zönsége egyszerűen csak „tudomásul“ vett, Esztergom megye közönsége azon ban régi szokásához híven üdvözlő fél irattal fogja Andrássy János főjegyző indítványára viszonozni. Nagel Mihály Eggenhoffer Albert és Fehér Ipoly bi zottsági tagok megüresededett helyére eszközlendő újabb választások határideje november hó 27-éra tűzetett ki. Választási elnökök lesznek: Papp János Matlyasovszky Vilmos és Reviczky Győző Megemlítjük itt, hogy Fehér Ipoly meleg hangon irt levélben búcsúzik a bizottsági tagságtól s mindazon tisztek ről, melyeket ő ennek folytán eddig- eló viselt, mellyel cserében határozatba ment, hogy fáradozásaiért a közügyek körül neki jkvileg köszönet mondassák, a mi már csak uj állomása helyén Szegeden fogja megtalálni A sok tudomásul vett jelentés között úgyszólván legnagyobb jelentőségű Ivruplanicz alispáné, a magyar < yelv nek a német, tót ajkú népiskolákban tapasztalt hódilásáról. Ugyan is Csolnokon és Dághon Lováky Antal és Nyizsnyánszky János plébánosok buzgólkodása folytán már azon örvendetes eredmény tapasztalta- tott, hogy a tanuló ifjúság valahára magyar templomi énekekkel dicséri az urat, miért természetesen a bizottság a buzgó lelkészeknek jegyzőkönyvileg szavaz elismerő köszönetét. De nem maradnak hátra e téren Leányvár, Silttő, Újfalu, Piszke, Mogyorós és Csév községek sem, hol az előbbihez képest szintén figyelemre méltó haladás észleltetett, miért rendes szokás szerint az illető tanítványok és tanítók nem csak a megyei kezelés alatt álló magyar anyanyelv alapítvány kamataiból részesittetnek jutalmazásban, de buzdításul a közoktatási minisztérium is 30—30 forntnyi jutalomban részesítette Pistokár Ferencz ny.-ujfalusi, Fuchsz Antal süttői, Szikora József csolnoki és Tóth Ignácz kurali tanítókat. Simor János hgprimás nagylelkű áldozatkészségét a megye közönsége meg is éljenezte, ki a szenttamási és nagysápi (ez utóbbi reform.) tanítóknak 60 frtot, az epölikicsindi, szt.- léleki és únyi tanítóknak pedig 50 frt segélydijat ajándékozott. A megyei törvényhatósági tisztviselők előleg ügyére vonatkozó állandó választmányi előterjesztés képezte még egyik legfontosabb pontját a tárgysorozatnak, mely a bel ügyminiszternek az alispán jog és hatáskörére nézve fennálló és annak idején éppen az illető minisztérium által jóváhagyott szabály- rendelet ellenére hozott rendeletét, hogy a tisztviselők ezentúl csak esetről esetre nála külön kieszközlendő jóváhagyás melett uyerhessenek a házipénztárból előleget, mint jogtalant felírás által megváltoztatni javasolja, mi természetesen helyesel tetett. Csak Burány János akarta a feliratnak egy tételét szelídíteni, mely ezen belíigyéri intézkedést jogtalannak declarálja, de a többség véleménye a hangoztatott szelídséggel ezúttal ellenkezésbe jutott. A külömböző bizottságok kiegészítése és választása következvén, az igazoló választmányba megválasztattak a jövő 1883. évre: Andrássy Gyula, Ba- kay Imre, Burány János, Maiina Lajos, Mészáros Károly, a főispán által kineveztettek, elnökül Niedermann Pál, tagokul Mattyasovszky Vilmos, Mayer János, Helcz János. A közigazgatási bizottságba : a kisorsolt 5 tag és köz- gazdasági előadóvá kinevezett Forster János helyett Havasi Imre, Andrássy Gyula, Niedermann Pál, Reviczky Károly, Major István, Héya Tivadar választattak meg. titkos szavazás utján. Ügyészi helyettesül pedig 1883. évre Pongrácz Zsigmondot nevezte ki a fő - ispán. A távozó bizottságba 1883. évre elnökül az esztergomi járásba Gangéi János, a párkányiba Kobek István, becsüsökül a főispán által kinevezfettek ;•/ esztergomi járásba Brzorád Rezső, Zsitvay József, Schwarz József, a párkányiba Tollée Gyula, Horváth József, Viminer Béla. Állatorvosnak az esztergomi járásba Milánóvits Antal, a párkányiba Dogossy Gáspár állatorvosok. Ezeken kívül köztudomás szerint az illető járási szolgabirák is tagjai, még pedig hivatalból a lóavató bizottságnak. Az adófelszól lám lási bizottságba 1883. évre megválasztattak rendes tagokul Bakay Imre és Haan Rezső, póttagokul Marosi József és Barta Armin. Fehér Ipoly leköszönésével még több kisebb bizottság kiegészítése volt szükséges, a melynek eredményét .jövő számunk ujdonsági rovatában közöljük. E tárgyakon kívül több költségvetés, számadás, kérvény, hatósági levelezés tárgyalása került szilire, melyeket azonban részint térhiánya, részint mert nagyobb érdeket nem keltenek, e helyen nem fogunk megemlíteni. A késő délutáni órákban véget ért őszi rendes közgyűlés befejezése után a válogatott egyének számára pompás lakoma következett, mely mindig mulatságos vége szokott lenni az unalmas közgyűlésnek. hogy ezt a fenn hivatkozott törvény nem eneredi. Megengedjük azonban, hogy a hatóság nem kérelmezte annak idejében, hogy a békebiró a községi bíráskodással is megbizassék ; ha igy volna, az esetben helyes a javaslat, egyébként nem. Szükséges volna tehát a képviselő testületet ez iránt annak idejében felvilágosítani, mert mi azt hisszük, hogy a tisztelt tanács figyelmét az általunk idézett paragrafus kikerülte. t t FIGYELŐ. A békebirói fizetésről. Nem akarunk a személyről beszélni, íanem a fizetésről szólunk, mert a városi költségvetéséből minden évben törülte még eddig vagy a tanács, vagy a pénzügyi bizottság a békebirói fizetést, de azért a közgyűlés mindig meghagyta. Most is azt javasolja a tanács, hogy a békebiró fizetése törül tessék. Törüljék el, nem bánjuk, az egész hivatalt. De törüljék el alapos okok alapján. A tanács azonban nem hoz fel törvényes okot. A tanács azt javasolja, hogy a községi bíráskodás vétessék el a békehírétől, és az ennek e czimen járó fizetése forditassék egyt ujonau szervezendő alkapitány fizeésére, a ki egyszersmind a községi bíráskodást is teljesítené. gemmi kifogásunk sem volna a tanácsi vélemény ellen, ha az elfogadható volna. Az 1878. évi 23 sz. a. 3-ik §-ának utolsó pontja igy szól. „Ezen bókebi- rák a községi leiráskodással is megbízhatók, ha ezt az illető hatóságok folyamodványukban szintén kérik, mely esetben a békebiró ebbelí működésének tartama alatt az említett hatósági területeken külön községi bíráskodásnak helye nincs“. A városi hatóság kérte, hogy a békebiró ebbeli működésének tartama alatt a községi bíráskodással is megbi- zathassék. Ha tehát kérve lett nem hisszük, hogy a külön községi bíráskodást más gyakorolhassa, mint a békebiró. Ha a békebiró ellen van kifogás és nem óhajtják a községi bíráskodással tovább megbízni, úgy meg kell nyíltan mondani, hogy mi az ok, de nem azzal állaui elé, hogy a községi bíráskodást másra ruházzuk és ezzel takarékosságot teljesítünk, mert azt hisszük, A terménykiállitás ügyében. (Válasz az „Fsztergomi Közlouy t. szerkesztőségének.) Az „Esztergomi Közlöny“ folyó év okt. 22 én megjelent Számában „tehát n*em lesz kiállítás“ e czimű, legtalálóbban indokolatlan félj aj dúl ásnak nevezhető czikkében hangadói leczkézíe- téssel s a gunyornak csak nála sajátos, tollhegyre sz.edett epéskedéseivel támadást iMéz az esztergom-vidéki gazdasági-egyesület. valójában azonban a ki- állitási-elnök és titkár ellen irányuló s végül az egyesület szakközlönyének szerkesztésére is kiterjesztett oldaltámadásokkal, — mely minden tárgyilagosságot nélkülöző, s az alig hogy uj- életre hivott egyesületünk eddigi tevékenységét oly rósz akaratú bírálatra méltató közleménynyel szemben adjuk a következő nyilatkozatot: Való igaz, hogy az egyesület által f. é. octb. 25 29-re hirdetett terménykiállitás elhalasztását czélzó határozat csak a legutolsó hetekben bocsáttatván ki, ezen intézkedés a kiállítani szándékozók azou még fenmaradt kis számánál, némi visszahatást szülhetett. De a kiállítás rendezősége előtt első sorban a kiállítástól úgy anyagi mint erkölcsi hatásában megvárható eredmény lebegvén, - csak jól felfogott kötelességét vélte teljesíteni, midőn nem akarva egy csupán félig sikerült, s az előbbi kiállítások mögött jóval hátrább maradó kiállítással a nagy közönség elé állaui, — mely esetben ismét csak az „Esztergomi Közlöny“ kárörvendő bírálatának nyitottunk volna tért, — a már beérkezett s a még várható bejelentéseket egybevetve, s az ismert kiállítók szándéka iránt tájékoztatva, — különösen azon általánosan hangoztatott s ismert kedvezőtlen .jelenségeket véve figyelembe melyek minden gazdasági kiálitásban egyik legfontosabb tényezőül szolgáló s csaknem