Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 41. szám
Esztergom, IV. évfolyam. ___ 41. szám. Vasárnap, 1882. május 21 jn. v V árosi és megyei érdekeink közlönye. JA EG JELENIK HETENKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................ö frt — kv. fél évre...............................................» negyedévre.........................................1 * 50 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Lőrincz-utcza <30.. KIADÓHIVATAL: ßzECHEN YI-TER 55., hová a hivatalos s a magán hirdetések a milttérbe szánt közieméinek, előfizetési pénzek és reclaim lások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIIíDHTKSEK :| MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr.jmejrállapodáa szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabhan közi'dtetnek. 200-tól 300-jg . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. NYILTTÉR sora 20 kr. Nyilt levél. (Fordítsuk hasznunkra az 1881. évi XLIV. törvén\ ezik kel.) A törvényhozó testület belátta azt, hogy mindazon iparágak, melyek nálunk eddigelé nem készítettek, csak úgy fognak a külföld versenyképessége folytán nálunk is lendületet nyerni, ka azok részére kedvezmények adatnak. Ezen szempunt volt az, melynek alapján megalkottatott a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló törvényczikk. Nem kutatjuk, vajion ez a tör- vényczikk által biztosított kedvezmények fognak-e oly hatással lenni, hogy ennek alapján az ezen törvényben megnevezett iparágak hazánkban megliono- síthatók lesznek, azonban kétséget nem szenved, hogy különösen ma, midőn a pénzbőség oly tetemes arányokban mutatkozik, miszerint a pénzintézetek alig hajlandók a betett tőkék után 4 százalékot fizetni, kell, hogy az egyes tőkepénzesek, valamint a pénzintézetek is, az ezen törvény által nyújtott előnyről gondolkozzanakA földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium a folyó évi 7472. sz. a. kibocsátott leiratában, az ezen törvényben biztosított előnyökre i a nagy közönséget figyelmessé tenni, annak propagandát teremteni, sőt ha úgy kivántatnék, áldozat is hozni — ■ a városokat tartja, legilletékesebbnek. Sajnos, hogy a midőn a magas kor- : mápy oly fényes bizonyságot állít ki » arról, hogy a városok az állami exis- 1 tentia egyik talpkövét képezik, másAz „Észtéigom és Vidéke“ tárcsája Ravatalnál. (Niedormaun Fereucz bátyám halálára 1882. május 15.) J TJtolszor látlak kedves jö öreg, I De már te többé nem nyújtod kezed . . . 3 Szederjes ajkad szótalac, A A melyen egykor k Annyi jó tanács fogant!... A Nem biztatod ez ifjút küzdeni, ti Ha szétszaladnak szép reményei, T Te! ki nem csüggedtél soha, t Nehéz napoknak 5T Kifáradt, bátor harczosa.,. A A vén eperfa mind hiába vár, 7Í Nem ülünk többé mink alalla már, 0 Okos beszéded... halk szavad... í.Szived jósága 0> Oh mindörökre kiapadt!... •4'De mit szived, szivembe *olta rég, f A tiszta láng ott mindörökre ég, Szeretni szivein a hazát, íjj'S hol a becsület ■Ott küzdni mindig a csatát. Polgár erények mvrtusát’teszik, ő'Simdra ma kesergő híveid, részt mindinkább megfoéztatnak azon jogaiktól és önállóságuktól, mellyel épen arra volnának hivatva, hogy az ipar és kereskedelmet, melyre agrárius viszonyainknál fogva kétszeresen törekednünk kell, támogassák. Ma még elismert tény, hogy hazánk földmívelő ország s midőn a magas kormány — nagyon helyesen — az állami gépezetbe vagyis a közigazgatási bizottságba beilleszti a gazdá- szati érdekek előmozdítása szempontjából a szakrefenseket, helyén találnánk azt is, mert hisz arra törekedünk, hogy az ipar és kereskedelem is mielőbb az állatni élet hason faktorává váljék, mint a földmivelés, hogy az ipar és kereskedelem emelésére hasonlókig szakszerű egyén foglaljon helyet abban. Mert nézzük csak, hogy