Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 58. szám

a kivégezettek ? A társadalom legundo­kabb szörnyeteg! u. m. atyagyilkosok fejedelem gyilkosok, pokolgépek szer­kesztői, kik «éptöinegeket semmisitettek meg, legaljasabb csalók, kik családo­kat irtottak ki, elvetemedett kéjencek, kik természettelenes vágyaik kielégíté­sére a méreg és a gyilok eszközeit alkalmazták. A társadalom e salakjai érdekében indult meg a mozgalom a tudomány terén, zaklatták a törvényhozó testületek, de hidegen tekintenek a serdülő ifjak, a munkára hivatott fér­fiak, a nyugalomra érdemeket szerzett aggastyánnak hulláira, a szeplőtlen jellemnek gyászravatalára, kiket korunk előítéletei párviadalba bonyolítottak, hogy ott halálukat leljék. És ki álla­píthatná meg az elesettek számát, a társadalom veszteségét, melyet ezek meggyilkoltatása okoz. Miért zengnek dicséneket haladő ko runknak ? Igaz, a tengerszorosok áttö­rése, a tátongó örvények merész áthi­dalása, a sivatagokon elterülő vasnti hálózatok, a nagyszabású védgátak emelése, melyeken a dühöngő hul­lámok hatalma megtörik, szóval a természeti erők fékezése s a mecliá- nika tökólyesitése eddig nem ismert haladást hirdetnek. Ez korunk fény­oldala. De ne feledjük ennek árnyoldalát, sülyedését sem a társadalmi kérdések terén, melyek közül egyet sem oldott meg. * * * A törvény sehol sem veszi párt­fogásába a sértett félt. A hihivó, és kihívott fél egyenlő büntetésben részesül. Észszerűbb és méltányosai)!) volna azt szigorúbban büntetni, a ki a pár­bajt előidézte. A büntető törvénykönyv különös és súlyosabb büntetést szabjon a pár- bajvívók azon felére, kire bebizonyodik, hogy a párbajt az emberölésre irányúló szándékkal idézte elő, s pedig még azon esetben is, ha különösen a pár­baj a szokásos és kölcsönösen megál­lapított szabályok szerint folyt le. Ez ekkor ugyanis nem szolgáltathat indokot a büntetés szigorának enyhíté­sére, a párbajnak mint különleges bűn­ténynek (v. ö. 108. lap.) megbirálására ama körülmény, hogy a becsületbeli ügyek elintézésére szolgáló, s a köz­vélemény által megengedett lovagias eszközhöz folyamodott ; mert ezt csak ürügyül használva főcélul nem a bccsfl- ; et rehabilitációját, hanem embertársá­szfiin elől épen azon nyaraló közelében, hol állítólagos vetély tár snője lakott. Körülnéz.... mindenütt csend. — Fér­jének semmi nyoma, mintha csalt a föld nyelte volna el. Közelebb lép és... de bah mit lát... Juliskáéit nyaralójából nő lép elő', egy férfi oldalán... Vetélytársnője az, az ő férjével, ő az, ki leltet más, a hűtlen férj, a ki őt megcsalta, szerelmet hazudott, hogy eskü­jéről másnak karjaiban megfeledkezzék. — Bosszút kiáltott a női szív, mely legszen­tebb érzelmében sértetett meg, megtorlást kivált a háborgatott kebel, írt a sajgó seb. S ime ott húzódnak meg egy fa ár­nyékában, átkarolják egymást, s az ajk az ajkat éri.... Ilonka ezt tovább nem nézheti ; vad erélylyel, melyre a szelíd nőt képesnek nem hinné az ember reárohant a turbókoló párra, s egy hatalmas pofonnal törekszik az önfe­ledt férjet a helyes útra téríteni. De uram bocsáss, alig hangzott el a szemet megszikráztató művelet, midőn ész­reveszi, hogy emberében tévedt, hogy férje helyett egy jó házibarátukat traktálta meg. Kellemetlen helyzete még bouyolódottabbá vált, midőn az átellenes házból Ahdárt látja kedélyesen szivarozva kilépni. Nagyot sikolt s a szegény áldozat karjaiba rogy. Aladár e sikoltást meghallván a helyszí­nére érkezik, s vére ereiben hüledezni kez­dett, midőn az ő kedves, szeretett felesé­gét, kinek hűségéért életét is merte volna koczkára tenni, másnak karjaiban látja. Ti fiatal házas emberek kiknek szép menyecskétek van, kit szivetek mélyéből megöletásét tűzte ki célúi (v. ö. 105.) Nem alaptalan e követelésünk. A fentebb bemutatott (v. ö. 101. lap.) és jelenleg i,s előforduló esetek­ből látjuk, hogy a becsület gyakran roszakaratból támadtatik meg. Vannak szilaj, packázó becsületsértők kik erőszakosan keresnek okot a becsü­letsértésre, s ezt megtalálva nem nyu­godnak, míg kiszemelt áldozatukat láb alól el nem teszik. Miért legyen elnéző a törvény e gonosztevők iránt, mint araily elnéző általában a párbajvívók iránt, kik csak a közvélemény nyomása alatt és kor­társaik véleménye előtt meghajolva vi­askodnak ? A büntető törvénykönyvek egyol­dalúságát hirdeti főleg ama körülmény, hogy a párbaj bűntényét sújtják, — do nincsenek tekintettel az előidéző okokra. Láttuk, mily kudarcot vallott épen ezért a törvényalkotás mindig s minde­nütt (v. ö. 98. stb. 1.) ! Nem elég a párbajt büntetni, ha­nem a büntető szigornak azon cselek­ményekre is ki kell terjednie, melyek azt megelőzik, illetőleg a párbaj oká nak tekintendők. Miért vívnak most párbajt ? A becsületsértésekért. A törvények épen ezekért nem nyújtanak kellő elégtételt. Vagy mily elégtételt nyert az arcúl- ütött felperes, ha a hetvenkedő sértő őt megkérleli, vagy pénzbírságra Ítél­tetik ? Vagy ha a rászedett férj nejének elcsábitójátegy két hónapra bezárathatja, s emelett e pikáns eseményekre vonat­kozó törvényszéki tárgyalást a hírlapok szószerint közük ? Az összeférbetlen kötekedő, ha mel­lette vagyon is, bátran osztogathatja a pofonokat, tettleges báutalinakkal illet­heti a békés polgárokat. Hisz a kilá­tásba helyezett büntetések oly aránytala­nul csekélyek, hogy azoktól legkevésbé sem riad vissza. Egy gazdag szülőktől származó paj­kos ifjú, kinek szűk volt a világ, jó­kedvében megostorozott egy országos nevű, köztiszteletben álló, érdemekben megőszült férfiút. A bántalmazott, bár számos ízben bizonyította bátorságát, kitűnően vívott, nem tartván méltónak a vakmerőt arra, hogy vele megverekedjék, törvényes utón követelt elégtételt. És miben állott az ? szerettek, a kit bálvány kép imádtól', csak hagyjátok megérteni Aladár lelki állapotát. Reárohant az ismeretlen férfiúra, kira­gadta karjaiból elalélt feleségét, s szive fel- jajdult, midőn kincse rablójában azon ba­rátjára ismer, kinek ügyében járt, ki miatt hogy feleségét meglepje, látogatásait eltit­kolta és estéit feláldozta. Felszólította, hogy ha szivében a becsület utolsó szikrája ki nem aludt, adjon elégtételt azon nyomo­rult tettért, melyet csak vérrel lehet le­mosni. Hasztalan igyekezett az ártatlanságát bebizonyítani, a dühös Othello semmitől sem akart tudni. A dolog elére hányatott volna, ha Ilona, ki eközben magához tere, Aladár előtt térdre borulva, az egész ese­ményt be nem vallja. Egy pillantás a bűn­bánó nő könytelt szemeibe, az ártatlanság kinyomata a szeretett arezon, s az ekköz- beu a végíejleméuyt távolról néző Juliska megerősíti, vallomásai meggyőzték őt neje ártatlanságáról, s karjaiba szorítja a már már elfeledettnek hitt kincset. Eközben ki­derült hogy Aladár épen az este nyerte meg barátja számára Juliska kezét eleinte vona­kodó szülőitől. Jókedvű mulatság zárta be e tragico- mikus estét. Ilonka, Aladár kebelén nyu­godva csókok közben megfogadta, hogy többe nem