Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 74. szám
Esztergom 111 évfolyam 74. szám. Csütörtök, 1881. szeptember 15-én. r Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a: egész évre..............................................6 fVt. — kp fél évre ...................................................3 „ — , é vnegyedre..............................................1 . 50 > E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiíidéliivütíilálioz Széclienyi-tér 35. sz. intézőn dó le. Megjelenik : liefen kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nj’ilÜér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető' levelezések, a szerkesv- tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM AL.Á, intézen dole. Kéziratokat nein adunk vissza. Egymás nyakára nőtt nemcsak a fővárosban de a vidéken is az ügyvéd meg az orvos, úgy hogy valóságos harcz fejlődött ki a létért, a jövőért. A tanárjelöltek százával készek minden csekély állomásért pályázni s 1 egyetemi végzettséggel megölelni ka-! tímáráért is versenygeni. Különben mehetnek provincziára nevelőnek vagy egyéb semminek. Ez az áramlat, moly végső eredményeiben nemcsak a társadalmi de az állami életre is veszélyes, közép- tanodáinkból indult meg. Gymnasistának küldi minden szülő a gyermekét, akár odavaló, akár nem s nevelteti, taníttatja ráerőszakolt pályára, nem neki való hivatásra. így lesz azután több igen tisztességes pálya egészen néptelen s így telik meg néhány tér egész az agyon- szorongatásig. A kereskedelmi pálya nagyrészt még idegen szellemű külföldiekkel van megtelitve, a katonaira erősen rajzik Dienstl, Rüstow és Lendl ivadéka csak a magyar ifjúság nem. Ezzel szemben a vármegyék már teli vannak jövendőbeli nagyságokkal kik üresedés híján tiszteletbeli minőségben reménykednek, az irodák mindenütt zsúfolva vannak „irodavezetőkkel“, „ügyvédsögédekkel“ ; minden tiz arasznyi falura is akad már szenvedélyesen concurrens orvos ; Trefortot naponkint üldözik a pályázó s kenyérkereső állomástalan tanárok; a végzett technikusok nem kapnak munkát s az egyetem azért csak mindig -telik, mindig zsúfolt. Az államnak csakugyan kötelessége gondoskodni végzett tudományos ene béréi sorsáról. Mert majd minden esztendőben osztályokat szaporit sőt uj középtano- dákat szervez. Ebben az eljárásban a mostani körülmények szerint minden van csak előre látó bölcseség nincsen. Az állam sokkal inkább köteles lenne meggátolni azt a versenygő tolongást, mely minden egyéb pálya rovására a tudományos felé tereli az ifjúságot. A szülők nagyzási hóbortja miatt sok ezer és ezer ifjú lelte már szerencsétlenségét. De a kor betegségén mielőbb segíteni kell. A proletárok száma jelentékenyen megapadna néhány év múlva, ha gymnásiumiíaikban és reáliskoláinkban országszerte apadást lehetne constatálni. Vagyis ha a szülők ne egyedül tudományos pályára erőltetnének boldog és boldogtalant. Ilyen értelemben nem tartozhatunk azok közé, kik a főgymnásium ez idei megapadásában valami leverő rosszat találnak. Városi közgyűlés. (Szept. 