Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 30. szám
Iára életlen ül neki mentek az egyesült ellenzéknek s nem igen válogatták a párt iránt való tisztelet kifejezéseit. Szentgyörgymezön fejezték be körutjo- kat. Itt már alig, hogy hallgatóságra találtak. Átalában nem lehet népesnek mondani a gyülekezeteket. Az iutelligeniia majdhogy egészen visszavonult s a népnek még nincsen kellő érzéke a mozgalmak jelentősége iránt. Kétségkívül legsikerültebb volt maga a banquette. Majd százötvenen vettek részt rajta. Hadinger kávés ez alkalommal mutatta be először, hogy igen jó konyhája van, s hogy eleget bir tenui tömeges szolgálatunk is. A borok — bauquetteink tör' ténetében páratlanul — kitűnők voltak. A legelső foasztot Midiik a hazára mondotta. Utána Verhovay Gyula emelkedett föl s poharát a függetlenségi párt eszméiért s esztergomi lóvéiért emelte. — Nagy Imre a magyar történet legfényesebb alakjára Kossuth Lajosra mondott felköszöntőt s azt indítványozta, hogy táviratilag fejezze ki a párt hódolatát. A távirat következően hangzott: Kossuth Lajosnak. Collegno al Baraccone. Via Turin. Szent István szülővárosának függetlenségi érzelmű választó polgárai hódolat telj es üdvözletüket küldik Olaszország nyájas ege alá történelmünk legdicsőségesebb jellemének. Nem száműzött az, kit nemzete imákba foglal s nem halandó az, kinek legfölsége- sebb műve a magyar nemzet jövőjének biztosítása. Viharos éljenzések követték Nagy Inme beszédét s indítványát. Verhovay a távirat következő tételét fejtegette : „Nem száműzött az, kit nemzete imákba foglal.“ Kétségkívül ez a beszéde volt a leghatásosabb s a legtartalmasabb is. Beliczay Gyula igen ügyes szójátékkal vonta toasztjára a banquette figyelmét. Verliovayra emelte poharát s azt mondta, hogy ő mindent a mi rossz v e r, hogy hova ver, azt ő legjobban tudja. Innen ered a neve. Hoffmann Béla kedélyes toaszt cyk- lust rögtönzött. Először is Nagy Imrét éltette, kinek érdeme a párt összetoborzása. Azután több jelenlévő coriphaeust. Vass Sándor beszéde után Kapa Mátyást provocálták szólásra. Kimondta, hogy itt több pártbeli van együtt — s poharat emelt azokra, kik szivök szerint cselekszenek. Schwarcz Józsefet is szólásra kéuysze- ritették. 0 már negyvennyolc/asabbau nyilatkozott. Lapunk szerkesztőjétől is beszédet kívántak. Poharat emelt esztergomjólétére s szebb jövőjére. Takács Gézát — szintén szólásra provocálták. Toasztja valóban a legkitűnőbbek közé tartozott. Érdekes volt még Nagy Ferencz egy felszólalása is, ki Verhovait egyenesen — második Kosuthnalc nyilatkoztatta ki. Szóltak még többen is s a társaság éjfélig igen vidám hangulatban maradt együtt. Eötvös és Mednyáuszky már elutaztak volt s igy csak Verhovay lehetett jelen a banquetten, melyen különben több szomszédvárosból is résztvettek néhányon Ez vo’t a függetlenségi pártmozgalo m nyitánya Esztergómban. A nő szellemi képessége. — Horváth József röpiratából. — ügy a tenyészt, mint a szellemi élet az élő lény testszervezetén alapszik. — A testszervezet alapja mindkét nemnél általában véve ugyanaz ; mert csont, hús, vér és velőből áll minden emberi lény. Igaz, hogy a tudósok azt mondják, hogy a férfi és nő szellemi képessége közötti kíilömb- ség az agy súlya, nagysága, redőzöttsége, az idegcsővekben létező folyadék miuősége a vérmennyiség, a vérkeringés gyorsaságától és az étel milyensége- és mennyiségétől függ. Hogy ha tehát a nő agyának szerkezete, minősége, vagy súlyára nézve alantabb fokon áll mint a férfié, akkor önmagától értetődik, hogy lehetetleu neki oly szellemi erőt kifejteni, mint a kedvezőbb alkotása férfi agynak. Ha pedig a két nem közötti testszervezet különbsége nem olyan lényeges, s a nő még sem emelkedett a tudományosság polczára, joggal kérdezhetnék : „váljon nem működnek-e a testi szervek mindkét nemnél egyenlően ? “ — s ha igen : „miért nem jön létre hasonló szervezetműködés, hasonló külbenyomások és hasonló táplálkozás, hasonló áthasonulás és hasonló külbenyomások és észrevevések mellett egyszersmind hasonló szellemi élet- uyilvánulás ?“ Az élettani kutatások és vizsgálatok e tekintetben igen sokat derítettek már ki, s meghatározták a két nem közötti testszervezeti azaz élettani — s igy a szellemi különbséget is. Eltekintve azonban a somatologiai igazságoktól, a lélektani állításokat csak tartózkodással kell elfogadnunk, miután a tapasztalat bebizonyította, hogy több nő szellemi műveltség által megczáfolta a tudósok részéről felállított a női szellemet illető lélektani axiómákat. De lássuk mily különbséget állítanak fel a tudósok a férfi- és nő-testaráuyosság között ! A férfi a nőtől nemcsak egyes testrészek alakja által különbözik, hanem egész egyedisége, szervezete által. A női testben i az összesség (Ganzheit) és kötöttség (Gebundenheit) törvénye uralkodik ; miud kisebb finomabb, gyöngédebb, és hullámosabb mint a férfinál. — A nőnél az anyagoséie gyorsabb, az áthasonulás és a táplálás túl- nyomósabb, az emésztés gyorsabb, a vérkeringés élénkebb, a tenyészet pazarlóbb. A kilehelt szénsavnak és izomerőnek meny- nyisége kisebb. A csontok vékonyabbak, a tagok és az arc rövidebb, a hátgerincz haj 1 ottabb, a bőr finomabb, s az egész külalak gömbölyűbb. A nő alteste mindenekelőtt hosszú, gömbölyű és előreálló, a mellkas szűk és rövid, a vállalt lecsüngők, a medencze azonban széles és zsírlerakódással telt, a máj kisebb, az epe kevesebb, -- a férfi 0*1, a nő 0’08 résznyi csontozat ; a nő lépése 7/7 — 78-dal rövideb a férfiúénál. A nő álcsontja gömbölyű ; orra és szája kisebb ; az agy középlebenye túlnyomólag képzettebb s az egész agy a többi testéhez arányosítva — nagy, a férfiúéhoz képest kicsiny ; a nő f je kevésbé tojásdadabb a férfiúénál; ellenben a homlok inkább szélesebb mint mély és magas, csak a n\akszirtcsout szé- 1 sségén kívül egyszersmiud mély;az edényfalak vékonyabbak, a szív kicsiny, az érütés kevésbé teljes. A férfi alapjellege az önállóság : mind erős, szilárd, nagy és csontos. A férfi testszervezete erősebb, éles kinyomatú, hosszú szegletes, izmos tagokkal, túluyomólag szilárd részekkel bir; érzéke kifejloclöttebb, lélekzése erős, szeme orra, hallási szervezete és nyelve vastagabb, hosszabb és szélesebb mint a nőé. A férfi mellfejlődése túluyomóbb, válla erős és felfelé áll, tüdeje, légcsöve, és szive nagy, izmai durvák, vérkeringése lassú, hanem erős hullámütéssel s vérében a rostauy, vérpir, vas és sórészek túlnyomóbbak, mig a nő vérében a fehérnye és a viz túlysulyban van. A férfinál az áthasonulás csak lassan történik, a has kevésbé kifejlődött s az altest körtealakú, lefelé futó, a fej s az agy nagy. A férfinál általában véve az egyesitett közrészek, a nőnél a ketős oldalrészek vannak jobban kifejlődve. Azért a férfinál a fej és a törzs, a nőnél pedig a végtagok teljesebbek. A homlok és az orr a férfinál az arcz és a szem pedig a női arezou talál élénkebb kinyoma,tot. A testtel összhangzatban áll a szellem L. A férfiúnál a cselekvés és evvel a darabosság, a nőnél a szenvedőlegesség az uralkodó. A férfi idegrendszerének erős kifejlődése folytán gondolkodásra, a szóval és tettel való alkotásra van hivatva a természettől. A nő ellenben érzéki agyműködésben él: az ő központja a kedély hazája —■ I a család. Anyának lenni az ő legelső és legvégső gondolata, érzése és akarata. Ekkor hatalmas erős és positiv. A nő súlypontja önmagában vau, s az ő tette: a szeretet. A nő inkább a szájhagyomány és a hit felé fordul, mig a férfi a világosságot a kutatás- és a tudományban leli. A nő nagyon hamar felizgatható, mert az ingerlő eszközök gyorsan lépnek fel s hathatósan működnek. A nő érzésében és cselekvésében egészet, a többi lelkiműködéseiben pedig egyensúlyt észlelhetünk. Innen magyarázható ki azon biztosság, mely minden női cselekvésből kitűnik, mig a férfi tartózkod ó és bizonytalan. A nő eleme : a közvetlenség. Szereti a szép alakot, a világban pedig a látszatot. Ezen különbség a férfi és a női lény között már a fin és leánynál is és zrevehető. kor illenék is hozzájuk, hanem csak az eredményi* e támaszkodnak ; s ha követik is őt abban, úgy nem utánozhatják és egy más esetben már nem tudják azt alkalmazni. A férfi teremti és megkeresi, a nő pedig fid- használja: ezen törvény az értelmi dolgokban is uralkodó, melynek hatalma alatt mind a két nem áll. Descuret azt mondja, hogy általában lehet mondani, hogy a férfi könnyebben elbírja a terhet és fáradságot, az asszony pedig a fájdalmakat : mert ő születik, hogy annál többet szenvedjen, s úgy látszik, hogy ezen körülmény az élet legerősebb megpróbáltatása iránt is megedzi őt. Igaz ugyan, hogy csekélységek és kellemetlenségek felizgatják ; hanem nagy bajok és kellemetlenségek majd mindig elhatározottabban és készebben találják a nőt mint a férfit. A külső szenvedélyek azonban a delirium nagyobb kinyomatát szülik a nőnél, mint a férfinál, miután a férfi az agyvelő befolyása alatt áll, s ennek folytán az akaratot veti a mérlegre ; ellenben a nőnek kevesebb dolga van az észszel, miután kiválóan a gaugliou idegek, azaz a kedély befolyása alatt áll. S c h o p enhauev A. azt mondja, hogy már a női alak megtekintéséből láthatjuk, hogy a nő sem valami nagyszerű testi sem szellemi munkára nincsen teremtve, őneki az élet bűnét nem csak a cselekvés, hanem a szenvedés által is ki kell egyenlítenie; mert ő alá van vetve a szülés fájdalmainak, ápolni és nevelnie kell a gyermeket, s férjéhez való viszonya alárendelt, mert türelmes és feláldozó társának keli lennie. Hogy a nő természetéhez képest engedelmességre van teremtve, arról tudhatjuk meg, hogy mindenki, a ki azon, ő reá nézve természetellenes helyzetbe jutott, tökéletesen független lehetni , csakhamar valamely férfinak veti alá magát, a ki aztán uralja és kormányozza, mert ő az urat igényli. Bischoff szerint pedig: „Isteni és természeti rendelés folytán a nőnemnek hiányzik a tudományok, s mindenek élőt a természettudományok (s a gyógyászat) mívelésére való képesség.“ Ilyen állításokból, melyeket ugyan tekintélyes irók, de azért világért sein csalhatatlan próféták mondottak ki, az ember kénytelen volna azon természeti törvényt következtetni, hogy a nő a szellemi tökéletesség országában csak másod- raugú fokot képes elérni, s hogy ezen jelenség legislativ műhelyének okvetlenül a női szervezetben és annak physiologiai . nyilvánulataiban kell rejleni. Jól van ; elfogadjuk mindezen állítá- j sokat, elfogadjuk az okokat is, melyek nem engedik a nővel a szellemi élet legmagasabb fokát elérni. De mit mondunk akkor, ha mindezeket elfogadva, élénkbe áll majd Klió istenasszony és tapasztalati tényekkel halomra fogja dönteni minden állításunkat.| Göthe szerint a nők azon tulajdonsággal bírnak, hogy ők nézeteik alkotásában már a készet dolgozzák fel. Ők a férfi tudományát, tapasztalatát mint feltaláltat veszik elő s önmagukat és másokat ékesítik fel avval. A férfit nem követik az ő követke z t e t.é s e i b e n ésalkotásáLai^ Esztergomi nyelvjárás. I. M a g á n li a n g / 6 k változás a. Az ű hangot látszik lielyettesitesi- teni az i ezekben; iket, itet, —- (őket , ötét) fi rísz. — Különös az i ezekben: Pedig a Tintás Gyuri a főjegyző fia, ugyancsak epekedik utánna. Aztán Gyuri ellen nem is lehet senkinek sem szólása. Szép barna gyerek, a jogi pályát már elvégezte, maholnap már irodát is nyit. Törik is magukat utána a — mamák! De Gyurinak nem kell más, csak a kis Irma. Most is épen oda siet Irmáékhoz, mint mindennap szokta. Irma szívesen fogadja (sugjuk meg : várta is már,) örömmel diskurálgat vele; isten tudja miért ? körében mindig gyorsan telik az idő. Mikor igy eltréfálgatnak, el- nevetgéluek egymással, akkor a lányka — uram bocsá1 ! — még a szőrmentes czifíér- blattról is megfeledkezik. Az ifjú „kis regényfaló“-nak gúnyolja a leánykát, ez meg viszont „prózai embernek „materiálistá“-nak titulázza őt, — hanem azért a tréfa határán túl nem mennek. Vitás kérdésekben a mama szokta hozni a döntő határozatot, a ki szintén „nagy materialista,“ — a hogy Irmácska mondja. — Megtörténik néha, hogy a mamának dolga akad és a „gyerekek“ maguk maradnak a szobában. Most is épen magukra maradtak. Az ifjú megragadva a régvárt alkalmat, közelebb húzódik a lánykához és sze- retetet kifejező hangon mondja : — Irma kisasszony akar-e az én feleségem lenni ? — Hahaha! — kaczag a kis feleségkandidátus, a ki szörnyű mulatságosnak tartja az ilyen szerelmi vallomást; mert hát a regényekben nem igy szokták. — Kérem én egész komolyan értettem. — Én is egészen komolyan mondom édes materialista barátom, hogy szerelmet nem i g y szokás vallani. — Bocsánat! nem szeretem a regényességet. Éljen boldogul! — szól az önérzetes ifjú és véget vet a látogatásnak. A gúnyolódásnak ez egyszer komolyabb következményei lőnek. Irma meg volt győződve, hogy Gyuri most valami borzasztó dolgot fog véghez vinni, a milyeneket t. i- a szerelmükben elutasított regényhősök szoktak elkövetni. Gyuri pedig azt követte el, hogy azon nap este kimulatta magát jogászosau, elímzatott