Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 38. szám
EGJELENIK HETENK1NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..............................................6 frfc — f él évre...................................................:I * n egyedévre..............................................1 * 50 E gyes szám ára 7 kr. l<r. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: J-wÖRINCZ'UTCZA . hová a lap szellemi részét illeti" közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYl-TER 3^., hová a hivatalos s a inasán hirdetések a nyiittérbe szánt köziemén vek, előfizetési pénzek és reclaim!lások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : M ÁG Á N HIRDET LSEK 1 szótól 100 szóig — írt 75 k>- megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabban küzöltetnek. 20O-t.ól 800-ig . 2 „ 25 ,, : Bélyegdíj 30 kr. j NYILTTÉR sora 20 kr. Propyleumok (a boríísxiit terén.) XI. Forró, tik ka tag nyári délutánokon, midőn a hőterinő napsugarak égető láng- kévéi függőlegesen öiulenek alá a mezők növényzetére, ezernyi életet érlelve a jövő taviisz lel támadásához, a hegy oldalok százados diófáinak nesztelen lomb sátora alól, egyre növekvő gyönyör között, órákon keresztül élénk, ernyedui nem tudó űgyeleminel kisérem az aether fenséges régióiban vijjogó ölyiit, a mint terjengő szárnyaival libeg az egymásba ömlő légáramlatok közepett, tapadó szeme tűzvonaláival merész koczkázatokát vonva ia termő szántóföldek barázdái közt, hogy biztos támadási pont alá vegye a gabona- szárak között cincogó egereket, vagy a ibarázda vonalaiban aknázó vakondot, meki komoly missiója van a természet magy berendezésében, veleszületett egois- inusának épen nem írhatom be rossz aéven, ha fáradozása némi szerény jutalmazásául, néha holmi gyenge csirke- jpécsenyére jő meg a gusztusa. Read sem haragszom süvöltő éjlovag, csapongó denevér, midőn a tenné napok äsendes, enyésző szürkilletjein, az ereszt sodorva vagy merész, szabály tahin vo- nalakot rajzolva a levegőbe kellemetlen közelségbe férkőzöl hallóérzékeimhez, fáradhatlan vadászván ;i halál- lepékre, vagy a sötétség rovaira. A kártékonyság őrlő férgei fölött tartasz te tisztitó puiáficátiót és a ter- mészetismerő hálás szemekkel adózik ouzgó működésedért. De ki nem gyűlölne téged folyton] vándorló, arczátlan patkány had, ki merészen megvívsz az emberrel a tulajdon jog felett ott, hol az alapvetésnél izzadni elfejtesz, aláőrlőd építményeinek talpfalát, felfalod és bemocs- I kólód véres verejtékeinek termesztmé- ' uyeit, gyütrővó teszed a lét különben is keserű küzdéseit, pusztulást és undort hintesz vándorlásod egész vonalán. Példázó jelképe vagy te az emberiség egy bizonyos válfajának, szomorú ábrákat rajzolsz a kereskedelem történelmének lápjaira. Az öröklő igazságok fénytengeréhez visszaköltözött búvár szelleme a nagy Darvinnak, öinlesz egy iránysu- gárt a te merész nyomdokaidon megindult, kétes kétségek között vergődő tudós kutatókra, váljon a kiválás elve nyomán azok egyediségének létoka hova vezethető vissza. Londonban vagyunk, az Oxford- sfcr et tíz angol mértföldet befutó ház sorai nyílnak meg szemünk előtt, melyek között az öt világrész termelő és kicserélő lakosságának milliója gomolyog, örökkön változó alakot, soha nem fárad, nyüzsgést terjesztve a látó és hallóideg elé. A kavalygó tömeg kígyózó vonalaiban egy alföldi magyai polgártársunkon tapad meg figyelmünk, ki Magy a rád szikrázó nedűivel jelent meg London világpiaczán már második hónapja telik, hogy hordáit a city nagy árúcsarnokába leraktározta, de mindeddig nem találkozott annyi millió halandó között egy árva kereskedő sem, ki hajlandó lett volna azon vásárt megkötni, melynek vérmes reményei között annyi távolból megindult. iz „Esztergom és Vidéke” tárcsája Kereszt előtt. Két kezemet összetéve Imádkozom, mint a gyermek, A ki mindent hallott látott, Attól várok igazságot, Kinek áldó szent irgalma Sziveiukket oltalmazza, Kinek drága nagy szerelme Nyújt talán még írt a sebre. Nem bántottam soha senkit, Még az ág se tud rám semmit, Még is mindig egyre sértnek, Nincs vége a szenvedésnek ; Meggyi 1 koI ták szereimemet, S fájt hogy szivem meg nem repedt Mint egy ronda, bullát, vázat Eltiportak, meggy aláztak. Könnyes szemmel, szivszakadva, Nézek föl a feszületre. A keresztet amig nézem, Enyhülni kezd szenvedésem; — Mit szólhat egy földi ember, Telve bünuel, gyöngeséggel, Ha az isten szent szülöttét Eltiporták, megfesziték ? Két kezemet összetéve Imádkozom, mint a gyermek, S kérem a nagy Igazságot, A ki mindent hallott, látott, Kinek drága, szent szerelmét, Tövisekkel megsebezték, Adjon erőt, hogy ez ajkon Panasz többé ne fakadjon. Lévai Sándor. Váczi emlékeim bői. (Naplótöredék a „Váczi Közlöny“ számára) Mikor a hajó Váczboz közel jár. kezd egyhangúvá 1 apuiui a liegyes-völgyes visegrádi panoráma s fnkrul-fokra sivárabb partok között veri a hullámot a karcsú gőzhajó. Még Vácznak kijutott a természet szépségéből az madártávlatbeli gyönyörű stallage mely átelleuéből a túlsó partokon szemlélhető. A Dunáról igen kellemes arczulatja van a városnak, ügy kezdődik mint Esztergom. Nyomorú viskókkal, ügy imponál mint Esztergom. Kegyeletes rom maradványokkal. És úgy köti le mindenki figyelmét, akárcsak Esztergom. Az ő végtelen sok hol karcsú, hol zömök templomtornyaival. Mindjárt eiső tekiutetre leolvashatni a torony alphabétájáról, hogy püspöki város- 1 bau vagyunk. A város eredete, múltja, jePedig ha valahol, úgy itt áll az, hogy az árú pénz. Alig ér a kikötőbe a halifaxi szűcs a Labradorokon összevndászott szőrméivel, már biztos vevői ott várják a partokon, a korjákok n.yest és hermelin szállítmányai, Grönland dunna ludjai, Men ado, Borneo, Ceylon kávé és China term esz tményei, Jáva narancsai, az ión i szigetek olaj küldeménye, Kuba és Jamaika dohánya, a Szunda szigetek szá- gója, a Molukkok gyöngyei, a frauezia és spanyol borok, Belgium fémipar ezikkei, Madagascar cifra tollai, Odessa faggyúja, az egyesült államok gyapjúja és gabonája, sőt még Port-St-Urban all igatorja is itt mind szabatos, börzei leg jegyzett árakkal bírnak, csak a magyar bor az egyetlen unicum, a melyet nem keresnek, legfeljebb bámulnak, a miből pedig vajmi kevés haszna keiül a szerencsétlen szállítónak. A dolgok ily helyzetében épen nincs mit csodálkoznunk, ha a mi magyarunk Lodonban ott is vakarózott, a hol nem is viszketett neki. Nagyon unott portékává vált már saját bora előtte, melytől minden áron szeretett volna megszabadulni. Kinos vergődései közepette, jó sorsa összehozta őt egy miskolezi származású halifaxi szűccsel, ki, mint tiz millió dollár értékű vagyon ura, respectált egyéniség volt a londoni kereskedelmi körökben, ennek panaszolta el helyzetét, kitől azon tanácsot nyerte, hogy egyéb tenni valója nem marad, mint valamely borallmsz közvetítését igénybe venni, egyúttal ajánlta őt Mister É.... kereskedelmi ügynökhöz. Mister E . . . . borügynök a nyert ajánlatok folytán, a kitűnő szakember ■—■—— lenje s ralán jövője i.s vallásuuk traditiói- val, szent emlékeivel forr egybe. A püspöki palota s nyájas parkja, a derekatlan tizenkét köpenyű kőszentekkel díszített dóm s a legtöbb díszes épület a püspöki szék hatalmát és fényét hirdeti. Többször voltam Váczon, és mégis csak most ismerkedhettem meg azokkal, kiket már oly régen ismerek. Többször voltam Váczon s csak most tűntek föl előttem fénypontjai és árnyai a legélénkebb sziliekben. Az a tizenkét óra, a mit benne töltöttem, tizenkét kötet jó könyvnél is tanulságosabb volt nekem. Rendkívüli forgalma van. Alig száll be valahol olyan tömeg, mint Váczról. alig pihen tovább a. hajó valahol, mint Váczon. Az a kellemes benyomás azonban, a mit az utas a hajóról élvez, sok tekintetben elveszti zománezát, amint a nyájas tekintetű városba lépünk. Szörnyű rossz kövezet, sok rendezetlenség. A székesegyház előtt való fölséges szabású tér például egész a bo^zankodásig idora- talau és műveletlen. Nem kellene hozzá egyéb néhány szemernyi jóakaratnál s a székesegyház tere a 1 ellető legpompásabb legfestőiebb s legkiesebb részlete lenne a városnak. A hatalmas téren most idomtalan buckák, piuczekéményok, sőt pinczeajtók is szögellenek ki, a mi nem igen kellemesen hatja meg azt, a ki szeret harmóniát találni ott, a hová maga a természet is szépei égni jár. előzékenységével és szívességével fogadta a hozzá folyamodó nemes bárót, mert zárjel között legyen említve, Imr- szál lit ónk báró /.... aradmegyei birtokos volt, előadta volt neki, hogy mindjárt megjelenése napján tudomást vett boTSzállitmányáról és úgy van értesülve, hogy azok lényegükben kitűnő borok, de a helyi fogyasztás kívánalmainak épen nem felelnek meg, minek folytán a helyi piaczon nem értékesíthetők. — Lássa ön, — szólt a derék ügynök, — mi angolok azon sajátszérű természeti tulajdonsággal bírunk, hogy megkívánjuk, miszerint egész éven keresztül az általunk fogyasztott bornak egy ugyanazon ize, zamatja és természeti hatása legyen, és jaj volna azon korcsmárosnak, ki ezen nemzeti sajátságunkat szem elől tévesztené és a megszokott bor helyett másféle sajátságokkal biró borokat mérne vendégeinek, az menten becsukhatná kocsmáját, üzlete örökre el volna veszve. Önnek nemes báró úr jó években terem ezer, ezerötszáz akó bora, középtermé- seknél 600—700, ezek jellege is a fajok termőképességéhez mérten váltakozik, ha egy üzlet embernek az ön borát megvételre ajánlanám, első kérdése is az volna, mi biztosítékot szolgáltathatok arra nézve, hogy a megnyitandó új üzletben állandóan egy minőségű borral folyton el lesz látva. És lássa ez a bökkenő. Már az ön saját termése sem hordoz magán egyöntetű jelleget, szomszéd termelőinek pedig ismét más zamatú, minden irányelvek nélkül kezelt borai vannak, igy a nyitott üzletnek egy évi fenmaradást sem jósolhatnék, azt pedig polgári és Vácznak a múltban igen tevékeny s igen derék vezérférfiai lehettek. A város olyan állami pártfogás alatt álló középületeket kapott, melyek csak virágzást biztosítanak. Ott van az ország két legszomorúbb s fájd dóm, hogy ez idő szerint még legszükségesebb épülete. Az országos fegyház, s a siketnémák intézete. Láttam a sajtó bilincsre került bajnokainak szabadságvesztő kalitkáját is. Valami öt ablakos földszintes nagy kalitka az, hová már sok jó madár járt néhány hónapra a rabság kendet magjára. A piaristák jóliirnevű főgymnásinma szintén egyik nevezetessége a városnak. Ta- gadhadhatatlau, hogy sehol sincs nagyobb küzdés a létért s a nagyobb eszmék diadaláért, mint a kis városokban, hol az erők nem részesülnek valami buzdító támogatásban meg pártfogásban. Váez is küzd a főgymnásitim felső osztályaiért s ha meg is van a rég óhajtott manna, még mindig sok kitartás kell hozzá raig a derék intézet tökéletesen föl lesz szerelve. A legkedvesebb és legtevékenyebb váczi ur szives előzékenységének köszönhetem, hogy tizenkét nagyon tartalmas órát tölthettem Váczon. Kedves nejének s bájos leányának tartozom nagy hálával azért, bogy a váczi szép világgal nemcsak elméletben, de némileg gyakorlatban is megismerkedhettem. Váczon is, mint Esztergomban erősen járja a déli mise látogatás. Ott találkoznak az inte 11 igentia elemei s oda siet mindenki, aki jobban tud imádkozni, ha Ízléséhez illő körben imádkozhatik.
