Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 66. szám
Esztergom, III. évfolyam. 66. szám. Csütörtök, 1881. augusztus 18-án. r es TIME Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára : egész évre ............................................6 fYt. — kr* f él évre..................................................3 » — » évnegyedre..............................................1 , -r>0 . E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kind611iv;it:i 1 álioz Széchenyi-tér 35. sz. intézendő!;. Megjelenik : h o te iiki ii t k éts /. er vasárnap és csütörtökön. Ny il tfér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztős égi i ez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM AlA. intézendő!;. Kéziratokat nem adunk vissza. Békebiróságunk. Esztergom, aug. 16. Tekintetes szerkesztő ur! Úgy tapasztalom, liogy becses lapja fesztelenül szokta tárgyalni a legkényesebb kérdéseket is, ha azok megbeszélést igényelnek. Azért küldöm czikkemet s kérem vegye föl őszinte s minden elfogultság vagy rossz akarattól tiszta soraimat. Békebiróságunkról szólok. A kérdés mindenkit egyformán érdekel s mégis csoda, hogy mindeddig senkise mert hozzá fogni. Megvallom magam is igy voltam vele. A békehíré személyes jó tulajdonságai valóban zavarba hozták toliamat és soká haboztam, mig végre valahára czikkirásra határoztam magam. Pedig magam is a károsultak közé tartozom. Tény az, még pedig nagyon, de nagyon sok adattal támogatható tény, hogy békebiróságunk iránt kifogyott a közönség bizalma. Egy kereskedő úgy nyilatkozott előttem, liogy mintán detail tartozását a békebiróság révén nem bírja megkapni, ezentúl senkinek se fog hitelt adni. A mit ez által vészit, az nem lesz annyi, mint a mennyit a békebiróság miatt kénytelen veszíteni. Nagyon illusztráló elhatározás. Sokan, de nagyon sokan kénytelenek lemondani leghatározottabb igényeikről s legbecsületesebb követeléseikről, mert a békehiróságnál zátonyra fenekük mindennemű kereset. Önnön magára. (Anakreon.) Mondja minden nő én rólam, A ki csak szemombe akad : Nincsen hajad, öreg vagy már, Nézd csak tükörben meg magad“! .. Vájjon vau-e dús hajzatom Vagy hogy kopasszá-e lettem ? Nem nézem . . . s nem csodálom mert. Sok év zajlott cl felettem ! . . . De mert közéig már a halál, Mely a sötét sírba vezet: Igyekszem jól élni a mig, Kínálkozik az élvezet! . . . Füredi Ferencz. A szülői ház. (Do Amicis rajza*) (Fordítás olaszból.) I. , . . Többször gondoltam reá, hogy egy utat kellene tennem Kaimertre, liogy meglássam még egyszer a házat, a hol születtem, és a helyet hol életemnek első tizenöt évét töltém. De valahányszor utazni akartam, bá*) Vile lm van Minden emlékirataiból. Ez tovább nem tarthat igy. Ennek tovább nem szabad igy tartania.. Különben megrendül az a viszony, mely a hitelt megalapítja s az a jogos igény, mely megkövetelheti a becsületes adóstól a becsületes pénzt. Hol a hiba ? Nem a személyekben. Békebiróságunk elég értelmes s elég tisztességes egyénekből állanak. Mint társadalmi emberekkel, mindenki nagyon is meglehet elégedve velők. Hát a törvényekben ? Hiszen a békebiróság üdvös intézménye ellen sehol se fakadnak ki s nem mutatjuk ki, hogy fölösleges. A hiba a mi békebiróságunk kezelési rendszertelenségében keresendő. A kezelési rendszertelenség pedig nagyon sok kinövésben. Hogy mindjárt- a tárgy közepébe vágjak, békebirósá- gunknál például a megidézés fontossága igen közönyös dolog s gyakran végte- tenül meghosszabbítható sót el is avít- liató. Gyakori eset, hogy a megidézett felek egyike, a ki meg se jelen, ki tud eszközölni tetszése szerint való határidőt s igy huzatja hitelezőjét orránál fogva s lopja meg drága idejét. A tárgyalás lanyhasága ellen is szót emelek. Az ügy kifejlesztése valóságos csi- gacsúszásban halad, úgy hogy a kereső inkább lemond a sisiphnsi munkáról. Határozott föllépés, rendszeres erély gyors intézkedés, páratlan és serény szolgálat. Ezek legyenek a békebiró jeligéi. Ne pedig a kényelem, meg a kimért lassúság. torságom mind annyiszor cserben hagyott. Azon városkában értem meg: a családunkat szétromboló csapást, ott éreztem az első nagyobb fájdalmat; — ott halt meg atyám ; féltem tehát hogy e fájdalmas érzelmek ismét feltámadnak szivemben. Ezért halasztottam el utamat évről évre azon reményben, hogy taláu a következő évben több erőm leend ; elmúlt azóta tizenöt év: mondhatnám életemnek iobb fele. De végre egy reggeleu — jauuár hóban volt — midőn fésiilködés közben hajfürtjeim között egy eddig elrejtve volt fehér hajcsomagocskát fedeztem fel, elszánva mondám magamnak : — Itt az idő, —■ és még ugyanaz nap reggel elutaztam, hogy estére „Bois-le- duc“re érkezzem. Tizenöt év! gondolám útközben, magamat a vasúti kocsi üvegtábláiban szetn- lélgetve ; a kövérség, a szakáll, és Borneo napbarnitása nagyon megváltoztattak engem, senki sem ismer reám, s ezért senki sem fog visszatartani szomorú de egyúttal kedves czélom körösztülvitelétől, első látogatásomtól ; uyugodt szívvel mehetek oda. Es valóban, sejtelmeim nem valának ábrándok, — Havazott; a vidék egészen fehér volt, a vonat majdnem üres; utitársaim amint Kalmertre megérkeztek, kocsikba ültek és eltűntek ; én egészen magam indultam a város felé, kíváncsiságtól izgatottan, s kínos türelmetlenség között érkeztem meg mintegy öt perez alatt a város főutczájáuak , bejáratához, — ks „Esztergom és Vidék«" tárcája. Nem vitatjuk, hogy rendes Körülmények között is tullialmozva ne lenne a békebiró asztala. Van bizony ott mindig elég dolog. Kétszer annyi erőnek való is. Csak az akarjuk meg világosi tani, hogy serényebb és jobbkedvű munka mellett nagyobb volna a nemes és megérdemelt gyümölcs s akkor lelki- ösmeretesebben haladna az egyéb munka is. A mostani ügykezeléssel sehogyse lehetünk megelégedve. Minthogy tudjuk, hogy békebirósá- gunktól határozottan el lehet várni a legjobb eljárást és szolgálatot épen azért nem Komáromnak hanem Esztergomnak írunk és sürgetve sürgetjük békebirónkat, hogy terelje ügykezelését a közönség érdekei felé, Ítéljen serényen, sürgessen határozottan, fenyitsen erély- lyel s akkor nem fog tovább zúgolódni senkise, mert a közönség érdekei kölcsönös védelemben s biztos gyarapodásban részesülnek. A mostani rendszer mellett nincs bizalmunk, nincs kedvünk s nincs reményünk legigazságosabb ügyünk megvédéséhez sem. A rendszer megváltoztatására égető szükség van. Legégetőbb szüksége pedig magának a békebirónak. Mert a békebiróság iránt a közönség kedvezőtlen hangulatának s tartózkodó bizalmatlanságának is meg kell változnia. Még pedig — tiszta szívből óhajtjuk — mi előbb ! Itt megálltam, és nagy bámulattal te- kiuték szét magara körül. — Felismertem az utczát, és az épületeket; de minden igeu megváltozódnak tűnt fel előttem ; az utczát igen szűknek, a házakat eltörpiilteknek, a falakat megvénül- teknek találtam, és nem tizenöt évvel, de egy egész korszakkal, minden fekete, zord és piszkos lett ! ügy tűnt fel előttem mintha egy nagy szerencsétlenség által sújtott városban volnék, melyben még az épületek is mintha szomorúk s gondolkozók volnának. Előre mentem, lépten nyomon újabb ut-cza sarkot, ablakot, kaput, boltot ismerve fel, melyek mindannyian száz meg száz gyermeki