Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 39. szám
Hertl Béla urnák az általa az .egylet részére ajándékozott 21 drb különféle könyvekért, valamint Grózner József urnák azon szívességéért, hogy az egylet részére bekötött 16 drb. könyv kötetési diját elengedte. Esztergom, 1882. május hó 9. Bártfay Géza egyleti főjegyző. — Fehér Ipoly főgymnasiumi igazgató néhány közelebb eső gymnasium- han az érettségi vizsgálatokra nézve helyettesi főigazgató gyanánt fog szerepelni. — Esztergomi festmények a bécsi Künstlerhausban. Blaha Károly a napokban küldte föl Béesbe két legújabb nagy képét, melyről már több Ízben megemlékeztünk. A nagyszabású festmények elseje a herczegprimást, ábrázolja, a mint régi resident! áj Ab ó 1 udvari kíséretével kilépve az esengő népet fogadja; a másik egy tizenhat esztendős merengő szép leányt ábrázol nagyon pompás staffagezsal. Reméljük, hogy a bécsi kritika tekintetbe véve a tekintetbe veendőket, előnyösen fogja fogadni a műveket. Nem tagadhatjuk meg azonban véleményünk abbeli nyilvánítását, hogy elvártuk mikép az esztergomi festmények előbb a magyar műértő világ; kritikája elé kerültek volna. — Pósa Lajos ismert nevű fiatal költőnk s buzgó munkatársunk lapot indít Szegeden, melynek előfizetési felhívását külön közöljük s legmelegebben ajánljuk a szülők, a tanárok, s gyermekbarátok megérdemelt pártfogásába. — Föidváry Imre földink a fővárosban uj üzletet nyitott. Mai hirdetésére kiválóan figyelmeztetjük közönségünket s felkérjük hogy a derék kezdőt hathatós pártfogásban részesítsék. — Beödy Gábor és Mándoky Béla színtársulata június elsejéig marad még Pozsonyban, hol igen szép pártfogásban részesülnek. Június elejével városunkba jönnek. — Majális. A pünkösdhétfőre tervezett c-asinói majális minden tekintetben szép sikerűnek Ígérkezik. Kisebb bizottságokra oszlott a rendezőség, hogy a részletek kidolgozására a munkatelosz- tás elve annál több eredménnyel járjon. Valószínűleg katonai zenekar is közreműködik s a mi a közlekedés kérdését illeti, aziránt a nagy közönség egész nyugodt lehet, mert a rendezőség a párkányi kocsikat is mind számításba veszi. A mulatság színhelyéül a Cserepes rendes majálisozó bolyét tűzték ki. Schuller Pál magyar konyhája fogja az asztalokat pompásan ellátni. A meghívók már legközelebb szót mennek. — Kirándulás. A fővárosba külön bajóval tervezett kirándulás ügyében a budapesti Kereskedelmi Ifjúság Társulata Herich Károly min. o. tanácsos elnöklete alatt választmányi gyűlést tartott s az esztergomi Kereskedelmi Ifjúság tervét általános helyesléssé! és örömmel tudomásul vette. Megajánl Iák az igen érdekes programmot, is. A kirándulás ügyében kereskedelmi ifjúságunk egyesületi választmánya tegnap ülést tartott, melyen a kirándulást illetőleg minden elő munkálatot kijelöltek. — Színészet Zselizen : Tót Ferenc/, színtársulata Zelizen mint nekünk Írják hosszabb idő óta működik meglehetős anyagi szellemi sikerrel. Az intelligentia vállvetve iparkodik bebizonyítani rokonszenvét előszeretetét a magyar színészet iránt. Első helyen Udvary urat — a derék fogadóst kell felemlítenünk, ki tőle telhető módon pártfogolja és segélyezi mindenben a társulatot, Elismerés illeti a vidéki közönséget, de különösen a vidéki uradalmi tisztikart is, fáradhatlan buzgalmáért a színházba járást illetőleg. Különben a társulat megérdemli a pártfogást. A reporteir eddigelé a sziinnü- irodalom remekeiből volt össze válogatva „Sárga csikó“ „Czigány“ „Liliomfi“ „Falu rossza“ „Piros bugyeláris“ stb, stb, egymást követik a repertoiron. Különösen Fenyvesi Laura kisasszony, és Tóth kedvenczei a közönségnek. Az előbbeni plasticus szép játéka és üde rokonszenves hangja által, az utóbbi pezsgő humora és erős comicuma által. Vasárnap, május 7-én „Szökött katona“ került, színre. A czimszerep Kunhegyi Miklós kezében volt. Tóth mint Lajos, derültséget idézék elő ügyes alakításával, Tóthné, Fenyvesi Laura Kaposi Ágnes és Kertész — mindannyian megfeleltek jól szerepüknek. Kivágunk továbbra is sikert a társulatnak, mely nem retten visza semmi áldozattól hogy kielégitse Zeliz város és vidéke mű- pártoló közönségét. Bolygó. — Flustratio. A takarékpénztárba helyezett s régesrég lejárt ékszer zálogtárgyakat tegnap délután árverezték nyilvános auctión. Ötvennél több tétel szerepelt az árverezési listán, a mi csak elszegényedésünknek egy újabb il lustiálása. — Nyilatkozatunk. Lapunk mai száma egy nyilttérbeli közleményt hoz Medvéitől. Tartozunk annak kijelentésével hogy a több helyütt ildomtalan hangú közlemény megjelenése egészen kiadónk dolga volt s mi semmi tekintetben se vállalunk érte felelőséget. A szerkesztő csak ott gyakorolhat az iz lés nevében a nyilttérbeli czikkekr.e befolyást, a hol egyszersmind kiadó is. Ennyit álláspontunk tisztázásár. Folyt;itűs ii mellékleten. Felelős szerkesztő Or. Kbrösy László. nyílttér*) A hires nevezetes „Esztergomi Közlöny“ újdonságot közöl „Egy megugrott Jordán“ czimen, melyben jómagámat is azzal rágalmaz, hogy ezókmoko- mat „köd előttem, köd utánam“ módra akarta, m Esztergomból továbbítani. A ki e néhány sort elolvassa, igen szépen kikerekitheti belőle Haan R. fenkölt gondolkodását. Dühös szegény a zsidóra, mert hát az ő szelleme még valahol a harminczas évek vakságában keresi a világot, mikor a Jordán“-t egyéb katbolikns főnevük tisztességébe befogadván, nagy betűvel Írták. Ebből a sötétből vagdalkozik a kis-tel<intetes szerte-széj.jel, de hogy mint — lássuk. Nem kellett engem félretaláló úr Esztergomból távoztomban elcsípni. — Ha volt adóhátralékom, ott állt helyettem a jelenleg is birtokomban lévő Széchenyi-téri házam, 2J kapá.s szőlőföldem és gyümölcsös kertem; járandóságom volt az év elejéig a primási uradalomtól és a szab. k. város pénztáránál. Ebből is kiviláglik már, hogy a vak tyúk bennem nem talált olyan szemre, melyen csipkedhetne. De aztán nem búcsúztam -e én el tisztességgel az egész érdemes várostól az Észt. és. Vid-óben ? Ki támadott meg engem akkor? Nyílt homlokkal távoztam el, mintán majdnem egy negyedszázadon át voltain a város adózó polgára ; számos bizonyítványával nemcsak a megtett kötelességnek, hanem érdemeimnek is. — Oly becsülést, mint H. R., Esztergomban létemkor mindig élveztem és legnagyobb büszkeségem telt is benne; a mi pedig távozásomat illeti, ez a tisztesség akkor is megmaradt, mit számos dicsérő levéllel, köztük az izr. betegysegélző- és a temetkezési egyesület azon okleveleivel bizonyítok, melyekben, érdemeim elismerésül, disz- taggá váláztottak hitsorsosaim. *) É rovat alatt közlőtökért semmi felelősséget sem vállal a Szerkesztő. töltöttük a szabad időt, játszadozva az illatos hárs alatt, mely boldogságunk tanyája volt, bolyongva a kis kertet, a vadvirágos ligetet, bői aranyszárnyü színes lepkéket kergetéuk, s ezer kedélyes csintalanságot Űztünk. S mert mindig jók