Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 38. szám

kereskedői becsületem egyaránt tiltja,hogy valakinek oly üzlet megnyitását ajánl­jam, melyben anyagi vereségei mellett üzleti hitele is csorbát szenvedhet. Ha­csak tehát az angol gentry valamelyik passionals tagja inyenezségből meg nem vásárolja, a mihez én közvetítést nem szoktam elvállalni, úgy vevőt London­ban nem fog találni, és ha egyátalán szabadulni akar borától, egyéb nem marad hátra, mint franczia médoci kereskedőnek felajánlani, ki azt majd a csatornán visszaszállitja és az angol ízléshez feldolgozza. De ha már egyszer szerencsém van, folytatá a derék ügynök, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha önt telje­sen vigasztalanul hagynám távozni. A magyar boroknak fényes szerep van a londoni piaczon fentartva, mert az önök természettől gazdag és vandál mellett sem könyen kizsarolható talajuk sokkal nemesebb borokat termel mint Francziaország sovány és zsirtalan földje, azonban iparkoduiok kell önöknek egy jellegű nemes borokat, nagy quau- tumban termelni, hordáikat nemes sze­szekkel teliteui, boraikkal tisztán, a tudomány vezérelvei szerint bánni : akkor meg fogják önöket az angol ster­lingek ott a Maros és a Kőrös partjain keresni, de mindaddig derütelen hom­lokkal fognak a magyar borszállitók a Themse partjaitól búcsút venni. Tisztelt barátom Mister Bowring, végzé be a borügynök, a napokban tért meg ismételten az önök derék és lova­gim? nemzetétől, naplójába önök egyik kitűnő írójuk ezen emlék sorokat irta; „Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen.“ Ne felejtse el soha báró úr ea emléksort és a czél mely önt hozzánk vezérelte, közelebbb lesz önhöz mintsem egyelőre hinné. Evvel a társalgást befejezte. A nemes báró azután csakugyan fraue/ia kereskedőnek volt kénytelen borait elpocsékolni, visszajövet a hazába letett a bor szállításról, hozzá látott a honi ipar, a férbli és makaó müvelésé- és úri barátainak keverés közben, pikáns megjegyzések között szokta volt londoni kalandjait elbeszélni, s azóta^taláu meg is halt mint annyi más, terméketlenül önmagára, gyümölcsteleuül közgazdasá­gunkra és megsiratlanul az emberiségre nézve. Magyarország sfilyedő borászatának nem utolsó indoka szerencsétlen szensál- jaiban fekszik. Megverne az Isten, ha azt hazudnám, hogy nincsenek Váczon szép leányok. De meg nem áldana sohase, ha azt hiresztel- ném, hogy az esztergomi lányok számban is, meg bájban is a kedves váczi szépek mögött állanának. Hiszen van ott is sok, nagyon sok szép leány, a kire ráillik a latin mondás öt pje, a mi nélkül házasodni nem lehet, hogy : Pia, prudens, piüchra, pudica. potens; de azért mégis csak különböző két város az az ő Váczuk, s az a mi Esztergomunk. A „Váczi Közlöny“ derék szerkesztője nekem régi jó pajtásom. Neki köszönhetem, hogy az ifjabb Vácy. néhány derék tagját megismertem. Csak tiz olyan tevékeny erű­imre lenne, mint fiatal közjegyzője, bezzeg nemsokára aranyos jövő virradna rá. A társadalmi élet legmozgalmasabb félfiát becsülik a vácziak azon derék tanár­ban, ki majd minden újabb vívmányt kez­deményezett. mozgatott s keresztül vitt. Meg is jutalmazza érte messze földet bejáró jó neve s az egész váczi közönség elismerése. Vácz magyar város. Tősgyökeres ere­deti alakokkal, zamatos sajátszerü tájejtés­sel, s bizonyos mindenfelé közös jellemvo- nású ősi magyar indulentiával. A város szeret