Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 22. szám

áz általam jelzett szempontból csak kevesen tudnak felfogni. Ezt kell föltételeznem, mert ellenkező esetben a kiállításnak ma már minden művelt no buzgó apostola lenne s rég eloszlott volna az a kicsinylés. melylyel még elvétve találkozunk azok részéről, kiknek fogalma nem terjeszkedett ki a tervezett kiállítás általános és specziális fontosságának mérlegelésére.

Mintha látnám önt most asszonyom, a ki tudatára kezd ébredni annak, hogy a kiállítás mégis csak több valamivel, mint a raiuek első pillanatra látszott. Szép fejét kis kezére hajtva kezd gondolkozni, s az a redőcske, mely szép homlokán támad, egy apró félhőcskét jelent, mely derengő lelkét elborítja. Egy kérdés tolul ajkaira, melyet nem mer kimondani.

Kitalálom e kérdést. Sokkal jobban ismerem az ön leikilletét, semhogy sokáig kétségben tudnék maradni tépelődósei fölött. Azt akarja kérdeni: ha már ily nagy képű fontoskodással oly nagy jelentőséget tulajdonítunk e tárlatnak : mit állítsanak ki önök, kik szívesen támogatnák azt, ha nem félnének, hogy az út, melyre lépni akarnak, a tárgy, melyet készíteni fognak, csakugyan helyes és illő. Ne aggódjék asszonyom. Mi nem remek-darabokat akarunk bemutatui. Nem kell oly extravagáncziákra gondolni, melyek által nagy effektust vélünk elérni, valójában pedig semmit sem érünk el. Láttam a szegedi kiállítás női kézimunka-osztályában egy kosarat, mely 50,000 darab papírtekercsből készült Higvje meg, asszonyom, roppant haszontalan munka volt. Láttam Fehérvárott a kiállítás alkalmával Petőfi búcsúját a szülei háztól. Nagy, moustruozu- kályhaellenző volt. Petőfi orra nagyobb volt, mint a czipője s mindenki, ki a kép mellett elvonult, szánalmas mosolylyal szemlélte a czéltévesztett fáradságot, melyet e képre készítője fordított. Régi magyar példabeszéd): A ki raiuek nem mestere, hóhéra az annak. A mi lefordítva annyit tesz: ne akarjunk olyasmivel brillírozni, a mihez nem értünk. Méltó a kiállításra minden közöséges tárgy melynek gyakorlati értéke és rendeltetése van. Egy csinosan hímzett kendő, jól készített csipke már a kiállításra való. Minden, amit a mindennapi életben használunk, a melynek készítése által valamit megtakarítottunk, legyen az bármily csekélység, ha benne csín nyilvánul, kiállításra méltó. Ruházati-, szükségleti pipereczikkek ép úgy mint egy darab szőttes, melyet sajátkezüleg készített. És ha régi kézi munkái között vannak jobb darabok, azokat is bátran kiállíthatja. Nem szükséges épen uj darabokkal készülni. De ha már újat készít, vagy ismerősei közül valaki most fog hozzá munkájához, melegen ajánlom azon minták tekintetbevételét, melyeket a végrehajtó bizottság kijelölt, s melyeknek listájával bármikor szolgál a kiállítási iroda. Ismétlem tehát röviden: ne az u. n. remekdarabokat készítsék. Minden közönségos munka megfelel czéljának éa odavaló, minden túlhajtott s rikító darab készítője csalódásoknak teszi ki magát.

Gelléri Mór'

A posta már nincs messze. Lidiké szivecské- j jének dobogása — mathematikailag szólva — for- | ditott arányban van a postaliáz távolságával ; azaz: mentői inkább fogy a távolság közte és a posta között annál jobban klipp-klappol valami ott a begombolt kabátka alatt. Pedig már csak pár lépés és ott a posta. Lidiké megáll. Kezét szivére szó- ; ritja, mintha a megrepedéstől akarná megóvni. Or- czája kipirult, lélekzése szaggatott.

De ime, mást gondolt; hátat fordít a postának, és visszafelé indul. Tejarczán egy köuynyfí gördül alá, egy valóságos köuytí ! — Laczi gonosz

Laczi! látod, mit okoztál ? te istentől elrugaszko- I dott teremtés! — Lidiké felteszi magában, hogy megírja Laczinak, hogy ne írjon többet és küldesse vissza magának a levelet a postamester által. Csak egy a bökkenő ! Nem tudja hogy hová czi- mezze a levelet. —

Pedig az adresse bizonyára benn lesz abban a fatális poste-restante levélben. Hiába ! mégis ki kell azt hoznia. Újra elhatározza magát; visszamegy a postára.

Nagy bátorsággal nyit be —s csak mikor a hamis Paula ugrik a nyakába, veszi észre, hogy aj- töt tévesztett. A hivatal-szoba helyett a postamester magán lakására nyitott.

