Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 56. szám

son, alkalmat ad tehát arra, hogy a város­nak 1800 l't. megtakarj.ttassék, a kinek nem kell a megtakarítás ám fellebbezzen, senki más mint csakis a város érdeke fog •csor­bát szenvedni. Egy adófizető. A szombati közvacsora. Nem tudom mit Írjak róla. Vezércik­ket, tudósítást, tárczát, vagy liymnust P — Leírom úgy, a hogy tudom, de tudom azt is, hogy leírni úgy, a hogy volt — lehe­tetlen. Vagy százötvenen gyűltünk össze a Lö­völde helyiségében, hogy Horáuszky Nán­dornak mint megválasztott képviselőnknek első látogatását ünnepeljük. Csak körülije­iül 24 órai ideje volt a buzgó Abellinóuak, hogy a közvacsora tervét létesítse, s da­czára ennek olyan szép kis társaságot lát­tunk együtt, hogy valóban öröm volt nézni! Hát az a kedv, az az igazi lelkes s szívből fakadó jókedv, a mely az egész tár­saságon végig ömlött ! Az eső elmosta ugyan a fiatalok re­ményeit, a tánczot, de a helyett olyan „muri“ követte a vacsorát, a mely örökké feledhetetlen marad azok előtt, a kik részt vettek benne. Muzsikaszó, dal és fesztelen vigalom járta! Mintha egy pár régi jó czimbora ült volna össze egy pár pohár bor mellé, hogy szívből, lélekből kimúlásra magát. Minden arczon az öröm, a jókedv sú­góra, s a sok vidám közt a legvidámabb Horáuszky Nándor. Ott énekelt közöttünk, ott mulatott velünk azzal az ő szeretetreméltóságával, a melybe már eddig is annyian belesze­rettek. Mikor azután végig Ízleltük a borászati csarnok pinczéjének kitűnő nedveit, minden csepp bor megszázszorozódott lelkesedéssé változott bennünk. Ömlöttek a felköszöntések és mindenik- nek más-más tartalommal mégis csak oda lyukadt ki a vége, hogy éljeu Horáuszky Náudor! A hajnal versenyre kelt már az éjjel, midőn odahagytuk mulatásunk színhelyét. Piros jókedvvel, igaz szeretettel, fesztelen barátsággal folyt le ez a feledhetetleu est, a mely ismét csak azt bizonyította, hogy a legőszintébb ragaszkodás, hogy a tiszte­lettel párosult szeretet választotta meg Ho­ráuszky Nándort városunk képviselőjéül. — r. Bevégzett ügy. Palkovics Károly volt polgármes­ter ur arczképének beszerzése és a fő- gymiiásimn dísztermében való felfüg­gesztés végrehajtására kiküldött bizott­ság a múlt évi 346. számú határozata jelenti, hogy az arczkép a főgymná- sium dísztermében felfüggesztve van és1 hogy a befolyt pénzekből 4 frt. 8 kr. maradvány mutatkozik, azt javasolja a bizottság, hogy ezen összeg az eszter­gomi főgyinnásium segélyző pénztárá­nak alaptőkéjéhez való csatolás végett a. gymnásiumi igazgatósághoz tétessék át. A hivatalos jelentéshez mellékelt okmányokkal kétségtelenné van téve az. hogy Palkovics Károly ur arczképé­nek megörökítésére megindult gyűjtés eredménye Háromszázhetvenhét frt 11 kr. ): (377 frt 11 kr. ) a kiadás pe­dig Hároinszázlietvenliárom forint és 3 kr. (373 frt. 3 kr. ) volt és ennél fogva 4 frt. 8 kr. többlet tétetik át a városi közgyűléshez, azzal az érte­sítéssel, hogy az arczkép rendeltetése helyén az esztergomi nj gymnásiuin dísztermében felfüggesztve található, ennél fogva az eljárás közgyülésileg helyesel te tik, a 4 frt. 8 kr. az