Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 62. szám
E8ztergom1 IV. évfolyam^ 62. szám. Csütörtök, 1882. augusztus 3 ánr 1 !• » Városi ás megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.............................................6 frt — kr. fél évre..................................................H „ — * negyedévre.............................................1 „ 50 , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG : . . F6*' NCZ-ÜTCZA <^0., hová a lap szellemi része*!, illeti? közleméhyek küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHBN YI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előtizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabltan közfdtetuek. NYILTTÉR sora 20 kr. Társadalmi phylloxerák. A társadalom minden rétegében vannak egyesek, kik tehetségre nézve társaikat jóval fölülmúlják, tekintélyt nyernek s tekintélyük által döntő befolyással bírnak oly ügyekbon, moly több, néha valamennyi ugyanazon társadalmi osztályú polgárok érdekére vonatkozik. Véloményöket indokolni tudják s az ellenvélemények fogyatkozásait kimutatva kijelelik a fennforgó ügyben az eljárás helyes útját s világosságot terjesztenek ott, hol eddig még sötétség uralkodott. Ez igen helyes módja volna a társadalmi kérdések megoldásának; csakhogy ez eszményi és — mive! grasszáló emberek mindig lesznek a világon — sohasem valósuló állapot marad sok tekintetben; minthogy feltételezhető, hogy erősebb tehetség valamely dologban még helyesebb eljárási utat és módot jelelhetne ki s hogy a leghelyesebb elméletek bizonyos dolgokban el ne hallgattassanak, a szólásszabadság minden társadalmi körbe befogadtatott ; a mi szintén igen helyes és korunknak teljesen megfelelő intézmény. Azt sem tartja senki helytelennek, hogy valakit egy okosabb, vagy mondjuk, hogy egy közönséges elméletet egy észszerűbb és helyesebb elmélet kijavitson; de viszont igen visszatetsző, ha egy közönséges tehetség egy kiválóbbnak kiválóbb művét vonja bírálat alá, pedig talán föl seb. bírja fogni annak szellemét. És itt kezdődik a társadalmi életünkre ható zsibbadása sykophantok által fenntartva és nemtelen indulatoktól táplálva. XIV. Lajos azt mondta : „Az állam én vagyok“, korunkban is vannak ilyen kifejezések, hol egyesek valamely körülmény folytán magas tekintélyt nyernek, s hatalmukat úgy jelzik : „az történik a mit én akarok“ Ezek azonban ügy hasonlítanak XIV Lajoshoz mint a csigák az elefánthoz ; midőn azonban túlszárnyalva látják magokat valamely erősebb tehetség által, az irigység és gyülölség fegyvereivel küzdenek ez ellen, s gátat vetnek törekvéseinek bármily nemes czélra tör is, csakhogy kissebitsék az új nagyságot és fárasszák erőit. Jlyenek a lejárt nagyságok és bo- szűjok. A társadalom tükre külömbözÖ alakjait mutatja oly törpéknek, kik óriásoknak akarnak látszani; s ámbár szellemi főlényre sóba sem vergődtek ; mert társaik bizalma az ő tehetségeikben mielőtt megerősödött volua valamely logikai gixer következtében megingad- tatott, s a későbbiek után teljesen elenyészett. Szerepelni azonban meg nem szűnnek ; mert minden alkalmat felhasználnak a feltűnésre, sok éretlenséget összebeszélnek, akadékoskodnak, még a leghelyesebb dolgokban is ; mindenhol ott vannak, de jelenlétük csak akadály minden fejlődésben, s ellenraondási viszketegből nem respektálják a közügyét sem. Ilyenek azon