a mai szervezetű törvényhatósági, meg a rendezett tanácsú városok bizottságai alkalmasak e arra, bogy a legközvetlenebb érdekek előmozdítását; támogatni tudják. Összes közgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeink előmozdítását czélzó folytonos felügyelet, kutatás, a czélravezető eszközök kinyomozásában egy időre megállni nem szabad. Erre pedig a törvényhatósági bizottság nem alkalmatos, mert olyan ez, mint az a gép, melyet csak kétszer mozdítanak meg egy évben, aztán hagyják nyugodni, a megyebizottsági tagok is kétszer, tavaszkor meg ősszel jönnek össze, lemorzsolják a napirendbe felvett tárgyakat, aztán mennek a szélrózsa minden irányába, a többit elvégzi a tisztviselő. Csakhogy a tiszt viselő álmában is acta-lialmázon nyugszik, nem ér az rá a kereskedő, a. , varga meg a földész existenfiájáról gondoskodni. Hasonló körülmények állanak fenn a rendezett tanácsú városok bizottságainál is. Azon joga, hogy sajátja felett önmaga rendelkezzék, kezéből kivétetvén, politikai tényező megszűnvén lenni, ezekkel azon érdek is, mely a tanácskozó terem benépesítését szokta eszközölni, megszűnt. Minek következtében manapság a zöldasztalok mellett inkább az önérdek talál kielégítést, mint a nagyközönség. Ma már, a nyilvánosság és a szabadsajtó kifejlett korában, nemcsak a politikai, de a közgazdaság, az ipar és kereskedelem terén is, a szabadkéz anon tényező, mely képes a haladás, az emelkedés útját egyengetni. Első s legfőbb teendő tehát — nézetünk szerint — az volna, hogy ezen most említett gátló akadályok elhárit- tassanak akként, hogy különösen a mi hanyatlásunk oka a négy város külön á 11 ása mégsziinte ttessék, Nézetünk szerint, mint fentebb is emliténk, a magas kormánynak az ipar és kereskedelem támogatása, és előmozdítására a közigazgatási bizottságba fizetéssel ellátott állást kellene szervezni, s ezen állást szakértő egyénnel betölteni, mert a törvény intentiójának, a magas kormány ez ügy iránti meleg óhajának csak is úgy fog elég tétetni, j ha rendelkezésére áll egy factor, mely egész idejét, szakszerű munkásságát az ipar és kereskedelem érdekeinek szenteli, mely után maga a kormány legközvetlenebbül tudomással bírhat azon iparágakról, melyek valamely vidéken létjogosultsággal bírnak. Kiemeltük, hogy ezen a kereskedelem s ipar érdekét képviselni s előmozdítani hivatott egyén fizetéssel láttassák el. Nagyon elhibázott intézkedésnek tartjuk azt, hogy a midőn a külföld intézményeit meghonosítani iparkodunk hazánkban, nem vesszük figyelembe a körülményeket, melyek nálunk valóban léteznek. Igazságszolgáltatásunkba beleékelték a fizetés nélküli békehíréi intézményi, nos mit látunk közvetlen tapasztalásból ? Azt, hogy olcsó húsnak híg a leve. A közigazgatási bizottságba szerveztek egy igyenes gazdasági referenst, úgy vagyunk meggyőződve, hogy ezzel a czél félig sem lesz elérve. Nincsen még meg nálunk azon elem, mely hivatva volna arra, hogy ingyen teljesítsen kötelességeket, vagy ha van is, az ilyen nálunk, saját érdekével sokkal jobban el vau foglalva, mintsem a nagy közönség érdekét is szolgálja. Ha pedig az illetőnek még azzal is kell törődni, p'dig ez a legelső, hogy léte fenntartásáról is gondoskodjék, ez maga oly tevékenységet igényel, mely teljesen kizárja még egyébre is gondolni. Épen ezért hangoztatjuk, hogy az ipar és kereskedelem érdekét előmozdítani hivatottat, fizetéssel kell ellátni. A hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló törvény 1. §-» kedvezményt nyújt oly gyáraknak, melyek hazánkban eddig elő nem állított czikkeket készítenek, nevezetesen azon gyáraknak, a melyekben sárga réz áruk, rézpléh, czink, czinkpléh, drót, drótszeg, fómkeverékből való árúk, S ;i mennyi áldás száll tolód, Öli annyi üdvöt Adjon tenéked majd az Ég ! A kit, miut téged, úgy szerettenek, Halálba nyer az újabb életet, Oh mert kigyúl sírod felett Szelid sugárral A hála és emlékezet! FÖLDVÁRT ISTVÁN. Meghiúsult tervek. — Történeti elbeszélés. — (BRAUNFELS után) (Vége.) II. Midőn az Aruo partján álló locnndá- bau Michel Augelo személyes szabadsága ellen ily cselszövést terveztek és határoztak el,a mester békés nyugalommal vonult meg lakásán. Michel Angelo nem szerette a zajos társaságot, hanem a nap gondjai és fáradozásai után magányos szobájában kedvencz költőjét Dantét olvasgatta. Ily foglalkozásba merült ez este is kisded lámpájánál az „isteni eomoedia“ fölött, s egészen elmélyedt az ő mélyszellemű honfitársának művében. Nem is vette tehát észre, hogy a kis ajtó a főkapu mellett kizárult, s azon egy sötét alak lépett be az udvarra. De a ház egy másik lakója észrevette az ajtó csikorgását s ez nem volt más, mint Marietta. Mintha csak várta volna az érkezőt, ott állott nyilt ablakjánál s gyönyörű szemei csak úgy ragyogtak az örömtől, ar- cza csak úgy sugárzott a boldogságtól. — Hogy ne zavarja nagybátyja nyugalmát, lesietett az udvarra egy kis maudolafa gályák által tetőzött sátorkába. Alig, hogy ide belépett, két kar ölelte át s forró ajk csőkolá arczát, szemeit, homlokát. — Mért vagy oly késedelmes Enrico? suttogá a leány, de hiába akart szemrehányókig az ifjúra tekinteni, nem birt. — Nem elviselhetetlen-e, hogy egy egész nap óta nem láttalak? Nem bírom ki soká, meg kell nyernem kezedet. — De kérlek, jó Enrico, ne tégy semmi olyast, a mit meg nem beszéltünk volna. Jobban ismerem nagybátyámat, mint te; tudom mily lehetetlenné válik az, a mit nem úgy kérünk tőle, a hogy kellene. Hisz tudod jó Enrico mennyire szeretlek, tudod, hogy egészeu a tied vagyok, tudod hogy nélküled hasztalan akarnék élni ... de kérlek, ne szólj most vele ; nagybátyám jó idő óta mogorva, száraz, talán máskor. — így hát minden reményemet Indáimba kell vetnem, — válaszold Enrico — azt hiszem, hogy általok híressé válók, uj szerkezettel dolgoztam s meg akarom neki bizonyítani, hogy nemcsak művész, nemcsak képiró, hanem praktikus építő is vagyok, a ki már több éven át szabad óráimban az építést tanulmányoztam s ha esetleg mint képírónak talán rossz sors jutna is osztályrészemül, mégis haszna vehető építő leszek. — Hogy folyik a munkálat? — Legalább is háromnegyedében elkészültünk a tervvel. Még csak öt, hat estém, s egészeu befejezem. — Hisz az nagyon pompás lesz ! — Most csak nagyon kívánatos, hogy a munkálat mind nagybátyádnak mind Lorenzo herczegnek tessék. De most távozom. Folytatni kell munkámat, isten veled’ szivem Mariettám ! Erre még egyszer megcsókolta a szerelmes leányt, s fölsietett a dolgozó szobába, melynek ablakait jól befíiggöuyözvéu, tüzet ütött, meggynjtóttá a mécset és serényen munkájához látott. Ilyen módon már két hete dolgozgatott tervezetén. Marietta megadta neki az alkalmat, hogy a házba lopózhassélc, megszerezte neki nagybátyja dolgozó szobájának kulcsát, mert az itju otthon segédszerek, finom mérők, körzők stb hiányában nem igen dolgozhatott volna. Mindezt óvatosan kellett végbevinnie, mert a mester gyakran pihenő után is dolgozott, sőt sokszor valamennyi legényét megelőzte, korán dolgozó szobájába meut s itt terveiről és rajzolatairól elmélkedett. Enrico tehát csak késő éj idején dolgozhatott. Marietta megadta kedvesének az alkalmat, sőt örömest várta, hogy minden estén találkozhassak vele. Enrico mélyen el volt merülve munkájában, midőn egyszerre csak félbensza- kitotta s az ablak felé fordult. Az ablak alatt ismerős hangokat hallott. Megismerte a hangot is. Ketten beszélgettek lehető elfojtott hangon, az egyik egy ismeretlen, a másik Pietro volt. Az ablak alatt egy szűk utcza vonult el, melyben ily idő tájban soha