13-án.) Városi közgyűlésünknek rég volt olyan nevezetes tárgya, mint az országszerte nagy felháborodást szült újabb soldateskai ügy. A közgyűlés egyhangúlag elliatá- rozta, hogy a sérelmes ügy megorFőgymnásiumunk megapa- dása. Az uj főgymnásiumhoz kapcsolt remények között a legvérmesehhik azzal táplálkozott, hogy évről évre gyarapodni fognak a növendékek, mert az intézet híre messze földről ide csalogatja a tanulókat. Ezt a nemes reményt nagyban táplálta az a körülmény, hogy a megnyitás évében tetemes emelkedés volt constatálható. Egv évre rá bekövetkezik az apadás. Még pedig majd félszázzal való apadás, a mi nagyon lehangolta a vérmes reményeket. Vannak elhamarkodó helyzetbirá- lók, a kik nagyon könnyen kimondva az Ítéletet, odanyilatkoznak, hogy az intézet jóhirnevét a benne uralkodó túlfeszített szigor csökkenti. Sok részlettel Írják körül az Ítéletet, melyben azonban nincsen valóság. Az intézet apadását egész más forrásoknál kell keresnünk. Mindenki tudja milyen óvátiókkal közölték néhány óv előtt a napilapok azt a hirt, hogy az egyetem hallgatói megkétszereződtek. A jogászok hihetetlen számban járják az egyetemet, orvosnövendékek és bölcsészek pedig alig hogy helyet találnak. Pedig néhány év múlva rá épen az ellenkező hangon kezdtek írni az összes lapok. Beütött a proletarisinus korszaka. Minden pályára százával elkészültek az ifjak s nem mutatkozott seliolsem a kereslet és kinálkozás között megnyugtató arány. Az „Isstergom és Vidéke” iíresij» Lemondani felejteni... Nem lehet az soha-soha, Ne mondja azt nekem senki, Nem mehet az olyan könnyen: Lemondani, felejteni. Jól tudom, hogy gyáva egy szív, A mely uem tud mást, csak érez; Lemondani, felejteni Ez illik egy férfi szívhez. Tudom akt is, lebeszélték —- Nagyon sok az ellenségem — Hogy forró nagy szerelmére Csak emléke jutott nékem. Hogy a mig én emlékénél Vi rras ztgato k éj ró 1 - éj re, A „bolondos kis gyerkőcz“-öu Jót kaczag a „kedves“ férje... Mindent tudok, még se bírok Lemondani, felejteni.... Gyáva egy szív az én szivem Nem tud az mást, csak — szeretui ! Lévay Sándor. Egy érdekes párbaj-história. — Factum. — „Képzelje csak kedves nagysád, mily vakmerőséget követett el csekély személyem ellen egy henczegó' jogász. — Minthogy nagysád kedves nővére, kegyedhez intézett levelében, csekélységemről sem feledkezve meg, nekem is üdvözletét küldi, nem mulaszthattam el, ezen szives megemlékezésért egyrészről őszinte köszö- netemnek; másrészről azon rendkívüli örömemnek benső kifejezést adni, melyet ő nagysága rólam való megemlékezése által nekem okozott.“ — De miként vau ez összefüggésben a jogásszal ? — veté közbe Matild. — „Kérek csak egy kis türelmet“. Hit kérem a fent említett levél nem tudom mi módon, ama jogásznak -— lát különbeu Baranyai Zoltánnak hívnak — kezei közé került; és ez most magyarázatot követel tőlem, hogy mikép merészeltem én 0 nagyságának olyan hangon irui, s hogy mi jognál fogva teszem legmélyebb hódolatomat a kisasszony lábai elé." Ha magyarázciatot nem adok neki rögtön, ez eljárásáért, véres elégtételt követel. Nem vakmerőség ez kérem ? No de vigyázzon magára B aranyai ur, ne gondolja, hogy olyan könnyű egy „hivatalnokkal“ elbánni. Majd megfelelek én neki derekasan ! Ily szóárral lepte meg Bús Ferencz „hivatalnok“ ur Matild kisasszonyt, midőn nagy sietve a szobába lépett. Ilyen vakmerőség ! Őt párbajra kihívni ! De ő uem szokott a maga árnyékától megijedni ! Bús Ferencz úr a fiatalemberek azou cathegoriájába tartozik, kiket a nők „m e- 1 a n c h 0 1 i c u s“ udvarlóknak szoktak nevezni. Ö halálosan szerelmes Matild kisasz- szouyba, s nem mulaszthatja el a kisasz- szouy születése, vagy neve napja alkalmával rendesen elküldeni a rózsák és nefelejcsekből kötött csokrot néhány üdvözlő sor kíséretében; gyakran ad éjjeli zenét, táncz- estélyeken, mindig körülötte van ; életre halálra udvarol neki, mindeu levélkében, melyet hozzá ir s melyeket ő mindig válasz nélkül szokott hagyni — összeválogatja a leghaugzatosabb phrázisokat ; s mondatait igyekszik annyira túltömni ékesebbnél ékesebb szava Lkai, hogy a kisasz- szony „szemem keresztül akarja a jóság és őszinteség üdvsugarait ellesni.