és szófogadók voltunk, estenként szép álmokat hozott az enyhe szellő, mely, mintán megfürdött a virágok illatában, lezuhant ágyainkhoz, s édes álomra csókolta le fáradt szempilláinkat. Egy szelíd, bűbájos, enyhe alkonyon bejártam Imiikével a fenyvest, s kanyargó ösvényein kifáradva, lehevertünk a csevegő ajkú patak virágszőuyeg partjára. A nap végsugarai onták aranyos fényüket a liget lorabgazdag fáinak koronáira, s mintha madár, erdő, liget elszeuderedett volna, alig hallhatóan rezgett a falevél. Halk zsongás zizegett a csöndben, — mintha a szellő röpke szárnycsapásának elhaló viszliaugja lett volna. A lágy zsongás csak néha-néha balt el a fölcsattanó fülemüle dalban, mely a liget homályos restekéből hangzott ki a természet magányába. Imiiké szedett virágból koszorút font, s éu lábainál ülve merengtem, mily nagy volt öröme, midőn a koszorú elkészült; gyönyörű fejecskéjére tette, azután a kristály patakhoz futott, hosszan nézett tűk - lébe majd letépve koszorúját, egyenként té- pegette a zöld leveleket, s engedte át a ka- ezér babok játékául. Egyszer egy kedves kis virág akadt kezébe. — Nézd csak, mily kedves kis virág ez. Nemde, ezt nevezik nefelejcsnek ? — Igen édesem, — S vájjon miért? Mindketten-tenyerünkbe hajlók fejünket, s gondolkoztunk a felett, ugyan miért nevezhették el e csinos, apró, kék szirmú virágocskát nefelejcsnek? — Elmondjam-e ezen kedves gyermekeknek a nefelejcs meséjét ? — kérdé a csevegő kis patak a szomorú-fűzet, mely föléje hajlott lecsüngő ágaival, miknek mindegyikéből egy-egy sóhaj látszott föllebegni. A szomorú fűz igent intett néma nyelvében : a szellő megrázta busongö leveleit, és a halkan csörgedező patak csevegő ajka érthető szavakat kezdett suttogni, melyekből a következő kis mesét érthetők ki: Már rég — sok évezred folyt le azóta — már rég teremté Isten e világot. Akkor is olyan volt az, minő most. Úgy ragyogtak a nap arany sugarai, úgy zengett a pacsirta, úgy nyíltak a virágok, úgy csillogott a harmat, s mindent elborítottak a tavaszi áramlat hullámai. Csakhogy akkor sohasem takarta hó a rét virágos szőnyegét a virágok hervadat- lanul virultak, és a madarak nem lettek boutalauókká minden évben. Örökké ragyogott, virágzott, örökké illatozott, hullámzott örök boldogság örök tavasza. Örök boldogság tölté be a végtelen mindensóget, ott reszketett minden csillag fényében, ott volt a napsugár melegében, az susogott az erdők lombjai közt, az zúgott az öczeán hullámaiban, s végig zengett, végig ragyogott az egész végtelen világon. Isten megtekinté gyönyörű művét, és szive édes megelégedéssel telt el. Mosolyra hasadtak ajkai, s minden mosolyából egy angyal lett, arany fürtökkel és égszínkék szemekkel. Es Isten hatalmat adott az angyaloknak uralkodni az emberek felett. Volt egy angyala a virágoknak is, mely kelybébe sírta a barinatgyöugyöket; de ezen köuyek az öröm, a. boldogság könnyei voltak. Azonban csakhamar vége lett a boldogságuknak. Az emberek nagy bűnt követtek el, és Isten megharagudott reájuk. Haragjából is lett egy angyal, vaskaiú, komor, és ha mosolygott is, úgy látszott mintha a mosoly megfagyna ajkán. Vak volt, egyik kezében pallost, a másikban mérleget tartott. Isten végzetnek nevezte ezt a setét angyalt, s a világ és az emberek sorsa kezébe van letéve. A kis angyalok sírva távoztak földi édenükbŐl; s a virágok angyala is búsan távozott el játszótársaitól a kis virágoktól. — Mit adsz nekem emlékül ? — suttogta u forrás, midőu az angyal őt is elhagy á. A kis angyal sírva hajolt föléje, „nefelejcs!