legnagyobb vonzerőt gyakorló gyümölcs s egyébb kerti terményeknek a kedvezőtlen időjárás s az előrehaladt idő folytán beállott eltarthatlanságában nyilvánultak, a kiállítást az idei évről a remélhetőleg kedvezőbb jövő évre halasztotta. Azt pedig engedje meg nekünk az Esztergomi Közlöny t. szerkesztősége, hogy a kiállítás rendezősége midőn a kiállítás elhalasztásába beleegyezett, — kénytelen — kelletlen a kényszerű viszonyoknak hódolt, s hogy midőn a kiállítás számbavehető sikerét tekintette első sorban, — csak az egyesület érdekében cselekedett, — ha mindjárt az Esztergomi Közlöny által feltolt egyszál színész szerepét volt is kénytelen magára vállalni, — a mit azonban igazabban az Esztergomi Közlöny t. szerkesztősége ölt fel akkor, — midőn a kiállítást leghelyesobben a helyisajtó minden társ terméike iránt általában érzett lekiizdhetien elenszenvébe találjuk. Nem akarván feltenni, hogy mert egyesületi közlönyünknek alapításával, az Esztergomi Közlöny czimlapjáu azelőit élvezett s valóban hangzatosnak tetsző azon társczim, hogy az eszt.er- gom-vidéki gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye, — elmosódott, — volna kizárólagos alapja a közlönyünket méltató jóakaratnak. Egyébként azon itészi figyelmeztetésnek, hogy sem a birtok minimum kérdését nem fogjuk megoldani, sem a trágyagyíljfetés és kezelés módját nem fogja tőlünk megtanulni, teljesen igazat adunk, — mert főleg ez utóbbi tekintetben mi az Ecztergomi Közlönynyel csakugyan nem versenyezhetünk, de nem is óhajtunk. FARKAS FERENCZ, gazd. egyleti titkár. Szombat este. (Eredeti rövidséggel.) Motto : Bárcsak mindig szombat este lenne A Fürdő vendéglő nagy termében szombaton este az esztergomi fiatalság több tagja minden nyomatott meghívó s tervszerű készülődés nélkül egy kis vidám mulatságot rögtönzött. A vigalomról szóló éjféli tudósításunkat kiegészítjük a következőkkel. A vigalmat vagy 80 terítéken felül való közvacsora előzte meg. A jó konyháról származott ételeket egy toaszt rekesztette be, mely a hölgyek általános éltetésével végződöt. Föl- tálalta B. Szabó Mihály úr. Erre eltűntek az asztalok <s megeredt a tánc fesztelen vidámsággal. A szén estélyen megjelent szépek névsora a következő : Barta Anniimé, Feichtiuger Margit, Foichtinger Blanka, Frei Fereuczué, Hau- diuger Iguáczné, Haudinger Katinka, Héya Tivadarué, Héya Gabriella, Kuzmicb nővérek. Mészáros Károly né, Redly Gyű Ián é, Rédly Izabella. Sén.yi Fereuczué. Sclialler Antalné, Sclialler Vilma, Schaller Gizela, Szecskay Kornélia, Sternfeld Rezsőué, Szvo- boda Románná, Szvoboda Irma, Tollée Gyu- láue, Udvardy Gizella, Ujváry Auikó, Ve!l- bach Zsigmondné, Wimmer Lajosné, Wimmer Irma, Wipplmger Miczi. A vidám estély kivilágos hajnalig tartott, a íueuuyibeu a szép közönség csak úgy négy felé kezdett oszladozni. Fülemile-pör. A kaszinó választmánya múlt vasár- • napi ülésben harc és vita tárgyává tett í egy ügyet, a melyhez annál inkább < kötelességünknek tartjuk, hogy hozzá- - szóljunk, a mennyiben az lapunk szer- - kesztőségét közvetlenül érinti. Az Esztergom és Vidéke még azou í a napon, a melyen a nemzet nagy7 köl- - tőjének gyászhire átlengte ezt az or- - szagot, kötelességének tudta, hogy a £ nagy halott emelendő ércszobrára a^ß gyűjtéseket megindítsa. Iveket készítettünk és osztottunk }1 széjjel, mindazoknál, a hol leginkább cl elvárhattuk, hogy velünk egyforma lel—j kesedéssel fogják az ügyet felkarolni, .j Azt hittük hazafias, becsületes mun--i kát végzünk. És ime a kaszinó, a melynek pe--í dig legelői kellene az ily ügyekbenir járni, a helyett, hogy tömeges aláirá-Wj sokkal tüntetné ki magát, csinál be-~e lőle kanapé-kérdést, a melyben valóban írj nem tudjuk mi több a boszautó-o, vagyai a nevetséges ? A mint értesültünk a fülemile-pönö azon fordul meg, hogy a gyüjtő-ivekefcíe szerkesztőségünk bocsájtóttá a Kaszinócr rendelkezésére. Pedig hát a Kaszinó oi maga is gyűjthet saját körében a máséin kezdeményezése nélkül. Hát bizony ez épen csak olyan kérdésHJ mint az volt, hogy kínok fütyül ez a« madár. De eltekintve a kapezáskodás e ne-m vetséges Oldalától, kérdjük la Kaszinóén tisztelt választmányát: mikor és melyei:
