Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 34. szám
ban, az intelligens termelők közreműködésével oly egyesületet létesíteni, a melyben — nagyon is csekély tagsági díjfizetés kötelezettsége mellett — nemcsak a szaklapok megszerezhetők volnának ; hanem az értelmesebbek által a szőlőművelés s az okszerű borkezelésről felolvasások tartatnának. Csakis ily utón volna lassankint elérhető az, hogy a tudomány által megvilágított kezelési mód a szegényebb osztályéi termelők közt is elterjedést nyerjen. Mert megengedem, hogy az országban e téren működő vándortanárok — hatással vannak, de kérdem, kik előtt tartja rendesen felolvasását? Az értelmesebb osztály előtt, s ha akad is egykét szegényebb szőlőműves, bátran merem állítani, hogy ilyen egy olvasásra mégsem érti, a mit hallott, már pedig nálunk a szőlőkezelők zömét a szegényebb földműves nép képezi. A magyar ember természetében fekszik, hogy a múltban követett eljáráshoz szorosan ragaszkodik, igy van ez nálunk is, mig practice, azaz kézzel foghatólag meg nem győződik arról, hogy az újabb vívmányok előnyösebbek a réginél, — az apáitól tanult kezelést el nem hagyja. Ezen a bajon lett volna tehát hivatva segíteni t. szerkesztőség által kezdeményezett s oly melegen támogatott Esztergomban felállítandó vin czellériskola. Tekintetességed inpulsust adva, sietett e város volt polgármestere Esztergom város közönségének előterjeszteni miszerint egy vinczellériskolának Esztergomban felállítása iránt felirat in- téztessék Kemény Gábor ő exellenti- ájához, a felirat meg is tétetett, azonban majdnem két év után máig sem tudjuk, hogy odafent mily elintézést nyert. Pedig ha van borvidék, melynek ily intézetre szüksége van, úgy Esztergom és annak megyéje az, — nemcsak nagy kiterjedésű szőlőterületénél fogva melyhez különösen Esztergomnak természeti fekvése, t. i. hogy közelében van az olcsó vízi ut, avagy a vaspálya — Pest-, Bars-, Hont-, Győr- és Komárommegye részben- szőlő- és borkivitele ide irányul; hanem különösen azon indoknál fogva, mert a külföld piaczaihoz ily nevezetes quantummal hazánk egyébb borvidékeihez képest — legközelebb esvén, hivatva volnánk hazánk borkereskedését emelni, ezzel egyszersmind az adóképességet fokozni, ezen adóemelkedés pedig busásan megtérítené az államnak azon segélyét, — mely a vin czellériskola fentar tusával felmerülne. Niedermann József. Megyei Április 25. — Azt hittük, hogy zsúfoltabban lesznek a bizottsági tagok. Hiszen legelőször elnökölt uj főispánunk — s a hosszú tárgysorozat küzbe-közbe igen érdekes kikötőjéül szolgált a figyelemnek. A terem igen tisztességesen megtelt. Zsúfoltan azonban épen nem volt. Az érdeklődés mindvégig igen feszültnek nyilatkozott, a mit igazol az is, hogy a legtöbb bizottsági tag a közgyűlés befejezéséig kilencztől kettő utánig együtt maradt. A megyei közgyűlések természeténél fogva, a múltkori se igen fejthette ki tevékenységét s erejét úgy, a hogy azt az átalános érdekek megkövetelnék. Nálunk csak tavaszi s őszi közgyűlés van. Erre a két alkalomra any- nyira összetorlódnak a végeznivalók s olyan sok összehalmozott idcjétmulta ügy kerül a zöld asztalra, hogy a legnevezetesebb dolgokat csak amúgy gépies gyorsasággal intézték el. Kimeri többen, részletes s nyugalmas bonczolga- tásbau alig tárgyaltak le vagy öt kérdést. A törvények által előirt vélemény elbírálás is igen sajátszerű. A „szólók“ többsége szerint vonni többséget, az sehogysem lehet igazságos eljárás. — Tegyük föl például, hogy bizonyos kérdéssel szemben frontot csinál a megyei tisztikar s szólaljon fel, bár a legönzetlenebb jóakarat: a „többségben“ lévő szónokok száma leveri a „kisebbségben“ lévő felszólalókat, legyen bár ügyök akármilyen jogos és igazságos is. — Végül nem lehet szó nélkül hagyni azt a sajátságos körülményt, mely a múltkori megyei közgyűlésen ismét oly erősen uralkodott. Értjük a város és mogye közt támadt s folytonosan tartó s már-már elviselhetetlenné vált súrlódásokat. A városi ügyet védő szónokok — sorra elbuktak. Pedig voltak közöttük többen, a kiket bátran egybe merünk mérni a legjavából való megyei szónokokkal. A mint városi, speciálisan városi ü&'yet védelmezett valaki, az ellen tervszerűen csoportosult majd az egész megyei tisztikar s a legegészségesebb és legjogosabb eszméknek is el kellett bukniok, mert a „szólók“ többsége szerint a megye mindig többségben volt. Elmondtt bevezetőnk után már most röviden pontokra vehetjük a közgyűlés progrommjának azon részleteit, melyek nagy figyelemmel találkoztak s melyeket megyei és városi érdeke ink szempontjából a közgyűlés legnevezetesebb momentumainak is tartunk. Majláth György főispán szép szavakkal üdvözli a megye közönségét, megnyitó beszédében kiemeli hogy az Alföldet veszélyeztető ávviz elmúlt, továbbá a megye közönség figyelmét fölhívja a liaza nagy ünnepélyére, Rudolf korona-herczeg ő fenségének Stefánia belga herczegnovel történendő egybekelési ünnepélyére. Ezután felszólalt Audrássy János megyei főjegyző, ajánlatba hozza, hogy egy díszes küldöttség a főispán elnöklete alatt menesztessék Budapestre azon időben, midőn a fenséges uj házaspár a fővárosban fog időzni, s a megye egy feliratot nyújtson át ; azonkívül midőn a fenséges házaspár Budapestre utazásakor az Esztergom-Nánai indóháznál a megye határát fogja ériuteui, szintén ovátiókban részesittessék. Ezen javaslat egyhangúlag elfogadtatván, felolvastatott a fenséges koronaher- czegi párhoz intézendő felirat szövege, mely szintén helyeslőleg elfogadtatott. Ezután a főispán ajánlotta a diszkiil- döttség tagjait. Első sorban nagyobb vitára adott alkalmat a megyei főjegyző következő javaslata : Miután köztudomású dolog, hogy a megyei hivatalos helyiségek semmiféle tekintetben nem felelnek meg az igényeknek, a megye közönsége hatalmazzon fel egy nagyobb körű bizottságot a még hiányzó helyiségek kibérlése- vagy házépítésére vagy házvételre. Héya Tivadar megye bizottsági tag nem kívánja teljhatalommal felruházni ezen választandó bizottságot, hanem ajánlja, hogy ezen bizottság tegyen meg minden előmunkálatot s ezt jóváhagyás végett terjessze elé egy rendkívüli megyei közgyűlésnek Erre felolvastatott egy a sz. k. város közönségének a megyei közgyűléshez intézett felirata, melybeu ajánlja a régi gyúrna sitim helyiségeit bérbevételre. Hosszabb vitatkozás után melyben Bo ronkay Lajos, Dr. Helc Antal, Kruplauicz Kálmán alispán a lőjegyzo és Schwarcz József vettek részt elfogadtatott, Schwarcz József közvetítő ajánlata, mely szerint ezen bizottság a bérletet illetőleg teljhatalommal ruháztassék föl, a házépítés vagy vételre vonatkozólag mindenféle előmunkálatot megtehet de, a végleges eldöntést egy rendkívüli megyei közgyűlés tartja fenn magának. Néhány kevés érdekkel biró tárgy felban mennyit hittek e regékből, mutatja Plató gúnyoló megjegyzése; „Hát Palame- des nélkül Agamemnon nem tudta volna, hogy hány lába van ?“ Nem kutatva tehát az iiás mesterségének keletkezését és fejlődését, elég megjegyeznünk, hogy az az emberi elme nagy és erős munkájába került és első fellépésében bizonyára csak adott tárgyaknak sym- bolicus jelképezésében állott. Ezen képírásból fejlődött és alakult ki a hau g-irás, mely azáltal származott, hogy az illető jel alatt többé már nem a fogalmat, hanem a szót, utóbb szótagot, végre tiszta hangot értettek. így képződött a betűírás. Ezen vajúdáshoz képest mik azou kínok, melyeket az iskolás gyerek az ábéczé betűinek helyes megalkotása közben szenved? Valamint az egyén kézírásából gyakran lehet jellemére következtetést vonni, ép úgy tükröződik vissza a különböző népfajok használta betűírásban azoknak nemzeti jellege. A rómaiak gömbölyű, teljes betűiből kitűnik azoknak férfiassága és kitartása, a görögnek hullámzatos és kigyózatos vonásai a szépség érzetét és ravaszságot árulják el, a germán írás négyszögletessége az egyenesség és határozottság, de egyúttal — a szögletesség kifejezője, mig a keletiek képes irásmodora zabolázatlan képzelő tehetségről tanúskodik. Az írás gyakran nagyobb árulója a jellemnek, mint az arcz. A túlságos ferde írás a jellem ferde- ségére vall; ki nem ismerné fel az asszonyok firkautásaiban azoknak szeszélyeit? A különböző kéziratok ügyes utánzási tehetlátsége rosszaságot vagy sokoldalúságot szik elrejteni. Hegyes, határozott vonások gúuyolóra, egymás mögé rejtezkedő betűk gyanakvóra engednek következtetni. Minél nagyobb a genie, annál roszabb a kézírás; innen vau, hogy sok tudósnak annyira elhanyagolt és olvashatlau az Írása ; s valószínűleg azért rontják sokan készakarva saját írásukat, hogy génieknek tartassanak. Gyakran találkozunk olvashatlau alá írásokkal, kivált hivatalnokoknál és kereskedőknél. Ezek nyilván azt kívánják ezáltal elértetni, hogy rettenetes sok a dolguk. Az irás-augurok rendesen abból indulnak ki, hogy a kéz irásközben a szív mozgását követi s e princípium alapján a tele tintával irt vonásokból nagy érzékiességre, az odalehelt vékonyka betűkről gyöngéd szűzi érzületre következtetnek; a ki köny- ny el műén ir, maga is hányaveti és a ki alkalmilag disznócskákkal szokta Írását ékíteni, csak illusztrálja maga magát; apró irás kis papíron, kevés tentával, a fösvénység jele. Az igen csinos, mindeuütt óvatosan egyenletes kézírás — a szépírás mesterekét kivéve — gyöngeelműségre és nyűlszivű- ségre vall, épei úgy, mint a simára fésíil- ködött ifjú urak cziczomás ruházata, keresett mozdulatai és kiejtési modora. Az előzőkből tehát látjuk, hogy az irás ez az egyszerű mechanikai munka, melyhez minden boltos legénynek kell értenie, melyet három hét alatt tanul mg a gyermek, bizony nem oly megvető simplex dolog, hanem évszázados vívmánya az emberi szellemnek. És daczára ennek, mégis csak hitvány eszköz a gondolat kifejezésére. Elmerengün ugyan órahosszat a kedvelt vonások fölött, miket azok az imádandó parányi kacsók vetettek halvány rózsaszín alapra; hév vei szorítjuk égő ajkainkhoz azt a darabka papirt, melyről tudjuk, hogy ő rajzolta oda azokat a szeretetve méltó kaczérkodó be- tűcskéket, melyen még most is érezni véljük illatos lehelletét, hallani véljük szive lázas dobogását, mely a titkon irt sorokat kisérte — és rajta látjuk díszelegni ama ingerkedő sajtóhibákat, melyeket némelyek elég udvaritlauul az ortographia hiányos voltára szeretnek visszavezetni. De mit ér, ha még annyiszor is csókolgatjuk a kedves sorokat — csak száraz papír, enyves teuta maradnak azok. Biz’ ez nagyon száraz mulatság ahoz képest, ha a maga közvetlenségében látjuk az édes piros ajkakat, fülünk gyönyörködik a mennyei zenében és ha az irás közben ejtett gondolatjeleket és pauzákat — édes csókkal helyettesítjük és töltjük ki. Hol marad a hang sajátságos rezgése, melyet az indulat, a vágy, a gyönyör idéz elő ? hol az a kéjes érzet, mely a titkos suttogást kíséri, hol a hév mely egy-egy indulatos felkiáltásban kitör? Bizony ez irás közben mind elenyész, veszendőbe megy. S azért igaza vau az öreg Göthének, midőn igy szól: „Az irás csak nyomorult surrogatuma az élő szónak.“ Anatole. olvasása után szóba került azon javaslat, hogy a járási szolgabirák, mivel kevés úti átalány nyal bírnak, a közmunka váltság büu- tetéspénzeinek egy harmadát kapják, ezt Dr. Helc különösen elvi szempontból támadta meg, miután a szolgabiró szabja ki a büntetéspéuzeket s igy azon színben tűnnék fel, mintha saját anyagi érdekeinek előmozdítására szabna büntetéseket, szóló nem szeretné ha a tisztviselő ilyen lehető gyanúnak tenné ki magát. E vitában is többen vettek részt u. m. Mészáros Károly, Reviczky szolgabiró s aztán határozatba ment ez ügyet az állandó választmánynak bővebb tanulmányozás végett átadni, s miután ez véleményt fog adni egy újabb közgyűlés határozzon. A Pethő Bornasztiui Éva-féle alapítványról egy rendszeres alapitó levél olvastatott fel, az üresedésben levő két helyre meg választattak: a megyei helyre Perényi Henrik a városi helyre pedig Staud- ner leánya, kik 4 évig fogják élvezni a zárdái nevelést ezen alapítványból. Igen nagy vitára adott alkalmat a sz. k. város költségvetésének egy 1G00 frt fedezésére1 szóló tétele, melyet Dr. Helcz A. pótadóval kíván ez évben fedezni, daczára annak, hogy o a fogyasztási adót legigazságosabbnak tartja, de ez évben már keresztül nem vihető; ezen indítvány mellett felszólaltak Takács Géza és Schwarcz József, miután azonban a szólók többsége (Audrássy J., Mészáros K., Boronkay, Héja) az állandó választmány véleménye mellett nyilatkoztak, a főispán kimondá a határozatot, hogy annak véleménye lett elfogadva, azaz a tanácskozás eredménye semmi, mivel a hozott határozat szerint a hiányzó 1600 frtot borfogyasztási adóval kellene fedezni, s eltekintve attól, hogy az év egy harmada már lefolyt, s igy nem adhatná az előirányzott jövedelmet ; — ezen tételt a miniszter is, miután néhány városi polgár fellebbezte, megsemmisítette, — s igy a város ezen 1GOO frtja fedezetlen fog maradni, a megyei ellenkezési viszketeg fonák . határozata miatt. Esztergommegye bíráló választmányá- uek f. é. 1 sz. a. kelt előterjesztése, a megye bizottsági tagválasztások elleni pa- uaszuk körüli eljárás szabályozása tekintetéből szabályrendelet alkotása iránt. Kétségkívül ez volt a közgyűlés legérdekesebben megvitatott pontja s daczára a Dr. Helc Antal által a szabályozás szükségessége, veszélytelensége és jogossága ellen felhozott meggyőző érveknek az állandó bizottság véleménye fogadtatott ei, mely szerint a beadott panaszokhoz 50 frt mellékeltetni rendeltetik s Mészáros Károly azon indivá- nya , hogy annak legalább is 5 aláírással kell bírnia. Ezek képezték volna a közgyűlés lényegesebb poutozatait, melyek letárgyalása után a múlt közgyűlésen kinevezett tiszte- ■ letbeli hivatalnokok az esküt letéve, főispán . a közgyűlést fél 3 órakor bezárja. Az esztergomi nyelvjárás.. IV. Igeragozás. A veszejt, tanít-féle igékj-je a felszólító ö módban is megvan őrizve, — Pl- tauijá’ tanítsál h. veszejjed csak e, máj’ adok! e; h. veszítsd; takaríjá1; készidd és készijed ; ; tisztídd és tisztíjad; ne ordíjon má ordít-- son h. — A mutat ige folszólítója : mutisd, J; raútid, muti. — Adsza ide helyett az mond- -J jálc: lioczi, hoczide, aczi aczide. Az úgynevezett ikes igék alakjait ná- - lünk is csak ép úgy össze-vissza használja«! a nép beszéde, a hogy éppen könnyebbemé esik ; azt például egy félvilágért se inon- -i daná, hogy dolgoznám, sem azt el nemin hinné, hogy a föltétes mód harmadik sze--s mélye ennék, ha akár Tatár Péter nyelv- - tana mondaná is ; jobban tetszik neki öze kp] helyett: dógozuílc, aluuník, éuuík, haragún--*] ník stb., meg azután énné, jácczaua, 11 a ra — j gunna, hazunua, lakna, íeküune ; valamintáu a tehetőst jelentő igékkel is ép úgy bánik 4r el, úgy, hogy az óhajtó módban teljes szó—o cziálizmus uralkodik az ikes és iktelen igék, közt. A második személyit laksz, buksz ha—a zuccz alakok nálunk is használatosak ugyan, mindamellett, hogy „ez nem jó“, „ezt ueiu. szabad“, és „tollal szájjal kell pusztítani“: de ennek rovására tömérdek igénk van,iu melyek ikességére Verseghy sohasem hara-j gudott és a második személy alakját mégisiig úgy képezi belőlük az esztergomi nép ajka.oj hogy : szántó’, vírző’, nízo’, kereső; de nemű csak ezekben, a nyelv kényelméért, bauen j számtalan, akármilyen végű igékuéi is: vető’ , i arató’, iró’, adó’, pityergő, nyafogó’, harapófej (veszekédő) stb. jóllehet soknál mind a ké .. alak is használatos; síró-sirsz, viló-nsz i
