Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 51. szám

fizetők könnyítésére azt hiszem nem szük­ség bővebben indokolni, a folytonos végrehajtás, boltbecsukás, még a tehe­tősebb polgároknak az adó elleni fel- jajdulása eléggé indokolják, hogy min­den megtakarított gazdára nagyon nagy szükség van. A mi pedig a szabályszervezet módosítását illeti e tekintetben meg van győződve minden képviselő, hogy az jelen alakjában fel nem tartható. Magán viseli ez azon idők nyomait, a midőn arról volt szó, hogy Esztergom város rendezett tanácscsal bírjon, avagy nagy községgé degredáltassék, minta kótyavetyéli az eldobolt czikkek fele áron kelnek el, úgy a szabályszervezet megalkotásakor a két ellennézetű párt, mint egymásra Hezitált, ki tudná azt olcsóbban összeállítani. így történt, aztán, hogy mig egyik­nek a munkából nagyon bőven kijutott, sőt olyat is raktak reá, melyet telje­síteni alig lehetséges, addig a másik­nak munkája mellett bőven kijut a vakáczió. Hasonlóan történt a fizetések meg­állapításánál, lenyirbálták oly összegre hogy alig kezdett a gépezet mozogni, maga a képviselő testület belátta azok­nak tarthatatlanságát. De van egy harmadik indok is arra, hogy pótadónkat leszállítsuk esetleg teljesen töröljük, s ez a négy város egyesítése. Valamint Nagy Péter az oroszok czárja végrendeletileg meghagyd utó­dainak, hogy a nagyszláv birodalom megalkotására törekedjenek, úgy e négy város egyesítésének kérdését mindad­dig kell fenhangon hirdetnünk, mig az valósággal el nem éretik. Mert e nélkül emelkedésünk csakis Írott malaszt leend. Hogy pedig annak előbb utóbb, nem is sok idő múlva bekel következni azt a körülmények fogják, még ha nem akarnánk is reánk kényszeríteni. Csodálatos is, hogy mig a terhek- bon egyek vagyunk, az adókat midőn kivetik reánk — úgy a fogyasztási, ezukor-, kávé-, sör-adónál stb. felsőbb helyről is egynek tekintenek, addig az óriási együttes jövedelmi forrásokat szétszaggatottságunk miatt nem vagyunk képesek kiaknázni. Alkotmányunk legsarkalatosabb jo­gát a képviselő választást mint egy város teljesítjük, s az a csodálatos, hogy nem volt egy képviselőjelölt, ki programmjába a négy város egyesítését fel merte volna venni. Pedig ha van érdeke e városnak — melyet a par­lamentben előterjeszteni kellene — úgy ez volna a legelső, mert csakis az a képviselő fog emlék-oszlopot magának Esztergomban emelni, ki ezt ténynyé tudja tenni. Tehát azt mondják a szomszéd váro­sok, hogy oly nagy pótadó mellett nem egyesülnek a kis várossal. Itt van ez alkalom a pótadónak leszállítását meg­kezdeni. Ha bennünk valóban városunk ér­deke buzog, meg lehet kezdeni a jóra törekvést anélkül, hogy a legkisebb fenakadás következnék be. Ha pedig ez alkalom elhalasztatik, úgy nemcsak a szabály szervezetnek okvetlen megváltoztatásával — szemé­lyes érdekekkel fogunk majd annak idején, ellenkezésbe jutni, hanem arról is kénytelen lesz a város közönsége gondolkozni, hogy a költségvetés nyug- avagy kegydij tétele pár száz forinttal feljebb emeltessék. Egy adófizető. Tere-fere. A mi kedves L . . . i bátyánknak kü­lönös ismertető jelei közé tartozik, entre les autres, hogy rendesen két kedélyes borz- eb társaságában szokott megjelenni nyil­vános helyeken. Ezek az inseparables-ek el­kísérik Őt azután a hivatalba is hol, mint mondják a számukra kijelelt székeken hi­vatalos^ kiuézést öltve helyet foglalnak, s helyeslő vagy rosszaié vakkantásokkal kisérik a tárgyalások folyamát, sőt valószínűleg egyéb módon is részt vesznek az ügyek el­intézésben, mit abból lehet következtetni hogy L . . . i bátyánk a komolyabb ki­nézésűt elnevezte „fogalmazónak. Mire egyik rossznyelvü barátunk sietett meg tenui a maga malicziozus megjegyzését : Most értem