Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 38. szám

szerény népességi viszonyaink között majd mindig' ugyanazon alkatrészekből szerveződtek. A sok felé való megoszlás az an\a,gi és szellemi elforgácsolódás okozta, hogy egyesületi életünk — kivéve a. kezdet indokolható sikereit — mindenfelé megzsibbadt, sőt elhanyat- lőtt.

A szebb idők emlékének felidézése azonban csak úgy értékes, ka abból tanulságot tudunk meríteni.

Egyesületünk mostani szervezet« ideiglenes jellegű. Három esztendei kötelezettséggel iratkoztak alá tagjaink olyan szerény tagsági dij mellett, mellyel kiadásainkat födözni nem lehet.

Az alakulás első esztendeiben az egyesület majd ötször — tízszer több kiadásra volt utalva. Ha rendes bevételek nem nyújtottak elég födözetet, kölcsönhöz nyúltak. A kölcsönt legtekintélyesebb polgáraink önkénytes a.jául- kozása, a lehető legelőnyösebb föltételek s a legpontosabb törlesztés jellemezte.

Csakhogy akkor a tagsági dij mostani 207 tagunk mellett nem két forint volt (a mit fájdalom igen sokan nem is tartanak kötelezőnek névaláírásuk daczára sem) hanem 252 egyesületi tag öt forint évi illetménye után a jövedelem ezen főága 1260 írtra emelkedett s például az 1868-iki bevétel 2825 frt 90 kr, a kiadása 2179 s szabad rendelkezésre a maradvány 646 frt 90 kr. volt. Olyan örvendetes pénzügyi állapot, mely nem eredményezhetett mást csak a legfölségesebb virágzást.

Hogy hol vagyunk most, azt ezévi pénztárnoki jelentésünk mondja meg legszomorúbbau.

Öszes bevételünk 736 frt 22 kr s kiadásunk 729 frt 74 kr, rendelkezésre álló maradványunk 6 frt. 48 kr.

A tagsági dijak magasabbra emelését egyesületünk felvirágoztatása érdekében múlhatatlanul szükségesnek találom, mert a mostani szerény kulcs mellett nem lehet kifejteni egyebet a visszavonulásnál, a tespedésnél.

A múlt szebb emlékeit csak azért idéztem föl, hogy abból bizalmat és tanulságot merítsünk a jövőre s a jövő képe csak ügy testesül meg előttünk, ha arányba hozzuk múltúnkat jelenünkkel.

A lefolyt év történetét igen rövidre foglalom. Mindenekelőtt fájdalommal említem föl, hogy egyesületünk újjászervezője és lelke, a mi szeretett főlövészmosteriink Palkovics Károly úr aggodalmas betegeskedése sok szép törekvés keresztülvitelében meggátolt, mert hiszen ott, ahol valamely egyesület támasza tisztán egy férfin vállai ra nehezedik, ott azon egy férfiú egészségi állapota az egyesület egészségi állapota is.

Alakuló közgyűlésünket 1881. évi június 6-án tartottuk meg, hol a jelentéseken kívül a tisztujitás dolga ment keresztül.

A lefolyt évben öt választmányi gyűlést tartottunk, melyek mindegyikén a tagsági dijak hanyag befolyása volt a. panasz s olyan módok keresése, melyekkel a küun levő pénzek beszedhetők lennének.

Kilencz új taggal gyarapodtunk s igy összes tagjaink létszáma ez idő szerint 207, a mi, hacsak magát a magas számot tekintjük elég biztatóan hangzik.

Kötelezettségeink törlesztésére a farsang alatt jótékonyczélú estélyt akartunk rendezni, de ennek keresztülvite- telét elnökünk betegeskedése meggátolta.

Ezek lennének, tekintetes közgyűlés, azon elmondani valóim, molytk szives meghallgatásáért fogadják köszön etemet.

Egyesületünk jövője felől lehet aggódni, de egészen lemondani mégse. Közöttünk vannak még többen az alkotás derék bajnokai közül, azok már majd két évtized óta szűnni nem bíró szívós kitartással csoportosulnak az egyesület fönntartása mellett.

Közöttünk van még a társulási szellem összetartó ereje, mely tevékenységre sarkal.

Közöttünk van még kötelességünk azon tudata, hogy az egyesület fön- tartásával városunk társadalmának tartozunk szolgálatot tenni.

És közöttünk van a legkétségesebb hanyatlás legsötétebb éjének is legragyogóbb csillaga, a biztató, a bátorító remény, hogy nem fog elveszni az egyesület, melynek olyan szép története és hivatása van, hogy ránk fognak még virradni azok a szép napok, melyek egyesületünk történetében szeretett szülővárosunk legszebb napjaival oly lélekemelőén ölelkeztek.

A jegyzői jelentés után Litxaer József háznagy pontos és szorgalmas leltári jelentése következett, melyért szintén köszönetét szavaztak.

