Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 58. szám

Ezt nem engedik meg. Pedig ilyen

viszonyok közt ha a földmi vés az adó miatt kénytelen jószágát még lábon eladni, mint a hogy tényleg úgy áll akkor a föl dini vés helyzete a legmostohább. Az ily elviselhetetlen állapoton egy kis bölcsességgel egy kis jó akarattal a kormány volna hivatva segíteni ; de ki tehet róla ha nála ez is, amaz is hiányzik.

Borsody.

Kiállítási tárgyak.

— A városház nagyterméből. —

Egyidejűleg a zárdabeli kiállítási gyiij- teménynyel, a városház nagytermében is igen figyelemreméltó kiállítási tárgyakkal találkoztunk.

Innen az országos noipar kiállítási czikkek a következők voltak:

1. Oltár téri t Ő. Készült a Bakács kápolna számára Résziemé vezetése mellett. Az igen hatásos művön Kiinda Rezsőné, Meszéua Nelli, Hoffmann Irén, Rudolf Etelka, Niederraaun Ilka, Wimmer Anna és Lujza, Feichtinger Blanka, Welzer Anna, Kovács Fereuczné, Kaán Etelka és Röszler Antónia urhölgyek dolgoztak. A remek darab értéke százötven forint. Meggysziu selyembársony, cretouhimzéssel, aranynyal áttörve. Hét ízléses csokor közepén Mária aranyhímzésű n evével.

2. Kötött szőnyeg, berlini pamutból. Iparczikk, készítette Wanke Antónia u. b.

3. Bácsi nép viselet. Hat igen érdekes tárgy; u. m. átkötő, fejkendő, mellbetét, bácsi parasztleányok munkája. Nagyon óhajtottuk volna, ha e nemben megyénk mentői több helységéből gyüjtemény- nyel találkoztunk volna.

4. S z ó s z ék t e r i t ő . A városi kórházbeli irgalmas nénéktől- Bársony alapon, se- lyemrojtos arauysujtásos; közepén az ismeretes értelmű J. H. S. V. betűk. A nagyobb szabásá mű értéke hatvan forintra vau véve.

5. B a j n a i népviselet. Hat darab saját készitraényű népviseleti czikk.

6. Agy terítő. Pamuthorgolás. De- szátli Mariska k. a. szorgalmas műve.

7. Asztal tér tő. Fekete posztó alapon készült igen díszes cretonhimzések- kel készült kiváló ínuuka Kaán Etelka k.a.- tól,

8. Papucs. Bársony alapon, cretouhimzéssel Kliuda RezsŐné urhölgytől.

9. Kö ny vj el z ő . Igen finom kézi festés.Schaller Vilma k. a.-tól, kinek szorgalmas munkáival, már a zárdabeli kiállításról irt czikküukbeu találkozhattak olvasóink.

10. Névjegykosár. Barna bőrből készült levelekből és virágokból igen takaros Ízléssel összeállított mű Welzer Anna k. a. tói.

11. D oh ány z s ács kó . Posztó alapon fekete selyemliimzéssel. Hübner Lujza urhölgytől.

12. S zab ó k ö t é n y. Nyers vászon,_

Hogy most miből él, az isten tudta ; elég hogy mindennap ott volt a piaczon s élt. Egy kis lánya is volt, azt azonban az irgalmas nénék nevelték.

0 maga ott lakott velem szemben a Héviz bürökköruyezte szélén. A deszkatetejű vékony viskó egyik oldalát mosták a meleg habok, honnan nappal egy hadsereg mosónő szapulófájáuak csapkodása, éjszaka egy szegény, hívéből kiesett malom kelepelése űzte a csendet. Sokszor néztem hold- világos estén Kántor Jánost a mini lebámult a csillámló, futó hullámok közé s beszélt velők érthetetlen szókat majd pattogva, majd vitatkozva, majd pedig csendesedve, siránkozva, panaszkodva, könyörögve.