lesz féltékeny. BAUER ADOLF. A biró ötven forintnyi pénzbírságra Ítélte a szemtelen ifjút. Ily körülmények között a meggya­lázott, a niegbeestelenitett mindig haj­landóbb a törvény mellőzésével boszut állani, illetőleg az u. n. lovagias elég­tételhez folyamodni. Valóban elérkezett az idő, hogy törvényalkotóink komolyan elmélkedje­nek a becsület kellő megvédéséről. Legcélszerűbb volna a becsületsér­tésekre vonatkozólag külön büntető törvénykönyvet alkotni, mely összhang- zásban állva társadami életünkkel,korunk ízlésével, részletesen felölelné ama cse­lekményeket, melyek mások becsületét beszennyezik, és a niegbeestelenitett egyedeket a törvényszékekhez édesgetné, ezek igénybevételéhez szoktatná. A büntetéseket pedig olykép kellene osztályozni, hogy azok a becsületsértőt érzékenyen sújtanák, és arányban álla­nak a vétség nagyságával. A becsületsértőt szükség esetén nemcsak vagyonának megfelelő pénz­bírsággal, hanem a polgári jogok el­vesztésével és hasonló büntetésekkel is kellene illetni Szóval a büntető szigor olvképeu legyen szabályozva, hogy egyrészt a becsületsértésektől visszarettentsen, más­részt a becsületében megsértett félnek elégtételt és védelmet biztosítson. Főkáptalamiíik levele az emlékérem mellett. Tekintetes Polgármester úr! Az esztergomi főkáptalan, < mely a magyar egyház örömében és gyászában, az ország derűs és borús napjaiban a szent István első királyunk által ala­pított esztergomi érseki széken tündö­költ Főpásztoraival mindig együtt ér­zett s együtt működött, mindenkor legszentebb kötelességének, legkedve­sebb feladatának tartotta, hogy ezen a haza viszontagságával szorosan össze­fűzött érseki Szék iránti tántoríthattál) hűségét és ragaszkodását, valamint Fő­pásztoraihoz viseltető fiúi szeretetét és hódolatát méltóképen kitüntesse. Ezen híven ápolt érzelminek zálo­gául szolgáljanak az érmek is, melye­ket ezen főkáptalan Főmagasságú és Főtisztelendő Simor János Bibornok, Magyarország Herczeg-Primása és esz­tergomi Érsek negyedszázados Pílspök­Tótországi levél. (Tótország fölfedezése. — Nyitra. — A nyitrai ma­gyar szó. — Ha miniszter volnék. — A nyitra- völgye. — A népviselet — Milyen a tót ? — Köl­tészete és zenéje. — Nagy-Tapolcsány. — Kaszinó. -- A szerdahelyi plébános. — Hogyan tettek meg szabadkőművesnek ?) Mi az a Tótország ? Semmiféle geog- raphiában és mappában árnyéka sincsen. Pedig meg van. Kezdődik Nyitjánál s vég­ződik Podolik elelején. Mert, Podoliknak a, hátulsó része már Gácsországba szögei. Reményiem, hogy nem fognak colom - busi teudeutiákkal vádolni. Nem szándéko­zom Tótországot fölfedezni. Soha életemben nem hallottam ször­nyebben magyarul beszélni, mint Nyitván. Pedig Nyitva irányában igen elegáns illu- sióim voitak. Regényes és históriai vidéke s imponáló külseje még csak megtartottak illusióimban. De mikor a városba értem, akkor az­után rémitően csalódtam. Pokoli kövezet, girbe-gurba utczák, kék és zöld pocséták, idomtahin törpe házak, bámészkodó liand- lék, mamlasz nemzeti tótok, kirívó öltözetű nyitrai putzkrédük, semmit nem mondó ur- ezü baktató hivatalnokok, néhány elkesere­dett kisvárosi dandy, apró-cseprő szatócs­boltok, kicsiség, vergődés, vegetálás-- mind ez együttt véve Nyitva. A merész sziklán épült püspöki vár az ő karcsú tornyaival valóságos felkiáltó jele a város sivárságának. Szombat délután volt, mikor bekocsiz- tam. Egy criminális rossz kouyhájíi foga­dóban pihentem meg s ott volt alkalmam azt a szörnyű nyitrai