Vezér János két új tagot jelent be. Mind Ruticli János, mind Ternegg János egyhangúlag megválasztattak a közgyűlés által s igy az egyesületnek két- százkilencz tagja vau három esztendei kötelezettséggel.

A tisztujitás Meszéua Ferencz elnöklete alatt a következő eredményt hozta.

Főlövészmesternek Palkovics Károly, lövészmesternek Szerencsés Mihály, pénztárnoknak Vezér János, háznagynak Litsaer József, ügyvédnek Szenttamási Béla és jegyzőnek Dr. Kőrösy László egyhangúlag megválasztattak. Palkovics Károly hivatkozott törődött egészségi állapotára s csak hosszas kérések után fogadta el újból az elnöki széket s a megválasztott tisztikar nevében köszönetét mondott.

A választmány következően alakult : Frey Ferencz, Lieb Béla, Beli- czay Gyula, Korányi József, Ultósy Ferencz, Szabó Alajos, dr. Helcz Antal, Kiinda Rezső, Ékesi Adolf, Nie- dermann Pál, Rudolf Mihály, Dóczy Ferencz, Reusz János, Hoffmann Ferencz, Meszéna Ferencz, dr. Áldory Mór, Horánszky Nándor, Helcz Ferencz, Reviczky Gábor, Bellovits Ferencz, Kováts Albert, Magos Sándor.

Délután volt a lövőpálya megnyitása s este a zártkörű társasvacsora. Hatvan-hetven terítékre kizárólag csak egyesületi tagok gyülekeztek össze. Alispánunk is részt vett a közvacsorán s a tagok közé iratkozott.

Az első toasztot az egyesület jegyzője a távollévő Palkovics Károlyra mondotta, kívánván, hogy egészsége visszatértével, mielőbb egészen az egyesületnek szentelhesse erejét és buzgalmát.

Kruplanicz Kálmán alispán Szerencsés Mihály a, llö vészmestert éltette. Szabó Alajos az alispánra emelte poharát. Ivanits István a jelenlevő három pénzintézet direktorára s a Borászati egyesület igazgatójára mondott kedélyes felköszöntőt. Takács kitűnő beszédben a legtöbb érdemli lövészegyesületi tagot, ki sok ideig volt főlő vészmester, Frey Vilmost éltette ; Szenttamási Béla szintén Frey Vilmos érdemeit emelte ki. Beliczay Gyula az alispánra emelte poharát s indítványozta, hogy a díszes tagsági 'Oklevelek közül minél többen váltsanak. Húsz oklevélre történt aláírás a közgyűlés napján.

Ezek a főbb vonások, melyekből lövészegyesületünk közgyűlésének vázlatát össze lehet állítani.

Hírek.

— Arany mi se Schulz János kö- vesdi esperes május 12-én tartja meg aranymiséjét az óhegyi szent szűz oltáránál, hol még csecsemő korában veszedelmes betegségére enyhülést talált. Az áldozárság ötvenesztendős évfordulójára mi is örömmel sietünk gratulálni.

— Búcsúzó. Waldkirch alezredes kedden este búcsúzott városunktól, hogy uj állomáshelyére Laibachba távozzék. A derék és előzékeny alezredes távozását csak sajnálhatjuk.

— A Wertheimer kasszát, mit a pesti semináriumból elczipeltek, mint kedden este a herczegprimáskoz érkezett távirat tudósit, Székesfehérvárt sértetlen állapotban, minden tartalmával megtalálták.

— Kirándulás. A kereskedelmi ifjúság egyesülete által tervezett kirándulást a fővárosba, a budapesti kereskedő ifjak társulatának elnöke Herich Károly ur örömmel üdvözli s tegnap e kérdésben választmányi gyűlést hivott egybe.

— Közigazgatási bizottság ülése volt kedden, melyen a főispán helyett a főjegyző, Andrássy János ur elnökölt.

Lövészegyesületiink igen csinos tagsági oklevelekkel rendelkezik, melyek bármely szoba díszére szolgálhatnak. Egy-egy tagsági okmány ára csak egy frt s megrendelhető Szerencsés Mihály, Litsaer József uraknál vagy szerkesztőségünkben.

— Megyei tűzoltóink alapszabályai elvégre megerősítést nyertek a beliigy minisztérium részéről. Nem adhatunk e helyt sem egyéb nézetének kifejezést, minthogy igen sajnálkozunk a szakadásnak már most törvényesített kiadásán.

— Városi tűzoltóink lovakat szereznek a szükséges gyors szolgálatra s főbb utczáink öntözésére. Úgy értesülünk, bogy az állandó, fizetéses tűzoltók éji boltőri szolgálatra is alkalmaztatnak, a mit a közönség örömmel üdvözölhet.

— Tüzeset. Vasárnap reggel tized- félkor két mozsár lövés jelezte, hogy tűz van. A szérűk között égett egy kazal, a mivel igen gyorsan elbántak tűzoltóink.