esz­tergomi főgymnasinm segélyalap pénz­tára javára történendő elkönyvelés czél- jából a fogyniiiásimni igazgatósághoz áttétetni, a számadás nyilvánosságra hozatal végett, az ezen mozgalmat megindított „Esztergom és Vidéke“ he­lyi lap hasábjain közzététetni, a bi­zottság pedig a számadás felelősége alól felmentetni határoztatok. Miről Nagyságos Vargha Benedek kir. tanácsos úr, a helybeli Benczés rend főtisztelendő igazgatósága és az „Esztergom és Vidéke“ czinní lielyi- lap tekintetes szerkesztősége jegyző­könyvileg értesitendők. Esztergomban, 1881-ik évi május 30-án tartott közgyűlésből. Kiadta: Takács Géza főjegyző. Hire k. — Horánszky Nándor tisztele­tére városunk polgárai múlt szomba­ton a lövölde helyiségében közvacsorát rendeztek, melyről már föntebb meg­emlékezünk. Másnapra a Hadinger féle vendéglőben szintén díszes társaság gyűlt egybe s az ifjúság jókedvű tán­czot rendezett. A nagyszámú közön­ség csak jóval éjfél után oszlott széj­jel. Horánszky Nándor hétfőn délután utazott el körünkből. Itt időzése alatt városunk előkelőségeinél tett látoga­tásokat s azzal az ígérettől vált el, hogy legközelebb családjával látogat cl hoz­zánk. — Lapunk ellen, mint bennünket „hi­teles forrásból“ tudósítanak a királyi ügyészi politikai csikkek 1 özlése miatt vizsgálatot fog elrendelni. Az alispánhoz terjesztett je­lentés már meg is érkezett s ha a saját árnyékunktól is megtudnánk ijedni, a meg- réiuülésre csakugyan nagy oltunk volna. Nem kevesebb mint 30, mond harmiuez incriiniuált czikkről van szó s nem lto- kevesebb, mint legalább is egy esztendei fogságról beszél a „hiteles lorrás.“ Az ugorka-saisonban köszönettel vesszük az ilyen érdekes híreket. — Kövér János, a városunkban tar­tózkodó tehetséges fiatal festő a napokban a Vasárnapi Újság által felszólítva lefogja e lap számára rajzolni Bajcs szebb vidé­keit. Érdekkel nézünk lierczegprimásunk kedven ez tartózkodási helyének tájképei elé. — Az írók és művészek kirándulá­sáról szól mai tárczánk. Az országos je­lentőségű kirándulás részleteit lapunk szer­kesztője olvasóinkkal még tüzetesebben is fogja ismertetni. A városunkból résztvevők között van Bors Mihály tanár is, ki sike­rült toasztjai által vonta magára a figyel­met, úgy annyira, hogy Feleky őt, mint a társaság legszellemesebb toasztirozóját kö­szöntötte fel. Azonkívül a társaság egyik uőtagjával egy-egy arany jutalmat tűztek ki Torkaljáu iskolai jutalmul, s miut ala­pok megjegyzik, a főtisztelendő úr indít­ványa szerint, a kisasszony jutalma fiúra szól, az övé pedig lányra. Szóval Esz­tergom méltóan van képviselve a nagy­szerű kirándulásban, s még e díszes és nagynevű társaságban is érvényt tudott sze­rezni magának. — A primasi palota építési felügye­lője Lippert lovag a napokban városunkban időzött. Az építkezések a lehető leggyor­sabban haladnak, úgy hogy augusztus hó végefelé az egész épület köröskörül födél alá kerül. — Kisorsolás. Heinrich Ede udvari festőnek festményét, Blaha Károly legköze­lebb ki fogja sorsolni. —■ Az értékes kép, mely a tavaszi kiállításon 400 frtra volt kiállítva, valóban megérdemli, hogy mű­értő közönségünk a kisorsolást