Paula jó kedvű, örül a kedves látogatónak; de Lidikének ma sehogy se megy a társalgás. Miu- dig csak a poste-restante forog eszében. Paula jó leány; fáj neki, hogy barátnője ma olyan szomorú. Lassaukint ő is kedvetlen lesz. Váltig kérdi Lidikétől, hogy mi baja? és kérése olyan szeretetteljes, olyan elleuálhatatlan, hogy Lidiké egyszer csak odaborul a résztvevő kebelre és sírva mondja el j rettentő bújának szörnyűséges okát, elhallgatva — I természetesen — az ok okozójának kilétét.

Paula jót kaczag a dolog borzasztóságáu és akként vigasztalja meg a szotuorkodót, hogy rövid idő alatt előkeriti a hivatal-szobából a korpusz- deliktit. — —Városi közgyűlés.

(Mártius 15.)

Napirend a következő volt :

1. Esztergom vármegye alispáui hivatalának értesítése a polgármester választás határnapjáról.

2. Esztergom vármegye alispáui hivatala, megküldi Meszes Ferencz és JBártfay Gézának feljelentésére Burány János elleni ügyet.

3. A városi virilisek névjegyzékét összeállító bizottság hiv. jelentése.

4. A megyei alispán ur krinoliu hid költségét sürgeti.

5. Ugyanaz megküldi a miniszteri rendeletet a Phylloxera rovar terjedésének meggátlását illetőleg.

6. A borá szati országos kormánybiztos körlevele.

7. Az országos nőiparkiállitás czéljából felhívás.

8. Számvevő jelentése az 1875|(i—187%—18771S —187% és 1879—80-ik évről bemutatott reáltanodái számadások felett.

9. Bognár Imréuő kérvénye földje kitisztítása

iránt.

10. Schalkhász Iguácz kérelme Kissátorkő megvétele. és birka legelő átengedése iránt.

11. Időközben beérkezendő sürgős tárgyak.

* *

*

Alispánunk értesítése szerint az uj polgár- mester megválasztása hónapunk 24-ikéu lesz.

A közgyűlés legtöbb idejét azonban a második pont tárgyalása vette igénybe. Tárgyalásra került ugyanis a miniszteri leirat, mely a várost oda utasítja, hogy Bártfay Géza és Meszes Ferencz városi képviselő által Burány János volt városi ügyész ellen beadott panasz lényegét megvizsgáltassa s az eredményről f. hó 30-áig jelentést tegyen.

Dr. Helcz Antal szólalt föl először az ügy tárgyalása mellett s annak kuszáit és kényes természetét hosszasabban jellemezte. Véleménye szerint Burány Jánost a hiányok födözésére kellene felszólítani.

Dóczy Ferencz valóban meglepő fordulatot akar adni a dolognak s kormánybiztost óhajt kéretni a közgyűlés által a zavaros ügy tisztitázá- sára.

Indítványa azonban nem talált helyeslésre s igy a sok port fölvert kérdést véleményadás végett a jogügyi bizottsághoz utasították.

A napirend egyéb tárgyait minden vita nélkül gombolyították le.

Nem szoktuk közgyűlési tudósításainkat a saját véleményünkkel kísérni, de jelen czikküuket nem rekeszthetjük be egyéb kívánsággal, mint azzal, hogy a fölmerült ügyet jogügyi bizottságunk mielőbb eliutézni szíveskedjék.

Mondjam-e ne mondjam ? azóta gyakrau jut a Paula papának kezeihez egy egy „L“ betűs levél, melyen ott díszeleg ez a két szó, hogy: „poste restante“ sőt felelet is megy gyakorta ezekre a levelekre. Paula pompásan érti, hogy mikéut kell ah i- vatal szobából eltüntetni bizonyos leveleket. Lidiké nem fél többé a poste-restante levéltől ; nem búslakodik többet, jó kedve van mindig.

Hetek, hónapok múltak. Lidiké megiut szomorú, sokat sóhajtozik. Ottan ül a diváuon, fejecskéjét a díván karján könyöklő kezére támaszkodva. — Épen az elébb jött haza Paulától, ki nagy szomorúsággal beszélte el, hogy bizonyos levelek eltűnnek a fiókokból de nem tudott tetten kapui senkit.

Addig jár a korsó a kútra, még el nem törik. A mi a papának eddig nem sikeiült, azt elérte tegnap ; t. i. épen akkor lepte meg Paulát, mikor ez keblébe akarta rejteni a levelet. A papa magához vette a levelet és Paulának egyszer s mindenkorra megtiltotta a hivatal-szobába lépni .

Lidiké most van csak szörnyű helyzetben ! Az a rossz „postamester-bácsi“ bizonyára elküldi a levelet a papának. Akkor jön még csak a hadd-el- hadd! — Csak az feltűnő előtte, hogy még .eddig nem küldötte el; legalább még eddig sem a papa, sem a mama nem szólt a dolog felől semmit; sőt még csak czéizást sem vett észre. — Ennek pedig nagyon egyszerű az oka. A postamester első gondja volt feltörni a levelet, abban a hitben, hogy az leányának szól. Minthogy pedig a levélben a meg- szóllitás akkép hangzott hogy: „Édes Angyalom!“ a mely raegszóllitás ráillett Paulára is, tehát épen nem kételkedett hitében. Csak azt nem tudta, hogy ki az a Laczi urfi ? Ismervén Paula makacs természetét, akként gondolkgzott, hogy csak úgy szép- J szerével fogja kitudni tőle a titkot, és egyelőre — j megtiltot neki minden levelezést, és gondoskodott i hogy szigorú felügyelet alatt legyen. — De amint

H i r e k.

|

Az áldott lelkű főpap hosszas szenvedés után elvégre örökre behunyta szemeit. Rava- I tálát sok hálás szív fájdalma veszi körül s emlékezetét mindig a legjobbak közt őrzi meg. A kegyes püspök elhalálozásáról a következő gyászjelentést adták ki; Az esztergomi Főkáptalan, saját és az illető összes rokonság nevében fájdalmas szívvel jelenti, szeretve tisztelt kar társának méltóságos és fő tisztelendő K á n t z L á z á r phárosi Püspök, fogaras- földi kertzi Apát, főszékesegyházi Éneklőkanonok urnák, folyó hó 14-én éji 1 és fél órakor, a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után, tüdőszéjhüdés következtében történt elhunytál, Az Úrban megboldogultnak lelke üdvéért az engesztelő szent miseáldozat f. hó 15-én reggeli 9 órakor fog a főszékesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni ; hült teteme pedig az nap délután 4 órakor, a főegy- ház sírboltjába öröknyugalomra letétetni. Az örök világosság fényeskedjék neki! Esztergom, 1881. márczius hó 14. Ravatalát igen sokan állták körül. A boldogult püspök dísztermében volt fölállítva a sarkophág tizennégy hatalmas viaszgyertya fényénél s üde kaméliák s virágok közt. Arczán a hosszas szenvedésnek semmi nyoma, Nyugalmas volt az mint maga a szelíd béke, A boldogult főpap Budán született 1811-ben s emelkedése története igen tanulságos. Jótékonyságáért mindenki szerette és tisztelte s egész Esztergom őszinte részvéttel kisérte az örök nyugalom helyére.

— Kántz Lázár püspök temetése nagy részvét mellett folyt le kedden délután. Máj ér István püspök ur temette díszes segédlettel. A növendék- papok dalárdája megindító gyászdalokat énekelt, összes főpapságunk részt vett a szertartáson, hol még majd minden celebritásuukkal is találkoztunk. A főgymnasiumi ifjúság testületileg jelent meg a tanárok kíséretében.

— Herczegprimásunk pártfogoltja, Paczka Ferencz, az ifjú képiró Spanyolországból Afrikába ment, hol Tangerben festészeti tanulmányokkal foglalkozik.

— A primási palota építését múlt hírünk szerint ez időre többen kétségbe vonták, mert az előmunkálatok még meg nem eredtek. Örömmel de- mentáljuk a hirt s azt hisszük, hogy minden kétj ségeskedo letesz a lemondásról. A palota előrauu- * kálatai hétfőn reggel szerencsésen jmegindultak. Az

láttuk, a szigorú felügyelet daczára mégis talált a Paula alkalmat, hogy a dolog állását elmondhassa Lidikének.

Elmúlt három négy nap, és a dolog állása mégsem vett más fordulatot. Lidikének reménye támad :hátha nem is adja át a „postemester-úácsi“ azt a raalheurös levelet a papának ! — Sok ter- vezgetés után végre abban állapodik meg, hogy — írni fog Laczinak, elmondja neki a szörnyű eseményt és megkéri, hogy küldesse vissza magának a legutóbbi levelet. Irt is neki még azon nap. —

De a sors könyvében máskép vau megírva ennek a dolognak a fejlődése. Laczi várt 4—5 napig a feleletre, de biz’ a máskor oly pontos felelet ez egyszer elmaradt. Irt tehát —• csupa aggodalomból — Lidikének egy újabb levelet melynek „L“ betűje nem kerülte ki a postamester figyelmét és gyászos feltöretésbeu részesült.

De már ez a levél úgy kezdődött, hogy : —- „Drága Lidikéin!.“ a mi ugyan tökéletesen meggyőzte a postamester urat, hogy a mostani levél nem szól az ő Paulájának, de szerencsésen kisila- bizálta a dolog összefüggését —• és a levelet, kellő magyarázatokkal ellátva, megküldötte Lidiké mamájának, gondolván, hogy ennek az ügynek a megoldását legjobb az asszonyra bizui . . .

Lidikének jó kedve van. Laczi bizonyára megkapta még tegnap a levelet és a ,,postamester-bácsi“ valószínűleg ma küldi vissza neki az ,,1A betűs corpus delictit. Minden pompásan megy. örömében elkolimpálja a türelmes zongorán es el is énekli hozzá, hogy: ,,Szeretlek én egyetlenegy V1~ rágom . . —“ a mikor belép a mama, kezében

hozva a vérbizouyitékokat. —

A Bősendorfer százhangú fabrikácziója épen azt trillázta, hogy: „Szerelmem oly tiszta . .“ — de már, hogy milyen? azt elfelejtette megmond ui valamint elfelejtett egy pillanat alatt min de a nótát az a bűbájos ujj icswi i> óit a zougora — felett.