— Gőzfürdőnket Sleifer Mátyás bérlő annyira kicsinosította, hogy most már, viszonyainkhoz képest, kevés kívánni való maradt hátra.

— A győri ügyvédi kamara a hozzánk beküldött meghívó szerint május 21-én reggeli kilencz órakor saját helyiségében rendes évi közgyűlést tart.

— A pünkösdhétfői casiuói ma jálisról mint értesültünk a fővárosból is többen felkészülnek. Idehaza is erősen várják.

— Az esztergomi vasút kiépítése iránt — mint biztos kútfőből halljuk

— a kormány végleg határozott. A vonal iránya a magyar nyugati vasút előmunkálatai és tervezete alapján a következő községek érintésével : Budaörs, Kis-Torbágy, Bia, Bicske, Uj-Barok, Bánhida, Tata, Uj-Szőny, jelöltetett ki. Biától azonban szárnyvonal fog létesit- tetni, mely Jenőn, Perbálon, vagy Pilis-Csabán, Leányváron, és Dorogon, vagy végül Unyon, Sári-Sápon és Tokodon át fog Esztergomba vezetni. Az érdekelt birtokosok és községek részéről rég sürgetett eme vonalat, — mint értesülünk — maga az állami kincstár togja kiépíteni, s az e tekintetben szükséges további munkálatok iránt a sürgős intézkedések a közlekedési minisztérium részéről már meg is tétettek, mert e vonal folytatását képezvén a budapest- ziinonyi vasútnak, — mire ez kiépül,

— az ujszőnyi, illetve esztergomi vonalnak is készen kell lennie.

— Uszodánk legközelebb meg fog nyílni. Még csak néiiíi emelkedés s a vizmenyiség és minőség meg fog felelni a fürdővíz igényeinek.

— „Csak a régi szeretőmet saj nálom!“ Május elsejének éjszakáján azt

huzattá egy .........i gavallér jegyese

a

blaka alatt, hogy: „Csak a régi szeretőmet sajnálom!“ E miatt a menyasz- szonv visszaküldte a jegygyűrűt, nem érezvén kedvet olyan férfiúhoz menni nőül, a ki a „régi szeretőjét“ sajnálja.

— Nagyot kell, hogy nevessen. Egyik kis városban történt. A fiatal menyecske zsörtölődik férjével. „Ugyan édesein, hogy tudsz minden csekélységen olyan nagyokat nevetni. Ma délelőtt is, hogy G.-val sétáltál, az utcza túlsó feléről behallott nevetésed az ablakon.“ — „De kedvesem, — vág vissza a férj — nem tudod, hogy G. barátom nagyot! hall, ergo neki nagyot kell nevetni.“

— Rudnyánszky Gyula költeményei jelentek meg a napokban igen helyes kiállitában. A költemény füzet a szerző hat esztendei költői pályája sziliét javát egye úti. Rudnyánszky Gyulától nem vitathatjuk el a szép tehetség koszorúját. Érzései és gondolatai legtöbbször újak vagy legalább is ujszeriiek. A formáért sohase áldozza fel a tartalmat s egy-egy szép sroudolata sohase jelenik meg forinátlanságbau. — Szóval benne egy igen derék fiatal költőt üdvözölhetünk, kitől még sok jót (s ambitiójára legyen mondva) sok jobbat is várhatunk.

— A Magyar Dalalbum hetedik füzete jelent meg ismét húsz amolyan jóféle magyaros nótával. Tiz füzet előfizetési ára 1 frt 80 kr. (Honnicke Rezső Győr.)

— Helyi irodalmunk legneveze- teseb egyházi vállalata az Uj Magyar Sión, melyet Zádori János ur nemcsak lelkesedéssel, de hivatottsággal is szerkeszt. Az ápiilisi füzetben Várnai, Szőlősi s a szerkesztő alapos ezikkeivel s jófajta irodalmi szemlével találkozunk. A jeles vállalat megérdemelné, hogy műveltebb katholikus családjaink olvasó- asztalán is megforduljon.

* Érdekes tudni, hogy melyik az a bankház, a mely nyereményei pontos és gyors kifizetésének köszöni hírnevét? Ez id. Heckscher Samu bankháza Hamburgban, melynek a mai számunk hirdetési rovatában fogla.lt szerencse-tudósítására e helytt is felhívjuk olvasóink figyelmét.

*Kaufm mn és Simon hamburgi ezég mai lapunkban megjelent hirdetésére különösen felhívjuk a közönség figyelmét. Főnyereményekkel gazdagon javadalmazott eredeti sorsjegyektől van itt szó. A vállalat teljes bizalmat érdemel, miután a sorsolás állami kezesség alatt van és nevezett ház számos nyereményeknek szigorú kezeléséről és pontos kifizetéséről általánosan ismert.

Felelős szerkesztő Dr. Kőrösy László.