Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 57. szám

bűzösben sincs az, liogy a városi köz­gyűlés határozata azon okból felebbez- íetik, mivel a felebbezők az árvaszéki tauácsost muskotál dohánynyal óhajta­nák ellátni; hanem mind a két feleb- bezésnek az képezi a főtárgyát, hogy: azon esetben, ha a hozott ha­tározat érvényben marad, az árvaügyek rendezéséről szóló törvény 180-ik §-a lesz megsértve ; mert az idézett pa­ragrafus azt rendeli, hogy árvaszéki ülnöknek jogvégzettnek kell lenni, il­letve, hogy az árvaszékben legalább egy jogvégzett ülnök legyen. Már pedig tisztelt czikkiró ur, a hozott határozat értelmében az eszter­gomi árvaszékben egyetlen egy jog­végzett iilnök sem lenne, ha az önös- séggel vádoltak az ellen nem felebbez- nek. De mert felebbeztek, és pedig oly adózói e városnak, a kik árvaszéki ül­nök lenni nem akarnak, de még hozzá tartozik, sem nem hogy azon vádat nem érdemlik meg, hogy magán aspi­rációból támadták meg a felebbezést, de elismerés illeti őket; mert világos törvénybe ütköző állapotok megterem­tése ellen éltek törvény adta jogaik­kal. Ez a való. V. G. Utón útfélen. (Az irók és művészek társaságának kirándulása.) I. Indul ó bau. Soha se volt ostiomoltabb az irók és míívészek köre, mint az indulás napján. Minden öt perczbeu jött egy távirat, min­den 10 perczbeu egy-egy sürgető tourista. A táviratokra azonban akkor már nem igeu válaszoltak s az elkésett jelentkezőknek akkor már épen nem adtak reményt. Pénteken délután három órakor már meglehetősen megtelt a helyiség. Akkor vár­tuk a jegyek kiosztását. Türelmetlenül kér­dezte mindenki: — Hol marad már az a Dolinái? — Azonnal itt lesz — siet a szolga válaszolni — addig is parancsoljon egy kis hűsítőt. Rekkenő meleg volt. Csak úgy égett rajtunk a ruha. A játszó teremben hevesen folyt a kártya csatája, vagy a dominó ár­tatlan harcza ; a társalgóban élénken be­széltek a kirándulás részleteiről s a leg- irisebb eseményekről. Három óra múlt. — Még mindig nem jön az a Dolinái a jegyekkel? — Hja ő most lapot csinál, de addig is míg megérkezik parancsoljon egy kis hűsitöt. _________ E szónál „férjem“ oly fájó sóhaj kelt kebléből, mintha már a lelkiismeret mar- dosó kígyója csípte volna meg szivét ; em­lékeztetni akarván; hogy vétket követett el az ellen a jó férj ellen ; mert lelkileg már hűtlen lett hozzá . . • Lenkey szó nélkítl segité a nyeregbe. Megindultak a tisztás felé. Rövid idő múlva hangok érintették füleiket; e hangok hal­latára .Ella grófné Lenkey felé forditá köny- nyes szemeit, s ezeket rnondá : — Lenkey! az égre kérem ne higy- jen könnyelműnek . . . Csak ön ne ! Hisz ahogy én ön iránt érzek, az nem lehet vé­tek .. . Meg sem várva a feleletet, a vadász társasághoz vágtatott. Lenkey mintegy megbüvölve állt még sokáig egy helyen, inig végre egy mély só­haj tört elé kebléből ; aztán ő is a vadász társasághoz csatlakozott. Vájjon szerette-e Lenkey a grófnőt ? Oh igen. E pillanatban szerette; e pillanat­ban igazság rejlett, öröknek hitt igazság ! * * * Innét kezdve Lenkey mindennapos ven­dég lett a grófnénál. Egyedül voltak több­nyire, mivel