Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 84. szám
Esztergom III. évfolyam 84. s*ám. Csütörtök, 1881. október 20-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ............................................. fél évre .................................................. é vnegyedre .............................................. E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom l<iadél>iv;it:i!álioz Széclienyi-tér 35. sz. Az Esztergomi Kör feloszlása. Három esztendő előtt néhány esztergomi születésű s iskolázásit egyetemi hallgató arra a czclra egyesült, hogy a fővárosba!! egy olyan egyesületet alapit, mely társaságba vonja az egymásra utalt elemeket s mely segélyezve a szegényebb sorsuakat, módja szerint Esztergom társas életét is lehetőleg megélénkíteni igyekszik. Az eszme maga mindenki előtt igen humánusnak s életrevalónak bizonyult s az Esztergomi Kör rövid idő múlva elérte szerepvivő helyét a társadalomban, összetartó erejét s gyá- molitó hivatását a maga belső életében. Budapesten gyakori baráti összejöveteleket tartott, közgyűléseit rendesen élénk érdeklődés kisérte. Esztergomban bálokat, közvacsorákat, nyári mulatságokat és színi előadásokat rendezett, melyek nagyobbrészt sikerrel szövetkeztek. — Meghívta a nemzeti színház jeles ifjú művésznőjét, Márkus Emíliát s meghívta Blahánét. Azok a törekvések, melyeket a Kör tagjai fölkaroltak, más hosszabb múltú s erősebb szerkezetű egyesület erőit is erősen próbára tették volna ; a fiatal buzgóság s lankadatlan tetterő azonban legyőzte mindazon akadályokat, melyek utjokba állottak. Megtették azt, a mit megtehettek. Méltó képviselői voltak annak az eszmének, a melyet kitűztek, Mi az öka tehát annak, hogy most az Esztergomi Köt' legutolsó közMfirpdimik : 0 fit. 3 , 1 . 50 és Vidéke“ iul éy.eiidőlc. he le ii ki nt kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílóéi' petit, soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, :i szerith«-/. tőséghez, PőRINCZ-UTCZA 30. SZÁM A L.Á, intézendő le. Kéziratokat nem adunk vissza. I gyűlését tartotta s beszámolva sáfár- kodásáról feloszlatásra vált ? Közöny vagy csüggedés ? Lehet hogy mindakettő. Azonban az utolsó esztendő úgyszólván tétlenül múlt s ez illusztrálja leginkább a Kör feloszlásának okait. Azok a tagok, a kik a Kört alakították, fejlesztették s virágzásra emelték, lassan-lassan az életbe származtak s mindinkább kisebbé tömörült az a phalane, mely hajdan erős összeolvadásban egyesült. Az uj elemekben meg volt ugyan a kellő tettvágy* de ez a tetterővel már nem állott kellő arányban. Beállottak a tétlenség napjai s a Kör nem hogy fölöslegesnek, de már méltó folytatásra elhanyatlottnak bizonyult. A legújabb nemzedék ugyanazon eszme által lelkesítve uj kört alapított, mely azonban nem folytatása az Esztergomi Kör törekvéseinek Csak az eszmét vették örökül, a mely legyen szerencsés örökség az ő körükben. Az Esztergomi Kör vasárnap föloszlott. Föloszlott azzal a tudattal, hogy a mit tett, azt önzetlen lelkesedéssel tette. Föloszlott azzal a tudattal, hogy a fáradozásokért kiérdemelte a közönség elismerését. Sokkal komolyabbnak tartjuk a jelen alkalmat, kogysem azon méltatlan támadásokkal foglalkozzunk, melyek a Kört bizonyos személyes súrlódások folytán elég igazságtalanul érték. A lelkes vállalkozásokat sokan vakmerő törekvéseknek nevezték s az úttörő munka s helyzetfoglalás több részről reactiót keltett. így van azonban ez már mindenütt, hol a magasabbra törekvés kénytelen szembeszállani az elmaradó középszerűséggel s az alantas sziikkö- rüséggel. Befejezték a pályát. Számadásaik rondben vannak s vagyonuk örökségül szállott az uj Esztergomi Társas Körre. Szálljon áldás arra az eszmére, melyet a mostani esztergomi egyetemi ifjúság a magáévá tett s kisérje szerencse vállalkozásaikat. Iparosifjuságunk önsegélyezése. Az ipartörvény revíziója ügyében m. é. szeptember hóban tartott kolozsvári egyetemes kamáragyülés elé terjesztett kérdések közül az egyik igy hangzott: „Szükséges-e a segédeket (kereskedelmi segédeket és gyári munkásokat is) arra kényszeríteni, hogy munkabérükből segélyző alapokhoz járuljanak ? — Ha igen, az illető munkaadók felelősséggel terhelhetők-e ezen járulékok pontos befizetésére nézve törvény vagy hatósági szabályrendeletek által szabú- lyoztassanak-e ezen segélyalapok és mily elvek szerint ? Az iparos segélypónztárak, melyek Németországon Gegenseitige Hilfskassen, a francziáknál Sociétes de so- cours mutuels, az angoloknál Friendly societies név alatt jőuek elő, mindenütt specziális törvények által rendez- tetnek. Következőleg nem elég, hogy az ipar törvény futólag érintse, s hogy az, az 1875. május 2-áról kibocsátott egyletügyi szabályrendelet keretében maradjon. Mindenekelőtt tisztában köll lennünk, mikép a föltett kérdés is jelzi, hogy az iparos-segédek, a kereskedelmi segédek, gyári munkások, más-más kategóriát képeznek. Legalább nálunk a kereskedő segédek elégségesnek látják, ha betegsególyző intézettel búrnak ; az iparos segédek igényét a betegsególyző és temetkezési egyletek kielégítik. Tisztában kell lennünk, vajon csak az iparosok segélyegylet ügyét rendezzük-e vagy egyszersmind a gyár munkásokét is. Mivel a gyármunkások az iparos- segédektől két lényeges pontbaD különböznek, egyik az, hogy amazok rendesen családosok, a másik, hogy baleseteknek inkább ki vannak téve. E megkülönböztetés tehát oda Utal, hogy az iparos segédek és munkások scgélyegyletügye külön tekintetek alá esik. — Ha a külföldet tekintjük, s keressük az irányelveket melyek szerint eljártak és járnak, ez részben a vezérál hunok eljárása a következőket mutatja : Angliában e segélycgyleteket magán vállalkozás hozta létre. Miután te „Esztergom és fülke11 lárszája Meg van áldva. . . Meg van áldva az a vén liárs Minden lombja, minden ága — Amely az én szerelmeujrjek jsis# tfjzét óguj IMvMeg vau áldva az a patak, A melynek zöld partja mellett Legelőször megláttalak keblemig öleltelek, Meg ypi áldva a kjs madár, A mely dalolt, 3, zöld lombon. A mikor te — azt moíjdád hogy jSzepets?, — kedves, Jíj.s apgyMomMeg van áldva madár, patak A vén fának mindéi] lombja, Csak én, aki bőgnéd hittem, Csak én vagyok — megátkozva! Perényi Kálmán. Lipcsei levél. (Becstől Lipcséig. — Egy kicsi az erzelgŐkbol. — A te ábrándod. — Cseh amazon s az öt kis fla. — Művészet ős természet. — Mért nevettek markukba az ©sztrák honatyák? — Határon. — Elba völgye. — Valami hazulról. — Lipcsében. —) Az öblös, de annál ridegebb váróteremben érzékeny búcsút vettünk egymástól. KL orvos növendék barátom még egy utolsó szerencsés utat kíván e visszaballag sokat magasztalt culturvárosába* én meg folyton Üres cogpét keresgetve szelíd odaadással engedem betuszkolni nmgam a harmadik,1 .csengetésre egynek részvevő keblébe, hói már vagy hatan vártak a boldog pillanatra, midőn gyöngéd övéik tárt karjaikba lódíthatják ellágyult valójukat, Egy méla trombita szó $ egy nagy fütty, szaggatott kelies prüszkölés, kendő lobogtatás, krokodil könyök stb. s folyton guruló ütemben belegu- rulpnk a nagy világba, Felmelegedik a szív s derűre lágyul - mogorva arcz zordon fagya, látván a csat ládi élet ez apró örömét s édes bánatát jnely minden állomáson megújul s még sem ugyanaz sehol Különösen megílletod- tem Drezdánál midőn egy fakadó szást leányzó addig mosolygott, addig addig integetett papájának s az érzékeny mamánat kik visító lmgocskája fejét beszélték tele egy közeli viszontlátás reményével mig büszkeségét vesztve, mindnyájunk szeme láttára vissza hanyatlik a coupe pandafiúvá, remegő kezébe ragadja^ gíjfej rózsacsokrot, s ziháló keblére szorítva pergeti rá csakhamar záporrá fajuló harmatát gyönyörű szemének. Minden költőisége daczára érzékeuyi- tobb jeseuet volt ennél a két szerető sziv összeölelkezése a prágai induló házban A férfi magas, világos kék szemű s bodros baja szőke germán alak, a szebbik fél pedig épen az ellenkezője: kicsi, kedves teremtés, a déli nők elevenségével és grá- ezíájával, de leginkább csillogó holló fürtéivel s égő fekete szemével képezve észbontó ellentélét a férfiúnak, kinek széles mellén nyugodott. Ez nagyon hatott reád. Már kezd beyülni a te családias hajlamokat ápoló szíved is, már már kész a légvár, melynek erkélyéről búsan lobogtatják feléd a keszkenőt, g gondolod titkon kisér a láthatárig egy pár köuybe lábadt ibolya szem § gondolod KÍtá.ntorog majd cseudes kis fi- lagoriajába, hogy ott kisírja keservét, hogy átadja magát dúló érzelmeinek, hogy el elmerengjen píczí lábai előtt rakouczátlan- kodó folyó szeszélyes hullámain s beié temesse elkomorult lelkének szüzí álmait . . — Csalosics Osernósek . . . jedna mínuta! . . . Hali a légvár! Erősen hiszek sohasem ébredtél ily szép álomból ily sivár valóra, soh’seiu estél még vissza oly magasról siralom e völgyébe. Még mindig füledbe zúg a bájos „jedna Miuuta“ nem tudod kiűzni onnan. Hja, a tót szó Tagad- Talán La folytatnánk mégis? ) . Eközben megtörnek ábrándod szárnyai is-. Megátkozol minden vasutat, minden coudüüteijrt, mivolhogy oly orczátlamil hütötta le uelcl gyűlt agodat s tépte ki szivedből még gyökerét is virágos gondolataidnak. Nagy haragodban nem is veszed észre, hogy megszaporodtunk. Ne érts félre ne boruljon lángba kedves arcod szűzies leányka, ügy értem, hogy egy hölgy szállt be közénk, kielőkelősége mellett bizonyító otthonossággal foglalt helyet oh ezer szerencse épen szemközt velem. Sűrű kék fátyol fut álá bodros kalapjáról elegánsán előöralő keblére, hol bágyadtan pihenteti titokzatos fejét. Talán álmos. A lehető legkedvezőbb alkalom gondos szemle alá venui fél lakk topáukákba bujtatott formás lábait, kifejtett gömbölyű idomait, melyeken izgató szabással feszül meg a boldog selyemruhá. Néha néha, fogaiu szívja keresztül az éles éji levegőt, összerántja széles váflaiu üdvözölő plaidjét, s azután nyugodtan szendereg tovább. Szegényke bizonyosan nem szokta az éjjélezést, s ez szerintem előnyösen hirdeti jámbor voltát, mely véleményemet meg nem dönti sem a pokol kapuja, sem ami köiülméuy, hogy éjnek idején egyes egyedül veszi hattyú nyakába kerek e nagy Csehországot. Rossz álmok kínozhatják 'Őt ha szabad ezt következtetnem az ijedt kapkodásból, melyek végeredményben kíméletlenül gyűrték hátra fátyoléit. Szép szeméuek cá- jos egén még az álom zavaros felhői úsznak s kis ökleinek egy-egy dörzsölésére élénken czikáznak szerte szét a coupéban. Azutáu hófehér tennerét tapasztja, fájdalom kissé eluyult szójába nem tudom ásítását vagy megbocsójthatatlan kíváncsisággal a külvilágba tolakodó nagy metsző1
