Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 2. szám
pz állattenyésztéssel is nagyban foglalkozik, miután a földművelés az állattenyésztéssel karöltve jár, egyiket a másik nélkül képzelni nem lehet, egyik a másik nélkül félszeg. E kettőnek helyes és okszerű egyeztetése veti meg a népek gazdasága és jólétének alapját. És most a lefolyt eredményében nem minden tekintetben kedvezőtlen évnek példája után iparkodjunk elménk és szivünkbe vésni Trefort Ágoston urnák nagy figyelemre méltó szavait, hogy „pártoljuk a tudományokat, a művészetet, az irodalmat; lelkesedjünk az emberiség legmagasabb érdekei mellett is: de tudjunk egyszersmind jó gazdák, iparosok s kereskedők lenni ; — tudjunk pénzt csinálni, mert a mai világban e nélkül nem boldogulhatunk. Minden kornak meg van a maga iránya, melynek kinövései lehetnek, de a mag mindég egészséges; — ki tehát a kor irányának ellenáll an i akar, az elsodortatik s elenyészik mint a porszem, melyet a vihar elseper.“ Adjon Isten minden jót, ez uj esztendőben. S/obonya Bertalan. Amerikai levél. (Az „Esztergom és Vidéke“ munkatársától.) New-York, 1880. decz. 5-én. II. Sajátságos ez az- amerikai nép. Valami vég- zetszeríí, viharos, el len tál Ihatlan, lesújtó és igazságos erő van nyi 1 vonulataiban. Haragja úgy mint öröme teljes, nincs benne fél, nincs ingadozás, egyenesen mathematical művésziességgel vág oda hová czélo7. Csak ily nép körében verhetett gyökeret a különben sehogysem igazolható „lynch“ eljárás. Minap is példás és az amerikai társadalmi törvények szerint kifogástalanul végbement lynch procedura, történt Otero-bau Uj merico államban a Santa fé vasút mentében. Decz. 1-ső napjaiban Dr. C. A. Washington Oteroi orvos egy helységbe hivatott, hogy bizonyos Butler Mari nevű vászoucselédet gyógykezeljen. A derék doctor bácsi azonban inkább látszott gyönyört találni Mari lelkem szépségben, mint abban, hogy a szegény beteget talpra állítsa; igy történt hogy orvosság helyett 2 dosis morphi- | nmet csöpögtetett a szegény leány torkába, és midőn ennek következtében magán kívüli állapotba | i . i ■■ ---1__-______!----" ■1 v al szenvedett. Büszke volt rongyaiban, nem kért senkitől sem irgalmat, undorodott a tolakodó kö- nyőrülettől, mert tudta hogy annak ajkán nem vigasz hanem alku van. És Margit? Édes anyja fájdalmával szenvedett és édes anyja büszkeségével daczolt a nyomorral. Öli bogy az a négy kéz s az a két gép nem tudott többé működni s az a sok könny s az a sok munkába múlt éjszaka nem birta megengesztelni azokat a lélekgyilkosaikat, a kikkel mindennap kezet fogunk, a kiknek kalapot emalüuk, de a kik az özvegyek és árvák könyeiből élnek. Sok ilyen szívtelen gyilkosa volt az özvegy és szegény leánya lelkének. Még Szolcsányi szétoszlott becsületének rongyaival állottak elő, azokat váltották be, régi és hazug tartozásokkal léptek föl. Dolgoztak, szenvedtek, törlesztettek és éheztek. — Azután egy napon már nem ült varrógépéhez n szép Margit. A munka s a nyomor bosszú liaroz után legyőzte. Beteg lett. — Szolcsányi né megszaporitotta a munkát, többet dolgozott, többet szenvedett és többet sirt. Egy nyájas, de hideg verőfényű márcziusi napon történt, mikor a tavasz hírnökei megérkeztek s a virágárus leánykák ibolyát kínáltak az utczasar- kokon. Szolcsányiué beteg leánya ágya előtt üit. A tavasz mosolya, derült nagsugár