a gróf a szomszéd városban időzött édes anyjánál. A találkozásnál, bármily gyakori s egyedüli volt is, szerelemről nem akadt szó köztük soha. Lenkey nem térdelt Ella grófné előtt; nem esküdtek örök szerelmet; s mégis, ha a válás órája ütött; akkor órahosszig nem tudtak elválni. Bzónélkül tárták egymás kezét, mintha Végre megérkezik. Szétosztja a jegyeket. Soha olyan kap­kodást. A várakozók seregéből kilép egy fiatal ur. — Én Letenyei Aladár vagyok kérem. Kaposvárról jövök utrakészeu. Elfelejtettem idejekorán jelentkozni. Kérem boldogítsa­nak engem egy visszamaradt jeggyel. — Mindenből kifogytunk. — Van szerencsém titkár urnák Da- ruváry Amália ő uagysága levelét szemé­lyesen átadui. Daruváry Amália igen csi­nos novellákat ir s utrakészen várja az irói kör szívességét a Hungáriában. Erdély­ből jött. Kérem vegye figyelembe az ő ké­rését. — Sajnálom uram már mindenből ki­fogytunk. Jön egy poczakos ur. Minden izében csupamerő szenvedélyes tourista. Én Fekete Pista vagyok Somogyine- gyéből. Minden ötvenedik magyar iró mae- ceuása. Hajlandó vagyok elszántan licitálni egy jegyre. ígérek 20 forintot. Sajnálom uram, már kifogytunk. — Harminczat. — Mégiukább sajnálom. Jön még néhány gyors távirat. Vala­mennyi jegyek után tudakozódik. Vala­mennyi válaszfalaidul marad. Eközben a boldog „jegyesek“ szétosz­ladoztak, hogy a hosszú útra előkészülje­nek. Este nyolczkor már kocsi kocsi után hajtott ki a losouczi iudulóbázba. Városunkból Bors Mihály, Feichtinger Ernő, Koltai Virgil Dr. Kőrösy László és Schedl Arnulf vettek részt. Párkányból Szabó Titus és kedves neje. Tehát városunk és me­gyénk erősen képviselve volt. A hét kiráa- lók közül hat tag mint vendég utazott. A várótermek egészen megteltek. A czigáuy remekelve csinálta lelkesítő nótáit. Nagy volt a siiigés forgás a vasuti je­gyek átvétele körül. Mindenki annyira el volt foglalva, hogy majd közösen l övette el a kirándu­lás egyik legnagyobb szarvashibáját. Majd egy heti útra készültünk s a társaság tagjainak nem nyílt alkalma is­merkedésre Egy hosszú órát töltöttünk a várótermekben és senkinek sejutott eszébe, hogy ezt az időt ismerkedésre kellett volna fölhasználni. A régi jó barátok és ismerősök ör­vendve uyujtottak egymásnak kezet, hogy a remek utat kölcsönösen élvezhetik. A kiránduló hölgyek közt voltak a következők: Feleki Miklósáé, Aigner La- josné, Batizfalvi Erzsiké és Ilonka, Ber­csényi Teréz, Eugesszer Mátyásáé, Gretz- inacher Krisztina és Irén, György Aladárné és Etelka, Herczeg Mihály né, II ésy Pi­roska, Merényi Kamilla, Milassiu Vilmosáé, Nagy Mária, Szathmáry Károlyné, Szabó Tituszáé, Szeyftert Anua, Aranka és Ilonka, Stern Lujza, Téry Ödöuné, Terey Erzsébet, Torday Ferenczné, Vértessy Józsefué s még többen. A kiránduló írókat Komócsival majd Dobsiuán mutatjuk be. Az egész társaságot átalában jelle­mezve igen díszesnek mondhatjuk, habár több volt a vendégek száma, mint az Íróké féltek volna, hogy a következő nap elsza- kasztja leiköket egymástól . . . Egy napon, a mint Lenkey Ella szo­bájába lépett, azt sírva találta. Ez nem volt újság előtte, mert az erdei találkozás