Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 2. szám
Esztergom, ill. évfolyam. 2. szám. Csütörtök 1881. január 6-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre ..............................................0 f'rt. — lei. f él évre....................................................3 * — „ évnegyedre..............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó liivntallioz, Széchenyi téren intézendók. Megjoleiiik : In* l e n k i n t kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyiltlór petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A hip szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O, SZÁM ALÁ, intézendók. Kéziratokat nem adunk vissza. Alcsátli 1881. ján. 3. Legördült ismét egy é\r ! S habár népek és nemzetek évezredes életében egy év lefolyása csak parányi kis hézagot töl tv én is be, nem bir általában nagy jelentőséggel ; de édes hazánk jelen úgy political, mint közgazdaságilag átalakuló korszakában — egy rövid év lefolyása is nagy fontossággal bírhat. A lefolyt év gazdasági eredményére vonatkozólag — elmondhatjuk, hogy csak ennél rosszabban, ennél nagyobb, gazdaságunkra bocsájtott csapásokkal meglátogatott évet ne áraszszoti reánk a Gondviselő , még igen meglehetünk elégedve. Habár sajnos, hogy vannak hazánknak részei, hol a szűk termés folytán már eddig is a nyomor ütötte fel tanyáját. — Egy évvel ugyan öregebbek lettünk, közelebb a sírhoz, a mi bár sajnos, de rajta változtatni nincs hatalmunkban, — vigasztalásul csak az marad, hogy egy évi tapasztalással gazdagodtunk. Gazdagodtunk anyagilag, szellemileg, mert buzgón munkálkodtunk, hiszen e rögös pályán csak az fog boldogulhatni, a ki őszintén fáradozott. Magyarország Istentől megáldott föld, tejben és vajban úszó Kamillán. — Alföldünk viruló rónáin gazdag arany kalászok lengenek; délibábos síkságunkon nagy gulyák és ménesek száguldanak, legelésznek; begyeinkben aranyszínű tűz bor terein ; bérczeinkben arany vagy aranynál is drágább kincsek gazdag érhálózata van elrejtve, foIvóinkban, tavainkban halak bővsége ; őserdőink százados fáiban még eddig fel nem használt kincsek rejlenek s kebelükben gazdag vadállomány tanyáz. Ily boldog s a természettől oly gazdagon annyi kinÁlmok. I. Gyötörj, ne szánj, ne irgalmazz nekem Mulass vígan vergődő telkemen ! Mondd, hogy szeretsz és csalj meg százszor egy nap, Űzz el ma durván, s hívj mosolygva holnap ! S ha majd a csöndes, illatos szobában -— Előtted állok — csaknem boltra vád tan, Kérdezd kaczéran csábító mosolylyal, „Szeretlek-é ? . . . s lia kéjjel, fájdalommal, Remegve térded áltaikulcsolom-------D obass ki czifra szolgáiddal engem. S kiáltsd utánam —: „Ég veled szerelmem !“ De hogyha lassan, rám borul az álom — — Szép, hoblsiigáros — csöndes éjszakákon — Jöjj, látogass meg édes angyalom, És megcsókolva lázas homlokom — Dúdolj fölömbe altató danát, Virraszd fölöttem át az éjszakát, csekkel, javakkal megáldott ország, nem maradhat bátra, nem lehet mindig szegény s mint a költő mondja — talán nem valósul: hogy „ez a nemzet még is árva mégis rongyos, még is éhes, közel áll az elveszéshez.“ Magyarország miként jól tudjuk — legelső sorban és főleg földművelő, termelő ország. Minden állam közjóléte, a mezei gazdaságon, mint eredeti s biztos alapon nyugszik, anyagi és szellemi hatalma, ereje, gazdagsága csak addig van biztosítva, mig a gazdászatot el nem hanyagolja, vagy annak uagyfontosságát félre nem ismeri. Hiszen van-e szebb foglalkozás, mint azon földet ápolni, művelni, javítani egy szóval nemesíteni; a természet kebelén, Isten tág ege alatt tölteni legnagyobb részét időnknek s a haza szent földjét öntözni hulló verejtékünkkel; azt szántani barázdákra, arra hinteni a magot s arról hordani össze kiterjesztett karokkal az áldást ..........melyről a k öltő mondja „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell,“ ezt tenni virágzóvá, gazdaggá, hatalmassá szorgalmunk által : minden esetre édes foglalatosság, szép feladat! Ilyen elvitázkatlan igazságtól nemzetünknek is át kell hatva lennie s a földművelés, mezőgazdaság nagy bordereiéről meggyőződnie, áthatva lenni azzal, hogy a mezőgazdaság szorgalmas ápolása és előhaladása: egyszersmind az ipar tevékenység és fejlettség, úgy a kereskedelmi forgalomnak is teremtője, emeltyűje s a szellemi műveltségnek hatalmas előmozdítója és felvirágoztatója. Hiszen ha nézzük a világ leghatalmasabb, leggazdagabb népeit — az tűnik szemünkbe legelőbb is, hogy hatalmuk és gazdagságuk a földművelés, ipar és kereskedelem által lón megállapítva. És pedig úgy, hogy ők már régebben is a földművelést önálló és oly szak- tudománynak tekintették, mint akár a mérnöki, orvosi vagy más szakpályát. Nálunk éppen ellenkezőleg; — fajunk nyavalyája az, hogy a földművelőtől kíván és vár legkevesebb képességet s feltételez legkevesebb képzettséget, legyen az gatyás paraszt vagy művelt ember. Sok idő kell még arra, mig annyira fejlődünk, hogy úgy a gazdasági üzletet, mint az ipart tisztelni és annyira becsülni megtanuljuk, hogy nem szégyenük egyes családjaink felemlíteni, hogy ez a fiúk csak gazda, ez csak lakatos, ez csak szabó stb. Pedig itt rejlik népünk s hazánk boldogulásának, nagygyá, hatalmassá léteiének csirája, melyet a legmelegebben ápolni, a legnemesebb elemekkel táplálni kellene, — értvén alatta, hogy az ipart tanult emberek képzettséggel bíró gyermekei, képzett s eszes támaszai a hazának ragadnák kezükbe. Ekkor lennénk boldog nép, okkor lenne hatalmunk nagy s lennénk hasonlók azokhoz kiktől így és ilyen példát, okszerűen szerezhetnénk — a művelt angolokhoz. A növényi élet, mely körül észlelni, tapasztalni, tanulni és okulni tágas tere van a gazdának, — oly nagyszerű és változatos de egyúttal háladatos is, hogy nem lehet a legméltóbb feladatnak nem nevezni azon hivatást, mely e körül keres és talál munkásságának jobb és nemesebb irányt. Hogy Magyarország földművelő és termelő ország, ezzel ki van fejezve, hogy hazánk egyszersmind állattenyésztő ország s hogy népünk Hiszen csak úgy is arra vágyom én, Hogy álmaimban olykor légy enyém ! ifi >1' * Nem úgy, nem úgy, el lágyulói szivein, Mit ér nekem az álom percziben — Egy lágy-meleg csók, enyhe ölelés, Ez izgalom csak, s nékem az kevés! Ajkamra kell a csók — nem homlokomra, A lány ha csókol, hulljon a karomba! Ügy csók a csók — ha benne tűz lobog, Tűz, tűz, amelyet cl nem olthatok, Mely összeéget bennem jót, nemest, Eszményre, szebb jövőre érdemest — Hogy nem marad belőlem semmi más, Csak puszta ösztön vad, szilaj szokás — Mely igy kiáltoz —: „tenni, tenni, tenni !“ S nem tarthat vissza tőle semmi —-1 oiiiini! — Somló Sándor. A nyomor harcza. — Elbeszélés. — KŐRÖST LÁSZLÓTÓL. — Legyen meg a te szent akaratod ! . . Ezt az áhitatos imádság ajka rebegi. Akkor üdvözítő, kenettelj es szózat. De mondhatja a leg- I gyötrőbb kétségbeesés, a megsemmisülés láza is és 1 akkor szentségtelen vád, szivliasogató gúny s a megalázott lélek haldoklása. Szolcsányi János né asszony nem imádkozott, mikor beteg leánya ágyára borulva, sírva és átko- zódva, megtörve és meggyalázva, koldus.*á és nyo- i morulttá téve felkiáltott: —- Legyen meg a te szent akaratod! . . Szolcsányi János áldott szívű ember volt, a ; ki mint a tömjén másoknak illatozva s önmagát I fölemésztve liamvadt el. Gazdag volt s adaiíoz'ó, ■ , befolyásos volt és joszivíí, lelkiösmeretes és becsü- j letes. Díszes termekben lakott, szép világ gyűlt egy- I be nála, ünnepelték nejét, magasztalták leányát s í dicsérték jószívűségét. Mindent megtett barátaiért, I sokat a szegényekért s legtöbbet a liábidatlí.nőkért. ■ Az országos pénzintézet, melynek élén állott, j csakhamar káttörnisává vált. — Jó barátok, sze- | gény rokonok, nyomorult előkelők fordultak oda. És Szolc.sányi János mindennel tudott számolni — I csak azzal nem, hogy mért csalták meg őt legkö- ! zelebbi rokonai s leghívebb barátai. Egy napon bekövetkezett a katasztropha. Szolcsányi erős lelke megtörött. A gyötrő gyalázat, a csalódások kínja elvette az eszét s ő a halál karjaiba rohant mielőtt elbúcsúzott volna a családjától: mindenétől. Nagyon szomorú volt temetése. Senki se vett részt benne. Azután megüresedtek i a szalonok, elmentek a cselédek s a szomorú öz- j vegy az ő szerencsétlen leányával egy félreeső utcza i csöndes kis házában vonult meg. Rokonok nem vigasztalták, jó emberek ’nem I segítették őket. így hanyatlottak a nyomor leg- í győzelmesebb pokoltornáczába, hol az éhség ki j szokta cserélni az erényt a kenyérrel. De Szolcsányiné a madonna néma fájdalmáIp^r" Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
