Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 57. szám
Esztergom, 111, évfolyam. 57. szám. Vasárnap, I88Í. juiius 17-én. w Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ..............................................G IVt. — krf él évre.......................................................3 „ — „ évnegyedre..............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 6 kr. Az elöli/,etési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézeiulök. Megjelenik : he te n kint kétszer vasárnap és csütörtökön. NyiIfelér petit soronként 20 kr. A Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. lap szellemi részét illető levelezések, tőséghez, jLőRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM intézeiulök. Kéziratokat nem adunk vissza. a szerkesy- AL.Á, Polgári kör. Eseményszegény társadalmi életünkben minden legcsekélyebb mozgalmat is ürömmel üdvözlünk. Örömmel fogadtuk annak hírét, hogy városunkban a polgári elemek egyesítésére p o 1 gá r i - k 0 r van alakulóban. Á p o 1 g á r i - k ö r n e k hivatása lesz Összes polgárságunkat egy egyesületbe concentrálni, hol szellemi művelődés végett könyvek és hírlapok állanak rendelkezésére s hol megbeszélés és megvitatás tárgyává tétetnek mindazon kérdések, melyok polgári osztályunk anyagi és szellemi érdekeire vonatkoznak. Vizsgáljuk csak meg, vájjon van-e jogosultsága egy ilyen egyesületnek Esztergomban, hol az egyesületi élet anélkül is zilált és lanyha? Minden társadalmi mozgalomnak csuk akkor van jogosultsága, ha először is hézagot pótol s másodszor ha nem árt más hasonló törekvésű, habár különböző elemekből keletkezett egyesületeknek. A. polgári elem városunkban igen tiszteletreméltó számot és értéket képvisel. Szorgalmas, derék és becsületes emberekből áll, a kik nem töltik tétlenül életüket, hanem kitartóan dolgoznak s pontosan teljesitik mindazon kötelességeket, melyekkel az állam, a város és a társadalom számára adósak. Polgári elemünk tehát egészséges és életerős alkatrészekből áll, melyek sok .jóra alkalmazhatók, ha bánni tudnak velők. Éji kép. Csak bús tilinkó kesereg, A csendet az zavarja meg; Különben minden álmodik: Virág, madár, lomb és fűszál, — A fáradt esti szellő is A völgybe le, pihenni száll. Itt lenn a pásztor-tüz lobog, Ott fenn railljó csillag ragyog; — Halvány sugárát hinti szét, Felhők mögül a holdvilág,— S a suttogó lombokra vet Kemegő, ezüst koronát. A tó vize — mint bölcső — ring, Morajjá nyugalomra int ; — Oly ábrándos, szelíd a táj . . . Ep amilyen volt e kebel, Mig a rideg való keze Álmából nem zavarta fel ! Perényi Kálmán. A grófné szerelme. — Elbeszélés. — — Ab grófné, hogy lehet valaki oly 'étien ! Az egész vadász társaság két- e vau esve eltűnése miatt. Különféle Eddig úgy volt, hogy polgárságunk kisebb-nagyobb testületre válva, nem b Írtak egyesítő pontban találkozni. Munka után hasznosan szórakozni s tanulságosan mulatni nem igen volt mótlj tikban. A casinó nem foglalta alapszabályaiba, hogy a kis iparosok, jobb módú földművelők, kis kereskedők megjelenhetnek „a válogatott elemekből“ álló társaságban. Senki se fogja ezt rossz néven venni. Casinónkban nz előkelő elemek adnak egymásnak találkozást s kirekesztik azokat ez alkatrészeket, melyek közt nem jól éreznék magukat. A polgári elemek tehát a legelső esztergomi társaságból, a casinóbol ki vaunak rekesztve. Polgárságunk összesúgó edd igeié szétszóródva hol itt hol ott tilut föl ; de sehol sem annyira egyesülve, hogy érdekeit mcgvédhctte s helyzetét a társadalomban kibővítette volna. Minthogy a casinó semmit se vesztene, társadalomnak pedig csak nyerne; minthogy polgári elmeink egyesítése s közös