magyarságot hallgatni. ségének áldásos emlékére veretett, hogy a századok bosszú során keresztül ne­mes arczvonásiból kiolvasható legyen magas és fenkölt szelleme, mely már eddig is fenséges erényei halhatatlan érdemeinek és ezek között a jótékony intézetek megalapítására, remek művek alkotasa,ra, a tudomány és művészet kincseinek fölhalmozására fordított bő­kezűségének kiapadhatom forrása volt. Fogadja Tekintetes Polgármester ur a 1 ön ein 1 i te 11 érmeknek egyik ide mellékelt példányát, mellyel kedveskedni óhajt Esztergom, 1882. jul. 13-án. az esztergomi fökáptalan. Vasúti értekezlet (a szomszédban.) E hó 15-én a megyeház kistermé­ben — mint a Nógrádi Lapok Írják— nagyobb számú közönség részvéte mellett tartatott meg a megyét és B.-Gyarmat városát legközelebbről érdeklő vasúti ügyben az értekezlet, megyénk kitűnő főispánja gr. Gyürky Ábraháin elnök­lete alatt. Ott láttuk az értekezleten br. Majt- hényi László főispán urat,ki Houtmegye érdekében fejleszti ezen fontos ügyet, úgy, hogy azzal megyénk érdekei ösz- szeköttessenek. Ott voltak gr. Forgách Antal, Pulszky Gusztáv, gr. Zichy Nándor és számos capacitás. A főispán megnyitván az értekez­letet, előadta az összejövetel czélját, s hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a megyére és B. Gyarmat városára nézve az, ha vasutat kap. A közönség tetszéssel fogadván a főispáni beszédet, az értekezlet elnökéül a főispánt, jegyzőjéül Hannos Gábort választá meg, kit távollétében Török Zoltán fog helyettesíteni. Ezután a főispán indítványba hozta, hogy az ügy további fejlesztésére egy 9 tagú bizottság küldessék ki. Gr. For­gách Antal jelezvén azt, hogy a vasúti ügyben az idő gyorsan használandó fel, kérte az értekezletet, hogy ezen küldött­séget, kivéve a financiális kérdéseket, lehető tág körrel ruházza fel. Ezen indítvány helyeseitekén, a bi­zottság tagjaiul a főispán elnöklete alatt gr. Forgách Antal, gr. Zichy Nándor, Heményfy József Madách Károly, Har­——————mmi— i Az ember valóban kétségbeesik azon a barbár dialectuson. Oh, Berzsenyi, Vörös­marty és Petőfi ! Romlásnak indult haj­dan erős nyelvünk ! Ha sírotokhoz érne az a nyitra nyelv, akkor megfordulnátok gyöt­relmetekben ! Nincs az a nyelv-törvény, nincs az a . i grammatikai szabály, nincs az a kiejtési he­lyesmód, melyet a legvakmerőbben a rczul 1 nem csapnának. Előkelő tisztviselők, tehe­tősebb kereskedők, jobb módú iparosok ke­rültek volt ez alkalommal együvé, s mintha i csak versenyezni akartak volna nyelvünk > rongálásában. Nem bocsátók meg nekik teljes éle­temben. Azok az emberek tótországi embe­rek, a mire büszkék 0* ne vegyék tehát i szájukba a magyart, mert erre nem vagyunk jí büszkék. Tudjuk, hogy mennyire jó barátaink s s milyen édes kötelességnek veszik a hivata­los nyelvet. Ha miniszter volnék hivatalo- -< sau megtiltanám, hogy Nyitván nem szabad b magyarul beszélői. Hauern igenis majd min­denkinek magyar ábéczét kell venni. ♦ * * Három-négyórai meglehetős sebes baj - tás után megérkeztem Zerdahelyre a bér- - czegi kastélyba. Zerdahely lábait a Nyitra , /:• mossa, baját a föllegek nedvesítik, szive a * j? herczegi kastély. A Nyitra folyam nagyon szerény igényű i) kicsike ér a mi büszke, fejedelmi Dunánk­hoz képest. Néha rakonczátlauul megdagad, ,b sőt gyakran öngyilkos tutajosokat is oszlat. ,j Girbe-gurba kanyargós folyását a begy or- máról mértföldekre el lehet látui. A hegyőrömről való kilátás nyájas irlvili <

Next

/
Oldalképek
Tartalom