“ Két év óta szaggatja szerelmi vallomásaival Matildot, de az ő szive néma marad e seutimeutális vallomásokra. Bús Ferencz ur különben a legfigyelmesebb és legelőzékenyebb udvarló, milyent csak a nők kívánhatnak; idővel jó papucshős fog válni belőle. 0 szerény, alázatos, tartózkodó* minden legkisebb alkalmat felhasznál hogy Matild kedvében járjon és tetszését megnyerje; ha Matild öcscséuek, vagy húgának névnapja közeleg, vagy újévkor, sohasem mulasztja el a kicsinyeknek szép ajándékokkal kedveskedni ; s valahányszor ellátogat hozzájuk mindig tele rakja zsebeit czukorkákkal; voslásáfc meg kell sürgetni az illetékes fórumokon, És ez által mindnyájunk tiszteletére és elismerésére méltó dolgot cselekedett, örvendünk rajta, hogy a kérdéshez, a gyűlöletes kérdéshez olyan férfias eréllyel szóltak hozzá, Örvendünk, hogy Észtergom városa a hazafias kitörés ebbeli lélekemelő példájával legeiül járt s valamennyi törvényhatóságnak szivére köti, hogy a régóta napirenden levő gyűlölködésnek, mely nem kíméli a korona szentségét, az állam jogait, a nemzeti önérzetet s a polgári becsületet, elvégre is véget vessen. Üdvözöljük a hazafias férfias cselekedetért összes képviselőinket! A pénteki közgyűlés végzetlen ügyeit, kedden tárgyalták le. Leginkább kiemelkedett a közgyűlésen eszme és lelkesedés dolgában a Götzl-Lendl- féle ügy tárgyalása. Schwarz József képviselő ugyanis kérdést intézett az ügyészhez, hogy mennyiben van joga egy rendezett tanácsú városnak a fölmerült országos ügyhöz szólanL Az ügyész az interpellatióra azt válaszolta, hogy az 1871. tv. XVIII. 32. §-a szerint politikai kérdésekhez ugyan nem szólhat hozzá városi közgyűlésünk, de hazafi ni aggodalmának kifejezését, senki se tagadhatja meg. Erre határozatba ment, hogy az országgyűléshez valamint minden törvényhatósághoz föliratot terjesztenek a közgyűlés kebeléből, melyben a kö- zös hadseregnél újabban fölkapott áli mit az apró nép tudva, siet megérkezésekor zsebeit kikutatni; s igy nem csoda, hogy a kicsinyek szeretik Őt, s örülnek, ha eljő hozzájuk. De Matild szive sehogysein akar feléje hajolni. A természet oly mostoha volt iránta hogy 25 éve daczára bajuszának és szakáidnak csak helye van meg; jóllehet fize- téseegy harmadát szakálluövesztőre költötte. Előzékenységében annyira ment, hogy midőn Matild nővére — ki egy közeli városban rokonánál időz — Matildhoz intézett levelében őt üdvözli, „uem mulaszthatta el“ levélileg legmélyebb hódolatát a kisasszony lábai elé letenni* Midőn e fatális levél Berta kisasszony — igy hívták Matild nővérét —■ kezébe jutott; Baranyai Zoltán — Berta távoli rokona — esetleg ép jelen volt. Csellel kezeibe kerítve Bús Ferencz ur még busább és üresebbnél üresebb phrázisokkal megtelt levelét, s nagyot nevetve rajta, egy gondolat villaut agyába, hogy jó lesz Bús Ferencz úrral egy kis heczczet inscenirozui. Tollat fog tehát, s levelet ir Bús Fe- renezuek, melyben dörgő hangon kéri, hogy hogyan merészel olv hangon Írni annak, a kinek ő udvarol ? Ő azt nem tűrheti ; ez vért kíván stb. Két barátjával közli az érdekes heczczet, kik a levelet, mint tanuk aláírják. E levél volt az , mi annyira kihozta Bús urat sodrából. Matild előtt erősen állítja, hogy ő igy meg amúgy megmutatja annak a „henczegő“ Baranyainak, hogy mi a lovagiasság ? Do midőn Matilduál befejezte látogatását komo-