óta igen sokszor találta sírva. — Most is, mint máskor, vigasztalni akarta, hogy hisz ök nem követnek el vétket ; de a grófné hevesen szavába vágott. — íme már itt a bfíuhődés ! Tudja-e hogy férjem beteg; nagyon beteg. Holnap utazom beteg ágyához ; ápolni fogom Ili­vel). Az ég talán meg bocsátja vétkemet, ha megtérésemet látni fogja. — De az istenért Ella ! hiszen (innék nincs vétke. Tehetünk-e arról, ha szivünk­ben oly érzés keletkezett, a melyet nem mi oltáük oda? Egy túl világi hatalom az, a mely szivünk felett rendelkezik ; s azelőtt meg kell hajolni minden halandónak. Ella nem figyelt szavaira, csak zoko­gott. Eltűnni látszott most szivéből a sze­relem ; e perczbeu csak a hitves állt Leu- key előtt, ki a férj életéért remeg. ,. Lenkey nem sokára távozott ; távozfcá- val még azt sem mondta Ella grófné, hogy gondoljon néha reá; hogy ne feledje . . . Periig épen úgy szeretett e perczbeu, mint az előtt; de a feleség háttérbe szoritá a kedvest. Az ilyesmi csak olyan ideálista nők­nél történhetik meg, mint a milyen Ella grófné volt . . . * * * Három hónapig volt a Durvái palota zárva, mivel a grófot nem lehetett haza szállítani. Édes anyjánál feküdt betegen. Most, hogy teljesen felépült, fényes estély­és művészeké s ezek közt ismét több a fiatal erő, mint a hírnevesebb nevezetesség. — Tessék beszállauí! — kiáltják az első csöngetésre. Erre Feleki Miklós a sürgő-forgó tö­meg elé lép s tábornoki hangon igy szól: — Van szerencsém figyelmeztetni a társaság minden egyes tagját, hogy szo­rosan a programúihoz s a rendezők utasí­tásához ragaszkodni méltóztassék. Különben semmire se megyünk s folytonos rendetlen­séggé zavarodik utazásunk. Rend a dolog veleje. A programúitól egy hajszálnyit se térüuk el, s a ki megbolygatja a rendet, az a társaság ellen kihágást követ el. Még egyszer szigorú pontosságot és figyelmet ajánlok. — Éljen Feleki ! —kiáltják a kemény beszéd után. Helyet foglaltunk a futárvouat cou- póiban. Éles, sivító fütty, s a vonat megindul. Az indulóliá/.bau maradt kikisérőlc zajosan éljeneznek, a czigáuy nagy ovátióval csi­nálja a Rákóczi indulót. Benne voltunk az útban. Az esztergomiak egy kocsiban gyüle­keztek össze. Hoztunk bele bort, jókedvet, s nótát. Éjfélig csak el mulattunk maguuk között, de akkor azután bemosolygott hoz­zánk is Morpheus s mi valamennyien en­gedtünk hatalmának. A szűkmellü coupéban csakugyan co­in icus jelenetek fejlődtek ki. Sajátságos összezsugorodásban helyezkedtünk el, s alig kezdett szunnyadni valaki, a szomszéd társ teje kellemetlen caramboleba üfcközöttt fe­jével s kész volt a kölcsönös bocsánatké­rés és fölocsudás. Minden órát tudtunk hajuali négyig. Mert hol az egyik, hol a másik hálótárs zuhant reánk, s folytonosan fölvert szender- géseinkbői. Volt eset, hogy az egyik-másik bőrönd hullott reánk s a katasztrópha az összes hálótársakat föl riasztotta. Volt is­mét eset arra is, hogy a nyitva hagyott ablakokból hideg metsző szél áradt be, s az verte föl álmainkat. Legédesebben szendergett a sarokban egész pőrére öltözve Bors Mihály utazótár- suuk, legnyugtalanabb voltam magam, mert mintha