Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 58. szám
Esztergom, IV. évfolyam. ________ 58 szám. Csütörtök, 1882. juiius 20 aof Városi és megyei érdekeink közlönye. ja EGJELENIK H ETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR : egész évié..................................................6 fit — fél évre ...............................................................3 , u egyedévre.........................................................1 „ 50 E gyes szám ára 7 kr. kr. SZERKESZTŐSÉG. LöRINCZ-UTCZA cJO , hová íi lap szellemi részéi, illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ^ jSzÉCHENYI-TÉR 3V, hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt köziemén vek, előfizetési pénzek és reclamá.lások intózendök. HIRDETÉSEK. MAG Á NHIRDETÉSEK legállapodás szerint lehető lei jutám osabhiin közöltéinek. Bólyegdíj 30 kr. NYILTTKR sora 20 ki HIVAT. AT,OS Hl RDM TKSK 1 szótól 100 szóig — fi •t, 75 100-tól 200-ig ■ 1 , , 50 200-tól 300-ig . 2 ,, , 25 Csak vesztegeljünk! A mindennapi kenyér óhaja nagyon jámbor ogy óhajtás s igen szűkkorű. igény egy város törekvésében. Ha nem áhítozunk többre, csak mindenn.'ipi szükségleteink annyiban- mennyiben való födözetéré, akkor ugyan nem visszük előbbre városunk sorát. Egymásután lemondunk legszebb reményeinkről s a veszteségek nem sarkalnak újabb számításokra, újabb tervekre. Egészen szerencsés csillagzatai város vagy ember nagyon kevés van szép hazánkban. . Mindenütt sok áldozatba kerülnek jiz erkölcsi és anyagi sikerek s mindenfelé nagy bajjal járnak a megelégedés és boldogság vívmányai. A hol letesznek a kitartó és szívós küzdésről, ott nincsen jövő. A hol niegelógesznek a mindennapi állapotokkal, ott nem lehet szó haladásról. Unos-untig irtunk már a kaszárnya kérdéséről, mely, mint annyi sok hasznos és életrevaló dolog már hosszú idő óta alussza álmait az úrban. A városi közgyűléseken már napnál fényesebben bebizonyították, mennyire életkérdése városunknak a katonaság itt marasztalása, mennyire fő jövedelmi Tomisa maga a katonaság s mennyire [kötelességünk a katonaságnak tisztességes laktanyát emelni. Bemutatták már a terveket is. Beszéltek a mostoha testvérekkel, a szomszéd három várossal. És minden rendbe került volna, miár úgy látszatra. Akkor azután minden projection meg számítás odatapadt a zöldasztalhoz, az okoskodó fejekből kipárolgott a kapáéi tálás, a terv szépen elaludt s lett belőle a szép sziliekben s formában született szappanbuborék végzete. Csak vesztegeljünk! Arra mindig találunk valami vigasztaló rímet, mikor valamit elvesztünk, de nem sarkal sohasem karpótló munkásságra a veszteség. Azzal hitegetjük magunkat, bogy a vasúti veszteség, nem is veszteség. Nekünk csakis a garamvölgyi összeköttetés festene szebb jövőt. Hanem mivel hitegetnék magunkat s hogyan felelnénk meg a jövőnek, ha egy szép napon arra ébrednénk, hogy kétségbeejtő hanyagságunk miatt idehagy katonaságunk s a város egy hatalmas jövedelmi kütforrást elveszít?! Igen könnyen megérhetjük. Építsünk csak légvárakat, ne törődjünk tisztességes kaszárnyával, csak vesztegeljünk ! A közép-ipartanoda. Egy miniszteri körrendelet érkezőt! a középtanodák igazgatóságához, melynek megszivelését különösen iparos kö reink figyelmébe ajánljuk : Közgazdasági szempontból feletto kívánatosnak tartván, hogy ezután már a magyar ifjúságnak minél nagyobb része lépjen az ipari pálvára, különösen, hogy a hivatalnoki és tudományos pályákról azok, a kiknek ezekre képességük és hivatásuk különben sincs — eltereltessenek : a budapesti közép-ipartauoda alapításával és fokozatos fejlesztésével kedvező alkalmat nyújtottam