Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 51. szám
fizetők könnyítésére azt hiszem nem szükség bővebben indokolni, a folytonos végrehajtás, boltbecsukás, még a tehetősebb polgároknak az adó elleni fel- jajdulása eléggé indokolják, hogy minden megtakarított gazdára nagyon nagy szükség van. A mi pedig a szabályszervezet módosítását illeti e tekintetben meg van győződve minden képviselő, hogy az jelen alakjában fel nem tartható. Magán viseli ez azon idők nyomait, a midőn arról volt szó, hogy Esztergom város rendezett tanácscsal bírjon, avagy nagy községgé degredáltassék, minta kótyavetyéli az eldobolt czikkek fele áron kelnek el, úgy a szabályszervezet megalkotásakor a két ellennézetű párt, mint egymásra Hezitált, ki tudná azt olcsóbban összeállítani. így történt, aztán, hogy mig egyiknek a munkából nagyon bőven kijutott, sőt olyat is raktak reá, melyet teljesíteni alig lehetséges, addig a másiknak munkája mellett bőven kijut a vakáczió. Hasonlóan történt a fizetések megállapításánál, lenyirbálták oly összegre hogy alig kezdett a gépezet mozogni, maga a képviselő testület belátta azoknak tarthatatlanságát. De van egy harmadik indok is arra, hogy pótadónkat leszállítsuk esetleg teljesen töröljük, s ez a négy város egyesítése. Valamint Nagy Péter az oroszok czárja végrendeletileg meghagyd utódainak, hogy a nagyszláv birodalom megalkotására törekedjenek, úgy e négy város egyesítésének kérdését mindaddig kell fenhangon hirdetnünk, mig az valósággal el nem éretik. Mert e nélkül emelkedésünk csakis Írott malaszt leend. Hogy pedig annak előbb utóbb, nem is sok idő múlva bekel következni azt a körülmények fogják, még ha nem akarnánk is reánk kényszeríteni. Csodálatos is, hogy mig a terhek- bon egyek vagyunk, az adókat midőn kivetik reánk — úgy a fogyasztási, ezukor-, kávé-, sör-adónál stb. felsőbb helyről is egynek tekintenek, addig az óriási együttes jövedelmi forrásokat szétszaggatottságunk miatt nem vagyunk képesek kiaknázni. Alkotmányunk legsarkalatosabb jogát a képviselő választást mint egy város teljesítjük, s az a csodálatos, hogy nem volt egy képviselőjelölt, ki programmjába a négy város egyesítését fel merte volna venni. Pedig ha van érdeke e városnak — melyet a parlamentben előterjeszteni kellene — úgy ez volna a legelső, mert csakis az a képviselő fog emlék-oszlopot magának Esztergomban emelni, ki ezt ténynyé tudja tenni. Tehát azt mondják a szomszéd városok, hogy oly nagy pótadó mellett nem egyesülnek a kis várossal. Itt van ez alkalom a pótadónak leszállítását megkezdeni. Ha bennünk valóban városunk érdeke buzog, meg lehet kezdeni a jóra törekvést anélkül, hogy a legkisebb fenakadás következnék be. Ha pedig ez alkalom elhalasztatik, úgy nemcsak a szabály szervezetnek okvetlen megváltoztatásával — személyes érdekekkel fogunk majd annak idején, ellenkezésbe jutni, hanem arról is kénytelen lesz a város közönsége gondolkozni, hogy a költségvetés nyug- avagy kegydij tétele pár száz forinttal feljebb emeltessék. Egy adófizető. Tere-fere. A mi kedves L . . . i bátyánknak különös ismertető jelei közé tartozik, entre les autres, hogy rendesen két kedélyes borz- eb társaságában szokott megjelenni nyilvános helyeken. Ezek az inseparables-ek elkísérik Őt azután a hivatalba is hol, mint mondják a számukra kijelelt székeken hivatalos^ kiuézést öltve helyet foglalnak, s helyeslő vagy rosszaié vakkantásokkal kisérik a tárgyalások folyamát, sőt valószínűleg egyéb módon is részt vesznek az ügyek elintézésben, mit abból lehet következtetni hogy L . . . i bátyánk a komolyabb kinézésűt elnevezte „fogalmazónak. Mire egyik rossznyelvü barátunk sietett meg tenui a maga malicziozus megjegyzését : Most értem hát csak hogy az x-i járásbíróság fogalmazványai mért hangzanak olyan kutyaliter. * * * Két esküvő is egyszerre, a templom szent atyánk nagy ámulatára, jobban megtelt mint sátoros ünnepeken. Hanem a pi- czi szájakban (no meg a nagyokban is) pergő nyelvecskék (és nyelvek) nem ad imádság igéit hangoztattál^, hanem, mint egyik goromba szomszédunk egész parasztosan ál- litá, ’biz ott pletykáztak. A jó barátság okáért, meg hely szűke folytán mit sem közlünk a pletykákból, csak egy naiv kis lány meg naivabb megjegyzését rójuk ide : — „Édes Istenem, hogy lehet lakodalmat tartani nyáron, mikor a nélkül b olyan meleg van.“ Factum ! * * * Egyik képviselő jelöltünk, nevét nem árulom el, mert félek az egyházi átoIrtól — a napokban szerényen az esti hajóval, érkezett meg, ekként akarván bizonyára elkerülni annak látszatát mintha, ő szeretné ha bandériummal etc. fogadnák. Minthogy pedig a fentisztelt jelöltről az a hir keringett bizonyos választók között, hogy zsákszámra hozza magával a pénzt, megjelenésekor két hordár is tolongott eléje. — Van valami vinni való ? — Hordár tetszik ? A nagyságos jelölt úr (kérem a jelöltek, kivált ha volt képviselők is, mind nagyságosak) végig néz a tolongó hordárokon és jelentőségteljesen mosolyogva mondja : ~ Hja édes barátira, nem h o r d á r kell most öekem hanem hordó ! Le petit caporal. Színházi szemle. ( - ó ) Még mindig meglátszik a gyér színházlátogató közönségen a képviselőválasztások izgalmas mozgalmas hete. Nem bírunk egyéb magyarázatot találni. Mert olyan kitünően szervezett társaságot, mint a Beődyé máskülönben zsúfolt házak látogatták volna. Kedden G-enée víg operetteje 14. Kapitány kisasszony. Nem először élvezte közönségünk színpadunkon a vidám csapongású operette kedves zenéjét. K i s s n é. Fanchettejét, E o 1- 1 i nu s udvarmesterét, Kis s Don Janu- arióját igen is előnyösen ismerik színház látogatóink. Mezei Lambertoja sTatay Eugenie királynője azonban egészen uj alakok voltak. Mezey még igen távol vau onnan, a hol a föltétleu méltatás kezdődik. Tenorja ugyan elég kellemes, hajlékony és színező, de játéka nagyon kezdetleges s majd mindenütt és mindenkor ugyanaz a felfogású. Buzgó igyekezete azonban nemsokára közelebb fogja hozni oda, a hol a jó alakitó kezdődik. Tatay Eugeniet, habár igen terjedelmes alt hanganyaga van, mégis csak jobb szeretjük az énekes darabokban kívül látni, a hói valóban teljesen helyén van. 15. [Hunyadi László halála. Dobsa Lajos öt fölvonásos tragédiája került szinre szerdán este tragikusan üres ház előtt. A történeti tragédia nemcsak hogy erősen igénybe vette, de erős próbára is tette színészeinket. B er ki F er e ne z jutalomjátéka volt hirdetve. Szolgáljon neki teljes elégtételül az üres házért a mi legméltatóbb elismerésünk tiszteletreméltó tehetsége iránt. Az ő ötödik Lászlója főleg az utolsó felvonás megrendítő mozzanataiban elragadta közönségünket. Beődyué Ronow Ágnese még Berki nagyhatású alkotását is messze fölülmúlta. Annyi megrázó tragicai erővel, annyi nemes hévvel mutatta be tehetsége legmagasabb fokát, hogy nem egy szem lábadt köuybe. Beődyué sok kiváló alkotását méltattuk már, de Ronow Ágnesét valamennyi fölé helyezzük s ez által olyan koszorút nyújtunk neki, mely a valódi művészeté. Berk iné Szilágyi Örzsébetét is kifogó,stalan alaknak Ítéljük. A gyöngédség és büszkeség előkelő harmóniába olvadt nála s játéka folytonosan emelkedett hévben és hatásban. Hevessi Hunyadi Lászlója sok jó igyekezete által vált rokonszenves alkotássá. B e ő d y Szilágyija, D e z s é r i Garája és F o 1 1 i n u s Ciliéij e, szintén megállták a legerősebb tűzpróbát 16. Nisida Genée bohózatos operetteje szörnyű badar szövegével csütörtökön másodszor került szinre. Referensünk annak idején már jellemezte az operettet s előadását. Nekünk ez alkalommal nem marad egyéb bátra, mint elsőben is a kitünően összevágó karokat s magát a zenekart dicséretesen kiemelni. Jellemző, hogy az első és második felvonás igen csekély közönsége a harmadik felvonás előtt csodálatos módon megszaporodott. Azt hisz ük, hogy mindenesetre j a pénztár tudta nélkül. 