emlékét ébresztének fel bennem, és csakhamar a város szivében, a fő templom előtt találtam magamat, egy — urak és hölgyekből álló — nagy tömegben. Vasárnap volt, és ép ama pillanat melyben az úri társaság déli miséje végződött. Alig öt perez alatt, száz embert ismerék fel, de mennyire megváltozva ! Az első perezbeu hihetetlennek tűnt fel előttem hogy tizenöt év annyira megtudjon változtatni egy egész népet, és azt gondolám hogy az idő romboló művének talán egy ismeretlen szerencsétleu év volt segítségére. Azok, kiket fekete hajjal hagytam el, megszürkültek, kiket megszürkül ten hagytam el, megfehéredtek ; ez meggörbiilt, amannak lábal gyöngültek el; az idő haladva ezen nép fölött, mint egy dühöngő s szeszélyes ellenség egyiknek megrongálta szemeit, másiknak kitépte haját, ennek ki(Jj egyházközség. Az egyházalapító mozgalomról már több ízben megemlékezett lapunk. Mint az egyház történetének legelső lapját, mutatjuk be a következő jegyzőkönyvet, mely pontosan értesít a lefolyt alakuló gyülekezetről: Jegyzőkönyv: Felvéve Esztergomban 1881. évi augusztus hó 15-én az esztergomi helyét hitvallású lakosok által a helvát hitvallású egyház község megalakítása tárgyában tartott gyülekezési tanácskozásról. Jelen voltak: Nagy tiszteletű Pály Lajos tatai ref. esperes ur ideiglenes elnöklete alatt Mikus Érdre, Vőneky Lajos. Márffy Ödön, Bódogh Kálmán, Dr, Burián János, Szabó Titusz, Vasas Béla, Marton József, Burián Pál, Kádár Gyula, Vajda Péter, Komáromi István, Horváth Menyhért. Farkas János, Környei Imre, Nagy Sándor, Po- tlies, Géza Aladár. Mely alkalommal ideiglenesen elnöklő Pály Lajos tatai ref. esperes ur a dunántúli ref. egyházkerület legutóbbi illésén kelt abbeli határozatot, hogy az Esztergomban lakó helvét hitvallású lakosok az eddigitől eltérőleg nem a drégely palánki, de jövőre nézve a tatai ref. egyház-megyéhez tartozóknak mondattak ki. köztudomásra hozván, —- küldetése czélját ékes szavakban előadja, s felkéri a gyülekezetét, miszerint az egyházzá alakulás tekintetében határozatot hozzon. 1. Az ezen gyülekezetben jelenvoltak úgy a maguk, mint Esztorgomi ragadta fogait, annak gödrössé tette telt arczát. Láttam egy iskola társamat, —- valaha vékony volt mint a ezéma szál —- most el van hízva, hogy fel sem lehetne ismerni, csak arczvouásaiból; a kis leánykák kiket láttam valaha, —• reggelivel kis kosárkáikban — az oskolába menni, s kik akkor leöhyüek valának mint a lepék, elmatronásocltak, nehezen, lassan, és egy egy sereg gyermek által körülvéve haladnak előre ; asszouyok kiket vjg és viruló ifjúságukban hagytam el, megvónültek, rán- ezos arezuak, fejeiket lehajtva, arezukon fekete fátyolt viselnek ; — a számosabb tagból álló családok sorai megritkultak, ar- ezok kikről már teljesen megfeledkeztem, régi tanáraim, és tanítóim lárvái, kiket már tiz év előtt eltemetve hittem tűntek fel újból szemeim előtt, gyermekek, kiket- úgy szólna a dajkák karjain hagytam el : mint Don Juan alakok ácsorognak a kávéházak előtt, ogy egész sereg fiatal leány, teljesen ismeretlen előttem, egész serego az előre nemlátott s előre nem is láthatott házasságoknak, nagy száma a megnyúlt az öszetörpiilt, meggömbölyödött, megvékonyult meggörbiilt, megsárgult, megszépült alakoknak ; s daczára annak hogy a változások jobbra és roszabbra csaknem egyenlő számnak, mégis úgy tetszett nekem, mintha mindannyian uuatkozók s szomorúak volnának, és a kegyelet bizonyos nemét éreztem, látva: miként halad párosán család, család után, azon görbe és sötét ut- czákon végig miként tűnnek el egyik a másik után azon apró házak alacsony kapui mögött.