pártfogásával megtisztelje. Négyszáz számmal egy forint­jával a kép értéke sem lesz túlbecsülve, s a szerencsés nyerő is olcsó áron jut egy ily kiváló alkotás birtokába. — Beődyék társulatát, mint nekünk írják a komáromiak az első héten megle­hetős pártfogásban részesítették. Örülünk a kedvező hÍrnek és kívánjuk is, hogy Beő­dyék komáromi működését továbbra is el­ismerés kövesse, a miben nálunk olyan cse­kély mértékben részesült. — Károlyi társulata, mely városunkba akar szinielőadásokat tartani, a napokban nyújtja be ez iránti kérvényét a tanácshoz. A társulatról s annak tagjairól igen előnyö­sen nyilatkozik a fővárosi szigorú kritika, így a hétfői Műk án y i elődadásról a kö­vetkezőleg ír a Fővárosi Lapok: A czim- szerepet Fereuczy játszotta ügyes alakí­tással, Kövesy, a t ársulat eleven komikusa az ortholog nyelvtudós háládatos szerepé­ben gyakran megkaczagtatta a közönséget; Kozák személyesitője Hegyi volt, a ki e hálás szerepet minden esetre jobban beta­nulhatta volna, Szeredy Ödön szerepe Ba­hasának, a társulat egyik fiatal tagjának jutott, a ki csinos alakkal es jó orgánum­mal bír. A többi szereplők Hazay, Ha­gy ári, Pesti és Farkas mind megállták he­ly őket. A női szereplők közül különösen tetszett Laczkó Aranka k. a. (Margit) és Kovács Ilka k. a. (Piroska). Mind a ketten kedvesen játszottak s Károlyiuét és Balassa Grilettát szintén kiemeli. Szóval az egész társulatot elismeréssel méltatják, s igy csak örülhetünk, ha a derék társulat látogatá­sával megtiszteli városunkat. — Fővárosi matinéé Siposs, fővárosi zeneintézetének vizsgálatairól érdekesnektart- juk a Magyarországból a következő részlet átvételét: „Valamennyi zongorajátszó közt leginkább kitűnt Horánszky Em ilia, (Horáuszky Náudor képviselő úr szép le­ánykája) e tüneményszerű tehetség, ki az utolsóelőtti számban játszotta Schumann Miguon-carneválját. A szeszélyes Schumann poetikus the máit ragyogóbb technikával ta­lán, de mélyebb közvetlenséggel és idyllibb felfogással alig interpertálta valaki. Érze­lemdús előadását valódi műélvezettel hall­gatták végig. A művészi siker, melyet ara­tott a ^legszebb jövőre nyújt fényes ígére­tet.“ Őszintén gratulálunk szeretett képvi­selőnk leányának e sikeréhez és kitünteté­séhez. — Jubileum. Ritka ünnepélynek lesz városunk legközelebb színhelye. Ugyanis Schwarz József városi képúselő ur miut biztos forrásból értesülünk legközelebb meg­fogja ünnepelni busz éves képvisel ős­it ödés ét. Azért irtuk ritka ünnepélynek, I mert valóban az lesz; mivel a közpályán ná­lunk ily hosszúidéig egy huzamban és oly sike­resen ebben a században senki sem mű­ködött. — Esküvő. Winter Lipót fiatal ke­reskedő f. hó 12-ikén tartá esküvőjét Pár­kányban Engel Gizella kisasszonynyal. Sok szerencsét az ifjú párnak. — Névmagyarosítás. Id. Mellinger Rezsőnek, lapuuk volt kiadójának—jele uleg budapesti lakos — a belügyminiszter sa­ját, valamint gyermekei nevének „Medvei“-re kért átváltoztatását helybenhagyta. — Választási fogadás. Egy fölötte ér­dekes s a lefolyt képviselő választásra vo­natkozó fogadás nyert a napokban egy ke- ' délyes társaság előtt megoldást. Horáuszky - győz, a vagy Pór Antal ? ez volt a fokér- dés. Csakhogy a Pór mellett fogadó kikö­tése szerint „a szavazatok többsége győz.