hát csak hogy az x-i járásbí­róság fogalmazványai mért hangza­nak olyan kutyaliter. * * * Két esküvő is egyszerre, a templom szent atyánk nagy ámulatára, jobban meg­telt mint sátoros ünnepeken. Hanem a pi- czi szájakban (no meg a nagyokban is) pergő nyelvecskék (és nyelvek) nem ad imád­ság igéit hangoztattál^, hanem, mint egyik goromba szomszédunk egész parasztosan ál- litá, ’biz ott pletykáztak. A jó barátság okáért, meg hely szűke folytán mit sem közlünk a pletykákból, csak egy naiv kis lány meg naivabb megjegy­zését rójuk ide : — „Édes Istenem, hogy lehet lakodal­mat tartani nyáron, mikor a nélkül b olyan meleg van.“ Factum ! * * * Egyik képviselő jelöltünk, nevét nem árulom el, mert félek az egyházi átoIrtól — a napokban szerényen az esti hajóval, érkezett meg, ekként akarván bizonyára el­kerülni annak látszatát mintha, ő szeretné ha bandériummal etc. fogadnák. Minthogy pedig a fentisztelt jelöltről az a hir kerin­gett bizonyos választók között, hogy zsák­számra hozza magával a pénzt, megjelené­sekor két hordár is tolongott eléje. — Van valami vinni való ? — Hordár tetszik ? A nagyságos jelölt úr (kérem a je­löltek, kivált ha volt képviselők is, mind nagyságosak) végig néz a tolongó hordáro­kon és jelentőségteljesen mosolyogva mondja : ~ Hja édes barátira, nem h o r d á r kell most öekem hanem hordó ! Le petit caporal. Színházi szemle. ( - ó ) Még mindig meglátszik a gyér színházlátogató közönségen a képviselővá­lasztások izgalmas mozgalmas hete. Nem bírunk egyéb magyarázatot találni. Mert olyan kitünően szervezett társaságot, mint a Beődyé máskülönben zsúfolt házak láto­gatták volna. Kedden G-enée víg operetteje 14. Kapitány kisasszony. Nem először élvezte közönségünk szín­padunkon a vidám csapongású operette ked­ves zenéjét. K i s s n é. Fanchettejét, E o 1- 1 i nu s udvarmesterét, Kis s Don Janu- arióját igen is előnyösen ismerik színház látogatóink. Mezei Lambertoja sTatay Euge­nie királynője azonban egészen uj alakok voltak. Mezey még igen távol vau onnan, a hol a föltétleu méltatás kezdődik. Tenorja ugyan elég kellemes, hajlékony és színező, de játéka nagyon kezdetleges s majd min­denütt és mindenkor ugyanaz a felfogású. Buzgó igyekezete azonban nemsokára köze­lebb fogja hozni oda, a hol a jó alakitó kezdődik. Tatay Eugeniet, habár igen terjedelmes alt hanganyaga van, mégis csak jobb sze­retjük az énekes darabokban kívül látni, a hói valóban teljesen helyén van. 15. [Hunyadi László halála. Dobsa Lajos öt fölvonásos tragédiája került szinre szerdán este tragikusan üres ház előtt. A történeti tragédia nemcsak hogy erősen igénybe vette, de erős próbára is tette színészeinket. B er ki F er e ne z jutalomjátéka volt hirdetve. Szolgáljon neki teljes elégtételül az üres házért a mi legméltatóbb elisme­résünk tiszteletreméltó tehetsége iránt. Az ő ötödik Lászlója főleg az utolsó felvonás megrendítő mozzanataiban elragadta közön­ségünket. Beődyué Ronow Ágnese még Berki nagyhatású alkotását is messze fö­lülmúlta. Annyi megrázó tragicai erővel, annyi nemes hévvel mutatta be tehetsége legmagasabb fokát, hogy nem egy szem lá­badt köuybe. Beődyué sok kiváló alkotását méltattuk már, de Ronow Ágnesét vala­mennyi fölé helyezzük s ez által olyan ko­szorút nyújtunk neki, mely a valódi mű­vészeté. Berk iné Szilágyi Örzsébetét is ki­fogó,stalan alaknak Ítéljük. A gyöngédség és büszkeség előkelő harmóniába olvadt nála s játéka folytonosan emelkedett hév­ben és hatásban. Hevessi Hunyadi Lászlója sok jó igyekezete által vált rokonszenves alkotássá. B e ő d y Szilágyija, D e z s é r i Garája és F o 1 1 i n u s Ciliéij e, szintén megállták a legerősebb tűzpróbát 16. Nisida Genée bohózatos operetteje szörnyű badar szövegével csütörtökön másodszor ke­rült szinre. Referensünk annak idején már jellemezte az operettet s előadását. Nekünk ez alkalommal nem marad egyéb bátra, mint elsőben is a kitünően összevágó karo­kat s magát a zenekart dicséretesen kie­melni. Jellemző, hogy az első és második felvonás igen csekély közönsége a harma­dik felvonás előtt csodálatos módon meg­szaporodott. Azt hisz ük, hogy mindenesetre j a pénztár tudta nélkül. 17. Szerelem boiondjai. (Színmű négy felvonásban, irta Barriére és Tbiboust, fordította Feloki M.) Pénteken került szinre, zivatar után, zivatar előtt. Kettős ellensége a telt ház­nak. Tehát igen gyér közönség élvezte a szellemes sziumű valóban sok gyönyörköd­tető részletét. F o 1 li n us n é Paulája a legkiemel­kedőbb alakítás volt. Nem részletezzük ez esti remekét, csak kérjük valamire. Saját művészete érdekében kérjük, hagyja el a vi­déki primadonnák egy általánes hibáját, a modoros s helyén nem való folytonos ful- doklásszerü kitöréseket. Azt hisszük, hogy ennek híján csak emelkedni feg iránta kö­zönségünk legőszintébb elismerése. Beődyué az orosz grófnőt mutatta be finom jellemzésben, s kitünően árnyaló színekkel s mindvégig emelkedett hévvel. Ellinger Ilona Marija másfél ári s'>- uyi szerep. A kisasszony azonban remektdt benne, s a közönség jelenetközben élénken ' megtapsolta. Mérsékelt naivitással játszót!, s ennyi talán elég is lett volna a legki­tűnőbb siker jelzésére. Márton fiúé kis I bárónéja s Berk iné előkelő marquise-e ; szintén kiemelkedő alakok voltak, Pollin us Andréja emelkedett ki leg- - inkább a férfialakok közül. Eleven elegantia i s finom szellem jellemezte. Berki grófjá­ban minden megvolt, csak a gróf hiányzott. 1 He ve s si Henrija még mindig nagyon me- < rev. D e z s ér i testőrkapitánya s Mi k e i Jakabja csak megint rávallott szép tehet­ségökre. Sajó Mezercy herczegbeu a To- lonczbeli mészáros legényt óhajtotta bemu­tatni, de fájdalom sikertelenül. Igen óhajtjuk, ha abból a tengernyi lelkesedésből, melynek hullámain ma egy igen hatásos politikai színmű kerül előadásra — maradna valami Beődyéknek is; mert az a nagyon sok üres ház sehogyse válik Ízlésünk és műveltségünk becsületére. csássa meg bűnömet, még magam is irtain hozzá verseket. — Hozzám soha sem irt! — Ezért csak hálával tartozik nekem, mert azok a versek igen rosszak voltak. — Pl: Ajkaidnak bájrózsáin, Ott terem a bol­dogság, S kebelednek hóhalmain, Pihenni a meny ország! . . — Micsoda ? Kebelednek hóhalmain ? Holló uracskára!. . — Kérem, ne tessék félreérteni, csu­pán a versben . . • — Az már más ! Folytassa ! — Egyszóval boldogok voltunk, már a milyen boldogságot egy zárdából kikerült és egy g37mnásiumot végzett szívnek a sze­relem nyújthat. Hanem engem tanulmá­nyaim a fővárosba vittek. Az érzékeny búcsú reám nézve annál keservesebb volt, minthogy Tornay akkor még kezdő ügyvéd, épen az időtájban kez­dett udvarolni Malvinnak, s a szülők is jó szemmel nézték az udvariét. Mikor az első évről hazajöttem Malvin még mindig a régi volt irányomban, s noha Tornay egyr« kö­rűié legyeskedett, én szerelmünk öntudatá­ban azzal a kicsinyléssel néztem rá, a mi­vel a győzelmes fél szokott nézni vetóly- ársára. Ezzel a büszke érzéssel mentem »má­sodik évfolyamba. Hanem egyszerre mint villámcsapás vert íel a borzasztó hir, hogy Tornay eljegyezte Malvint. Eleinte kétel­kedtem, de a nemsokára következett há­zasság bizonyossá tett a szörnyű valóról. Kétségbe voitam esve, s minthogy a seb­zett szív nem akart megszakadni, gondol­koztam róla hogy miféle halálneramel pusz­títhatom el magamat a világról. Egyelőre elkezdtem inni. Azután úgy poharazás köz­ben vigasztaltak a czimborált. Hogy hát kár a dolgon annyira búsulni, hiszen még csak kezdő vagyok, és mire állásra vergődöm Malvin már kissé idős is lenne hozzám. Azután meg a szerető leány, ha asszony lesz belőle csak annál jobb szeretőnek... — Szemtelenek ! — Elég az hozzá, hogy magam is las­sanként kezdtem beletörődni a czimborák okoskodásába, s letérve az öngyilkossági gondolatoktól, kerestem pótszereimet. — Köszönöm, hanem ezt a részét a vallomásnak elengedem. Maradjunk a do­lognál. — A szünidőkre nem mentem haza.— Nem akartam még találkozni Malvinual, a ki akkor tért vissza a nászutról. Majd ha később kezdi mindennapinak találni férjét, annál hatásosabb lesz a régi kedves szem­rehányó fellépése. — Hát maga ilyen raffinirozott dón Juan ? Hallja ez borzasztó ! — Kérem, belejöttem a vallomásokba, és most egészen őszinte akarok lenni. Te­hát Malvint csak több mint másfél év után kerestem fel újra, —terra ész eteseu a férj hon nem létében. — Szörnyeteg. Malvin kissé meg volt lepetvo, de azután elég nyugodt hangon kínált meg üléssel, noha zavarát nem tudta egészen titkolni. Megvallom, hogy a viszontlátás en­gem is némileg meghatott. Hanem azért nem estein ki szerepemből. Itt az idő most vagy soha. Ha az első fellépés sikerül, rniudeu nyerve van. Drámai hangon kezdém / egy hosszú sóhajtás után: „Malvin!... 0 ha szabad-e még igy neveznem ?.. . Boldog-e ön . .? Eszébe jut-e még a múltak emléke? Ó ha...? Megakadtam s elővettem a zsebkendő­met. Malvin hosszasau, némán nézett reám s e tekintet hatása alatt én sem tudtam szóhoz jutni. Mintha csak kitalálta volna gondolataimat, mintha csak lelkembe ol­vasott volna. Azután felkelt, megfogta karomat és szónélkül egy eddig általam észre nem vett bölcsőhöz vezetett. „Nézze — mondá — ide van elte­metve múltam minden e ni éke és ide va'n elvetve jövőm minden reménye.“ Hangja mintha kissé remegett volna, de azért nyiltau tekintett szemeimbe, me­lyeket én a legnagyobb zavarban siettem lesütni. Erre az érvre nem voltam elkészülve, csak annyit tudtam szólaui : „Bocsásson meg nekem.“ 0 megértett. Szüuot múlva folytatóm: „Bocsásson meg, s Ígérem, hogy ha látásom talán kellemetlen volna, még ma távozom.“ — „Miért távoznék? — feleié — miért re maradhatnánk barátok ?“ Maradtam s körükben tanultam megismerni a családi boldogságot! Kálmán elhallgatott, s a fiatal pár egy ideig szótlanul ült, kiki saját gondola­taiba merülve. A szobát a lelkelő hold su­garai árasztották el ezüst fényükkel. Végre Kálmán törő meg a csendet: — Minthogy már most ismeri törté­netemet, ígérje meg, hogy ezentúl nein lesz féltékeny. Irma egy csókkal válaszolt. — És hogy a nyakkendőmet is.. .. — De uram a fogadás! — Feloldozom! — Majd ha püspök lesz ! — No de ha szépeu kérem, ha an na a nevében kérem, a ki szerelmünk zálogáu nemsokára . . . — Csitt hallgasson ! No jól van, ölel­jen meg szépen. Az ablak alatt egy fülmile kezdte pár- - ját hivó csattogását. Kis káplác. — Gazdasági tudósítás. A földmüve­ísi minisztérium megyénkből a következő' azdasági tudósítást kapta: Esztergom­íegyo. Esztergomi járás. Az őszi búza >1 virágzik, de rozsda mutatkozik rajta; rozs jól virágzott, és jó terméssel biztat, rpa, zab, tengeri és burgonya jól fejlődnek, repeze a rovarok pusztítása folytán közép- ierű termést igér. A répe nagyobbrészt a olhák által elpusztult s újból vettetett; a íteken bőtermés várható. A szőlő közép- erűnek mondható. Gyümölcs meglehetősen utatkozik. — Párkányi járás. A búzá­it nagyon leverte az eső, rozsda is mutat-* )zik rajtuk. A rozsok igen jól virágoztak, 3 azokon‘is rozsda látszik. A repeze átal bau közép termést igér; burgundit sok dyütt újra kellett ültetni; a széna igeu h ^ ff tp „ ^ í »termést adott, a szőlő igen szépeu mutnt- zik. A gyümölcs igen jó közép termést C : '

Next

/
Oldalképek
Tartalom