Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 51. szám
51. szám. Esztergom 111, évfolyam r Vasárnap, 1881. junius 26-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a: egész évre..........................................6 f*'L — krlói évre ..................................................3, * é \m-gyedre............................................1 » 50 „ E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. iutézenddk. Megjelenik : hete íi k i n t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyiltlór petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sxerkesv tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Polgártársak! Alkotmányos jogaink legfölségesebb ü7;;yakorlatára virradtunk ina. Három esztendőre határoz ezen a I map 011 minden választópolgár a nem- leset sorsa fölött. A ki meg tudja érteni a nap fon- !80|QSságát, az hecstllettel fogja megállani lönelyét. A ki nem meggyőződésére, hanem s;z áltatósok csalfa hazugságaira liall- inyit, attól ne vegyünk példát, mert az áaískaríóth utóda. Férfias erélylyol, szeplőtlen polgári )ö(becsillettol, s rendületlen törvény tisztáé ettel emeljük föl lobogóinkat! Vajba a mai nap végrevalaliára smiazánkra és szülővárosunkra egy szebb Yöövő hajnalfakadását jelentené! Polgártársak ! Ez a ti akaratotoktól •és a ti becsületetektől függ! A választás napja. Az a lelkesedés, az az izgatottság, MZ a rajongás, mely az utóbbi időben rí'!rinden egyéb tárgyat leszorított a jj;-.napirendből, ina éri el tető pontját, ^.(befejezését. Nagy napja van ma városunk pol- iiYgárainak. Az elismerés, a mogbirálás, a kitün- táe,etés, vagy a rosszalás és büntetés jmnapja ez. Három évig kell nyugodtan szemlélnünk mit miivel az ország tanácstermében az a férfiú, kit a polgárok többségének bizalma oda — küldött, hogy ügyünket támogassa, képviselje és előmozdítsa és minden három évben csak egy napon van alkalmunk kifejezni megelégedésünket, vagy kárlioz- tatásunkat, csak egy napon van hatalmunk ítélni és ítéletünk szerint cselekedni. Ilyen nap a mai. Használjuk fel ezt a napot! Használjuk fel szabad, független magyar polgárokhoz méltóan; használjuk fel nemesen, igazságosan, lelki- ösméretünk és meggyőződésünk szerint. Nem szólhatunk hozzá a politikai kérdésekhoz. Sem az egyik, sem a másik politikai törekvés helyességét, vagy helytelenségét nem vonhatjuk birálat alá. De nincs is szükségünk reá. Az az egy pár szó, a mit még ma polgártársainkhoz akarunk intézni nem bir sem a rábeszélés, sem az eltérítés czóljával. Csak a végső perezben egy végső intés, csak egy utolsó figyelmeztetés a tizenkettedik órában. Még egyszer figyelmeztetni akarjuk városunk minden polgárát arra a jogra, a mely ma áll rendelkezésére és arra a szent kötelességre, a mely ma vár reá. Figyelmeztetni akarjuk, bogy a kezébe adott joggal igazságérzeto s szivének sugalatta szerint éljen, figyelmeztetni akarjuk, bogy a reá nehezülő kötelességnek bátran, meggyőződéssze- rüleg tegyen eleget. Ide, vagy oda! De egy igazságnak mindenki előtt kell lebegni: egy helyes útnak, min- denki előtt kell lennie és ezt az igazságot hangoztatni ezt a helyes utat követni kell, hogy mindenki elég bátorsággal is bírjon. Az igazság olyan nap, a melybe, ha ki bátran tekint, csak még jobban lát s csak a gyávák és bűnösök féltik tőle szemök világát. ítéljen mindenki belátása szerint. De azt, a mit érez, a mit szivének megvesztegethetien itélőszéke sugal , mindenki