egy pár keserves nótát magáinak és szerenádot rögtönzött, de nem Irmának. Két holnap múlva talált magának olyan menyecskét, a ki nem regényekből tanulta a szerelmet. Irma is ott volt a lakodalmon, külsőleg jó kedvvel, de a szivén rágódott valami. Ez az érzése nem volt afl'ectált, de nem is tudta meg senki. A kis Irma nagyon különösen érzi magát, a mióta Gyuri nem jár hozzájok. Hiányzik neki valami, de nem tudja, hogy mi. Gyakran azon fogja magát, hogy unatkozik. Csak most érzi, hogy mennyire kedves volt előtte annak az ifjúnak a társasága. Tudja isten miért, miért nem ? valami különös, valami bántó érzés fogja el valahányszor rája gondol. Most, hogy a kedves ifjú megházasodott, elvesztette már azon reményét is. hogy valaha visszavarázsolhassa azokat a szép napokat, a miket együtt töltöttek el. Tóth Kálmán költeményeit különösen szerette Irma ; azelőtt nagyon gyakran olvasta. Még a „prózai ember“-tői kapta emlékül. Most ha kezeibe akad ez a könyv, olyan fájó érzés támadja meg szí vét, mintha elvesztett boldogságának emléke volua. — Ha ablakuk alatt megy el Gyuri a feleségével, önkénytelen behúzódik a függönyök mögé, mintha félne, hogy megelégedést boldogságot lát arezukon. — Nem, nem akarja hinni, hogy szereti, vagy csak valaha szerette is azt az ifjút- Nem ilyen a szerelem, nem igy vau az megírva a regényekben. A regéuyhős első fellépte ha nem is teljesen, de legalább félig-meddig szerelmi vallomással jár; Gyuri pedig nem vallott neki szerelmet, hacsak a megkérés nem nevezhető annak. Nem akarja elhinni, hogy a szerelem olyan közönséges valami legyen, hogy csak egyszerűen a szeretet ifjú társaságának élvezetében nyilvánuljon. Ő még valami más, valami különös, valami mámoritó, tulviUgi érzést is képzelt a szerelemhez, a milyen t. i. a regény beli szerelem szokott lenni. Nem, nem szereti ő azt az ifjút, nem is szerette soha, — áltatja magát a kis regényfaló, mint áltatta magát azelőtt a czifferblatt szerelmével. Ősapáink azt hitték, hogy a nap foiog' ; a föld körül; s mikor már kilón mutatva, . hogy tévedtek, sokan még akkor is hitték.; Irma is elhitette magával, hogy nem sze- - rét, Lite ellen bizonyított napról-napra jobban lmlaványuló arcza, de ő nem hallgat, nem szabad többé hallgatnia szivének sugallatára. Bánatára kedves regényeiben keres.- vigasztalást és — nem talál. Egymás után i veti félre az azelőtt kedvvel olvasott köny- - veket, egyik se tetszett neki. Kis kezére e hajtja fejecskéjét és ábrándozik. Olykor egy-egy forró könnyű is gör- - dűl alá halo vány arczáu. Miért? — nem akarja elhinni, hogy annak az ifjúnak elvesztése miatt. Gyuri látogatást tesz Irmáékuál feleségével együtt. A kis boldogtalan jó kedveid mutat, de az ifjú házas megértve a Írnia-- vány arcz néma beszédét, hamarosan vei véget a látogatásnak, hogy soha többe G. vissza ne térjen. A lányka pedig szobácskábának asztalára borul és sir keservesen. Olyan jól esik szegénynek, hogy kisírhatja bánatát ott a hol senki sem látja. Évek múltak. Irma nem olvasott többé regényt, nem találta kedvét bennük. A. Szülők jónak látták, hogy férjhez adjak • lányukat, a ki nem volt már válogatós a férfiakban. Képes volt-e a térj feledtetni az első igazi szerelem tárgyát ? — nem tudjuk. Borzas.
