Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 57. szám
Esztergom, IV, évfolyam. __________________ 57. szám.___ ________ ______ _______Vasárnap, 1882.Julius «6-án. w V árosi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..............................................G fit — kr. f él évre.....................................................3 „ — „ negyedévre *........................................1 , 5Ö , Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JŐŐRINCZ-UTCZA ^O., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér. 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a ny iliterbe szánt közlemények. elüiizetési pénzek és reeln nullások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabhan közöltetuek. NYÍLTTÉRI sora 20 kr. Tűzoltó egyesületünk. Alig más félévi űjabbi alakulása óta azon az utón halad, mely czólja elérésére szolgál. Az alakulás nehéz problémáján szerencsésen átesett, úgy a működő, mint a pártoló tagok oly szép számmal vaunak s még folyton jelentkeznek is, hogy a vezetők”ek nem kell féluiök a cselekvéstől. Első dolga az volt az egyesületnek, hogy a vízhiányon segítsen, ezt akként oldá meg, hogy úgy a kis Duna parton, valamint a Széchenyi téren nagyrészt pénztára térném kutat emeltetett, másodsorban belátta azt, sőt a szomorú tapasztalás is igazolta, hogy különösen éjjel kürtőit tűzvész alkalmával alig vagy nagy nehezen lehetett előkel esni lovakat a tűzi eszközöknek a vész helyére való szállítására, ezen akként segített, hogy egy pár lovat szerzett be, azonban ennek vétele s tartására a pénztár elégséges pénzzel ezidő szerint nem rendelkezvén, átvállalta a piaczi holt őrzést s ezzel egyszersmind az utczák üutöztetését, ekként hívén, hogy az egyes kereskedők öukénytes adomány utján fedezni fogják a lóra szükséges kiadást. A harmadik a mi jelenleg foglalkoztatja a tűzoltó egyesület választmányát a tűzi eszközök és szerek elhelyezésére szükséges helyiség. A városházán lévő oly szűk, miszerint nemcsak, hogy először az eszközök az udvaron állanak, majd a nap, majd az esőnek vannak kitéve, de melyek a fél- j gzerben vannak, annyira összezsufolvák, Az „EszUrgcm és Vidéke*1 * III. IV. tárcsája Egy szép asszonynak. I. Ne mosolyogj, hogyha olykor Rádtekintek uagy titokban ; — Oh, mert egy ily mosolyodban Véghetetlen csáb, s titok van!... ...Övök rejtély vagy előttem ! ... Két szemedből nem Corn mi szól... Mért mosolyogsz te úgy én rám, Szerelemből ? szánalomból ?... Ha nem szeretsz, oh ne mondd meg, Érző lelkem nagyon fájna; Jobb úgy neki, elmerülve Reményekbe, ezer vágyba! De ha szeretsz, akkor se szólj, Jobb lesz mélyen eltemetni... Oh, mert érzem, hogy nem biruék Az ártatlan József lenni! II. ...Reges-régen megbántam már Azt a szörnyű vétket, Hogy oly forró szerelemmel Követtelek téged! hogy veszedelem esetén majdnem félóra kell, hogy egyenként kihurczoltassanak. IIv állapotban tehát maradni nem lehet. A választmány e kérdést folyó hó 10. tárgyalta s mondhatni a tárgyhoz illő komolysággal. Az egyik rész az iparbank épületének udvarán vélné czélirányosnak, ha a tűzi eszközök számára helyiség építtetnék s bételtetnék ki. A másik a Simor János utczában óhajtana házat venni és saját czéljára átalakítani. Azt hisszük pedig, hogy az iparbanki épület udvara ily czélra teljesen alkalmatlan, alkalmatlan pedig nézetünk szerint azért, mert: 1-ör úgy a Duna felé, mint a. pia.cz felé a kijárat akadályokkal jár, sőt hetivásárok alkalmával a piaczra ki sem lehet jönni, nem számítva azt, hogy ugyancsak a piacz felé két kapun kell kijönni s az udvaron létező fák és virág ágyakra ugyancsak vigyázni, hogy kár bennük ne történjék, pedig ez aligha volna kikerülhető, amidőn vész esetében gyorsan kell menni, hogy a vész- helyen mielőbb ott legyenek. Tekintve továbbá azon idő vesztegetést, mely szerint először a félszerből ki kell hurczolni az eszközöket, a helyett, hogy a hol az eszköz helyben a ló befogható volna. 2. a Dunafelé való kijárat a mellett, hogy a létrát arra ki sem lehetne vinni, még veszedelmes is, mert a Du impart oly keskeny, hogyha esetleg ijedős lovat fognak be a kocsiba, könnyen a Dunába ragadhatja a kocsit emberestül, avagy a sebes kanyarulatnál történhet * * III. IV. szerencsétlenség, különösen éjjel, midőn pokoli sötétség uralkodik a Duua- partján. 3-or. A helyiségnek éjjel nappal nyitva kell állani, pedig az iparbauk úgy saját, mint lakói tekintetéből meg nem engedheti, hogy különösen éjjel háza kapuja nyitva álljon. A másik rész, mely azt indítványozta, hogy a „Simor János“ utczá- ban vegyen tulajdonul házat a következőleg indokolja véleményét: Először is maga az utcza teljesen kikövezett s oly széles, hogy ott minden akadály nélkül lehet mozogni, a város egész területe könnyen átlátható, míg az iparbank udvarán ez teljesen hiányzik, a mennyiben ez fallal van körítve. De másodszor a szomorú tapasztalás azt igazolja, hogy a tűzoltó egyesületre legiukább városunk külső részének víiu szüksége. A legutóbbi tűzesetek, mint az újsori, kenderföldek alatti, czigány- utczai mind azt bizonyítják, hogy a szerencsétlenség leggyakrabban a szegény embereknél, a kiknek pedig házuk jóformán biztosítva sincs, üt ki. Annál is inkább ezek védelmére kell gondolni, mert hivatásuknál fogva folyton a mezőn vannak kint. Mig ellenben a város belső része mind biztosítva van, másrészt lakói hivatásuknál fogva folyton otthon vannak s igy veszély esetében is az első segélyt önmaguk képesek teljesíteni. De hát azt mondták, bogy az a ház t. i. a „Horváth M. háza átelle- nében levő“ nagyon kívül van. Mi teljesen alkalmasnak találjuk ezen házat, nemcsak azért, mert * 1- ör olcsón megszerezhető s átalakítható volna, 2- or a ház térsége is a szükségnek megfelelő, de 3- or mi épen azon a ponton véljük, hogy az egyesülőt szerei és eszközei elhelyezve legyenek. És pedig azért, mert annak a vidéknek van reánk leginkább szüksége, mint fentebb már beigazoltuk. Erre azonban az ellennézetűek azt mondták,hogy olyan messze leime a 4 fizetéses fűzői-, miszerint felettük nem is lehetne figyelmét gyakorolni, de másrészt messze lenne a szomszéd városoktól. Mi azt hisszük, hogy ez részben csak „kényelmi“ indok. Az bizonyos, hogy távolabb lennénk a szomszéd városoktól, de nem oly messze, miszerint azoknak segítségére ne mehetnénk. De hát kérdjük ki veheti rossz néven tőlünk, ha első sorban saját érdekünket vesszük figyelembe ? Igazat kell abban adnunk az ellen- nézetneknek, hogy egy kissé távol esnék azoknak, kik a piaczon laknak, hanem hát ezen kis kényelmetlenségéért nem lehet a foczélt elejteni. Mi úgy hisszük, hogy ennek a tűzoltó-egyesületnek oda kell fejlődni, hogy parancsnoka fizetéssel ellátott fő legyen, kinek egész hivatása egyedül a tűzoltás fog lenni. Nem fog az egyesület mindig oly derék és ingyenes parancsnokot kapui mint most van, ki testtel lélekkel az egyesület érdekét viseli szivén, természetes tehát, hogy a mostani körülmények közt a kényelmi kérdés számításba veendő, azonban figyelemmel kell lenni afőczélra Oh mert inkább a szivemben Legyen ezer bánat!... Csak te reád — én miattam Ne ejtsenek vádat! III. Te vagy az ón boldogságom, A te szemed az én napom, S hogyha felleg borítja el, Fáj az nékem uagyon-uagyon! Elviselném inkább minden Búbánatját a világnak, Nem fájna az énnekem úgy, Mint ha téged sírni látlak. Az én szivem le nem roskad, Habár legyen ezer kínja,— De azt látni, hogy te hervadsz, Soha-soha el nem bírja! IV. ...A mit mondtam, a mit tettem Egytől-egyig, feledd csak el; Úgy se tudnál boldog lenni Az én bűnös szerelmemmel ! Ob. mert egy árny minden léptünk, Minden tettünk szemre veszi... S az ölelés minden kéjét, S a csók mézét megmérgezi! S ha egymásra ráborulva, Szerelmünknek nincsen gátja, Nem engedi álmodnunk, bogy Ott vagyunk — a meny országba’. . . Mert felébreszt !... és sziveink Oly lázasan, félve vernek!.,. Tudva azt, hogy kárhozat lesz Vége az ily szerelemnek! PERÉNYI KÁLMÁN. Ő nagysága levelet akar Írni! — Rajz. — Rekkeno forróság. Az égő napgolyó még jó magasról szórja bőven tikkasztó sugárai tengerét. Ember, állat egyiráut igyekszik valami árnyékos helyen meghúzhatni magát a nagy hőség elől. Oly véghetetle- niil jól esik ilyenkor még a leglombszegé- nyebb fa árnyékában is hüsellietui. Háboriék gyönyörű szép parkjában minden nesztelen, minden néma. A svájezi stylbeu épült csinos kastély nagy ablakszemei egészen behunyvák. Mozdulatlan csöndesség uralkodik fent is a kastélyban, alant is a parkban, mintha csak kihalt volna innen minden emberi teremtés. Pedig dehogy is haltak még ki a kastély ifjú, vidám lakói. Ő uagvsága minden kényelemmel és szokatlan fényűzéssel berendezett, meghitt boudoirjábau, melybe nem hatolhat be a perzselő napsugarak borzasztó heve, tartózkodik ép e pillanatban. Szigorúan meghagyta Jancsinak, az öreg inasnak, hogy 0 most nincs senki ember fia számára otthon, mivel levelet akar írni kedves férjének, Mukinak. Háboritlanul akar leuui. Jancsi lelke üdvösségére megesküszik, hogy 0 még a halált sem ereszti be, ha történetesen jönni találna. Erre az eskütételre teljesen meg lehet nyugtatva ő nagysága, hogy seukise fogja háborgatni és meg is vau tökéletesen nyugtatva. Szentül bízik Jancsi esküjében. Csábitó, kéjszülő pongyola fedi magas, büszke, habtermetét és az első pillantásra elárulja a telt, gömbölyű, idomzatos tagokat, a hevesen pihegő, domború hékeblet. Elbűvölő szép arcza csakúgy ragyog a lázas öröm szelíd vemfényétől, csakúgy sugárzik a nagy lelki boldogság édes kiuyo- raatától. Lassan, méltóságteljesen telepszik le az ébenfából készült, elegáns iró-asztat előtt álló vörösbársonyos karszékbe. Nagy sokára apró rózsasziuű levélpapírt von elő valamelyik fiók mélyéből, óvatósan, vigyázva, hogy be ne piszkitsa parányi rózsás kezét, mártja be az ujdonatuj tollat (mással dehogy volna képes csak egy árva betűt is leirni !) a tintatartóba és helyre kacsó - jához igazítva a levélpapirost — ima, ha az ugyan oly könuyüszerüleg menne. Tízszer is bemártja a tollat, nem vigyázva, figyelve többé arra, vájjon nem tin- tázza-e be hófehér kezecskéjét? tízszer is tesz egy macskakaparást azon a finom levélpapíron, éo mégis mind hiába, mind hasztalan ! A megszólításnál nem bir tovább haladni. Szörnyen meg van akadvaNem tudja., hogy kezdje? Mit írjon? Azt ugyan nagyon is jól tudja, hogy mit Írjon ? ; de mi haszna, ha nem képes papírra vetni ? És nem képes, akárhogy töli rajta szép fürtös fejecskéjét. Pediglen meg kellene Írni szeretetreméltó férjének, hogy ma reggel fölötte ked-
