Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 57. szám

bűzösben sincs az, liogy a városi közgyűlés határozata azon okból felebbez- íetik, mivel a felebbezők az árvaszéki tauácsost muskotál dohánynyal óhajtanák ellátni; hanem mind a két feleb- bezésnek az képezi a főtárgyát, hogy: azon esetben, ha a hozott határozat érvényben marad, az árvaügyek rendezéséről szóló törvény 180-ik §-a lesz megsértve ; mert az idézett paragrafus azt rendeli, hogy árvaszéki ülnöknek jogvégzettnek kell lenni, illetve, hogy az árvaszékben legalább egy jogvégzett ülnök legyen.

Már pedig tisztelt czikkiró ur, a hozott határozat értelmében az esztergomi árvaszékben egyetlen egy jogvégzett iilnök sem lenne, ha az önös- séggel vádoltak az ellen nem felebbez- nek.

De mert felebbeztek, és pedig oly adózói e városnak, a kik árvaszéki ülnök lenni nem akarnak, de még hozzá tartozik, sem nem hogy azon vádat nem érdemlik meg, hogy magán aspirációból támadták meg a felebbezést, de elismerés illeti őket; mert világos törvénybe ütköző állapotok megteremtése ellen éltek törvény adta jogaikkal.

Ez a való.

V. G.

Utón útfélen.

(Az irók és művészek társaságának kirándulása.)

I.

Indul ó bau.

Soha se volt ostiomoltabb az irók és míívészek köre, mint az indulás napján. Minden öt perczbeu jött egy távirat, minden 10 perczbeu egy-egy sürgető tourista. A táviratokra azonban akkor már nem igeu válaszoltak s az elkésett jelentkezőknek akkor már épen nem adtak reményt.

Pénteken délután három órakor már meglehetősen megtelt a helyiség. Akkor vártuk a jegyek kiosztását. Türelmetlenül kérdezte mindenki:

— Hol marad már az a Dolinái?

— Azonnal itt lesz — siet a szolga válaszolni — addig is parancsoljon egy kis hűsítőt.

Rekkenő meleg volt. Csak úgy égett rajtunk a ruha. A játszó teremben hevesen folyt a kártya csatája, vagy a dominó ártatlan harcza ; a társalgóban élénken beszéltek a kirándulás részleteiről s a leg- irisebb eseményekről.

Három óra múlt.

— Még mindig nem jön az a Dolinái a jegyekkel?

— Hja ő most lapot csinál, de addig

is míg megérkezik parancsoljon egy kis hűsitöt. _________

E szónál „férjem“ oly fájó sóhaj kelt kebléből, mintha már a lelkiismeret mar- dosó kígyója csípte volna meg szivét ; emlékeztetni akarván; hogy vétket követett el az ellen a jó férj ellen ; mert lelkileg már hűtlen lett hozzá . . •

Lenkey szó nélkítl segité a nyeregbe. Megindultak a tisztás felé. Rövid idő múlva hangok érintették füleiket; e hangok hallatára .Ella grófné Lenkey felé forditá köny- nyes szemeit, s ezeket rnondá :

— Lenkey! az égre kérem ne higy- jen könnyelműnek . . . Csak ön ne ! Hisz ahogy én ön iránt érzek, az nem lehet vétek .. .

Meg sem várva a feleletet, a vadász társasághoz vágtatott.

Lenkey mintegy megbüvölve állt még sokáig egy helyen, inig végre egy mély sóhaj tört elé kebléből ; aztán ő is a vadász társasághoz csatlakozott.

Vájjon szerette-e Lenkey a grófnőt ? Oh igen. E pillanatban szerette; e pillanatban igazság rejlett, öröknek hitt igazság !

*

* *

Innét kezdve Lenkey mindennapos vendég lett a grófnénál. Egyedül voltak többnyire, mivel a gróf a szomszéd városban időzött édes anyjánál.

A találkozásnál, bármily gyakori s egyedüli volt is, szerelemről nem akadt szó köztük soha.

Lenkey nem térdelt Ella grófné előtt; nem esküdtek örök szerelmet; s mégis, ha a válás órája ütött; akkor órahosszig nem tudtak elválni.

Bzónélkül tárták egymás kezét, mintha

Végre megérkezik.

Szétosztja a jegyeket. Soha olyan kapkodást. A várakozók seregéből kilép egy fiatal ur.

— Én Letenyei Aladár vagyok kérem. Kaposvárról jövök utrakészeu. Elfelejtettem idejekorán jelentkozni. Kérem boldogítsanak engem egy visszamaradt jeggyel.

— Mindenből kifogytunk.

— Van szerencsém titkár urnák Da- ruváry Amália ő uagysága levelét személyesen átadui. Daruváry Amália igen csinos novellákat ir s utrakészen várja az irói kör szívességét a Hungáriában. Erdélyből jött. Kérem vegye figyelembe az ő kérését.

— Sajnálom uram már mindenből kifogytunk.

Jön egy poczakos ur. Minden izében csupamerő szenvedélyes tourista.

Én Fekete Pista vagyok Somogyine- gyéből. Minden ötvenedik magyar iró mae- ceuása. Hajlandó vagyok elszántan licitálni egy jegyre. ígérek 20 forintot.

Sajnálom uram, már kifogytunk.

— Harminczat.

— Mégiukább sajnálom.

Jön még néhány gyors távirat. Valamennyi jegyek után tudakozódik. Valamennyi válaszfalaidul marad.

Eközben a boldog „jegyesek“ szétoszladoztak, hogy a hosszú útra előkészüljenek.

Este nyolczkor már kocsi kocsi után hajtott ki a losouczi iudulóbázba.

Városunkból Bors Mihály, Feichtinger Ernő, Koltai Virgil Dr. Kőrösy László és Schedl Arnulf vettek részt. Párkányból Szabó Titus és kedves neje. Tehát városunk és megyénk erősen képviselve volt. A hét kiráa- lók közül hat tag mint vendég utazott.

A várótermek egészen megteltek. A czigáuy remekelve csinálta lelkesítő nótáit. Nagy volt a siiigés forgás a vasuti jegyek átvétele körül.

Mindenki annyira el volt foglalva, hogy majd közösen l övette el a kirándulás egyik legnagyobb szarvashibáját.

Majd egy heti útra készültünk s a társaság tagjainak nem nyílt alkalma ismerkedésre Egy hosszú órát töltöttünk a várótermekben és senkinek sejutott eszébe, hogy ezt az időt ismerkedésre kellett volna fölhasználni.

A régi jó barátok és ismerősök örvendve uyujtottak egymásnak kezet, hogy a remek utat kölcsönösen élvezhetik.

A kiránduló hölgyek közt voltak a következők: Feleki Miklósáé, Aigner La- josné, Batizfalvi Erzsiké és Ilonka, Bercsényi Teréz, Eugesszer Mátyásáé, Gretz- inacher Krisztina és Irén, György Aladárné és Etelka, Herczeg Mihály né, II ésy Piroska, Merényi Kamilla, Milassiu Vilmosáé, Nagy Mária, Szathmáry Károlyné, Szabó Tituszáé, Szeyftert Anua, Aranka és Ilonka, Stern Lujza, Téry Ödöuné, Terey Erzsébet, Torday Ferenczné, Vértessy Józsefué s még többen.

A kiránduló írókat Komócsival majd Dobsiuán mutatjuk be.

Az egész társaságot átalában jellemezve igen díszesnek mondhatjuk, habár több volt a vendégek száma, mint az Íróké

féltek volna, hogy a következő nap elsza- kasztja leiköket egymástól . . .

Egy napon, a mint Lenkey Ella szobájába lépett, azt sírva találta. Ez nem volt újság előtte, mert az erdei találkozás óta igen sokszor találta sírva. — Most is, mint máskor, vigasztalni akarta, hogy hisz ök nem követnek el vétket ; de a grófné hevesen szavába vágott.

— íme már itt a bfíuhődés ! Tudja-e hogy férjem beteg; nagyon beteg. Holnap utazom beteg ágyához ; ápolni fogom Ilivel). Az ég talán meg bocsátja vétkemet, ha megtérésemet látni fogja.

— De az istenért Ella ! hiszen (innék nincs vétke. Tehetünk-e arról, ha szivünkben oly érzés keletkezett, a melyet nem mi oltáük oda? Egy túl világi hatalom az, a mely szivünk felett rendelkezik ; s azelőtt meg kell hajolni minden halandónak.

Ella nem figyelt szavaira, csak zokogott. Eltűnni látszott most szivéből a szerelem ; e perczbeu csak a hitves állt Leu- key előtt, ki a férj életéért remeg. ,.

Lenkey nem sokára távozott ; távozfcá- val még azt sem mondta Ella grófné, hogy gondoljon néha reá; hogy ne feledje . . . Periig épen úgy szeretett e perczbeu, mint az előtt; de a feleség háttérbe szoritá a kedvest.

Az ilyesmi csak olyan ideálista nőknél történhetik meg, mint a milyen Ella grófné volt . . .

* *

*

Három hónapig volt a Durvái palota zárva, mivel a grófot nem lehetett haza szállítani. Édes anyjánál feküdt betegen. Most, hogy teljesen felépült, fényes estélyés művészeké s ezek közt ismét több a fiatal erő, mint a hírnevesebb nevezetesség.

— Tessék beszállauí! — kiáltják az első csöngetésre.

Erre Feleki Miklós a sürgő-forgó tömeg elé lép s tábornoki hangon igy szól:

— Van szerencsém figyelmeztetni a társaság minden egyes tagját, hogy szorosan a programúihoz s a rendezők utasításához ragaszkodni méltóztassék. Különben semmire se megyünk s folytonos rendetlenséggé zavarodik utazásunk. Rend a dolog veleje. A programúitól egy hajszálnyit se térüuk el, s a ki megbolygatja a rendet, az a társaság ellen kihágást követ el. Még egyszer szigorú pontosságot és figyelmet ajánlok.

— Éljen Feleki ! —kiáltják a kemény beszéd után.

Helyet foglaltunk a futárvouat cou- póiban.

Éles, sivító fütty, s a vonat megindul. Az indulóliá/.bau maradt kikisérőlc zajosan éljeneznek, a czigáuy nagy ovátióval csinálja a Rákóczi indulót.

Benne voltunk az útban.

Az esztergomiak egy kocsiban gyülekeztek össze. Hoztunk bele bort, jókedvet, s nótát. Éjfélig csak el mulattunk maguuk között, de akkor azután bemosolygott hozzánk is Morpheus s mi valamennyien engedtünk hatalmának.

A szűkmellü coupéban csakugyan coin icus jelenetek fejlődtek ki. Sajátságos összezsugorodásban helyezkedtünk el, s alig kezdett szunnyadni valaki, a szomszéd társ teje kellemetlen caramboleba üfcközöttt fejével s kész volt a kölcsönös bocsánatkérés és fölocsudás.

Minden órát tudtunk hajuali négyig. Mert hol az egyik, hol a másik hálótárs zuhant reánk, s folytonosan fölvert szender- géseinkbői. Volt eset, hogy az egyik-másik bőrönd hullott reánk s a katasztrópha az összes hálótársakat föl riasztotta. Volt ismét eset arra is, hogy a nyitva hagyott ablakokból hideg metsző szél áradt be, s az verte föl álmainkat.