a szeszélyes sors úgy akarta volna, minden ébresztő körülmény csak felém há­rult. Ha valamelyik bőrönd lezuhant, az bizonyosan engem érintett, S ha valame­lyik hálótárs kellemesebb positió után rug- dalózva kinyujtózott, annak keserűségeit is csak én éreztem. Gondolhatják tehát nemes olvasóim, hogy az éjszaka nem tartozhatott a tün­dén ezeregyek: közé, s a hajnal se a köl­tészet rózsafakasztó luijualákoz, s valóban boldognak éreztem magam, midőn a rekedt condukteur a szépen mosolygó reggeli nap nyájas fényénél ezt kiáltotta hogy; — Tornyallja ! Kiszállni! Mintha csak gyalog tettük volna meg a hosszú utat. fáradtan, kimerülve, álmo - san és boszankodva léptünk ki kedves cou- péeinkbol. Több mint száz kocsi várakozott re­ánk. Fölültünk s hajtattunk oda, a hol rain- den viszontagságért dús kárpótlást s min­lyel nyitották meg a rég elzárt termeket. A sok jó barát mind eljött örömét kifejezni a szerencsés felépüléshöz. Darvay meghatottan mondott köszöne­tét barátainak, s s ezeket moudá : — Ha csakugyan örültök, hogy ujra köztelek vagyok, úgy köszönjétek azt az én kedves Ellámnak, ki éjet-napot töltött az ágyamnál, s úgy ápolt, mint egy kis pol­gár. asszony. És ez úgy is volt. Ápolónőt nem tűrt férjénél, ne hogy az el hibázzon valamit az orvos rendeletéiből. Pihenni csak akkor ment, ha már vég­kép kimerült, vagy környezete erővel vitte el a beteg ágyától. Mind e nyugtalanságért dús kárpótlást nyert, mivel férje felgyógyult. Híven telje-! sité női kötelességét Míg férje beteg volt, addig egy per- czig sem gondolt Leukeyre ; de most hogy ismét abban a termekben volt, a hol oly boldog órákat töltött vele, lelke akaratla­nul eszményképét keresto fel szemrevetést tenni neki, hogy miért nincs itt; pedig jól tudja, liogy ő megérkezett . . . Lenkey báró valóban nem volt a jó- barátok közt; a mint később a grófné meg- tudá — szerelme tartotta távol. Mig a grófné férje beteg ágyánál idő­zött, addig a színházhoz egy gyönyörű fia­tal színésznőt szerződtettek. A báró any- nyira bele szeretett e szép uőbe, hogy ne­jévé akarta tenni ; de édes anyja nem akart bele egyezni e mesalliance házasságba. Most a báró oly levert lett, hogy attól tar­tottak, miként öngyilkos lesz, ha anyja to­vább is vonakodik bele egyezni a házasságba. den kellemetlenségért feledtető jutalmat kaptunk. A hol a legőszintébb magyar vendég- szeretet lakik. — A hol teli asztal és teli szív várakozott reánk. Sztárnyára értünk. Radváuszky Károly kastélyába, melyet Fut­taki colossális távirati sajtóhibával „ven­déglőnek“ nézett. Kfirösy László Kiállítási tárgyak — A vízivárosi érseki leánynevelő intézetből. — A mindinkább közeledő országos uő- iparkiállitásra városunkból is erősen készül­nek. Legérdekesebb csoportja volt az elkül­dött kiállítási tárgyaknak, a vízivárosi le­ánynevelő intézet növendékei által készített munkák csoportja. Tizenhét igen figyelemreméltó kézi­munkát láttunk a nagy teremben. Ezek kö­zül legtöbb tehetségre és szorgalomra vall Helle Mariska k. a. több munkája. Az ő igen ügyes és szorgos kezéből származik: I. Egy középnagyságú fekete posztó asztalterítő, creton és selyem hímzéssel. 2, Egy világos posztóból készült pamlag párna kék atlasszal kidolgozva, dombor selyem hímzéssel. 3. Fekete atlaszból készült kis kerevet párna, színes selyem-, orosz-, és sima hímzéssel. 4. Egy fekete atlaszból ké­szült nyugvó henger orosz- és sima hím­zéssel. Végül 5. Egy kis csipke takaró, se­lyem kivarrással s orosz hímzéssel. Az öt érdekes tárgy valamennyi kö­zül kiemelkedik Ízlésben és szabatosságban. Meg fogja érdemelni a kitüntetést. A többi tárgy sorrend szerint a követ­kező : 6. Egy szürke posztóból készült na­gyobb asztalterítő zöld pamut és selyem hímzéssel. Készítették az V. és VI. osz­tály növendékei. 7. Egy fehér kötött paplan. Langer Etel k. a. műve. 8. Egy kehely takarócska fűző öltés­sel. Szychta Maliid k. a. gondos munkája. 9. Egy reezésen kivarrott oltárcsipke. Máriásy Berta k. a-tól. 10. Páruabetét point de reprise mo­dorban, domború hímzéssel, készítette Blum Jolán k. a. II. Négy hímzett vászon női ing, Scballer Vilma, Wieber Ch. Udvardy G, és Skadra Erzsi k-a-któl. 12. Crémesziuű kékhimzésü kávé ab­rosz, hat kendőikével, doinborliimzésű mo­nogrammal. Langer Etel k. a. műve. 13. Ugyancsak tőle ered egy créme­sziuű abrosz piros-fekete hímzéssel s hat keudőcskével. 14. Egy igeu figyelemreméltó abrosz : védkeudőcskö Kruplauicz Szeréna kisasz- szonytól. 15. Egy fekete selyemből készült olasz kötényt Katona Sarolta k. a, állított ki. 16. Egy fekete posztósapka, piros sima . hímzéssel Nagy Emília k. a-tól. 17. Domborhimzésű védkendőcske El- • linger és Széles k, a-tól. A festmény-rajzokat és diszbetűket tar- ■ tálmazó lüzeteket a következő növendékek} Ella grófné talán nem hitt volna et Iliinek, ha ép akkor nem jelen meg egyi, gyönyörű vers Lenkeitől, a melyben egész a szerelmét elmondja. A vers olvasása után fájdalmasan tört j ki Ella grófné. .. — Oh igeu ! ő nagyon szeret! — Már meg vau versébeu az igazi hang, aj. melyet eddig nem tudott el találni; milyy gyorsan megtanitá rá az igaz szerelem. Tehát csak pillanatnyi igazság volti szerelme ? Még nálam, érzem örök igazság« lesz. Tehát bárom hó elég volt arra., liogyy a láng, mely oly gyorsan éledt örökre el-* aludjék ? Nem az fáj, hogy elfelejtett, hisäi szivünk fel tt egy tútvilági hatalom rendel-] kezik; de az fáj, hogy nem sietett hozzáírni elmondani szerelme bánatát, vagy örömét» Avagy azt hitte, liogy én is olyan vagyolűh mint a többi nőlc, a kik szemrevetéssel'e illették volna? De nem, hisz ép ezért fe-o lejtett el oly hamar, mert ábrándos, esz-x menyi voltam neki. De azért az ábrándosé asszony mégis boldoggá fogja őt tenni h arra esküszöm! * * * A második 3 hónap mult el. A grófijai termeiben nagy sürgés forgás vau. A sza-n bók ruhákat hoznak, a varrónők a drágtg kelengyét rendezik. Mindenki el vau fog.g lalva, még a grófné is ; ékszereket szene ki a szekrényekből, s egyoukiut próbáljál egy gyönyörű szőke lányka hófehér nyakára;; — Ez édes gyermekein ez lesz a leggi szebb, moudá Ella grófnő a mint egy gyéij ináut kövekkel kirakott nyak-éket felkarai csőit a hófehér nyakra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom