Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 66. szám

ban lakó hitsorsosaik nevében, által- látván az egyházzá alakulás nagy fon­tosságát és horderejét, adminisztratura mellett anyaegyházzá való alakulását elhatározza s e czimmel: „esztergomi helvét hitvallású egyház község“ ma­gát tényleg megalakulnak ezennel ki- jenti. 2. Bódogh Kálmán felkéri a gyü­lekezetét és annak elnökét, hogy a fentiek szerint megalakult esztergomi helvét hitvallású egyházközség tiszti­karát s jelesül kifejezett ajánlatához képest egy gondnokot (curator), egy algondnokot pénztárnokot, jegyzőt és 12 tagból álló egyház tanácsot (pros- biteruim) választani, illetőleg a válasz­tási eljárást vezetni szíveskedjék. Ezen indítvány egyhangúlag elfo­gathatván, az esztergomi helvét hit- valású egyházközség gondnokává, Bu­llán Pál, algondnokává Szabó Titusz, péuztárnokává Dr. Burián János jegy­zővé Pethes Géza Aladár és az egy­ház tanács tagjaivá Márffy Ödön, Marton József, Dr. Burián János, Nagy Sán­dor, Bőgór István, Pethes Géza Ala­dár, Horváth Menyhért, Bódogh Kál­mán, Környei Imre, Yőneky Lajos, Yajda Péter, Farkas János egyhangúlag megválasztattak. 3. Elnöklő Pály Lajos ur felhívja a megválasztott egyházközségi tiszti­kart a szokásos eskü letételére. Ezen felhívás folytán Burián Pál gondnok, Szabó Titusz algondnok, Dr. Burián János pénztárnok, Pethes Géza Aladár jegyző és az egyháztanács nóv­szerint következő tagjai: Márffy Ödön, Marton József, Dr. Burián János, Nagy Sándor, Bőgér István, Pethes Géza Aladár, Horváth Menyhért, Bódogh Kálmán, Környei Imre, Yőneky Lajos, Táj da Péter, Farkas János a követ­kező esküt: „Én ... . esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya Fiú és Szent­lélek, hogy az esztergomi ev. réf. gyülekezet (gondnokává) (presbyterévó) (pénztárnokává) (jegyzőjévé) megválasz­tatván : a hivatalom körébe tartozó minden kötelességemet teljes erőmből, jó lelki ismerettel, híven fogom telje­síteni. Isten engem úgy segéljen !“ Ezekután ntiszteletű Pály Lajos ideiglenes elnök ur az elnökséget a megválasztott és felesketett gondnok Burián Pál urnák átadván, az értekez­let, mint most már szabályszerűi eg folytatható egyháztanácsi ülés kettős elnökség mellett a következőket tette tanácskozása tárgyává : 4. Felmerülhető kételyek eloszla­tása czéijából s részint mivel az egy­házközség önmaga is meg akar ismer­kedni a módokkal és eszközökkel, me­lyek évenkinti költségvetéseihez elő­irányozandó kiadások fedezésére jöve­delem forrást nyitnak az egyház tanács egyelőre a megjelent hitközségi tagok áldozatkészségét kívánva igénybe venni, felkéri őket, miszerint nyilatkozni szí­veskedjenek arra nézve, vájjon az egy­házközség évenkinti fontartásához mivel fognak hozzájárulni. Ezen felhívás folytán Márffy Ödön kijelenti, hogy mig Esztergomban tar­tózkodik, az észt. helv, hitv. egyház- község részére évenkinti 25 azaz hu­szonöt frtot, Burián Pál évenkint 12 azaz tizenkét frtot, Vőneky Lajos 12 azaz tizenkét frtot, Szabó Titusz 10 azaz tiz frtot és azonkívül alapitvány- kép a legelső istenitisztelet alkalmá­val 50 frtot, Marton József évenkint 10 frtot, Horváth Menyhért évenkint 5 frtot, Bódogh Kálmán élethosszig­lan évenkint 10 frtot Dr. Burián Já­nos évenkint 10 frtot Yasas Béla éven­kint 5 frtot Környei Imre itt tartóz­kodása alatt évenkint 6 frtot Yajda Péter évenkint 4 frtot, Komáromi Ist­ván évenkint 4 frtot, Pethes Géza Aladár évenkint 5 frtot, Kádár Gyula évenkint 5 frtot Farkas János éven-' kint 5 frtot, Matyók Lajos évenként 4 frtot, Nagy Sándor évenkint 5 frtot, Bódogh Kálmánné szül. Erős Janka óvenkint 10 frtot, Fehér Kálmán ko­máromi ügyvéd ez évre 10 frtot Csu- kássy László mig itt tartózkodik éven kint 8 frtot, Mikus Endre évenkint 5 frtot Bőgér Mihály alapit vány kép egy­szer smindenkorra 20 frt ajánlanak meg, melynek megfizetésére magukat szóbelileg kötelezték. 5. Felszólalás történvén az egyház községi pecsét (stambiglin) feliratára nézve, e tekintetben az egyháztanács következő megállapodásra jutott. 5. A hitközségi pec«ét elkészítését Bódogh Kálmán és Marton József praesbyter urak vállalván magokra e tekintetben további intézkedésnek szük­sége nem forog fenn. A feliratra vonatkozólag azonban nevezettek utasittatnak, hogy a hit­községi pecsétet, minden jelvény nél­kül, s közepén az egyházközség ala­kulási évének jelzése mellett következő felirattal: „Esztergomi helvét hitval­lású egyház község pecsétje“ — lát­tassák el. Néhány perez múlva majd nem egé­szen magam valék. Áthaladtam néhány mély utczáu, zord kinézésű házak között, és megérkeztem azon utczába és megláttam ama házat. Erős izgatottságot érezék, de csakha­mar leküzdöttem. Kerestem szemeimmel a csirkeárus, a tejesember, a gyümölcsösasszony, és a korcsmáros házait: mindanyi, vagy egészen vagy féligmeddig zárva volt, az utcza el­hagyatott volt, a hóleplen élőlények nyo­mai alig voltak láthatók. Szülő házam udvarának kapujához érve, az ajtóküszöbre léptem : de nem láttam ott senkit. Beléptem : a kapus lakosztályának aj­taja zárva volt; lassau haladtam végig a lúgoson mely a lépcsőhöz vezetett. Eddig nem hallottam mást, mint szi­vem dobbanásait. De midőn a ház ajtajá­hoz értem, azon kis helyen hol összetömörült benső emlékeimnek nagyobb része ; — mi­dőn atyám dolgozó szobájának ajtaját meg- pillantám : — azon lépcsőt, azon kis erkélyt azon szellővel befuttatott lúgost, mindent úgy amint azoktól megváltam — akkor éreztem magamat egy erős, rohamos felin­dulás által meglepetve, és szemeim kények­kel teltek meg. Az ablakokra tekinték ; senkit sem láttam. Hátra fordulók a kapus lakása felé: senki. Minden ajtó zárva volt, s minden fehér volt a még mindig hulló hótól. Hogyan dobogott szívom ! Mennyi em­ber volt előttem e magányban ! A ház régi orvosai lassú léptekkel ha­ladtak át az udvaron, a megholt cselédség Járt kelt fel s alá a lépcsőkön, kosárral karjaikon; gyermekkori barátaim ugrándoz­tak a kapu alatt, latinnyelv tanítóm a lú­gos vegén leselkedett reám, atyám kijött irodájából, berakva szemüvegét annak tok­jába, anyám intett az ablakból nekem, hogy ne futkossak délben künn a napon, nővé­rem a kertben virágait öntözgeté, fivérem fenhangon tanult szobájában, vén macskám kapaszkodott fel a szolőlugosra, madaraim csiripeltek zöld kaliczkáikban, az ajtók és ablakok hol kinyíltak, hol ismét becsukód­tak, minden mozgott, minden beszélt, min­den engemet szemlélt; és én ott áltara ezen ezernyi kép előtt, azon ezernyi hang között, elragadtatva egy kimondhatatlan lágy bús és meglepő érzelem által, azon bizonytalanságban, váljon inaradjak-e avagy meneküljek? Egy kis hópehely a fáról lábaimra hul­lott, mely képzelmeimet eloszlatá, s ismét erősnek éreztem magamat. Ekkor kezdtem e helyet jobban szemügyre venni. Mennyire kicsiny lett minden. Azon ház, melyet min­dég egy nagy épületnek tartók nem volt más mint egy kis falusi házikó, a lúgost, melyet igen magasnak kézpeltem, most ka­lapommal majdnem érintettem, a kert falán melyre soha sem sikerült felmásznom, most minden nehézség nélkül nyargalhatnék ; úgy tűnt elő, mintha óriássá lettem volna, éreztem hogy mindenütt én magam képe­zem az akadályt, de nem tudtam miért, s ez fájt. Szinte elszomorodtam, hogy annyira megnőttem. Azt képzeltem, hogy a körülöt­tem levő tárgyak mind kiáltják felém : — Ki ez az óriás? nem ismerjük. — 6. Addig-, inig- ezen hitközségnek alkalom nyújtátik arra nézve, hogy egy állandóan itt lakó administratorra bizhassa vallási és egyházi dolgai ve­zetését. a tatai nagytiszteletű esperes Pály Lajos ur ajánlatára is, az egy­házi teendők ideiglenes teljesítésére nagy tiszteletű Erős Zsigmond nagysápi ref. lelkész úr találtatott felkérendő­nek, ki jelen lévén ezen tisztet nagy- lelküleg el is fogadta. 7. Egyéb fontos és halaszthatlan ügyek elintézése végett egy újabban tartandó presbyteri gyűlés szükségel­tetvén, annak határidejéül f. é. áug. hó 20-ának d. e. 9 órája ezennel ki- tüzetik, melyre az illetők ezennel meghív atnak. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. Pethes Géza Aladár jegyző. Fővárosi zarándoklat. kos vasárnapi este volt, s daczára annak, a partokat nagy néptömeg lepte be. A zarándoklatod Franz Hegyei ve­zette. Igen szorgosan ügyelt mindenre, a mi áltál a rendet mindvégig fon is tartotta. A bncsujárók három sekrestyés veze­tése mellett fölindultak a bazilikába. Utou- utfélen szent éneket énekeltek. A bazilikában Krofcky kanonok fogadta, és áldotta meg őket. Egyházi beszéde után megszemlélték a bazilika nevezetességeit s rövid közös ima után eloszlottak. Másnap reggel egészen programra sze­rint jártak el. Hétfőn délután pout négy órakor már valamennyien összegyülekeztek a hajón s a Minerváról száz és száz kendő lobogott a partou összegyülekezet közönség felé. Ez volt az első nagyobb fővárosi za­rándoklat Esztergomba. Méltó lesz a meg­örökíteni helyi sajtónk lapjain is. Jövő évre megismétlik. A budapesti állami közép ipartanoda. Eddig az irók és művészek s a fővá­rosi kereskedők rándultak föl hozzánk. Kü­lön hajón üdülni és mulatni. Most a fővárosi bucsujárósak jönnek külön hajón. Imádkozni és vezekelni. Már régebben közölte lapunk a bu- csujárat érkezését. A pesti plébániát meg is leczkéztette egy nagy napilap, hogy né­met felhívásokban figyelmezteti a híveket a bucsújárat jelentőségére. Négyszázan lehettek a Minerva fő- délzetén. A bncsujárók között a következő prograramot oszsztották ki: „A főt. plébániai hivatal engedélyével Vasárnap folyó évi Augusztus hó 14-én dél­után 2 órakor, bucsujárat megy Esztergomba külön hajón, hogy ott részt vehessen Mária menybemenetelének búcsú ünnepén, Az uta­zás dija oda s vissza I. osztály 2 frt 50, II. oszt. 1 frt. 80-10 éven aluli gyerme­kek felét fizetik. Menetjegyek csakis a bu­dapesti városi plébánia sekrestyéjében, Aug. 1-sejétől 10-ig, kaphatók. A búcsú prog­ram mj a : Vasárnap délután 1 órakor gyü­lekezés a városi plébánia templomnál ; in­dulás 2 órakor ; 6-kor megérkezés Eszter­gomba ; körmenetben fölvonulás a bazlikába. Hétfőn Aug. 15-ón reggeli hat órakor a vidék megtekintése a bazilika kupolájá­ból ; 8 órakor zászlószoutelés ; 9-kor ünnepi szent beszéd; 10-lcor Szentmise. — Délu­tán a bazilika nevezetességeinek megtekin­tése ; 4 órakor elindulás, 7 órakor megér­kezés Budapestre. A körmemenetet Hegyei Fereucz vezeti. . Az esetleg fenmaradó összeg a Mária Czelli kápolna alapítványának adomáuyoz- t itik. “ Nevezetes, hogy magyar nyelvű útba­igazító nem jelent meg. lie ez is illuszt­rálja azt, hogy a kirándulók zöme erősen német volt, az alsóbb társadalmi körökhöz tartozott. Hat után érkeztek Esztergomba. Zimnn­A kert és udvarból bizonyos zugocskák I távoli képek, közeledtek felem, a kerítés falai összehuzódtak ; — nem tudtam ma­gamnak megmagyarázni, hogy annyi év előtt, miként láthattam azon szűk terüle­ten, oly sok sétányt. erdőt és vég nélküli utat, s magam előtt kalandornak tiiutöm elő, a ki egy esős napon az udvar szélétől a kert végéig bolyong. A kert ajtajához értem. Nyitva volt, beléptem. Hó takarta az utakat, az afouya sort, a madár házikót, az árkokat; de azért az első pillanatra felismertem mindent. Vi­szont láttam atyára irodájának kis ablakát, melyen ezelőtt huszonhárom évvel — ap­ui hó egy reggeléu atyám kitekintve, üde s vig hangon igy szólott hozzám; — Vil­mos! — e perezbeu töltöm be hetveune- gyedilc évemet! Viszontláttam a kis nádast, melyből évekig hordtam kardot, és lándzsákat a kis rongyos gyerraoksereg számára, a kiket a szent Ambrusnál czimzett plébánia gyávái ellen vezényeltem. Minden bokorból egy egy eszme emelkedett ki, mindenünnen száz meg száz emlék támadt fel előttem. Meg­halt egyének arczai, elfelejtett emberek szavai, az álom és valóság összefolyó jele­net I, bizonyos tűzi játékok, erős reggelek kedves üdítő levegő, olvasmányok, csinta- lanságok, gyermeki lelkiismeret furdalások, javulási fogadalmak, bizonyos irányban el­hajló faágak ezernyi emlékei; — bizonyos a fák töveiben észrevett rovarok, s azon hirtelen és sajátságos vérlüktetések midőn a zöldben vagy az árnyékban heverészve azoknak egyike felém közeledett; tizenhá­Az uj iskolai év közeledtével felhív­juk olvasóink általában a szülék és gyá­mok figyelmét a budapesti állami közép­ipartanodára. Ez intézetnek az a czélja, hogy benne építőmesterek, pallérok, s a különböző gyár- = iparágak számára magasabb képzettségű művezetők és oly iparosok neveltessenek, a kik önálló mtíüelyeket, kisebb gyárakat alapítani, vezetni tudnak. Az uj iskolai évben az intézetnek négy szakosztálya u. in. az építészeti, gépészeti, vegyészeti, és fém-vasipari nyílik meg, s a gyakorlati oktatás czéljára szerkovács,- és mintaasztalos-műhely, a vegyészet és fém-vasipar számára pedig nagyobb labo­ratóriumok rendeztetnek be. Az intézetbe rendes tanulókul felvé­tetnek azok : a) kik a gymnásiura, polgári vagy re-1 áliskola négy alsó osztályát jó sikerrel be ■ végezték. b) iparos segédek és mindazok, a kik f kellő képzettségüket íelvételi vizsgálat ut­ján bebizonyítják. A tanfolyam három évre terjed; a ta­nítás díjmentes. A beiratások szeptember hó 1-so nap­jától 15-ig tartanak, az előadások 15-én kezdetnek meg. Az intézet helyisége VIII. kerület Bőd- ; zafa-uteza 28-ik szám alatt vau. Az igazgatóság megkeresésre minden­kinek szolgál bővebb felvilágosítással, és 1 gondoskodott arról, hogy a vidékről jövő I tanulók az intézet épületében és annak szomszédságában juiányos szállást és ellá­tást találjanak. Figyelmeztetjük különösön azon érde­kelt szülőket s gyámokat, kik a kik a Szent István ünnep alkalmával a fővárosba utaz­nak, ne mulasszák el az intézetet megszem­lélni s iránta személyesen tájékozást sze- rezni. A roiu éves kis luiokahugomuak könnyű hó v fehér alakja, kiről éjjelenkiut annyiszor ál” modék. Es mennél inkább előre haladtam, kép- zelmeim annál élénkebb és valóbb sziuben állottak előttem, Nem ügyeltem többé a hóra, nem gondoltom többé arra sem, hogy I valaki az ablakból láthatna és talán bo- | londuak vagy tolvajnak nézhet. Egész valóm, s szivem a múltban volt* elmerülve. Ug.y tűnt föl mintha sok kedves hang .. nevemen szóllitana, vagy mintha ezernyi | érthetetlen panaszos hangot hallanék, és én • zavartan feleltem, magamat igazolva ,ígér­tem ki tudja mit: az áhitat és kegyelet | érzésével nézve körül, mintha e kert a te­mető lett volna, és a hó dombocskák is- I teneket takarnának. így értein egy lúgos alatt a kert vé­géig, az ablak felé fordulva leültem s el- : merengtem. Gondolataim az emberi dolgok 1/ hiúságának keserű érzetéhez vezéreltek. Oh! mennyire megvénültem —szólék ■ magamhoz. Ha valaki megjósolta volna — akkor, midőn mint gyermek e kertben ugrándoz­tam — azt a mi velem azután történt:! azt hittem volna, hogy végtelen boldog I leszek. És most mégis sokkal távolabb va- \\ gyök a boldogságtól, mint gyermek éveim- r ben. Remény és nngyravágyással távozók o | helyről, azon félelemben, hogy az élet nem [ lesz elég hosszú, a világ elég nagy arra mit mivolni és élvezni szándékozók; és imo kevés év múlva még elég fiatalon vissza­tértem s nincs többé más vágyam, mint ;J

Next

/
Oldalképek
Tartalom