Legédesebben szendergett a sarokban egész pőrére öltözve Bors Mihály utazótár- suuk, legnyugtalanabb voltam magam, mert mintha a szeszélyes sors úgy akarta volna, minden ébresztő körülmény csak felém hárult. Ha valamelyik bőrönd lezuhant, az bizonyosan engem érintett, S ha valamelyik hálótárs kellemesebb positió után rug- dalózva kinyujtózott, annak keserűségeit is csak én éreztem.

Gondolhatják tehát nemes olvasóim, hogy az éjszaka nem tartozhatott a tündén ezeregyek: közé, s a hajnal se a költészet rózsafakasztó luijualákoz, s valóban boldognak éreztem magam, midőn a rekedt condukteur a szépen mosolygó reggeli nap nyájas fényénél ezt kiáltotta hogy;

— Tornyallja ! Kiszállni!

Mintha csak gyalog tettük volna meg a hosszú utat. fáradtan, kimerülve, álmo - san és boszankodva léptünk ki kedves cou- péeinkbol.

Több mint száz kocsi várakozott reánk.

Fölültünk s hajtattunk oda, a hol rain- den viszontagságért dús kárpótlást s minlyel nyitották meg a rég elzárt termeket. A sok jó barát mind eljött örömét kifejezni a szerencsés felépüléshöz.

Darvay meghatottan mondott köszönetét barátainak, s s ezeket moudá :

— Ha csakugyan örültök, hogy ujra köztelek vagyok, úgy köszönjétek azt az én kedves Ellámnak, ki éjet-napot töltött az ágyamnál, s úgy ápolt, mint egy kis polgár. asszony.

És ez úgy is volt. Ápolónőt nem tűrt férjénél, ne hogy az el hibázzon valamit az orvos rendeletéiből.

Pihenni csak akkor ment, ha már végkép kimerült, vagy környezete erővel vitte el a beteg ágyától.

Mind e nyugtalanságért dús kárpótlást nyert, mivel férje felgyógyult. Híven telje-! sité női kötelességét

Míg férje beteg volt, addig egy per- czig sem gondolt Leukeyre ; de most hogy ismét abban a termekben volt, a hol oly boldog órákat töltött vele, lelke akaratlanul eszményképét keresto fel szemrevetést tenni neki, hogy miért nincs itt; pedig jól tudja, liogy ő megérkezett . . .

Lenkey báró valóban nem volt a jó- barátok közt; a mint később a grófné meg- tudá — szerelme tartotta távol.

Mig a grófné férje beteg ágyánál időzött, addig a színházhoz egy gyönyörű fiatal színésznőt szerződtettek. A báró any- nyira bele szeretett e szép uőbe, hogy nejévé akarta tenni ; de édes anyja nem akart bele egyezni e mesalliance házasságba. Most a báró oly levert lett, hogy attól tartottak, miként öngyilkos lesz, ha anyja tovább is vonakodik bele egyezni a házasságba.

den kellemetlenségért feledtető jutalmat kaptunk.

A hol a legőszintébb magyar vendég- szeretet lakik. — A hol teli asztal és teli szív várakozott reánk. Sztárnyára értünk. Radváuszky Károly kastélyába, melyet Futtaki colossális távirati sajtóhibával „vendéglőnek“ nézett.

Kfirösy László

Kiállítási tárgyak

— A vízivárosi érseki leánynevelő intézetből. —

A mindinkább közeledő országos uő- iparkiállitásra városunkból is erősen készülnek. Legérdekesebb csoportja volt az elküldött kiállítási tárgyaknak, a vízivárosi leánynevelő intézet növendékei által készített munkák csoportja.

Tizenhét igen figyelemreméltó kézimunkát láttunk a nagy teremben. Ezek közül legtöbb tehetségre és szorgalomra vall Helle Mariska k. a. több munkája. Az ő igen ügyes és szorgos kezéből származik:

I. Egy középnagyságú fekete posztó asztalterítő, creton és selyem hímzéssel. 2, Egy világos posztóból készült pamlag párna kék atlasszal kidolgozva, dombor selyem hímzéssel. 3. Fekete atlaszból készült kis kerevet párna, színes selyem-, orosz-, és sima hímzéssel. 4. Egy fekete atlaszból készült nyugvó henger orosz- és sima hímzéssel. Végül 5. Egy kis csipke takaró, selyem kivarrással s orosz hímzéssel.

Az öt érdekes tárgy valamennyi közül kiemelkedik Ízlésben és szabatosságban. Meg fogja érdemelni a kitüntetést.

A többi tárgy sorrend szerint a következő :

6. Egy szürke posztóból készült nagyobb asztalterítő zöld pamut és selyem hímzéssel. Készítették az V. és VI. osztály növendékei.

7. Egy fehér kötött paplan. Langer Etel k. a. műve.

8. Egy kehely takarócska fűző öltéssel. Szychta Maliid k. a. gondos munkája.

9. Egy reezésen kivarrott oltárcsipke. Máriásy Berta k. a-tól.

10. Páruabetét point de reprise modorban, domború hímzéssel, készítette Blum Jolán k. a.

II. Négy hímzett vászon női ing, Scballer Vilma, Wieber Ch. Udvardy G, és Skadra Erzsi k-a-któl.

12. Crémesziuű kékhimzésü kávé abrosz, hat kendőikével, doinborliimzésű monogrammal. Langer Etel k. a. műve.

13. Ugyancsak tőle ered egy crémesziuű abrosz piros-fekete hímzéssel s hat keudőcskével.

14. Egy igeu figyelemreméltó abrosz : védkeudőcskö Kruplauicz Szeréna kisasz- szonytól.

15. Egy fekete selyemből készült olasz kötényt Katona Sarolta k. a, állított ki.

16. Egy fekete posztósapka, piros sima . hímzéssel Nagy Emília k. a-tól.

17. Domborhimzésű védkendőcske El- • linger és Széles k, a-tól.

A festmény-rajzokat és diszbetűket tar- ■ tálmazó lüzeteket a következő növendékek}

Ella grófné talán nem hitt volna et Iliinek, ha ép akkor nem jelen meg egyi, gyönyörű vers Lenkeitől, a melyben egész a szerelmét elmondja.

A vers olvasása után fájdalmasan tört j ki Ella grófné. ..

— Oh igeu ! ő nagyon szeret! — Már meg vau versébeu az igazi hang, aj. melyet eddig nem tudott el találni; milyy gyorsan megtanitá rá az igaz szerelem.

Tehát csak pillanatnyi igazság volti szerelme ? Még nálam, érzem örök igazság« lesz.

Tehát bárom hó elég volt arra., liogyy a láng, mely oly gyorsan éledt örökre el-* aludjék ? Nem az fáj, hogy elfelejtett, hisäi szivünk fel tt egy tútvilági hatalom rendel-] kezik; de az fáj, hogy nem sietett hozzáírni elmondani szerelme bánatát, vagy örömét» Avagy azt hitte, liogy én is olyan vagyolűh mint a többi nőlc, a kik szemrevetéssel'e illették volna? De nem, hisz ép ezért fe-o lejtett el oly hamar, mert ábrándos, esz-x menyi voltam neki. De azért az ábrándosé asszony mégis boldoggá fogja őt tenni h arra esküszöm!

* *

*

A második 3 hónap mult el. A grófijai termeiben nagy sürgés forgás vau. A sza-n bók ruhákat hoznak, a varrónők a drágtg kelengyét rendezik. Mindenki el vau fog.g lalva, még a grófné is ; ékszereket szene ki a szekrényekből, s egyoukiut próbáljál egy gyönyörű szőke lányka hófehér nyakára;;

— Ez édes gyermekein ez lesz a leggi szebb, moudá Ella grófnő a mint egy gyéij ináut kövekkel kirakott nyak-éket felkarai csőit a hófehér nyakra.