törpék, kik óriásoknak képzelik magokat, s midőn végre mel- lőztetnek a társadalomban, rút hálátlansággal vádolják a világot mint félreismert lángeszúek, — inig nem rajtok „...Sürü fellegek és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek’“ A műveltség után mindnyájan törekszünk; de legjobban szeret műveltnek neveztetni epen az, kire igen kevéssé illik a „műveltség* fogalma, mindenkit műveltnek mond csakhogy őt is annak tartsák ; a tudományök iránt is legtöbhnyire vonzódunk, de mivel „ . . . sine laboré inihil“, s minthogy ez a „labor“ sokszor igen fáradságos, és más okoknál fogva is a legtöbb ember laikus marad. Az igaz, hogy mindenből nem lehet senki sem szakember; csakhogy ha nem szakember valaki, kár bele kon- tárkodni oly dolgokba, melyek szakértelmet kívánnak; s csak azért, hogy megmutassa valaki, hogy ő is hallott már valamit az ily dolgokról harangozni ; de azonnal kitűnik, hogy nem tudja hol és mikor, — nem nagy dicsőségére válik, kivált ha némely szakember maliciosus akar lenni. Én jobban szeretem, ha az emberek erényei keltenek figyelmet mint hibái; de egy közgyűlésben a lejárt nagyságok és törpe óriások erőködése annyira lekötötte figyelmemet, Logy egyébre nem igen ügyelhettem. Mégis jó, hogy van a világon kritika, élez és lefőzés ; melyek az okoskodások értékét saját színvonalukra degradálják s a sophistákat egy időre henczegéskép- telenuó teszik ; mert máskép Szapáry helyére egy szatócs, Pauler helyére egy csizmadia, Tisza helyére pedig egy pistor coucurrálna. PUNCTATOR. Ismét a kaszárnya ügyről. Mint illetékes helyről vett s alább híreink közt is felemlített tudósításunk igazolja, már az ezen évben életbe lépendő katonai reorganisarió folytán a Laibachban székelő 26-ik gyalogezred, mely jövőre az „Esztergomi 26-ik gyalogezred“ czimét nyeri még ez óv őszén Komáromba helyeztetik el s innen a mint nálunk a kaszárnya elkészül Esztergomba teszi át állandó székhelyét. Hivatva van ezen ezred városunkba leendő áthelyezésével nemcsak pénzügyeinken segíteni, de azon körülmény folytán hogy magának az ezrednek zenekara is vele jön, társadalmunkba nagyobb pezsgést, élénkséget önteni, de egyszersmint enuek következtében azt is előidézni, hogy városunknak nagyobb szórakozás is nyújtatván, igen sok családot arra fog indítani hogy városunkban telepedjék le és végett vessen azon misefáknak hogy a manapság akárhány háztulajdonos alig képes üresen álló lakását bérbe adni. Mi idezek azt hiszem elég indokul szolgálnak arra, hogy az illetékes körök felébredjenek szendergésüukből s egyszer már a kaszárnya kérdését és pedig mielőbb a megvalósitás stádiumába .juttassák. Annál is inkább, mert oly hírek is szállinkóznak, még pedig beavatott oldalról, hogy azon esetben ha a város a kaszárnya építését elhatározó szavát mielőbb benem váltja, nagyon könuyen megeshetik, hogy Bars-, esetleg Hontraegye valamelyik városában fogják az ezredet elhelyezni. As „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Susogó lombok . . . Susogó lombok alatt állok S el-elmélázva hallgatom — Azoknak édes suttogását És a szó elhal ajkaraou. Susognak üdvteljes napokról, Melyekben oly vidám valók, Midőn még egy leány képében Mosolygott rám a tiszta ég. Merengő lelkem elé. tódul Sok szép emlék önkénytelen, S hogy elgondolkozom úgy rajtok, Könnyel telik meg két szemem. Sirok-rivok, hogy minden elmúlt, Hogy