17. Szerelem boiondjai. (Színmű négy felvonásban, irta Barriére és Tbiboust, fordította Feloki M.) Pénteken került szinre, zivatar után, zivatar előtt. Kettős ellensége a telt háznak. Tehát igen gyér közönség élvezte a szellemes sziumű valóban sok gyönyörködtető részletét. F o 1 li n us n é Paulája a legkiemelkedőbb alakítás volt. Nem részletezzük ez esti remekét, csak kérjük valamire. Saját művészete érdekében kérjük, hagyja el a vidéki primadonnák egy általánes hibáját, a modoros s helyén nem való folytonos ful- doklásszerü kitöréseket. Azt hisszük, hogy ennek híján csak emelkedni feg iránta közönségünk legőszintébb elismerése. Beődyué az orosz grófnőt mutatta be finom jellemzésben, s kitünően árnyaló színekkel s mindvégig emelkedett hévvel. Ellinger Ilona Marija másfél ári s'>- uyi szerep. A kisasszony azonban remektdt benne, s a közönség jelenetközben élénken ' megtapsolta. Mérsékelt naivitással játszót!, s ennyi talán elég is lett volna a legkitűnőbb siker jelzésére. Márton fiúé kis I bárónéja s Berk iné előkelő marquise-e ; szintén kiemelkedő alakok voltak, Pollin us Andréja emelkedett ki leg- - inkább a férfialakok közül. Eleven elegantia i s finom szellem jellemezte. Berki grófjában minden megvolt, csak a gróf hiányzott. 1 He ve s si Henrija még mindig nagyon me- < rev. D e z s ér i testőrkapitánya s Mi k e i Jakabja csak megint rávallott szép tehetségökre. Sajó Mezercy herczegbeu a To- lonczbeli mészáros legényt óhajtotta bemutatni, de fájdalom sikertelenül. Igen óhajtjuk, ha abból a tengernyi lelkesedésből, melynek hullámain ma egy igen hatásos politikai színmű kerül előadásra — maradna valami Beődyéknek is; mert az a nagyon sok üres ház sehogyse válik Ízlésünk és műveltségünk becsületére. csássa meg bűnömet, még magam is irtain hozzá verseket. — Hozzám soha sem irt! — Ezért csak hálával tartozik nekem, mert azok a versek igen rosszak voltak. — Pl: Ajkaidnak bájrózsáin, Ott terem a boldogság, S kebelednek hóhalmain, Pihenni a meny ország! . . — Micsoda ? Kebelednek hóhalmain ? Holló uracskára!. . — Kérem, ne tessék félreérteni, csupán a versben . . • — Az már más ! Folytassa ! — Egyszóval boldogok voltunk, már a milyen boldogságot egy zárdából kikerült és egy g37mnásiumot végzett szívnek a szerelem nyújthat. Hanem engem tanulmányaim a fővárosba vittek. Az érzékeny búcsú reám nézve annál keservesebb volt, minthogy Tornay akkor még kezdő ügyvéd, épen az időtájban kezdett udvarolni Malvinnak, s a szülők is jó szemmel nézték az udvariét. Mikor az első évről hazajöttem Malvin még mindig a régi volt irányomban, s noha Tornay egyr« körűié legyeskedett, én szerelmünk öntudatában azzal a kicsinyléssel néztem rá, a mivel a győzelmes fél szokott nézni vetóly- ársára. Ezzel a büszke érzéssel mentem »második évfolyamba. Hanem egyszerre mint villámcsapás vert íel a borzasztó hir, hogy Tornay eljegyezte Malvint. Eleinte kételkedtem, de a nemsokára következett házasság bizonyossá tett a szörnyű valóról. Kétségbe voitam esve, s minthogy a sebzett szív nem akart megszakadni, gondolkoztam róla hogy miféle halálneramel pusztíthatom el magamat a világról. Egyelőre elkezdtem inni. Azután úgy poharazás közben vigasztaltak a czimborált. Hogy hát kár a dolgon annyira búsulni, hiszen még csak kezdő vagyok, és mire állásra vergődöm Malvin már kissé idős is lenne hozzám. Azután meg a szerető leány, ha asszony lesz belőle csak annál jobb szeretőnek... — Szemtelenek ! — Elég az hozzá, hogy magam is lassanként kezdtem beletörődni a czimborák okoskodásába, s letérve az öngyilkossági gondolatoktól, kerestem pótszereimet. — Köszönöm, hanem ezt a részét a vallomásnak elengedem. Maradjunk a dolognál. — A szünidőkre nem mentem haza.— Nem akartam még találkozni Malvinual, a ki akkor tért vissza a nászutról. Majd ha később kezdi mindennapinak találni férjét, annál hatásosabb lesz a régi kedves szemrehányó fellépése. — Hát maga ilyen raffinirozott dón Juan ? Hallja ez borzasztó ! — Kérem, belejöttem a vallomásokba, és most egészen őszinte akarok lenni. Tehát Malvint csak több mint másfél év után kerestem fel újra, —terra ész eteseu a férj hon nem létében. — Szörnyeteg. Malvin kissé meg volt lepetvo, de azután elég nyugodt hangon kínált meg üléssel, noha zavarát nem tudta egészen titkolni. Megvallom, hogy a viszontlátás engem is némileg meghatott. Hanem azért nem estein ki szerepemből. Itt az idő most vagy soha. Ha az első fellépés sikerül, rniudeu nyerve van. Drámai hangon kezdém / egy hosszú sóhajtás után: „Malvin!... 0 ha szabad-e még igy neveznem ?.. . Boldog-e ön . .? Eszébe jut-e még a múltak emléke? Ó ha...? Megakadtam s elővettem a zsebkendőmet. Malvin hosszasau, némán nézett reám s e tekintet hatása alatt én sem tudtam szóhoz jutni. Mintha csak kitalálta volna gondolataimat, mintha csak lelkembe olvasott volna. Azután felkelt, megfogta karomat és szónélkül egy eddig általam észre nem vett bölcsőhöz vezetett. „Nézze — mondá — ide van eltemetve múltam minden e ni éke és ide va'n elvetve jövőm minden reménye.“ Hangja mintha kissé remegett volna, de azért nyiltau tekintett szemeimbe, melyeket én a legnagyobb zavarban siettem lesütni. Erre az érvre nem voltam elkészülve, csak annyit tudtam szólaui : „Bocsásson meg nekem.“ 0 megértett. Szüuot múlva folytatóm: „Bocsásson meg, s Ígérem, hogy ha látásom talán kellemetlen volna, még ma távozom.“ — „Miért távoznék? — feleié — miért re maradhatnánk barátok ?“ Maradtam s körükben tanultam megismerni a családi boldogságot! Kálmán elhallgatott, s a fiatal pár egy ideig szótlanul ült, kiki saját gondolataiba merülve. A szobát a lelkelő hold sugarai árasztották el ezüst fényükkel. Végre Kálmán törő meg a csendet: — Minthogy már most ismeri történetemet, ígérje meg, hogy ezentúl nein lesz féltékeny. Irma egy csókkal válaszolt. — És hogy a nyakkendőmet is.. .. — De uram a fogadás! — Feloldozom! — Majd ha püspök lesz ! — No de ha szépeu kérem, ha an na a nevében kérem, a ki szerelmünk zálogáu nemsokára . . . — Csitt hallgasson ! No jól van, öleljen meg szépen. Az ablak alatt egy fülmile kezdte pár- - ját hivó csattogását. Kis káplác. — Gazdasági tudósítás. A földmüveísi minisztérium megyénkből a következő' azdasági tudósítást kapta: Esztergomíegyo. Esztergomi járás. Az őszi búza >1 virágzik, de rozsda mutatkozik rajta; rozs jól virágzott, és jó terméssel biztat, rpa, zab, tengeri és burgonya jól fejlődnek, repeze a rovarok pusztítása folytán közép- ierű termést igér. A répe nagyobbrészt a olhák által elpusztult s újból vettetett; a íteken bőtermés várható. A szőlő közép- erűnek mondható. Gyümölcs meglehetősen utatkozik. — Párkányi járás. A búzáit nagyon leverte az eső, rozsda is mutat-* )zik rajtuk. A rozsok igen jól virágoztak, 3 azokon‘is rozsda látszik. A repeze átal bau közép termést igér; burgundit sok dyütt újra kellett ültetni; a széna igeu h ^ ff tp „ ^ í »termést adott, a szőlő igen szépeu mutnt- zik. A gyümölcs igen jó közép termést C : '