“ hangzott el égi ajkáról, s egy köny hullott le a forrás virágszőnyeges partjának lágy füvére. S ime' a köny Dől lett egy kis virág, kék szinő. apró szirmú, mint az angyal szemei, és levelei zöldek valónak. — Ne í'elejcs ! — sóhajtá még egyszer a tündér, és köuyezve szélt fel az égbe. Azóta ezt a kis virágot nefelejcsnek hívják. Lássa édes kis Inmicska, ez a nefelejcs meséje. Szalkay H. Ferencz. Minek említeném még fel Zajuai J. úr ő nagysága, a főgymn., elemi és reálist, jeles férfiainakdicséré leveleit; H. R. Ural szemben még a halgatás is meg véd. De a vak tyúk addig kapart, kapart, mig végre — péklátla» eset! — a maga körmeit hullatja el. Ha azt a kutya „Jordán“ népséget pellengére állítjuk és kaczagni szeretnénk a magunk tréfáján, legalább jó magunk csak valamicskével is álljunk a „csőcselék“ felett becsület dolgában. Nem telietek róla; ezt is a vak tyúk kaparta ki toliamból; ne rám vessen értté. — Mert mondok önöknek valami újat: Haan R. földes Úr is, — az igaz, hogy a felesége becsületéből, Egyszer csak, mikor még az „E. és V.“ kiadója voltam, nyílttériéi állít be egy kutya „Jordán“ a földes úr ellen, melynek ez a története: Haan R. még csak az elvetett mag után remélhető áldást eladta a zsidó- uek, ennek árát föl is vette előre és a vevő sürgetésére zsákokért is küldött. Haan azonban egy gebéről (termését értein) két bőrt akart vol a húzni és a kifizetett gabnát egy más „ebadtá“-nak is eladta; csak tőzsdei pör útján jutott a „rászedett zsidó“ pénzéhez. Én e n y il ttért nem közöltem ; meg is hálálta H. R. ama bizonyos titkos nyomda históriával, mert édesebbeket ritkán kaczagtam, mint a bús ember fiaskóján. Legutóbb mag becsületemre tör. Mit szóljak ehh iz ? majd Ítél róla a sajtóbizotság, melynél az első lépéseket már mög is tettem. Hogy én tisztességgel mentem el Esztergomból azt gondolom, ennyire sa kelle bizonyítanom; de hogy olyan ember, mint H. R. illetékes-e Esztergomban a közvéleményt képviselni, azt helyes gondolkodású polgártársaimra bízom. Kelt Budapest, 1882. május 5-éu. Medvei Rezső,*) királv-utcza gr. Pejjacsevicli féle házban. *) Jelen njiltterünk közlése által nein akartuk kizárni a szabad vélemény nyilvánítását,—mert azzal tartozunk a közönségnek. A mi a hangot, a modort s egyátaláu a ecikket illeti, azért a felelősség egyedül a beküldőt éri. A kiadó. ERZSÉBET-KIRÁLYNÉ SÓSFÜRDŐ gyógyhely Budapest (Budán) Idény május 1 -tol szept. 30-ig. A gyógyhely keserű vizforrás (ivó és íirdő gyógymód) legjobb sikerrel használhatók : a beteg bánhalmainál, alliasi és általános vérbőségnél, és az ebből keletkező nemesebb szervekhez való vértódulásuál, verőezéri pangások esetében, aranyérnél, túlságos elhízásnál, rásztkóruál, máj- és léghajóknál, köszvénynél és végre női betegségeknél. Egészséges fekvés, tiszta üde levegő 60 kényelmes lakszoba, jó vendéglő, többnemű szórakozás. Pontos közlekedés a fővárossal állomásozó társas kocsikon, reggeli 5 órától kezdve. Rendelő orvos Dr. Bruck J, (lakik Budapest, Vigadó-tér biztositó épület. Tulajdonosok: Mattoni és Wille. feie MATTONI üoUU legtisztább égvényes SMMTOHÍJIT legjobb Asztalí-és üdítő ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gége bajoknál, gyomor-és hólyag hurutnál. EDECSEK (az emésztés elősegítésére) Mattoni Henrik, Karlsbadban (Qjehország).