— Hat én vagyok a^ oka? Mért üldöztök örökké engem? Nem elég az átok rajtam, nem elógesztek he ti kegyetlenek. Mért susogjátok örökké az ő átkát ? Tehetek én róla, ha jobban szerettem Linát a szegény Julinál ? Látjátok, mi lett belőlem. Megtört az ő átka, rneghasonlott lelkem a világgal. Ne emlegessétek örökké az ő átkát, sápadt arczát, üveges szemeit, ti irgalmatlanok !

Aztán felment a házba, oda ült kis puszta asztala elé, s poros kottákból énekelt recsegő hangon, küzdve, viva, erőlködve az ellen a nehéz szellem ellen, mely hangjára veté fojtogató kezét. Néha úgy tört ki torkából a hang, mind egy halálra kiűzött állat panaszos höre je.

Reggel már elégedetlenül fogadott.

— Istentelen,ség, — perlekedett, a mint előbujt a rozzant viskóból, — ki látta a pilótákat igy rakni? Indzseller az az ember? ! Ökör az, tisztelt barátom (már hogy

alapon, orosz öltéssel. Hevesi Mariska k. a. tói.

13. Házikötény. Fekete rips alapon, zsenilia himzéssel s fekete selyem csipkékkel. Groszmanu Róza urhölgytől.

14. Doboz műnk a. Iparczikk. Kaán Etelka k. a. igen gondos kézi munkája.

15. Candela bér. Őz szarvakból összecoinbiuálva. Kaan Etelka k. n. műve.

16. Lábpárna. Eölvágott munka. Keresztbimzéssel. Mihalik Irénke munkája

17. ír óesz kö zt o k . A papírmunka Groszuer könyvkötő Ízléses munkáj . Fölül moire alapon sima selyemhimzés. Kiinda Rezsőné urhölgytől.

18. Album tálezn, Fekete posztó alapon virágos dolgozat Niedermauu Ilonka k. a.-tól.

19. P ősz tó csők or. Igen jó Ízléssel készült czikk. Dr. Rösslerné munkája.

20. Lámpa el 1 e n z ő . Papír ínuuka.

Deszáth Nina k. a.-tól J

21. Kosárkák. Yéniss Ilka és Róza és Szarkássi Örzse k. a.-októl.

22. G y er m e kág y t éri tő. Ó-néraet vászon alapon gondos száröltéssel Rössler Antónia urhölgytől.

23. Mozaik. Vánkos, fekete selyem csipkével. ízléses mű. Lachner Janka k. a.- tól.

24. Lárapaü vegtisztogató. Iparczikk. Wéniss Ilonkától.

25. Virágtartó. Virginia szalmából, kalász és vadvirág díszítéssel- Szarkássi Örzsikétől.

26. Inggombok. Czérnából készült iparczikkek. Különféle minták. Özv. Lan- gerué czikkei.

27. N ő i - I n g . Négyszögkivágásokkal. Stojanovics Julcsa k. a. műve.

28. K eny é r k o s á r t a k aró. Jáva kauaváu. Áttört minta, kereszt öltéssel. Véniss Augusta k. a.-tól.

29. Á g y p á r n a . Fehér hímzés. Dok- ior Etel k. a.-tól.

30. Védteritő. Horgolta Doktor Etel k. a.

31. Zsebkendő tar tó. Filet- gebühr. Igen gondos és Ízléses mű Frida de Sallay urhölgytől.

32. Zsebkendő. Filet-gebühr; Hoffmann Irén k. a. szabatos munkája.

33. P á ma. Filet-gebühr. Frida de Sallay urhölgytől.

34. Oltár csip ke. Az irgalmas, nénék szent Auuai templomából. A finom kivitelű csipkék értéke 20 frt.

35. Két párna. Fehér hímzés. Groszmanu R. urhölgytől.

36. Service. Tizenkét kávés sal- vett s egy nagy kávés abrosz. Tarka hímzés keresztöltéssel. A kiállítás legbecsesebb tárgysorozata Meszéna Coruélia k. a.-tól.

37. Tálcz atakaró. Száröltés. Vénis Ilonka k. a.-tól. Találó felirata;

Piros alma borízű Kóstolják meg, jóízű

38. Reggeli fők ö t ő Cremcsip- kés munka Schwarz Johanna divatáru kereskedéséből.

39. Magyar fokot ő az esztergomi népviselet szerint ugyanouuan.

40. Magyar k o n t y és

__________

4

1. Arany csip le é s bért kék sura- chal szintén Schwarz Johanua divatkereskedéséből.

42. Hob aj t li kötény. Iparczikk. Röszer Antónia k. a.-tól.

43. Pamlagvánkos. Fekete atlas alapon sima hímzés aranynyal. A kiállítás egyik legremekebb tárgya; Perényi Irmától. Ugyancsak tőle egy

44. Ékszertartó. Kékes fehér selyem alapon lapos hímzés. Maga a tok Groszuer műköuyvkötészetéuek mesteri munkája.

45. vánkos. Piros selyem alapon sima hímzés. Hoffmann Irén k. a. Ízléses műve.

46. Két kis kosár. Házi iparczik- kek Helcz Mariskától.

47. T ör ü 1 k ö ző. Házi ipar. Kereszt- öltéses munka Kluger Blaukától.

48. S e 1 y e m ha j him z é s rajz után készült rendkivül gondos mű Rudolf Mihályuó urhölgytől.

Néhány tárgy nem mint készítmény, hanem mint tulajdon szerepelt a kiállításon. Valamennyi igen szorgalmas kéziratí ki nem irt szerzőktől. Ilyen a Kliuda Rezsőné által kiállított horgolt paplan, továbbá Feichtinger Octavie k. a. himzéssel készült képe és Rudolf Paula k. a. egy tárgya.

A kiállítás átalábau sok kezdetleges munkát egyesit magában, de néhány részlete minden művelt szemlélő figyelmét képes megragadni. Reméljük, hogy a legtehetségesebb szerzők kitüntetése nem fog elmaradni.

Utón útfélen.

(Az Írók es művészek társaságának kirándulása.)

II.

Első s t á c z i ó : S z t á r u y a.

Csinos hiutóu, jómódú kocsin, lélekrázó saraglyán, meg mindenféle közlekedési szerszámon hajnali négy óra után megérkeztünk a legelső stáczióra Sztárnyára.

A nyájas kastély már messziről hívogatott. A réteken munkások dolgoztak s a vidám aratólányok (kik között akárhány igen takaros arezot láttam) már messziről figyeltek s abba hagyták a munkát.

Sohase láttak olyan karavánt.

A Radvánszky Károly kastélyábaa minden zug csupamerő vendégszeretet volt.

Maga a vendéglátó egyike a legtős- gyökeresebb magyar földesurakuak, kikkel az életben szerencsém volt.

Hetyke kedélyesség, eredeti , jóság, s egészséges humor jellemezték. Mikor dicti- ózni kezdtek, nagyon kurtán hárította el a szónoklatokat :

— Üljetek ám le mindjárt kedves barátaim, mert minden étel meghűl! Mondta pedig ezt olyan szeretetreméltó háziuri pa- raucsolómódban, hogy még Komócsy se igen neheztelt meg érte.

Ez a Komócsy Feleky és Kaas után a kirándulás legnevezetesebb embere. Szörnyű bizalmas, re ttentő sokat beszél s szenvedélyes toasztozó. Ha egyszer megkezdi, akkor könnyebb a legsebesebb folyó malomkerekét megállítani, mint az ő eszejárásá nak kerekét. Szeret szerepelni, kitűnni, érvényesülni, a mi az ilyen alkalommal nagyon könnyen elsül.

A salonokban kiránduló hölgyeink foglaltak helyet. A terrasseon a vendégek zöme talált asztalra. Soha és sehol se vagyok barátja az étlap irodalmának. Nem is jegyeztem meg a fejedelmi villásreggelinek minden részletét. Csak azt tudom, hogy a villányi, meg az aszú sok emberben összezavarta a gondolkodást és a fogalmakat. És sok gyanúsításra való okot szolgáltatott.

Például leginkább Futtáidban.

Futtaki Gyula a Budapester Corrcs- pondeuez cziraű kőnyomatú lap szerkesztője. Nevezetes arról, hogy mindenhonnan gyors és pontos értesüléseket bir kapni. Gyakran megbámulni való ügyességgel. Föltűnt pedig mindenekelőtt fehér fátyolos sárga szalmakalapjával, minőt főleg a saharai tou- risták szoktak viselni. Föltűnt azután azzal is, hogy miudeuütt ott volt. Ha Komó- csi toasztozui kezdett a belső teremben, akkor Futtaki a parkból háta mögött termett. Ha Radváuszkv a parkban hangosabban beszélt, Futtaki a teremből eléje futtatott. Mindenütt telegrammokat csinált mindenhonnan biztos forrásokból merített.

A saját lapja azt közölte, hogy az Írókat és művészeket Sztáruyáu Radvánszky Károly vendégfogadója látta el. Innen valamennyi nagy lap azt kezdi közleni, hogy beuünket Radvánszky Károly veudéglős fogadott igen szívesen.

No soha se boszankodtuuk jobban s gúnyoltuk erősebben Fnttakit, mint mikor utána a furcsa hir világgá ment.

Pedig hát Futtaki nem az oka. Az Ő távirata úgy volt fogalmazva, hogy Radvánszky Károly v e n d é g s z e r e tő háza látott szívesen, s akár a sodrony tréfája, akár budapesti helyettese ferdítette el a tudósítást.

Szent Sebestyénbe nem lőttek több nyilat, mint Futtakiba Dobsinán és Tátrafüreden. És ő az összes nyilakat olyan ártatlan mosolylyal fogadta, mint az a Szent Sebestyén, a ki herczegprimási képtárunkban egy középkori fafestményen jelenik meg.

Bercsényi és Feleki toasztot mondottak. Sajátságos hogy nem hozták el magukkal a nemzeti színház súgóját. No de az egyszer nélküle is igen dicsőségesen megálltát helyüket.

Kaas Ivor persze nem engedett. Mindenütt beszélt s a mit Feleld a művészek, “ azt Kaas az irók nevében köszönte meg.'

Mikor Komócsy kezdett beszélni, már 1 előhajtattak a kocsik. Elhelyezkedtünk s * búcsút intettünk a kedves háziasszonynak és nyájas családjának s a derék háziúrnak. Komócsy még mindig beszélt.

Neki hajtattunk már Aggteleknok, csak Komócsy maradt még s beszélt mindaddig mig túláradó érzéseit egészen szavakba nem öntötte.

Az egész utón Aggtelekig, mindig csak Komócsyt hallottam toasztozui.

* *.

* A '

tóttá az orgoua karzat korlátján s lemosol)"* gott a népre.

— Én tanítottam énekelni, — moudá Kántor János kimenetkor Ugy-e jól van iskolázva? Hiába beszél a hálátlan tömeg, nem halt még meg Kántor János, érzem, érzem.

Szokása szerint elkísért utamon, vagy. tán én kisértem őt. Ez egyszer nem zsém- ■ beit, lauem rajongva beszélt gyermekéről,^ összezúzott, meghasonlott lelkének egyetlen < reményéről.

Merengve mentünk a Duna hídjára. . Az oszlopoknál az ömlő viz sebes forgókat i sodort s szédítő gyorsan keringtek a gyön- - gyökre törő csillámló hullámfodrok. A kar- - fára támaszkodva néztem a vizforgók sze- - szélyes játékát.

—■ Jöjjön ouuau tisztelt barátom, —■- moudá Kántor Jáuos sajátságos rezgő hau- - gon, gyönge az a karfa, letörhet... Önre is? ráfogják, hogv a vizbe ölte magát... MindL ő, szegéuy Juli,.. Tán azt hiszi ön is, hogyy bele ugrott ? Hát nem törhetett le a kari;«; alatta? Gát kell, hogy Kántor Jánosra mutassanak: gyilkos, gyilkos, gyilkos! Hiszxi gyönge, porhadó hitvány fa az, mért nenui hozták e nyomom vigaszt a könyörtoleuu nyelvek, akkor nem hallanám örökké átkát.» Hazugság minden tisztelt barátom, nyomorúság, bűu.

Egy napon a nagy zárda-tornyán ha-j lőttünk csouditettek. Panaszosan, zokogva*^ csengett a kis harang ajka, soha még olyyl busau nem hatott lelkemre.

Kántor Jáuos leánykája halt meg. — Meghűlt a húsvéti nagy misén, ogy mo4t górva, kegyetleu lázroham megölte.

hozzám szólt,) ló az, tinó az, Kántor János mondja.

S sorata botjával haragosau ütögette a patak partjának szegény pilótáit. Elkísért utamban a kis Duna feltöltött partján és csóróit porolt örökösen. Szidta a városi tanácsot, a mért korlátot csinált a séta útra, a mit annyira kell megkerülnis haragudott, ha a korláton kívül a kocsikat kellett várni, mig elmennek.

A nagytemplom tornyát neki soha sem zsindelyezték kedvére, (pedig hát ember emlékezet óta egyre zsindely ezik) a deszka falú színház csak azért nem tetszett neki a Duuaparton, mert nem volt ép okvetlen szükséges, hogy a Duuaparton legyen. Sióval haragudott mindenre, belekötöft mindenbe.

Néha, ha nagyon nem akadt tárgy, a mire zsémbeljen, az incselkedő csizmadia inast is mind akár csak a föld nyelte volna el, egy se lábatlankodott körűié, hogy gaj- mós botjával fenyegetne feléjük, — ilyenkor neki adta magát a hal Igatagságnak s fakó kabátjából előszedvén koczkás kendőjét, addig hajtogatta kívülre, bévűlre, míg apró szemeiből ogy nagy köuycseppet nem volt oka vele letöriilui.

— Mondom tisztelt barátom, nyomom a világ. Kántor Jáuos mondja, hitvány sártömeg, tudja tisztelt barátom, hitvány sár- tömeg, olyan, a mi a csizma talpán se ragad meg. Semmi, semmi, nyomom semmi; a ki nőm él már, az boldog tisztelt barátom.

Fejét rázogatva haladt mellettem, mig arczán keserű bánat ömlött el.

— Úgy bizony tisztelt barátom, hálátlan a világ. Nyomom férgek vagynuk magunk is. Égy napon áhítattal csüggnek Kántor Jánoson, köny fénylik a tömeg szemében, ha bánatosra olvad hangja, — azután elvetik, mint hitvány rögöt. Rögöt, rögöt, utcza. kavicsát. . . Átok volt az, az ő átka . . Hazugság az is, hazudik minden, mi magunk is .., Tudja-e mi egy eltévesztett pillanat, egy hibás lépés . . . Egyhosz- szú élet nyomorúsága, mikor az embernapról napra arra ébred, hogy nyomorultabb, hogy mindegyre jobban veti meg önmagát. Az az, tisztelt barátom. Átok ez, az Ő, az ő átka.

Botjával erősen csapkodta a parti bozót leveleit s azután gyorsan, mintha bánná elérzékeuyedését elvált, s haza botorkázott a hévizparti dülledt viskóba, a melynek ócska teteje födte be az ő üres otthonát.

Csak a zárda templom volt az a hely, a hol Kántor Jánost zsémbelés nélkül lehetett látni. Meghúzódott az utolsó padban, s némán hallgatta a zsolozsma hangjait, inig kezeit áhítattal kulcsolta össze imára. Máskor térdére hullt, s esengve ütötte mellét, szemeit fájdalmas tekintettel emelve a nagy oltárképre. S mikor a kar éneke felhangzott, egész lelke ott volt az arczán, s rajongó boldogsággal dúdolta együtt a dalokat.

— Hallja azt a tiszta csengő haugot? —- kérdé egykor hozzám fordulva.

— Igen, egy szép kis leánykáé.

— Az az én gyermekem, moudá elméié,zva. Az apácza-zárdában nevelik, szép dala nélkül hiányos lenne nagyon a templomi chorus.

A leányka fürtös fejecskéjét előrehaj-