“ E kikötés alapján — miután Pór vissza­lépett — a fogadást semmisnek nyilvánította; ■, Közmegállapodás szerint választottak egy döntő bíróságot, mely kihallgatván a felek érveit egyhaugulag a Horánszkysta előnyeire ' ítélt. A vesztett fél a fogadás tárgyát a ' jelenvolt társaság rendelkezésére bocsátotta, ; a mely élénk éljenzések között ama óhajá­nak adott kifejezést, hogy a vesztő jövőre ha fog is Pór mellett fogadni, de semmi esetre sem fog mellette lelkesedni. — Uj hitközség. Városunkban mint j egy háromszáz hívője vau a református ] vallásnak s eddig itt eelézsiával nem bír­tak. A legutóbb tartott értekezletükön el lett határozva, hogy Esztergomban külön hitközságét alakítanak. Valóban nagyon kí­vánatos volt már, hogy végre valahára ez irányban véghatározat hozatalra szánták el az eszmék, melyekért verőket onták meg nem buktak. * * , * Es most takarjuk el -kopasz fejőket a tisztelet koszorújával. A kor kívül belül fogyasztott. Födjük el a külsőt. És kér­jük meg azokat a vén tekintélyeket, hogy ne féljenek meghalni. kiért uem mi leszünk azok, a kik az ő sírköveiket megdöntjiik. Kérjük meg, hogy ne tartsanak a történet ítéletétől. A törté­net gyakran csupa kegyeletből hallgat, de nem másít. Mi méltó tiszteletben részesítjük min­den érdemüket, ha a mi törekvéseinket meg is kövezik. Mi kegyelettel nézzük el gyöngéiket, habár ők bűnnek tudják is be apró téve­déseinket. Hiszen a haladó század lassan- lassan megizmositja a mi karjainkat, meg­erősíti a mi elveinket. A vén tekintélyek világa a múlt, ne­künk csak történet, melybe nem folytunk, uralkodásuk a jelen nekünk csak mostoha, a ki nem könyörül, de a jövő édes anyánk, a ki szeret rajougóan, raegvédelmez, győ­zelemre segít és megkoszorúz* „Was nicht ist, kann werden, — was war, ist für immer gewesen.“ Aucun. A kirándulásról. TátrafÜred júl. 11-én. A táviratok „rövid és velős“ tudósí­tásai már sokat elmondtak az „írók és mű­vészek társaságának“ kirándulásáról. Szépen, tartalmasán és lélekemelten sikerült az. Nem mond igazságvt, a ki va­lahogy az ellenkezőt merné állitaui. Talán önök is zokon veszik nemes ol­vasóim, mikor az újságírók a maguk ki­rándulásából országos eseményt csapnak s írnak olyan lelkesedő hangon, olyan szere­tetreméltó túlzásokkal s aranyos czifrasá- gokkal, hogy minden olvasó nem fogy ki az ámulatból. Hát én csak olyan tintával Írok innen a felséges Tátra alól, a mivel nem szok­tak se túlozni se leszállítani. A meglehetős vegyes társaságot Tor­naiján minden képzeletet fölülmúló óriási por felhők fogadták, mikor majd hatvan kocsin Sztáruyára, az ősi magyar vendég- szeretet tanyájára robogtak. A mi Sztárnyáu történt, az valóban páratlan a maga nemében. Százötvennél több touristát, a ki egy álmatlan éjszaka gyötrelmeit a szűkmellű coupéból még min­dig magával hozta, — egyszerre kárpótolta minden nélkülözésért, minden kellemetlen­ségért Göraör legelső polgára, Radvámszky Károly. Gyömörü kis kastélyban gyülekezett össze a kirándulók társasága A szalonok­ban, a térés terrasseou, a kertben s min­denütt, a hová a veudégszereretet csak asz­talt bűt állítani, pazar villásreggeli állott készen — hajnalban öt órakor. Radvánszky Károly és kedves családja a legnyájasabb s a legigazabb magyar vendégszeretettel fogadta másfélszáz emberét. Gömör megyében tehát a legelső be­nyomások igen kedvesen érintettek minden­kit, — Hanem kiállhatatlau gyorsan kellett összeszedőzköduüuk, hogy rnielőb folytassuk utunkat Aggtelek felé. A vidék mindenfelé festői szép. Ma­gas ho miokú hegyek, viszhaugos sűrű er­dők, mosolygó völgyek de valóságos buda­pesti por. Hosszú kocsiút után Aggtelekre ér­tünk. Nagy nyári teremben volt terítve. Mozsarak dörgése közt robogtunk be a vi­lághírű helyre. Innét kezdve, nemes olvasóim, rettentő sokat kezdtek szónokolni. Nem szeretem, ha minden ünnepélyes frázis forgalomba ke­rül s ha az időt rabolva még komoly vé­gig hallgatást is követelnek. Meggyujtották a fáklyákat. Fölhúztuk az őszi kabátokat, s kalauzt vettünk a ke­zű ükbe. A barlang egy óriási szírt legtövén nyílik. Nagyszerű bérez fal az a maga ne­mében. Csak a róla kínálkozó felséges ki­látás különb. — No menjünk már ! sürgetik türel­metlenül a hölgyek. — Csak vezetővel induljanak a csa­patok! — kiáltja az egyik aggteleki ren­dező. Belépünk a barlang nyílásán. Mintha •csak valami igen egyszerű présházba lép­tünk volna. Szűkös küszöb, alig olyan nagy­sággal és szélességgel, hogy két jó ember karonfogva beineliessen. Mentol távolabb haladtunk, annál inkább nőtt a tér s a boszankodás. Valóságos sártengerben jártunk. Az aggteleki barlang leírását uem ve­szem munkába, Jókai nem jött el, s mi mind a százötvenen ha összeállnak is, nem bírunk semmitse összehozni. Európa legnagyobb barlangja, a Ba- radla, majd négyezer kétszáz öluyire nyúlik. Mi persze az egészből talán felét se jártuk meg, annyira gátolta legszebb tö­rekvésünket a síkos és feneketlen sár. A legföljégesebb részletek előtt nem­csak elragadtatással, de bizonyos áhítattal csoportosultunk. A természet egyik leggyö­nyörűbb alkotása előtt merengtünk, s a föa- • ség hatása alatt megsemmisült csekélysé­günk. A képzelet nem bir oly magasan szárnyalni, a mennyit Baradla fölér, s arra a varázsra igen kevés szó jut, mely a bar­langban mindvégig lebilincseli egész valón­kat. Majd száz megtekinteni való részlet kí­nálkozott, s mi mindebből csak igen kevo- v set nézhettünk meg. Alig másfélórai barangolás után való­ságos élet veszélyek között menekültünk le a meredek ösvényekről miközben nem egy | elbukott touristát segítettünk föl a síkos agy agtalajról. Ragályi alispán nagyszerű vendégsze­retetéről már sokat irtuk a táviratok. Azo­kat a toasztokat is részletesen megemli- j tették, melyekről én csak hallgatni tudok. Nekem legalább leginkább a szivem­hez szólott Odry Lehet toasztja, a ki köz- , kívánatra a szózatot énekelte el. Külön­ben tizenöt tousztig csak raktam a rová- i sokat s irtain a neveket, azontúl nem bán- ' tottam jegyzőkönyvemet. — Megyünk Rozsnyóra! Tessék föl­ülni ! A jókedvű karaván föltolopedott a . kocsikra s visszahajtutot.t az imlulóház haN,[

Next

/
Oldalképek
Tartalom