arra, hogy az ifjúság magát a gyakorlati ipari pályára is különböző irányban kiképezhesse. Ezen ipartanodánk czélja, hogy az építési ipar terére építőmestereket, pallérokat, az általános, a mezei, gazdasági és vegyészeti iparágak számára főműn írásokat, művezetőket, végre a jelentékenyebb kézműiparágak számára szakavatott s önálló működésre alkalmas mestereket neveljen. Ezen czélból az említett intézetben már megnyittatott az építészeti, gépészeti, vegyészeti és a fémvasipari szakos/! ály s igy kiképeztetést nyerhetnek ott kőmivesek, gépészek, vegyészeti, gyári munkások, továbbá vas- és rézöntők, épitő lakatosok, bádogosak, rézművesek, szerkovácsok stb, A jövő tanévben pedig megnyitta- tik a faipari szakosztály, a melyben az épitő- és butqrasztalosság, az eszter- gályosság és kocsigyártás fog taníttatni. A tanfolyam három évre terjed, az utóbb említett kézműiparosnak azonban amennyiben csak egy iparágat választanak — a tanfolyam megrövithető az előképzettség szerént esetleg két évre. A felvételre feltétel valamelyik középiskola, gymnasium, polgári — vagy reáliskola — négy alsó osztálynak jó sikerrel való elvégezése és legalább a két havi nyári szünidőre terjedő előzetes gyakorlat. Felhívom azért a t. igazgatóságot, hogy a tanév bezárása előtt a vezetése alatt álló intézet tanulóival a budapesti közép ipartanoda szervezetét és czélját megismertesse, s tanácsolja az abba való belépést mindazoknak, akiknek a gyakorlati pályára hajlamuk vau és a kiknek a tudományos pálya jövőt nem igér. Különösen figyelmeztesse pedig erre azon tanulókat, a kik mint iparos szülők gyermekei — idő jártával abban ia kedvező helyzetben volnának, hogy a [kezdés nehézségeitől felmentve, szüleik üzletét vehetik át; hogy igy lassan kint rendszeressé legyen hazánkban is az iparfejlesztés azon természetes és egészséges médja, a mely a nyugati államokban az ipar fejlődésének folytonosságát és fokozottságát biztosítja. Az érdekeltek bővebb felvilógosi- tásért Hegedűs Károly a közép-ipartanoda igazgatójához (Budapest VLT. kér. bodzafa-uteza 28. szám) fordulhatnak. A Párbaj. (Séda Ernőnek a Párbaj czimű legközelebb megjelent művéből.) (Vége.) II. Társadalmi viszonyaink higgadt megfontolása után fölösleges volna érveket gyüjteui annak bebizonyítására, hogy e kérdések kimondhatatlan nagy fontosságai bírnak. Helyezkedjünk tisztán reális alapra, beszéljenek a számok, a melyeket Hausner nyomán közlünk. Az esküdtek és a bírák könyörülete, valamint a fejedelemnek kegyelme a közönséges gyilkosság miatt hozott halál - itélet számát a lehető legcsekélyebbre s/álitóttá le. A statistika 1870—78-ig terjedő időköz^ alatt csak 50 kivégzést jegyzett fel. És kérdezzük, kik voltak i.Az „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Könnyek. i. Olyan vagy mint esti csili g, [Mely a meny homlokán ragyog, Csodállak, és fáj, hogy tőled Oly végtelen messze vagyok. Mit ér szelíd, méla fényed, Ha tőlem oly messzi vagy, 0 miért lettél te nekem Elérhetleu hideg csillag! II. HHa tudnád, hogy mi voltam én egykoron, íÉs miattad, vógetted mi lev ék, M. szennyes földre miként estem le én, HKi csillagok közt lebegtem előbb. ■ Boldogság, dicsőség, ezek valónak, Mikhez csapongó lelkem vágya vitt, Ezek képezék lángoló szivemnek Kéjes reményit, édes álmait. 'Szárnyaló lelkem, miként az üstökös, Megvetve e rút föld szennyét, sarát, \ végtelenségnek rejtett titkait /Repülő villámként kutatta át. S most mért liagyál vissza, oh, mondd mért [hágjál Ily romokat a szép világ helyén, Miért e súlyos büntetés, azért, mert Oly lángolón, forrón szeretlek éu ?! Hisz megtépett lelkem, haldokló szivem Szenvedett érted sokat, eleget Azért a végtelen, nagy bűnért, mivel Oly forrón és — reménytelen szeret , , . III. Ó, mondd, hogy szeretsz! Lásd habár Nem az vagyok, a ki valók. Szivem érted még most is oly Emésztő tűzzel, lánggal ég. A hírnév álma nem kisér, Lelkem csupán feléd repül, Hozzád von minden pillanat, Teérted élek egyedül. S ha lesz idő talán, midőn Babér övezi homlokom : Egyetlen szódra esküszöm, A sárba tiproin s eldobom . . . VESZPRÉMI SOMA. Asszony ne légy féltékeny! — Humorészk. — — Ugy-e édes férjecském, többé nem megyünk Vári Juliskaékhoz — szólt egy fiatal menyecske férjéhez a látogatásból hazatérte után — nagyon únom magam ott, aztán meg . . . — Aztán meg féltékeny is az én kis feleségem — vágott közbe enyelegve a férj. — Nemde kis angyalom ? No de nincs okod rá mert kit szerethetnék az én aranyos kis galambomon kívül — szóla tovább, s hogy szavainak nyomatékot adjon csattauós csókot nyomott felesége üde ajkaira. Az asz- szonyka sem akart adós maradni, s legott visszaadá a kölcsönt, s minthogy tudvalévő dolog, hogy férfinak hátrálnia nem szabad, bősünk is hegyezgette bajuszát a következő ostromokra, melyeket oly sziveseu várt. De a csókok majd elfelejtették vélem a fiatal párt a kedves olvasóval megismertetni. Van szerencsém tehát bemutatni Kéri Aladár urat fiatal tehetséges védő ügyvédet feleségével a szép Ilonával, kivel csak egynéhány héttel e jelenet előtt kelt egybe. És Ilonka valóban szépnek is volt nevezhető ; ovál arcza, melyből a legragyo- gólib szempár kandikált ki, s melyet gyönyörű haja hosszú fürtökben madonnaként rámázott be, silphyd termete, egész megjelenése oly bájos volt, hogy első pillanatra már megnyert mindenkit. Hozzátehetem azt is, hogy szülői a leggondosabb nevelésben részesítették, s hogy szive is miudeu jó és szép s nemes iránt fogékony volt. Többje, e levél tisztelt olvasóinak, kiket a házi papucs nagyon is szőrit, e sorok olvasásánál sóhajok közben irigylendi hősünket, ki ily tökéletes asszonyt volt szerencsés magáévá tenni, de megnyugtatására említem, hogy Ilonka sem volt hibátlan, — mert nagyon féltékeny volt. E hibája adott okot azon históriára melyet t. olvasóimnak ezennel szándékozom elbeszélni. Egy pár hónappal azon alkalom után, mely bennünket Aladár és Ilonkával megismertetett, a nyári idény már a városligetben tahiba a fiatal házaspárt. Előbb úgy tervezték, hogy a Margitszigeten töltik a saisou morte-ot, de később Aladár sok foglalatosságot adván okul, mely a bíróságokhoz közelebbi étét igényli, a városligetet választá. Ilonkának agyában ez ele végképen nem akart gyökeret verni, s midőn értesült, hogy Váriék ez alkalommal kivételképeu szintén itt fogadnak nyaralót, féltékenysége nem hagyott neki nyugtot s az egészet előre tervezettnek hitte Hozzájárult még az, hogy mióta Váriék kiköltözködtek, Aladár szokása ellenére az estéket nem nála, hanem J'ontos dolgot adván okul, máshol töltötte. Élénk képzelő tehetsége a legszomorubb képeket festette ki neki . . . Aladárja Juliska karjaiban kéjeleg. s ő a törvényes nő. ki őt oly forrón szereti, el van hagyatva, feledve. Megfogadta, hogy egyszer meglesi férjét, hogy véget vessen ezen kiuos bizonytalanságnak. Ez alkalom csakhamar kínálkozott. Pár nap múlva Aladár ismét fonlos tanácskozást adván okul, észre sem véve felesége nyugtalanságát, távozott, s magára hagyta a már úgy is kedvetlen, haragos feleséget. Pár perezre rá Ilonka követi, s a félhomályban a fák árnyában marad, nehogy férj e közellétét sejtse. Már az, hogy Aladár nem a város felé tartott, hanem félreesőbb utón hatolt a ligetbe, megerősítette őt gyanújában. Egyszerre azonban eltéveszti férjét