tündökölt be az ablakon. De a halvány leányka arczán nem volt a tavaszból más a leszakított kis virág tragédiájánál,a hervadásnál. Az a sugár termet, az a nagy fekete szem, az a beszédes ajak, az az értelmes homlok, nem hasonlított már a régi Margit bubájához. Hervadó virág volt akkor, mikor a virágok fakadni kezdenek. Csak a régi Kómában voltak olyan asszonyok a milyen Szolcsányiué volt. A kik tudtak úgy tűrni, mint szeretni, úgy hallgatni, mint szenvedni s úgy lemondani, mint megsemmisülni. Büszkén, némán. .Szolcsányiué lemondott már az élet örömeiről s Margit boldogságáról. Neki csak gyalázata van, a mi férje után maradt s a mi úgy nem volt férjéé, mint a hogy átszármazik az ártatlan leány- , ra is. Ilyen igazságos a sors, mely elítéli az erényt s piaczra viszi a kétségbeesettek lelkét. Némán, szótalanul ült a korán őszbeborult, I szerencsétlen özvegy beteg leánya ágyánál. Ekkor levél érkezik. Hányadik? — A kisértés | jutott — igen érzékeny módon adott kifejezést vé- deucze iránti forró szerelmének. A leány másnap reggel jobb létre szenderiilt, de minthogy halála előtt a vele történteket elmondta Aesculap derék tanítványa a „Doctor ’s ofi'icet“ azon földi pokollal volt kénytelen felcserélni, melynek neve börtön s mely fölött reánézve Dante ezen szavai voltak olvashatók: lasciato ogui speranza“! Még nem volt ideje Dr. Washington uramnak uj lakása berendezésével behatóan megismerkedni, midőn már is az oteroi publicum a börtönből erőszakkal ldhurczolta de nem tán a czélból, hogy az arany szabadsággal jutalmazzák meg, hanem hogy a Doctor urat az élet betegségéből egy igen egyszerű és semmiféle orvosi receptben fel nem lelhető orvossá»- t. i. a kötél szives kösbenjöttével gyökeresen meggyógyítsák és azon sorsban részesítsék melyben Acíias- veros király annak idejében Istóczit akarom mon- daui Hamant a nagy judenfressert — kegyelmesen részeltette. Az ily fajta igazságszolgáltatás semmi képpen sem dicsérendő, ép oly kevéssé minthogy dicsérendő volna ha p. o. valamely magyarországi most a magyar Hamant (hogy is hívják no?) akasztófára függesztené, mielőtt arra megért volna, de az amerikai nép nem szeret várni. Különben finom virágszál volt ez a doctorocs- j ka. 4 évvel annakelőtfe Caloradóbau gyógyszertárt nyitott, és megnősült, de jobbik felét oly "fogas ar- ' ginnen tűin okkal szerette, hogy az e miatt elkeseredett polgártársai a városból kiűzték. Elhagyta tehát a várost és Las Animas felé terelte útját, hol egy második nőt boldogított kezével. De érzelmei csakhamar lelohadtak 2. számú felesége iránt, és igy Elmoro felé vette útját, hol liarmadizben hajtotta fejét a házasság igája alá. Ezen 3. sz. feleségével Otero-ba indult, hol egy év múlva gyermeke született ki rögtön kimúlt. E miatt polgártársai gyanúba fogták, de minthogy ellene bizonyítékokat felhozni képesek nem voltak, békén hagyták a doktor urat, ki viszont a rajta elkövetett v<xit:ót feleségén boszulta meg, kit kegyetlenül megütlegelt. É miatt 3-ik neje ott hagyta, ő pedig ezen veszteségén avval vigasztalta magát, hogy 14 napra azután volt üzlettársát meggyilkolta. Ez alkalommal is kikerülte a bitófát, mert feltették, hogy vetél y társát a jogos önvédelem határain belül expedi- álta Szt. Péter kapuj; hoz. De csütörtök este a fent elmondott bűntény alkalmából végzetét elérte, és most az örök álmot aluszsza Dr. C. A. Washington uram. Nemde derék egy orvos, ilyen vau még egy pár Amerikában. Orvosról cselédekre oly ugrás, mely a Kant logicáját is megállja, mert a rossz cseléd csakugyan orvosság egy jó házi asszony részére. Rossz cseléd pedig annyi van Amerikában, a hány cseléd van. Ezen állapotok New-Yorkban még tűrhet ők, de a nyugatou rémület. — Persze az Egyesült Államokban az egyenlőség ezen szent földjén, mely a rabszolgaság eltörlése miatt 100 és 100 milliókat áldozott és 1 és fél miiló ember vérét csöpögtette, persze itt nehéz viszony a cselédviszony. Igazi amerikai jóformán nem is megy szolgálatba, ezt a négereknek, irreknek és németeknek engedi át, ő maga pedig a gyárakat és üzleteket keresi fel munkájával, melyből tiszteségesen megélhet. Ezen cselédmiseria úgylátszik Colorado államban érté el csúcspontját, mert különben lehetetlen volna á következő hirdetmény, mely a Denver Journal hasábjain ütött minap világot: „Kerestetik egy kis család részére egy tiszta csinos német leány ki a köuyti házimunkát végezni akarná. „A fehérnemű házon kivid mosatik.Á főzésnél a házi asszony ha szükséges, segédkezet nyújt. Kőszén és fahordást valamint a befütést az ifjú ur végzi. Meleg és hideg viz valamint waterclosei a házban van. „Ajánlkozónaponta délután kisétálhat, ha izraelita szombat, ha keresztény vasárnap egész napon át szabad, mivel hogy akkor az étel vendéglőből kozatik. „Ha azonban kellemesebbnek találja a kisétá- lás helyett a zenélést; a Parlorban lévő kitűnő zongora rendelkezésére áll; ezenkívül a legmagasabb bér biztosittatik számára.“ Hát nem paradocsoiui viszonyok ezek a cselédekre nézve? És ti még haboztok Esztergom, Víziváros. Nagyváros, Tabán, Szt.-Györgymező és Szt.-Tainás valamint Párkány és egyéb községek reményteli leányai — haboztok ? föl Coloradoba az uj cseléd Utópiába, rajta Pannák, Marik, Esztik, Náuik és Vicáik! itt az idő most vagy soha! De még se, előbb tanuljatok — — angolul és — zongorázni, azután üljetek hajóra ha még az élők sorában vagytok.— Zongora az associatio ide- arum utján az énekre emlékeztet, az ének pedig a jelenleg a jó uew-yorkiakat gyönyörködtető honleányra Gerster Etelkára. Deczember 3-áu estve Fot- tow Marthajában mutatta be magát a new-yorki ] közönségnek, miután enuekelőtte más dalművekkel ragadta el a yankeek szivét és pénzét. Gerster k. a. ! Marthajával szerep koszorújához egy újabb friss i levelet fűzött. Ezen szerepében leginkább pompás coloratu- ; rájával bűvöl el. Az „utolsó rózsa“ előadása oly gyönyörű oly elegicus, varázs hatású oly édes fa valóm szerű volt, hogy viharos tapsokra ragadta a szi11házat egészen meg'telt közönséget, ügy hiszem mennyi változata, az allaivás milyen ravasz művé- « szete! Szolcsányiué átfutotta a le velet. Azután ősz- J szehajtotta, reszkető kezekkel, tévedező szemekkel és szótalan ajakkal. — Nem fogadom el! — mondá határozottan visszautasító büszkeséggel, midőn Margithoz tért vissza. — Mit nem fogadsz el édes jó anyám? — Egy ismeretlen iw ajánlatát leányom. Ki akarja fizetni adósságainkat Fői akar emelni. Meg akar menteni. Nem fogadhatom el. — Oh miért nem jó anyáin? . . . Hiszen mi éhezünk . , , Hiszer én beteg vagyok ... És — uincs orvosságom. Szolcsányiué leányára borult. Könnyeit és kétségbeesését akarta elrejteni. — ■ Azért nem kell — mert te az én lányom vagy . . ,, — Es ha beteg lészsz ... És ha mindaket- ten éhen halunk? És ha az Isten küldené azt az ismeretlent ... Oh anyám, sokat imádkoztam én . . . talán meghallgatott az irgalom atyja. Szolcsányiué az esdő leányka reszkető szavára, a bágyadt szemek kialvó fényére, a sápadt ajkak reményére nem tudott válaszolni, csak oda borult még egyszer leánya kebelére és zokogva fuldokolta: — Legyen meg a te szent akaratod!. . . Nem volt ez imádság. Nem volt ez üdvözítő ( és luílaadó szózat. Hanem a leggyötrőbb kétségbeesés megadása, a megsemmisülés láza, szentségteleu vád, és s zivhasogató gúny, a megalázott lélek haldoklása s az anyai szeretet le mondása. Mikor a nyomor megtöri a szivet s megtéveszti az elmét, megbocsát azért az irgalmas Isten. Nem lehet bűn egy anya kétségbeesése, vádja és kifakadása. Margit imádságnak vette. 0 is ugyanazt sóhajtotta, de az ő ajkán csak imává olvadhatott az anyai kifakadás. — Hogy hívják jó anyám azt a jó szivű önismereti eut? — Hiszen nem ismered. Éu sem ismerem. Tárnoki Bélának. — Anyám éu ismerem . . . Mintha uj élet szállta volna meg a szenvedő leány beteg lelkét. Megdicsőült arczczal, édesen suttogó hangon rebegte el édes anyjának a történetet: | — Megmondom anyám, hogy honnan isme- l rém. Egyszer sok munkát vittem valahová, a hol 1 ismerték múltúnkat. Tárnokiéknál történt. A háziasszony sokat kérdezősködött, de éu semmit sem feleltem. Segélyt ajánlt s éu csak munkát kértem. Ajándékot kínált de éu nem fogadtam el. Kaptam munkát és késő este siettem hava. Örültem a te örömednek anyám, munkánk bérét s uj keresetet hoztam* Útközben elvcsztetem a pénzt. Megijedve siettem vissza, kerestem kutattam, de nem találtam. Félelem fogott el, reszkettem, mintha bűnt cselekedtem volna. Sírva siettem haza hogy bocsánatodat kérjem. Ekkor Tárnoki Béla úrral találkoztam. Mintha mindent tudott volna. Hozzám lépett és azt mondta, hogy ő távolról kisért engem, meglelte az elvesztett pénzt s most visszaadja. Nem tudtam megköszönni elragadtatásomban. Mikor haza értem s átadtam neked a pénzt s te megolvastad, akkor én reszketni kezdettem. Azt kérdezted, mi a bajom. És én azt feleltem, hogy Tárnokiéknál túl fizettek, a tévedést jóváteszem s a fölöst visszaadom. Pedig azt tapasztaltam, hogy nem azt a pénzt vesztettem el, a mit Tárnoki Bélától kaptam. Másnap visszaadtam a fölösleget, — csakhogy Tárnoki Bélának s azt mondottam neki, hogy adósa vagyok, mert nem lehet ajándékot elfogadnom, Béla nem vett el tőlem pénzt s én nem mentem többé Tárnokiéihoz varnivalóért. így ismerem őt anyám. Szolcsányiué szemében könnyek ragyogtak. — Nem szólt csak megcsókolta leánya homlokát. Olyan tiszta volt ez írint a lelke s ártatlan mint a gondolata. Ekkor belépett az orvos. Ritka/ orvos rendel jó szive szerint. Irgalomból kevés. Áldozatért senki. De Szolcsányiué orvosa kivétel volt. Ő hozta az orvosságot is. — Mit étkezett ma? kérdé a jó ember Margittól. — Nem éhezem orvos ur. — Az nem lehet Margit kisasszony. Éu úgy látom, hogy maga javuló félben vau s igy megkívánja a tápláló ételt. Engedje meg, hogy magam rendeljek. — Köszönöm orvos nr . . — Teguapóta mit sem vett magához. Fogadja el orvosságomat, a mit már nem a gyógyszerből rendelek. Szolcsányiué elfödte az arczát. Mikor a jó orvos eltávozott megcsókolta a kezét ... a büszke asszony . . . Oh az éhség megtöri a lelket, meFolytatás a mellékleten.