vége, vége mindennek, Valóban boldog már csak voltam; De soha többó nem leszek. KOSOV1TZ REZSŐ. Bertának. Óh ! ne mondd, hogy nincsen A ki vigasztalna; Nem vagy te még búdban Magadra hagyatva. Ha senkid sem volua, A kik környeznének: Részvevő barátok, Szerető testvérek; Kik lesik minden kis Óhaját lelkéduek S általok e vágyak Nyomban teljesednek; Kik örülnek, hogyha Szived öröm éri, Te vagy a sugár s ők Visszaverődési; Vagy ha te se bánkódó], Nekik szinte fáj a’ Rajtok látszik meg az Idegen test árnya, — Akkor lennél, akkor Nagyon szerencsétlen Magadra hagyatva Búban szenvedésben, Akkor lennél, akkor Boldogtalanságba’ Meleg részvét nélkül Igazán csak árva ! PETHES GÉZA ALADÁR. Uton-utfélen. Salzburg, julius 27. IV. Salzburgból olyan nehezen esik az elválás, hogy majd minden tourista örül rajta, ha holmi kelletlenség vagy készség a kitűzött programra daczára is ott marasztalja. Az idegen szerelmes lesz belé s nagyon, de nagyon nehezen válik meg tőleMindenféle kellemetlenség után Salzburgban töltöttem legkellemesebb óráimat. Kezdetben már azt hittem, hogy itt is egy magamra maradok kárhoztatva, mert egy ezztergömi családdal Salzburgban kellet volna találkoznom, de bizony ők néhány nappal előttem rándultak Selzthal felé. Már azon töpreukedtem, hogy tovább folytatom columbusi utamat s valahol csak összetalálkozom e kedves családdal s mikor így az ősrégi Peter-Eriedhofban csatangolok, találkozom egy régi jó ismerősömmel, a ki egy-két év előtt Esztergomban tanár- kodott s most Sopronban működik. Dr. Kemény Hugó volt. Már majd egy hónapja utazik. Azonnal véd- és daczszövetségre léptünk s úgy megörültünk egymásnak, hogy ezentúl mindent közösen cselekedtünk. Majd egy egész napot vesz " igéuybe a Hadyn és Mozart emlékek megtekintése. Hogy Hadyn és Mozart épen Salzburgban fejlődtek ki olyan hatalmas szellemekké, azt igen kedvező körülmények idézték elő. Salzburg igen sokat ád a művészetre s főleg a zeuére. Az egész város egy hatalmas dalárda s minden templomban föl - séges orgonaművészek és kitüuő chórusok vannak. A salzburgi érsekek valóságos ara- bitióval cultiválták az egyházi zeue fejlesztését s Mozart remekműveit rajongva fogadták. A legutolsó salzburgi gyerkőcz is tudja ki volt Mozart s ki volt Hadyn ; de azt is, hogy mit köszönhet ennek a két nagy szellemének maga a város. Lópten-nyoraon ki van fejlődve az a benső cultus, melyet irántuk táplálnak. Haydn lakószobája valóságos templom, hová kegyelettel lép be az idegen s Mozart emlékszobrai a legékesebb termeket diszitik. A Mozarteums-Archiv bámulatos gytíj - tömény. Minden festmény, minden bútordarab minden kézirat, minden tárgy Mozart jellemzésére szolgál. Leültem Mozart vén zongorája mellé, mely mellett valamikor a Zauberflötte va- rázshaugjai születtek s nem állhattam meg, hogy kegyeletteljes gyöngédséggel el ue játszana rajta a Kidőlt a fa mandulástul nótáját. Megnéztem azután hajfürtjeit, a saját rajzolású fület, péuztárczáját, József császár gyémántgyűrűjét, tubákpikszisét, krixKraxos leveleit, szerzeményei kéziratát, hírneves festményeit, melyek a gyermek, az ifjú, a férfiú s a haldokló Mozartot mindenféle módon ábrázolják elénk. Elmentünk azután t gyönyörű sétájú Kapuczinerbergre a hol a kis Mozarthäus- cheu áll. Egv parányi kis nyári szoba, ki- vü 1 deszka falakkal, belül kárpitozva. Az 1877-iki ünnepély összes koszorúi takarják