nyíltan ki is merje mondani. Legyen mindenkiben elég lelki erő adott jogának tekintet nélkül való fölhasználására és legyen mindenkiben elég lelkiösmeret, hogy csak úgy és a szerint cselekedjék, a mint igazán érez. ítéljük el, a mit rosznak, elítélendőnek tartunk és fogadjuk el a jót, a hasznosat, az üdvösét. Legyen Ítéletünkben annyi méltóság, annyi komolyság, mint a mennyit az a szent ügy megkövetel, a mely szóban forog. Hazánk sorsának vezetéséről van szó. Ezernógyszáz választó egy ember kezébe helyezi bizalmát, képviseletét, sorsát. Városunk polgárai 111a mondják ki, mely utón kiváltják az ország boldogságát előmozdítani és elérni. Jól gondolják meg mit cselekszenek, midőn a szavazó urnához lépnek. Négy jelölt közül esik választás. Négy felé oszlik a bizalom. De bárki legyen is az a négy közül, kire e bizalom legnagyobb része esik, bár ki fog is a mai nagy küzdelemből a győzelem koszorújával kikerülni: legyen igaz szivből, igaz lélekből üdvözölve általunk, legyen azzá a mi szegény váro- sunkra nézve, a mivé őt a nép szeretető avatta: atyja, gyámola, vezetője ennek a városnak és legyen szerető édes fia ennek az édes magyar hazának — és akkor nyugodt lélekkel mondhatjuk el mindnyájan: Szent hazánk, Megfizettük mind, Mivel csak tartozánk. Lányi Adolár Gazdálkodjunk! Ez ma a jelszó. Az újonnan megválasztott polgármester mintegy a jövőre való programmal a józan takarékosságot állitá fel irányadóul, és pedig nagyon helyesen, mert sehol sincs inkább helyén mint nálunk, a hol már az asz- szonyok trécsölése sem áll egyébből mint annak hangoztatásából, hogy pótadónk napról napra terhesebb lesz, s, annak eleget tenni, a jelen nyomott viszonyok közt, majdnem lehetetlen. Két nyomós indok szól a mellett, hogy az üresedésbe jött két tanácsnoki állás ne véglegesen, hanem csakis helyettesítés által töltessék be. Az első az, hogy ezzel két éven át szép összeget takaríthatnánk meg anélkül, hogy az ügyvitelben bármi részben is fenakadá? történnék. Másrészt alkalmunk lesz a szabályszervezetet, — mely jelen alakjában feinem tartható olykóp módosítani, hogy azzal a jövő tisztviselő választások alkalmával — semminemű személy érdek megsértve nem lesz. Azt hogy a két éven át megtakarítható két tanácsnoki fizetés, ha nem is egészben — nagyon ráfér az adóSohasem... Tarka réten, erdő szélen Esti szellő suhan végig . . . Sóhajtása az eszembe Hozza újra azt a régit; S kérdezgetem ’• enyém lesz-e Az a kis lány, avagy sem ? ... Esti szellő búsan zúgja Soha, soha, sohasem ! Csendes éjen, néma éjen Csillag hull a magas égről. . , — így múlt ki az én emlékem Barna kis lány kebeléből. — Kérdezgetem a csillagot Gondol-e ő rám, vagy sem ? Halvány csillag azt ragyogja: Soha, soha, sohasem ! ... A mezőnek vadvirágát Mind letéptem kebelemre;-- Hátha ettől az irfűtől Sajgó szivem behegedne ! — S kérdezem a vadvirágot, — Meggyógyít-e, avagy sem ? — Búsan suttog: szegény bobé, Téged — soha, semmi sem ! Perényi Kálmán. Az esthomályban. — Saison-rajz. — Csöndes nyári est volt. A leáldozó nap sugarai kellemes félhomálynál tölték el a sugárúti villák egyikének kicsiny, bár csinosan berendezett salouját, hol Kálmán a zongora mellett ülve, Chopin egyik noctur- nején ábrándozott. Nem messze tőle egy caseuseön fiatal neje Irma, két karját feje alá hajtva, nézte aplafond arabeszkjeit, de anélkül hogy látta volna, mert lelke a sejtelmes félhomálynál, a zongora édes bús hangjain messze szállott, a képzelet, vagy talán az emlékek világába. Egyszerre, mintha csak álomból ébredt volna, felrezzent a kis menyecske, kezeit keblére szőritá, majd halk sóhaj mellett vógigsimitá homlokát, s egy hosszas tekintetet vetett férjére, ki egészen el volt merülve a játékba. — Hallja csak maga buksi, szólalt meg az asszonyka pajzánul, mi lelte magát, hogy ma olyan érzéssel játszik ? Bizonyosan valakire gondolt, s miutliogy már hat hónapja hogy rabja vagyok, tartok tőle hogy nem én voltam az a valaki ! Ha nem akarja, hogy féltékeny legyek, hát akkor semmi uocturneözés tovább, hanem valami vigabbat kezdjen ! Kálmán rámosolyogva Őt csintalanul fenyegető párjára, s minden válasz nélkül egyszerre csak rákezdó zongorán és dúdolva: „La donna e mobile“ Az asszonyka felpattant a hangokra és Kálmán elé állva nagy páthosszal kezdé szavalni : „Az asszony hű nem lehet, Férfi csontból vétetett“ És azután tréfásan szemrehányó hangon folytatá : — Igaz, az asszony ingatag ! Es ezt maguk állítják, maguk férfiak, a kik természetesen az állandóság valóságos mintaképei ! Kálmán mintegy válaszul újra rákezdette az inkriminált dalt, „La donna“ — Hát jó, ha épen erőltetni akarja a dolgot, szólt Irma folyvást boszankodást sziulelve, hát majd én megmutatom magának, hogy mi asszonyok is tudunk erősek lenni! íme esküszöm magának egész ünnepélyesen, hogy mától fogva egy hónapig nem . . . — Holló ! Mit egy hónapig ? — Igeu egy álló hónapig nem kötöm meg a nyakkendőjét! — No Irma nagysád, komoly dolgokkal ne tréfáljon ! Hát hogyan fogok én egy hónapig hódítani, ha nem maga köti meg a nyakkendőmet ! — Urrram ! Ön szörnyeteg ! Tehát öu csak azért köttette velem a nyakkendőjét, hogy hódíthasson ? És ha szabad tudnom, ki az az imádott angyal, a kínok ön tetszeni kíván ? És kinek van kívülem még olyan rossz Ízlése, — hogy magába beleszeretne? Óh igen, már sejtem, bizonyára Malvin, a kinek ön még mint diákgyerek udvarolt ! Hisz ez igeu természetes. Alte Liebe rostet nicht! Nos valljon, úgy-0 hogy Malvin ? Mi, micsoda! No, kéz a szívre és igazat szólani! A Malvin névnek említésére Kálmán arcza egy pillanatra komolylyá lett. Mint mikor felhő vonul el a nap elett. Azután újra mosolygó arczczal válaszolt ! — Asszonyom gratulálok ! Önnek úgy látszik igen jó rendőrsége volt, és pontosan van értesülve mindarról, a mi esküvőnk előtt velem történt ! Hanem az asszonyka már most valóban kezdett elkomolyodni. Odasimult férje oldalához, és lassú kérő hangon szólt: — Lássa Kálmán, én igazán értesültem arról, hogy magának Malvinnal, mielőtt ez férjhez nnmt volna, viszonya volt, s hogy maga nem csupán a lányt szerette, de az asszonynál is gyakrabban látogatást tett. S az a gondolat, hogy maga ez asz- szony emlékét talán még most is őrzi, az egyedüli keserű csepp boldogságom poharában. Szabadítson meg ettől a gondolattól, beszélje el mi történt valóban, maguk között ! Hangja reszketett, és szemében ogy könny csillogott. Kálmán sietett a köuy- uyet lecsókolni, s azután lágy de komolyabb hangon kezdé : — Ha akarja legyen. Foglaljon helyet, majd elbeszélek mindent. Irma diváura ült. Kálmán pedig egy zsámolyon lábainál foglalt helyet, s kezébe fogta a picziuy asszonyka még apróbb kezeit. — Hát igen, mi szerettük egymást Malvinnal, ő akkor került ki a zárdából, én meg a gymnásiumból. ügy távolról rokonok is lévén, sokat jártam hozzájuk, s a mi szabad időm volt, náluk töltöttem. I Együtt olvastuk a költőket, sőt az ég bo-