működése csak előnyökkel járna városunk társadalmára nézve ; örömmel üdvözöljük a polgári-casinó fölállítása hírét. Majd minden valamire való vidéki városban megtaláljuk az úri elemek és polgári elemek külön egyesülését nem ugyan egymás ellen, hanem egymás mellett a társadalom javára. Mit kívánunk a polgári casinó tói ? Mindenekelőtt biztos alapot. Ne fogjanak bele mindaddig az eszme realizálásába, mig a részvétel felől annyira biztosítva nincsenek, hogy utakon mentek el keresésére ; és épen nekem jutott az a kitűnő szerencse, a grófnőt föltalálhatni, — Ha ! ha ! — kaczagott fel a szép amazon, a kihez a szavak intézve voltak, Tehát megijesztettem a társaságot ? He is- teuem, hisz az már többször megesett, hogy önöket ott hagytam vadaikkal együtt, és eljöttem e regényes helyre ábrándozni. Hát uézze csak, nem gyönyörű látvány-e ez? A mint a nap utolsó sugarai ott a szikla csúcson meg törnek. Vagy midőn e sugarak lassan eltűnnek szemeink elől, mint boldogságunk utolsó remény sugarai . . , Lássa, éu bennem annyi fájó gondolatot ébreszt a nap lemente t mert a múlandóságot juttatja eszembe. S mégis jobban szeretem nézni nyugvását, mint félj öttét. Feljötte hasonlít az élet kezdetéhez, Mily féuy- uyel, mily világossággal kezdődik . , . ! S egy felhőcske mégis elhomályosíthatja azt a fényes napot. De mit beszélek, hisz ön költő, az ön költői lelke épen úgy érzi mindezt, miként én. — Ne gúnyolódjék grófné, Én nem tartom magam költőnek ; egyszerű műkedvelő vagyok, semmi egyéb., — Pedig nincs igaza. Mert önt a múzsa már bölcsőjében homlokon csókolta ; csakhogy . . — Kérem folytassa. — Csakhogy versemen nincs meg az igazi hang, mert még nem érezte, s nem érzi át a mit ír . . szóval ön még nem szeretett ; pedig a költőben a tehetségnek csak a szerelem adja a tápot. — Igaza van grófné, — én még nem klubbjoknak tisztességes jövőt vessenek. A mint a részvétel mennyisége meg-bizonyitja, hogy az érdeklődés áta- lános s hogy a polgári casiuónak jövője van: fogjanak hozzá mindazon eszközök megszerzéséhez, melyek a szellem kiművelődését gyümölcsözik. Népkönyvtár, szakfolyóiratok, napisajtó ez egyik eszköz. Eszmecsere vitatkozás, társalgás a másik. Politikai párt-szellem azonban legyen távol mindenidőre a körből. Meg vagyunk róla győződve, hogy városunk összes polgársága lelkesedéssel csoportosulna olyan körbe, hol az ő érdekei találkoznak s a hol minden polgár odahaza van. Örömmel foglalkoztunk az életrevaló kérdéssel s örömmel ajánljuk föl támogatásunkat. Önmagát tisztelné meg polgárságunk, ha a polgári-körben egyesülve, városunk társadalmi életének egy igen nevezetes korszakát kezdené meg. Tehát csak le az alapkővel! Az árvaszéki tanácsosi állomás. — Válasz a Nyílt levélre. — A legveszedelmesebb dolognak tartom azt, ha megdőlithotő sophismákkal lép ki bárki is a nyilváiíoság terére. ny semmi alappal nem bíró sop- liisniííkkai lépett síkra az „Egy adózó“ igen tisztelt czikk Írója c lapok legu- tóbbí számában azok ellen, a kik a szerettem, mert még eddig uein találtam olyan nőt, a kit szeretni tudtam volna. E beszélgetés az erdő mélyében, a szép Darvay grófné és Lenkey báró közt folyt. A gr.ófné liuszouuyolcz éves szép asz- szony volt. Férjével a legjobb egyetértésben élt ; bár eleinte igen sok titkos köny- nyet hullatott. De később bele törődött már abba is, hegy egyedül ábrándozzék. S így férjének, a ki Őt az iinádásig szerette, s leggyöngédebb neje Ion. Barátnői s barátai nem voltak, mert seukilsem talált oly eszményinek, minőket óhajtott volna. Lenkey bárót pár óve ösiuerte. Ez egyetlen férfi tett rá mélyebb benyomást. Ha látta, az nap mindig róla gondolkozott; ha verseit olvasta, elmerengett rajtok ; de az csak futólagos érzés volt. Nem kínálkozott alkalom, hogy ez érzet benne kifejlődhetett volna. A báró soha sem találkozott egyedül a grófuéval, és soha sem udvarolt neki, mint a többi uracsok. Most volt az első alkalom, bogy a véletlen együvé hozta e két költői lelket. Lenkey báró szép, magas karcsú férfiú volt gesztenye színű hajjal, nagy lelkes kék szemekkel. Lelkesült minden szép, és nemes iránt. Irt verseket a legelső fővárosi lapokba ; s mint a grófné moudá, nem rossz verseket, csakhogy hiányzott még belőlük az igazi hang . . . Azonban Lenkey báró bár mily költői lelkű volt is, nem osztotta az ábrándos ■grófné nézeteit. Most is, a mint beszélgetésüket tovább fűzték, vitatkozni kezdtek. — Nem grófné — folytató a fel vett beszélgetést Lenkey — az ön elveit nem közgyűlés azon határozatát, melylyel az árvaszéki tanácsosi állomás mikénti betöltése elhatároztatott, megfelebbezték. Igen szépen mondja el a czikk- irója, hogy a határozat megfelebbezői azt akarják, hogy a város az árvaszéki tanácsnoki állomás betöltésével ezreket dobjon ki az ablakon, mórt hisz az árvaügyekefc „pipaszó“ mellett ellehet végezni, tehát no kiváuják a felebbezők, hogy a város ezen állomás betöltése által megkárositassék. Szép okoskodás, de sántít. Ugyan engedje meg a t. czikkiró ur, hogy mindenek előtt azon kérdést legyek bátor hozzá intézni, számítva kegyes válaszára, hogy mióta van, azon meggyőződésben, hogy az árvaszéki tanácsosi állás betöltése a város megkárosítását vonta maga után; mióta van meggyőződve, hogy az árva ügyeket, „pipaszó mellett“ lehet elvégezni ? Vájjon rég'iebb kelotíí-e ezen a város előnyét feltüntető meggyőződése? Vagy csupán pár nap óta bizonyosodott meg mind ezen nyilvánosságra került okok létezéséről? Szíveskedjék kérem ezen tiszteletteljes kérdésekre válaszolni, ha kegyes volt a feJebbezés Íróját önösséggel vádolni. De hogy mennyire sántít az érdemes czikk ivó okoskodása, azt azzal „ kísérlem“ meg bebizonyítani, hogy azt állítom mikép a „felebbezéseket“ nem is olvasta : hogy absolut nem is sejti, hogy a felebbezések mit tartalmaznak. Fenn „felebezések“-ről tettem említést, tehát elárulom, hogy a határozat ellen már eddig két felebbzés in- téztetett. Elárulom azt is, hogy egyik felobleíiet egészben elfogadni. On nagyon is ideálista, nagyon eszményi. Olyanul akarná a világot is teremteni; pedig az nem lesz olyan soha! Úgy kell venni a világot, a mint van; mert mint mondám, a miliőnek a grófné akarja alkotni : nem volt és nem is lesz soha ! De higyje meg grófné nem is volna jó, ha olyanná lenne . . — Tehát ön is igy beszél? Ön, a kit én sokkal jobbnak, és sokkal nemesebbnek hittem a többinél. —■ Ne nehezteljen grófné — kérte es- dőleg Lenkey, én azon leszek, hogy fölemelkedjem ama magasztos eszmékhez, a melyeket a grófné magának vall. — Tegye azt kérem ! — E szavaknál remegő kis kezét Lenkeynek nyujtá, s az szorosan megfogta. Ella grófné nem vonta vissza. Ott hagyta soká, igen soká. . Nem szóltak semmit, csak kezeik remegése árulta el, hogy lelkűk e pillanatban össze forrott, hogy e pillanatban igazság rejlik, s nem előre készített komédia. Két szívnék egyszerre föllobbanása volt ez, — a mely vagy örökké égni fog, vagy rövid idő múltán elalszik végkép .. . Egyik sem mondá hogy: szeretlek — És mégis e pillanatban mindketten érezték hogy kölcsönösen szeretnek. Ella grófné szemeiből szerelme születésekor két nagy köuycsepp hullott alá, még e kényeket sem törülte le Lenkey, de az ő szemeiben is ott ragyogtak első szerelmo gyöngyei. . . — Jerünk, tőré meg végre Ella grófné a csendet. A vadász társaság aggódni fog; (le különösen férjem.