szórakozni, meg mu­latni s épen május elseje volt, mikor a „lövöldöző házban“ a mulató Váczczal ta­lál kéz tarn. Jé C'/igány húzta, jó közö íség mula­tott s aranyos verófényű nap kedvezett. A vácziakuak nem adott a természet olyan remek környéket, mint nekünk esz­tergomiaknak. Mig Angolország kereskedelme az 6 tudományos és jel lemos ügynökein és lelkiismeretes alkuszain mint megannyi oszlopokon szilárdan áll és virágzóink emelkedik addig nálunk az alkuszügy, az ügynökiség kérdése a leglel ki ismeret­lenebb, értetlenebb és gyámoltalanabb kezekben van. Csak egyszer szükséges hazánk egy városába betekintenetek,melyek borkeres­kedelmi tekintetben némi jelentőséggel és fontossággal bírnak mint Tokaj, Kassa, Gyöngyös, Miskolcz, Versecz, Nagyvárad, Arad, Vácz, stb. azonnal undorral fogtok viszaemlékezni azon tudatlan, szemtelen, tolakodó, zsaroló, értelmetlen szenszálokra, kik már a vasúti és gőzhajó állomásoknál valósá­gos haj tó vadászatot tartanak az utazókra, alig léptél ki a vasúti kocsiból, már bőröndödet ragadják ki kezedből, ször­nyen ajánl gat va egy vagy más vendég­fogadót, melynek történetesen zsoldjában állanak: rendesen azonban, ők azon bizonyos vidéki, kisvárosi uzsorások és Shylokok bérenczei, kik a mi szeren­csétlen, megszorult, becsületes hiteltől elapadt bortermelőinknek 200—400°|0ra kölcsönöznek pénzeket, és ezen lelketlen kölcsönök fejében az egész évi termést elharácsolják. Borkereskedőknek adják ki magukat ezen jó madarak, és ezen minőségüket csak is azon kis időre szokták meg­tagadni, mig az adócomissió működik. A szerencsétlen, tapasztalatlan vidéki borvásárló, kit kegyetlen sorsa hozzánk vezérel, mindjárt első lépésénél ezen világcsalók és embernyuzók kelepczéjébe esik. A szenzál, — kár volna őket ma­gyar névvel illetni, — mindjárt kez­detben telebeszéli az idegen fejét ezer- félo ajánlatokkal, hogy ö mily jó, olcsó és kitűnő borokat tud. Azután az első cselfogás abból áll, hogy elvezeti a szenzál a vevőt egy olyan termelőhöz, ki legmagasabb áron szokta borait tartani, és kinek a mellett egy két hordó szagos bora is van. Természetesen itt vásárt nem üt hetuek. Akkor azután megbordozza a vevőt az uzsorásnak a város mind a négy részében levő pincééiben. égre fölére dicséri annak spirítussal, krumpliezukor- ral s sárgafölddel és mésszel izlitett borait, melyek két három forinttal ol­csóbban meg kaphatók. Az einsjáilagszagtól, a pinczebiiztől, a sok ostoba beszédtől végre megszé­dül a vevő feje s megcsinálja a vásárt. ———p—p——i w i w ’n ^■l■u^ln it-tv \aaai De ha adott volna. bmtM jobban meg" becsülnék s többet csinálnának belofemiutmi­A köznép mnnicás, az iparos dolgos, a zsidó magyar s az intelligeutia tevékeny. Nem is kell több, hogy egy város vi­rágzásnak induljon. Van vasútja, dunai kikötője ; nincs el­zárva sohase a világtól. A szomszédság ki­tűnő bort terein s a kertekben pompás gyü­mölcsösök s virágok duskálódnak. Abban azonban igen hasonlít hozzánk, hogy sok benne a szilmaláug, s kevés a ki­tartás. Nagy benne a közöny, s kicsiny a buzgóság. De hát a szeretetreméltót hibáival együtt szeretjük. Vácznak még szép jövője lehet, ha egymáshoz való vezérelmei össze­tartanak s keresztül viszik azt, a miért csak sírkövünket szokás megbabérkoszo- rúzni. Még most is hallom a Cserebogár áb­rándos akkordjait s látom a legszebb váczi leányt átszellemülve zongorája mellett. Még most sem érzem a jó váczi emberek baráti k.