Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 29. szám
Huszonegy esztendeje van Halála évfordulójánál';. Huszonegy esztendeje s még mindig gyászos emlékezetű. Fáik Miksa az ő nevezetes mono- graphlájábau a következő vonásokkal rajzolja le a legnagyobb magyar ember halálát: „Napról-napra nőtt Széchenyi betegsége a haza, valamint saját ügyeinek rosszra fordultával. Széchenyi egész lényében a változás külsőleg is láthatóvá Ion a leg- együgyübb szemnek is; nem dühöngött s nem jajgatott, mint Döblingbe ér- keztekor; némán merengett maga elé, s ez még aggasztébbnak láttatá állapotát. Nagy csütörtökön este utolszor voltam Széchenyinél Hopf kanonokkal; íelüinőleg szeretetteljesen bánt velünk, csaknem, mondhatnám, gyöngéden, s elolvasta nekünk, nem tudom már hányadszor -Thierry báró levelét ; valami egyébről, mint a házmotozásról s annak netán lehetséges következményeiről se- hogysem beszélhettünk. Bármily szívesen időztem is egyébként e szobákban, bármily jól érzém is itt magamat, ez este nem állhattam ki, mintha e különben oly barátságos szobák levegőjében valami tikkasztó hőség uralkodnék. Tiz óra után báró Babarczy alezredes jött, s mi elbúcsúztunk. Széchenyi az utolsó előtti szeba küszöbéig kísért ki, ott megállt s utánunk nézett. Az előszoba ajtajánál még egyszer megfordultunk. Még most is látom, a mint ott állt, fájdalmas mosollyal ajkain; a tetőről lefüggő lámpa megvilágitá sápadt ar- ezát, s - nem tudom, jól láttam-e, vagy csak fölhevült képzeletem játéka volt — a bozontos szemöldöktől árnyékolt szemekben két nagy köuycseppet láték rezegni. — Adie, kedveseim! kiáltott utánunk, aztán megfordult, s — utolszor láttuk. Másnap már semmitsem evett. A mint az ételt föl hordták, egyik inasát, az öreg hűséges Bradiot maga mellé ültette az asztalhoz, s a másikhoz igy szólt: — Ma örömet szerzünk a mi öregünknek ; én megvendégelem őt s ön felszolgál neki. Az öreg szolga nem tudta, hová legyen e kitüntetés miatt ; hiába ellenkcvélyen, s besuhauuak Gyöngyös gazd’ J urarnék pit\arajtaján. Sárika éppen a baromfiunk szórja a szemet, midőn a duhaj legények átölelik, s aztán cipelik a kút felé. Sikoltoz, mintha a vérét kívánnák ontani. Pedig hát várta isteuadta. A legavultabb vigauó, rokolya van rajta, hogy az ünneplőben ne essék kár. Csikorog a kútágas; Csibe Terke tele- meritelte a csöbört. A fiuk a vályú mellé vonszolják a leányzót, s irae ! az első csöbör viz boldogtalan nyaka közé zúdult. — Jaj teremtő szent atyám ! — Ne búsul) galambom édes — vigasztalja Szőke Kncz, ki bár nem olvasta Kuigge-t, mégis élt az udvarias nyelvhez. — Csakhogy valahogy el ne eresszétek cii i bórák ! Dehogy eresztik. Átölelik háromszor is gyenge nádszál derekát, s e közben véletlenül megesik, hogy az öutözködés mellett sűrű zápor — a csókjábul — veri a felvégig najád rózsabimbó arczát. Zuhbh! ez volt a második. Aztán következik a harmadik, negyedik, tizedik csöbör. Az anyjuk meg az apjuk a pitvarajtóból gyönyörködik a látványban- Azt érzik, mit a mama a jogászbálou, mikor a leánya tánezrendje színig van telve. A falusi nympha végre meg menekül a zuhany fürdőből s beharaugsaókor már ott lépdel nagy módosán uj ünneplőjében a templom felé. Dús haja virágos piros szalagba fonva, irnádságos könyvébe egy l*ozmarin szál csiptetve, arezbőre pedig hasonló a nyíló liliomhoz, melyet álmaiban kezelt, Széchenyi nem engedett s folyton csak azt mondta: — Megérdemelte azért, a mit velem tett. Nagyszombaton alig hangzott egy szó is ajkairól. Titkárát Kisst, ki este felé jött kérte, sakkozzék vele. A játék — ámbár Széchenyi már délelőtt is játszott pár órát Zichy Géza gróffal — 7 órától 10-ig eltartott, és Kiss, a ki maga is kitűnő sakkjátszó volt, távozás közben még mondá a cselédeknek, ilyen mesterileg, mint ma este, régóta nem látta már a grófot játszani. Most jó éjt kívánt Széchenyi a két inasnak, az öreg Brach, mint szokta, kivitte a lámpát a hálószobából az előszobába, s a két inas, miután az előszoba ajtaját kívülről bezárta s a kulcsot zsebbe dugta, aludni ment. Egy kis ideig hallották a grófot föl s alá járni, aztán minden csendes lett Következő reggel — husvét vasárnap volt — kinyitotta a két inas szokott időben az előszoba ajtaját; senkit sem láttak, a hálószoba ajtaja zárva; zörgettek, eleinte csendesebben, aztán hangosabban — semmi hang, pedig a grófot ez órában már mindig ébren találták évek óta. Leirhatlan ijedség szállta meg a jó embereket, dr. Goldbergért szaladtak s ezzel mentek be a hálószobába. Mily irtóztató látvány! A karszékben, fuvolája oldala mellett, ült Széchenyi, teljesen felöltözve, szétzúzott koponyával; jobbjába még a pisztolyt szorította, melylyel a borzasztó tettet végrehajtá. Senki sem hallotta a lövést, csak egy beteg, kinek hálószobája a Széchenyié alatt Tolt, á 11 itá, hogy ő hallott éjféltájban fönt valami tompa hangot, mintha a földre esett volna valami. Két nappal utóbb, könyező szemmel s kimondhatatlan fájdalmas szívvel álltuk körül mi, hű tisztviselőinek kis csapata, az elfoledhetlen koporsóját a döblingi kis plébánia templomban. Alig bírtuk még fölfogni, hogy valóban eltávozott közülünk, hogy soha, soha nem látjuk őt többé. Hanem mikor a pap eléneklé „re- quiscat in pace!“ akkor eszünkbe jutott mindaz, a mit szenvedett, hogy idelent nem találhatta föl soha a nyugalmat, melyre beteg szivének oly nagy szüksége volt, némi áhítattal rebegtük * * |a rózsa lepett meg, caókjáualc gyönge pírjával románczoxva annak hófehér leveleit. Az a reggeli tizenöt sajtár viz többet szépített rajta, mint valami városi Kisasszonyon tiz tégely liliointej vagy dr. Lejoss-féle „ravissaute“ ! * * * Alkonyodik. Mindenki lesiet a dunaparti sétányra, s teljes tüdővel szívja a balzsamos, enyhe léget. A tavasz illatozik, a csalogányok versenyt dalolnak egymással; csalt az emberek fecsegnek szokott hétköznapi nyelvükön, megzavarva az álomba ringató dalok panaszos zenéjét. A különlegességek, kleuódiumok egész raja lepi el a sétányt. — Komoly férjek, a legújabb politikai mozgalmakról vitázva, divatos uracsok simára borotvált képpel monoklival és sétapálcával, a szépnem körüli élményeikkel disszerfálva, bakfisch leányok, naivitásuk és tudatlanságuk minden éretlen bájaival, garde des dames-ok, nénikéit . . . Ott sétál a kis nefelejts szemű ltóczos hajú Erzsiké is, mamája kíséretében. Egy ideig zavartalanul sétálgatnak, de aztán mindig többen és többen csatlakoznak hozzájuk ; többi közt a „jeunese fiétrie“-bői egy üres-feji), fecsegő fiatal ember, Hebe- gősy Gazsi, a ki csak úgy szórja a szebbnél szebb bókokat a kis Erzsikére. Az ábrándos, barna arczu Gyula csak távolról követi őket s jó liehet tudja, hogy a Gazsi cifra szavai, hízelgő bókjai az ára- dozásolt, az ömlengések, az átutazó raphso- dok vándor érzései és lievülései nem lel— Az Ui adta, as Ur el is vette, legyen áldott örökké szent neve! — Magyarországon a borzasztó esemény oly benyomást tőn, melyet le nem Írhatni. Az első perezben nem is akarták elhinni, hogy a „legnagyobb magyar“ valóban meghalt, s mikor eziránt nem lehet.e többé kétség, a hitetlenség egyszerre más irányt von, nem akarták elhinni, hogy öngyilkosság vetett véget Széchenyi életének. A fájdalom és elkeserítitség oly hangulatot szültek, melyre nem találhatni nevet. Az akadémia egy küldöttsége Bécsbe sietett, hogy a. gróf holttestét Czenkre 1 ekisérje; az egész nemzet, férfiak, nők, gyermekek, négy hétig mély gyászt viselt a nagy halottért; nem találkozott falu, vallásfelekezet, melynek templomában gyászistentisztelet ne tartatott volna a halhatatlan emlékére, s midőn Pessewffv gróf, mint az akadémia elnöke megpendítő azon eszmét, hogy a legnagyobb magyarnak hozzá méltó emlék emeltessék, gazdag és szegény sietett hozzájárulni, hogy hálaadóját letegye azon férfi sírjára, kinek Magyarország többet köszönhet, mint a mennyit valaha köszönhetett egyes fiának bármily nemzet. Emlék! van-e rá szüksége? Neki, kinek neve évtizedek óta ragyog Magyarország történetének minden lapján, ki, hazájában, bármerre tekintsen a szem, emlékeket állított magának, melyeknél nagyszerűbbet semmi művész keze nem teremthet. Széchenyi él étének és tetteinek egyszerű története az ő legméltóbb p a n t h e o n a. A karvai Moecenás. — Irodalomtörténeti adatok.— Virág Benedeknek egyik lelkes pártfogójáról emlékezünk meg jelen sorainkban. Az esztergommegyei karvai Moecenás, kit Virág annyira tisztelt és szeretett, nem volt más, mint Póka- teleki Kóndé József cs. kir. udvarnok Karván. A kezünk ügyébe eső kiadatlan kéziratok*) igen élénken megvilágítják azt a viszonyt, mely a karvai Moecenás s a magyar Horácz között szövődött. Virág Benedek Sághy Ferenczkez irt levelében vallja: *) A Neimati Muzeum levéltárából. nek utat Eizsikéje szivéhez, mégis — félti őt. De később szakíthat magának alkalmat, midőn ő is feltűnés nélkül csatlakoz- hatik a kis társasághoz. Úgy intézik a dolgot, hogy a mama hátramarad HebegŐsy Gazsival, s ők szabad menetet engedhetnek érzelmeiknek. Beszélnek, azon a nyelven, mely lá- gyabb. édesebb millió világok nyelvénél; tán az a nyelv ez, melyen az esti csillag az éji violával, a hold világa a tó habjával beszél. Megmagyarázhattam csodás, szivet-lelket átható uyelv, az édes szerelemnek nyelve! * * * Husvét van, verő fényes, vidám tavaszi ünnep ! Szálkay H. Ferencz. Az asszony: Mikor térsz vissza kedvesem ? A férj: A mikor nekem tetszik violám. Az asszony : Jó, de nem ám későbben. * Mukányi Mór a deputátiós hazafi a szegény esztergomi gyerekeknek piros tojásra öt krajezárt deponált az elöljáróságnál. Ismét egy lépéssel közelebb jutott az. ötágú koronához. „Horatius Ódáit, Szatíráit a Leveleit, me!lyeket nyelvünkre forditgat- tam, Uraságodnak barátságból örökre adom, ajánlom, ajándékozom azon kérésem mellett, hogy a T. T. Póka- te 1 eki Komié József Benedek úrhoz Gs. s Királyi Udvarnokhoz szóló óda soha ki nelhagyassák a munkából. Ezen úr volt nekem biztatóm, lelkesítőm, egyébként alig vagy talán nem is látott volna világot nyelvünkön Horatius. Az Égnek; áldása legyen hazánkon! 1S26. Észt. jan.“ A karvai Moecenást dicsőítő óda a következő: $o4ci- eüvfeái cKondi cBetie3e^rie^(3oá»&. o oJCivafyi Qfdvcuyno/ínaft*'') Majd egy szerencsés őrá szül, úgy hiszem, Mást, a ki Flakkus Kómái énekit Hozzája méltóbb liangza' ok kai, Fogja magyar kobozon kizengeni; S mig benne Phoebus szent tüze fenlobog, A jó anyának mostoha gyermekit Ébreszti s tőlök harsogással Elveri a veszedelmes álmot. De szól Azokról is, kiket a haza Áldása kisér, mert neki éltének. Áldozni készek mind világos, Mind komoran beborúlt napokban. Igen hasonlók íaz Hlyek azon dicső Csillagzatokhoz, mellyek, alá reánk Nézvén, haszonnal tündökölnek S emberi tiszteletünkre méltók. Kondé ! imigy zeng rólad is énekem Itt a királyok szent palotáinál Hol a h elenföldnek hegyéről Urániánk azy Egekre néz fel. Kondé Józsefnek Virág Benedekhez irt négy kiadatlan levelét közöljük, hogy a karvai Moecenás jólelkű - ségét s viszonyát a költőhöz még élénkebbon megvilágositsuk: I. Főtisztelendő Virág Benedek úrnak, Fehérvármegyeheli áldozó papnak tisztelettel Budán. Főtiszteiennő Úr! Postán küldött válaszomnak követt i kezésébe ide zárok tizenöt forintokai i banknótákba és a levelemet általadandó ó emberem fog húszasba negyvenöt forin- - tokát kézhez szolgáltatni ; ezek váltóba a százötven forintokat a végre tesznek, t; hogy ne csak Sághi úrnak a százhúsz sí I forintok, hanem a. mellék apró költse- Igék is kiteljenek. Áldomásra, a mit elődjeink semmi ij alkalmatossággal el nem mulasztottak, ,5 felcserélendi emberem az üres dágont. H megtöltéssel. Meg vau emberemnek az xj is parancsolva, hogy a kezéhez adandó öJ exemplárokat általvegye és elhozza. Én ifi itt fogom azután meginni az áldomást . h annak hosszú életére és állandó egész- -s ségére, kinek a magyar literatura névé- -é ben eléggé meg nem köszönhetem azt 3x soha, hogy a hazát valódi Horáczczal In megajándékozta. Vajha rajta állana a borostyán ko- -o szorúnak éltet is adni. Más azonban a jj mostani időnek szelleme; ékesíti ez a ji ruhákat inkább, a midőu ellenben a n meg nem hervadható borostyán örökké áj s halhatatlanná teszi azt, ki meg ér- -U demelte, hogy önnön koszorúját Horácz soj által adná. Ha valamely óda ki nem jöhetett jj*, nyomtatásba, reméllem meg fogja az- -ní küldeni Fő tisztelendő Uraságod a ba- -jj< rútságnak ezen alkamatosságával ad- -bj diglanis, mig üressége leend újra ál- -Iá tálbatetetni a darabokat, hogy egy új [fi egész származhasson belőle. Én mindenkor, mig élek azon lő--öl képen örvendoni fogok, ha cselekedet- -jt. *) Horatius Ódái. Buda. 1824. Ajánlat.
