Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 84. szám

«Mimiik a 32,000-et meghaladja s a népnek mintegy Térévé vált; a kényszernek értelme nincs. De miután a a nagyobb egyletek nyugdijára s a baleset esélyeire is dolgoznak, s a kormány bennük nem bízik, állami tőko és óvjáradék-biztositást állított.

Francziaországban az ötvenes évek kezdete egy sereg ilynemű segély egyletet talált. Mert bennük nem bíztak, némi rendőri tekintetek is hozzá járulván, törvény, mondhatni normál alapszabály keletkezett, s azon egyletnek, mely igy alakult vagy ilyenné alakult át, dotáczio lett Ígérve, azok kezelési költsége s vezetése a községekre, városokra ruháztatott.

: ' S miután a régi egyletek nagyrésze az uj alapra áttérni nem kívánt, a nyugdíj biztosítás nálunk meg lett szorítva ; s 1852-ben állami munkás nyugdíj-intézet lett felállítva : s miután baleset esélyét külön koezkázat- nak ismerték fel, 1868-ban általános munkás állami biztosítást hoztak létre.

Németországon az iparos segélypénztárak lettek előbb rendezve. Ä nyugdijt Ígérő pénztáraktól jótállási alapot kívántak és kívánnak. A harmadik koczkázat, a munkások balesete most van szőnyegen, még pedig azon nagyszabású gondolat alapján, hogy a felelősségi törvényt, melyben az államok a munkás osztály védelmét keresik és keresték, el kívánják vetni, s helyébe a biztosítást állítják, melynél a dijt a. munkaadó a munkás és a község fizetné.

Ha a fönnebbi előzmények után, tekintetbe véve körülményeinket s a munkás nép vagyoni és miveltségi állását, segélyegyletílgyünk rendezésére mintát keresünk, legfejlettebbnek látjuk a, franczia intézkedéseket, de lemásolás végett egyiket se vehetjük magunk elé.

Egygyel mindenesetre tisztában lehetünk, hogy specziális segélyügyi törvény kell. Még pedig mielőbb, mivel ha késik, úgy járunk mint Anglia, mely egy század múlva, 1793-ban kezdett a Friendly Sociétek ügye rendezéséhez Németország is hozzájárult egy császári adomáuy alapján alapított állami intézet által,

A harmadik koczkázat, a munkások balesete, szintén külön oldandó meg s ez annyival sietőbb, mivel munkásainkat, kivéve a vasúti személyzetet, felelősségi törvénynyel védelmezni mindeddig mulasztottuk.

Németország a midőn biztosítás utján kívánja ezt megoldani, igen helyes utón jár. Csakhogy nálunk a munkaadó és munkás mellett egy harmadik díjfizetőnek az állam volna bevonandó.

Nálunk szokásos lévén jótékonv- czélu sorsjátékot rendezni, jobb helyre nem esnék, mint azokra, kik felelősségi törvény és biztosítás hiányában egy baleset következtében a társadalom nyomorultjává válnak.

Az előre bocsátottak alapján, a feltett kérdésekre véleményünk a következő :

A kézi-ipar és kereskedelmi segédekre nézve a betegsegélyző-egyle- tekbe lépés legyen kötelező. A gyári munkásokra nézve az a baleset elleni biztosításra is terjesztessék ki.

A munkaadó arról, hogy az illető a betegsegélyzőalaphoz járulékait befizeti, legyen felelős.

A gyári munkásokra nézve vagy úgy nevezett felelősségi törvényt kell alkotnunk, vagy miként Németország, mi sokkal czélaránjosabb, országos munkás baleset biztositót kell felállítanunk.

Az alapelvek igtattassanak törvénybe ; mennyiben járuljon hozzá az állam, mennyiben legyen kötelező a munkaadóra és munkásra, határozza el törvény ; technikai része rendeleti szabályozás tárgya lehetne.

Az engedélyezés feltétlenül egy normál alapszabály volna irányadó, melynek alapelvei a következők lennének :

Az egylet czélja lehet:

a) segélyt nyújtani betegség esetére. — "■ ■■

b) temetkezési pénzt halálesetre.

Az egylet lehet helyi, lehet országos. Az országos egylet a helyi egyleteket, mint fiókokat magához csatolhatja s uj fiókokat állíthat fel. Az egyleteknél minden osztály bevételeire és kiadásaira nézve külön kezeltetik. —

A közös költségeiket aránylago- san hordozzák.

Az egylet nem alakulhat, amig 100 tag magát be nem Íratta s három évre nem kötelezte.

Minden osztály külön díjtáblázat szorint fizet be. A díjszámítás halandósági, illetőleg betegségi táblázat

alapján s 5,százalékkal történik.

A veszélyesebb foglalkozások pótlékot fizetnek.

A díjra bizonyos költség-százalék vezettetik s ha év végével az tűnnék ki, hogy a költség fedezve nem volt, a hiány a jövő évre kivettetik. — Az egyletbe 16 évesnél fiatalabb s 45 évesnél elhaladtabb korú nem vétetik be, A belépésre megkívántatok: a) a keresztlevele, b) Írásos nyilatkozata. Az 1. és 3. osztályba lépni akaróknál

c) orvosi bizonyítvány. Hamis bevallás a tagság elvesztését vonja maga után ; de egy év múlva mint uj tag ismét fölyamodliatik. A tag egy vagy több osztályba irathatja be magát. — Egyikből a másikba léphet. Ki diját 30 nap alatt nem fizeti be, késedelmi kamatot fizet s ki a következő 30 nap alatt nem teljesiti, tagsági jogát veszti, minden visszatérés nélkül.

Az egylet minden naptári év végével mérlegez.

Minden öt évben technikai mérleget vesz föl, mit egy mennyiségta- nár felülvizsgál. Ha a díjtartalékra nézve hiány mutatkozik, s költségle- szállitással, magasabb kamatoztatással a hiány helyre nem üthető, a következő öt évre dijfeleinelést szavaz. Ha a mérleg nyereményt mutat s e nyeremény a második öt évi mérlegezés- nél is ismétlődik, a díjbefizetések a kővetkező öt évben leszállittatnak. — Magánvállalkozásnak csak oly betegse- gélyzó és temetkezési egylet volna engedélyezendő, melynek alapszabálya a fönnebbi alapelveknek megfelel.

Ilyen alapelvek szerint kellene az iparos-segédek egyesületeit szabályozni, hogy azok virágzásra emelkedjenek.

Zsidó heccz Esztergomban.

A Függetlenséget gyakran van alkalmunk czitálni : de Ő is viszont többször emleget bennünket és vesz át lapunkból holmit.

Ugylátszik csütörtöki számunkból merítette az alaphangot, melyből azután igen hamis akkordban olvasta ki, hogy a hűhós eset Ágai ellen fordult.

A liirlapolvasó közönség nem az eredetet, hanem a meglévőt veszi figyelmébe s nem kritizálja a forrást vagy a szándékot, hanem magát a készet, a megirottat.

Innen magyarázható, hogy miért volt

zepe táján két csiklandós piros foltocska kaczérkodik veled. Orra egész a leghegyéig szabályosan van formálva, de itt megfoghatatlan okokból egyszerre fölfele iparkodik. Az összbenyomás mindazonáltal nem zuhog hideg douche gyanánt forró fejedre, oh épen nem, sőt inkáhb ugyancsak keresed az alkalmat hogy belé köthess valahogy, miben nagy segítségedre vau egyrészt szórakozás után vágyó élveteg tekintete, másrészt az általános szuszogás, rae y azt látszik elárulni, hogy jó társaink az utazás éji gyönyöreiből a legjobb részt választották. Ez és az bátorított ugyan, de tolakodó a világért sem akartam lenni inkább — gondolám — fúrja ki oldalara ama gondolat, benn van e már a paradicsomban s ha igen hol és miért pár ily késő éjszaka egyedül.

— Ne tartsa tolakodásnak kedves Nagysád, de igazán nagyon érdekelne, ha . . . igen lekötelezne . . . (hogy hozzam niá.i ki no ?) . . . mondhatom szerfölött megtisztelve érezném magamat, ha részeltetne becses figyelmében ... ha méltatna annyira és megmondaná nekem, férjhez tetszett-e már menni ?

— Kicsoda kérdi szórakozva az én amazonom.

— Kegyed, kegyed! sietek utána fűzni.

— Én V

— Igen, Nagysád!

— Mit is akar kérem . . ? Tehát ott vagyunk a hol voltunk. Haboztam, álmossó gáuak tudjam-e he s elkezdjem mégegy- szer elölről, vagy . . . Eh mit! kezdjük el újra. A szép nő együgyüségében ha nem is bilincselő, de egy kis szórakozásra meg mindig érdemes.

— Kegyes engedőimével azt bátorkodtam kérdezni vájjon egyedül vagy talán egy szeretett férj hű oldala mellett méltóztatik gombolvitgatni élte foualát ?

— Kinek ?

— Nagysádhoz van szerencsém kérdéseimet intézhetni — felelém udvariasam

— Ah nekem ?

— Igen igen !

— Ugyan már hogy is kérdezhet ilyent ? Már öt kis fiam vau, s biztat a remény, hogy nemsokára betelik a fél tucat.

Tüzes szemek, tiszta rózsás arcz, nem egészen darázs karcsú derék, s egyébütt is a normális állapot vonzó lappossága taga- dölag rázod a fejedet.

— Mit Ön rázza a fejét ? Hát nem hisz Ön a művészetben, hát ön azt gondolja, hogy a nagy városi nők esak gondolataikat tudják a. biiutetés palástjába takarni. Tapasztalatlan ember, oh nagyou csalódik . . . s a nélkül hogy tovább pironga- tott volna, mit vakmerőségemért meg is érdemeltem, vagy hogy kibeszélte volua magát, kiszállott valami igénytelen állomásban. Búsan néztem utána: mennyit tanulok tőle, hogy beavat a „művészetbe“ s a toilette titkaiba ha velem marad még csak egy negyed óráig is De azért vegye köszöue- tem ezért is.

Az eső kopogása a pusztuló természetre viszi át gondolataimat. Hasig dagasztanak ott künn a sárban rislca ökrei a „politizálásba, rohadó cseh uraknak s magokat fújva, de kicsiket lépve igyekszenek a mienkhez hasonló országúira. Az óriási szekér mélyen vágódik a sok répa alatt a puha földbe, de a jólelkü cseh gazda galamb szivének még az mind kevés rakjuk, hadd jíilyedjen le tengelyig. A merre tekintesz mindenütt répával mauipuláluak ezen a vidéken. Ássák és tisztítják és faragják és rakodnak eszeveszetten s ha elgondolni hogy mi cEbből ezukor lesz, fájdalmasan értem meg, miért nevettek oly titkosan markukba az osztrák honatyák, midőn először kiegyeztünk velük. De távozz tőlem politika — ne szaggassuk fel a bekötözött sebeket.

Legtöbb kellemetlenséget okozott útközben a Fetscheni állomás határunkon. Vizsla szemű, rideg arczú szász fogdmegek sugárzó arczczal estek neki kofferomnak nyilván titkos sejtelmeket ápolva feszes, nyakig gombos kabátjuk alatt. Agggodal- masan teszed viszkedő tenyerébe kulcsaid, mert nem vagy biztos nem a pakolásnál csúszhattak-é bele tudtodon kívül egy két csomó szűz dohányt irgalmasságot akarván veled cselekedni. Hiába biztosítom őket, hogy nincs benne még egy szálra íba puhított vadkörte sem, nemhogy egy pipára való dohány, vagy egy eltévedt szál szivarka, azt majd ők uézik a maguk. S a mily mértékben bocsájtja mélyebbre istentelen váj káló kezeit, azon mértékben szorítja le homlokáról a derű avagy sugarait a csalódás komor borúja. Nem talált semmit; szerepet cseréltünk. 0 hidegen, de azért tanult udvariassággal nyújtja vissza a kulcsokat, én pedig vidáman mosolyogtam szemébe, mintha csak azt mondanám ugy-e megmondtam.

Ily jó hangulatban léptem át az „osztrák érték“ határát. Ha látom vala Helvé- tia hótíjkavt tetőit, deltejt njezőjt Prosenmaga Ágai ur is nyilatkozatra provokálva. Ágai ur a Függetlenségbe következő levelet irt :

Tisztelt szerkesztő ur!

B. lapja inai számunk ujdousági rovatában „Zsidó heccz Esztergomban“ kikez- déstí hir foglaltatik, melyet engedjen a valósághoz képest helyre igazítanom.

A hangverseny nyel összekötött felolvasásomat követő tánczvigalora után vagy egy órával a „Főidő“-vendéglőbeli szobámba térve, igenis hallottam szép magyar zenét. Nehány fiatal ember muzsikáltatta magát s more patrio énekszóval segítették a czi- gányt s közbe egy jó vígat kurjantottak is. Nekem gyönyörűségem telt az ő jó ked- ükben, s a szép magyar nótákban.

Élvezetemet csak az háborgatta meg, hogy a mellékteremben ott felejtett s köny- uyelműen nyitva hagyott zongorán egy helybeli művész ábrándozott, nem csak már hangnemben de egy fél hanggal alantabb diapasonon : lévén az úgynevezett „czigány- Stimmuug“ nem a, hanem b. De később elnémult a zongora s csak a czigányzene szólt, elsétáltatva fülein előtt a java nótákat. Hep-hepet nem hallottam, sőt arai a közleménynek rám vonatkozó részét illeti (mert úgy sejteni, hogy sémita voltomra történik' abban néni csendes vonatkozás) : kijelentem, hogy az a kiválóan szeretetreméltó fogadás melyben részesülni szerencsés voltam, árnyékát sem mutatta az an- tisemitaságnak. Abban a szerenádéban meg — amely voltaképeú már aubade volt — a gyönyörű magyar dalban „kidőlt a fa mandulástól* — ebben sem bírtam a hep-liepet fölfedezni, ha csak valaki a bukott Mandel ezég kompanistájának nem hazudott be a mulató társaságnak. Csakis ily erőszakos módon lehetne ebből a nótából a hep-heppet kimagyarázui.

Kérve e soraim közlését, vagyok stb.

Ág ai Adolf:

A Függetlenség erre a következő sok tekintetben fölös szószaporitású megjegyzést közli:

Közöltük már Ágai ur e levelét, de azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ő azt az esztergomi hirt az ő sémita voltára történendő ezélzásnak sejditi. Ez a sejdités uem alapszik máson, mint azou a gyöke- retlen érzékenykedésen, mely a szerződő tenoristák és a zsidók kiváltságos vérbeli tulajdonsága. Pro primo: mi azt a hirt az Esztergom és Vidéke egy hosszabb közléséből irtuk és vettük át, azzal az iutenczió- val, hogy rápiritsunk az esztergomi hep-heppező Baczur Gazsikra meg a zsidókra is, a kik e komoly embertől ráhederitést sem érdemlő darabos vicczre miudjárt gewaltig följajdulásbau törtek ki. Pro secundo, mikor megemlítettük, hogy a dolog az Ágai ur föl olvasása után történt, azt egyszerűen a hely és idő körülményesebb megjelölése kedvéért tettük. Azt csak ama legsensibe- lebb faj hiheti, hogy az a hep-hecz Ágai ellen fordult.

Kételkedünk benne, hogy volua Magyarországon Istóczy, a ki Ágai urban a zsidót szidná, mert azt nem tagadhatja el

czernok vagy legalább girbe gürbä Erdélyünk mászásra ingerlő begyei1, vagy here- résre puha gyepet kiváló völgyeit, ráfogom hogy a világ legszebb tája repül coupém ablaka előtt. Balról meredek bérezek ágaskodnak a kék mennyországba, borítva haragos zöld fenyőkkel, sárguló tölgyfákkal s lombját hullató egyéb magáratartóbb növényével az áldott természetnek, me- I lyek susogó ágai közt a félre átszürődő napsugár bágyadtan tönk meg a leszakadd vágyó meszteleu sziklákon, egy egy házikó csillogó fedeléu kápráztató fénybe burkolva azokat. Ezek aljákan szakadtuk be Szászországnak romantikusabb felét.

A másik oldal, viz a vize ruiudeu szépsége daczára nagyobb részt vindikál magának e közkedvességű szócskából. Mélyen lábaink alatt egykedvűen hömpölyöguek itt Elbe lomba hullámai, miket divatos fodrokba szed egy vastag fekete füstöt okádó hajó, ugyancsak szászakolva hogy a ki- lencz belecsipeukedett hajó visszanő vigye.I Kedves contrástját látom ennek a vizi szu- ■ nyög módjára sipircoló gőzbaj ócskában mely édesen lep meg benőnket egy kanyarulatnál hószin ábrázolatával, A folyóu túl szép ősz- - hangban váltakoznak ismét a tarlott koponyája begyek s gyönyörű hárorahölgyként c lábaiknál gubbasztó szerény völgyecskék,«, mohos sziklák és merengte tő omladékok, , közbe közbe haragos zúgással Elbe bájoló " < medrébe rohanó hegyi patakokkal. A par- - ton hosszan nyúlnak el, kékes füst szalagot d eregetve a házak, melyek valamennyien n élénk piros tetővel kandikálnak át feléd,, nagy zavarba hozva ej»y két ^erezve ka,-- bmcjozéi aggodat.