ézszoritását s azt a derék vendégszerete­tet, a melyért Poprádon számlát nyújtanak be. Még most is látóin a székesegyház ko­moly kőszentjeit, azokat a furcsa óriás gye­rekeket. És mindig fogom becsülni azt a vá­rost, melynek polgárai egyszerűen és őszin­tén magyar szívvel mondják el azt, a mi a szivükön fekszik. Jól esik ez manapság, mi­kor már nemcsak a tokajit, a hófehér fo­gakat, a csillogó gyémántot s a ragyogó drága érczeket, hanem a nemes barátságot s az őszinteséget is fölisrnerhefcetlen művé­szettel hamisítják. Dr. Körösy László. Hogy azután mily gyalázatosán rá van szedve,annak csukákkor jő nyomába, mikor összevásárlott borai saját p in - ezéibe megérkeznek. Az utazókat tökéletesen megviselte, a.vizanyag a sárgaföld és a mész segélyé­vel diadal mat arat a boréi ómen, és nincs többé a tudománynak az a dériIő szere, mely ezt a büdös, felfordult Iotlyot újra rendbe tudná szedni. Kérdezzétek csak meg Becs, Cseh és Morvaország bőrkereskedőit, majd értesíteni fognak benneteket elmaradá­suk indokairól. Nem azon kell, tisztelt barátaim, fe­jeteket törni, hogy a szónzált adótárggyá tegyétek , hanem qnalifikáljátok oly czölüpökké, hogy rajta kereskedelmünk és körforgalmunk rendületlenül meg­nyit godba : é ;. Oh az én lelkem a nagy meszesé- gekbe Motő sugaraival még nem képes beérni ama fehérlő ormokat, melyek a s/ebb jövő, a kelő hajnal, az ébredő támadat hírnökei. Mister E—i még soká lesznek Magyarországnak. De hazám casinói, Széchenyi szel­leme veletek, ne merül etek ki egy közvacsora rendezésében, hanem nyissa­tok ti saját helybeli termelőitek számára bortözsde könyveket, kereskedelmi hite­lünk megalapítására, jövedelmeitek gya­rapítására, egy erős, izmos, terheit viselni képes polgárság megteremtésére. Dr. Kiss József. Lövészegyesületüiik közgyűlése (május 7.) A közgyűlést Palkovics Károly fő- lövészmester bevezető beszéde nyitotta meg. A szép számmal összegyűlt tagokat felvilágosította egyesületi viszonyaink felől s a jövőre nézve melegebb részvé­tet kért. Emelkedett szellemű megnyitóját 1 elitesen megéljenezték. Következett azután Vezér János pénztárnoki jelentése, melyet a közgyű­lés tudomásul vett s a fölmentést jegy zőkönyvi köszönet mellett meg is adta. Az egyesületi ügyésznek, Szén tamási Bélának kiadott behajtani való ügyek késed címezése élénk vita tárgyát képezte s a közgyűlés elhatározta, hogy a béke- birót gyorsabb lebonyolításra kéri föl. A jegyzői jelentést szintén tudo­másul vették s a közgyűlés a főlövész­mester indítványára elhatározza, hogy a jelentés a helyi sajtóban is közzóté- tessék. Jelentésünket lapunkban csakis azon szándékkal adjuk ki, hogy a szebb idők emlékének felidézésével talán sike­rülni fog több érdeklődést támasztani az egyesület iránt. Ez mentse eljárá­sunkat. A jelentés következően hangzik ; Tizenhét esztendeje múlt. Hamar Pál ideigl. elnök, Brenner János, Kruplanicz Kálmán, Litsaer József, Maiina János, Pisufch István, Schwarcz József, és Burány János ide­iglenes választmányi tagok 185 aláírót jelentettek, kik az esztergomi lövész­egyesület megalapítására szövetkeztek. A népszerű eszme kivitelére nap­ról napra többen és többen sorakoztak, úgy, hogy alig egy hónap alatt az összes tagok létszáma kétszázötre emel­kedett. Ritkította párját az a lelkese­dés is, mely ritka áldozatkészséggel látott neki az egyesület fölszerelé­sének. Az alakuló közgyűlés 18(15. április 9-én tartatott meg Hamar Pál elnök- j lote alatt s Litsaer József Esztergom szab. kir. város főbírája, mint ország­fejedelmi biztos jelenlétében. Több mint 1600 forintra rúgott a fölszerelésére kiterjedő költségvetés s az alakuló köz­gyűlés 800 forintnak a Takarékból való kölcsönzését azonnal elhatározta. Kik voltak akkor az esztergomi lövészegyesiilet főbb bajnokai? A köz- és társadalmi élet legkivá­lóbb emberei. Idézzük föl ma nevükkel emléke­zetüket, hiszen még igen sokan közöt­tünk van közülök s folytatják azt az áldásos munkát, melynek már két év­tized előtt is sok érdeme és elisme­rése volt. Főlövészmester Hamar Pál, allö- v ész mester Leipolder József, jegyző Burány János, pénztár no Ív Sántlia Já­nos, ügyvéd Pisulh István, választ­mányi tagok; Lieb Mátyás, Brenner János, Schwarcz József, Etter Lőrincz, Frey Vilmos, Maiina János, dr. Lő- rinczy Rezső, Bischitzky János, De- szálh József, Kruplanicz Kálmán, Nagy Ferencz, Szilva Ignácz, Szerencsés Mi­hály, Trón kér Ferencz, Litsaer József, Havasi Imre, Haudinger Ignácz, Ka- mócsay László, LPb József, Leffter Mihály, dr. Feichtinger Sándor, Fleck Ferencz, Kruplanicz Ödön és Till mami Károly. Nekik volt köszönhető a legneve­zetesebb esztergomi polgári egyesület megalkotása. Szilitoly érdekes egyesületünk tör­ténetében a tiszteletbeli tagok meg­választása. Országos nevezetességek, nagy haza­fiak s nagy befolyású esztergomiak azok valamennyien. Az alakulásról irt jegyzőkönyv igy jegyezte föl: Védnök; Gróf Forgách Auguszt, Eszfcergominegye főispán! helytartója, báró Baldácsi Antal, Deák Ferencz, Dräsche Heinrich, héró Eötvös József, báró Fekete Mihály püspök, Ferenczy Jákó, gróf Forgách Sándor, Friedberg Salamon Ödön cs. kir. alezredes, Ja- gassich Sándor, Lipthay András püs­pök, Lipthay Gyula, Luczenbacher Pál, gróf Pálffy Pál, Palkovics Károly, gróf Sándor Móricz, Scitovszky János, Schmidt Szőrén. 1865. május 14-én az esztergomi lövészegyesület, melyet hibás szóképzés­sel lövöldének neveztek, az egész város i legélénkebb érdeklődése mellett meg- ■ nyílt. Ezüst serlegekre, olajfestményekre i esett a dijlövés, nemeslelkü grófunk ; Forgách Ágoston tiz aranyat tűzött ki a legügyesebb körlövőnek. De hát azóta sok tíz folyt le a j Dunán és sok olyasmi történt, a mi az j akkori időket alkotásban is, meg szem­lencsében is túlszárnyalta. Miért sorol- - jam tehát föl mindazon adatokat, melyek j egyesületünk alakulásáról szobának ? ügy van az az életben is, hogy az s elhanyatlott ember szeret múltjára fii- -j vatkozni s tespedő jelenje tétlenségé- -i ben olyan szebb idők emlékét idézi fel 1 képzeletében, melyek vigaszul, büszke- -i ségül s megnyugtatásul szolgálnak. Ránk is kijutott a szebb idők ein- -i lékének föl idézése, nekünk is osztály- - részünk, hogy egyesületünk igen is ei szerény jelenében visszaemlékezzünk a * múltra s rámutassunk azon fényes ec pontokra, melyekre egyesületünk min- -i delikor büszke lehet. Fájdalom azonban, hogy a közelmúlt dl s a jövő nem kecsegtetheti a szemlé- -é lődőt fényes pontokkal. A régi lelkesedés sokat vesztett dp erejéből s az uj emberek a kor igényei is szolgálatában sokfelé kénytelenek szét- -p forgácsolni tehetségüket, hogy liivatá- -P sukat napjaink követelményei érteimé- -ói bon betöltsék. Egymás tetejébe alakultak a külön- -m bűző esztergomi egyesületek, melyok ifi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom