Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 55. szám
ütjük ugyan, mint egy bizonyos élezei- if)l ismeretes bankár, hogy a Rothschild- csoport bizalmasan azt is kikötötte, hogy a kormánynak ez idén nem szabad kedvezőtlen aratási jelentéseket közzéteni, de az előkészületek után Ítélve, a konverzió sikeres végrehajtásában alig lehet kételkedni. Tegyünk most egy ugrást más időbe. A konverzió nagy műve befejeztetett nagysikerrel. A konvertálást végrehajtó üzérek a nagy művelet fáradalmait, kipihenni visszavonulnak egy időre a börzétől, lehetséges-e, hogy e mozgató erők visszavonulása után a magas árfolyamok főn tarthassák magukat ? Erre őszinte „igen“-nol mi nem felelhettünk. Nagyon érijük mi azon vidéki pénzintézetek kényelmetlen helyzetét, melyek azt látják, hogy gyümölcsözet- lenül hever oly pénz, melyért esetleg maga az intézet kamatot fizet. Hogy a vidéki pénzintézeteknél stagnál’az üzlet annak több oka van. A legnagyobb baj van az újabban alakult pénzintézeteknél. Ezek kezdetben, hogy versenyezhessenek a rógiebbekkel, meglehetős könyelmüséggel helyezték el a pénzt és a szenvedett veszteségek után, melyeken leg'fölebb okulniok kellet volna, a skrupulozitás legszélsőbb határáig jutottak. Ösmerünk vidéki bankokat, melyeknél megállapított kamatlábról szó sincs. Eltekintve attól, hogy a 8-as kamaton felüli, a szentesített törvény értelmében már uzsora, nem helyeselhetjük azon rendszert, mely több intézetnél honos és mely szerint a kamatláb változik a 7 és 15°|0 közt. Ebben rejlik titka annak, hogy némely intézet mérlegében az osztalék sehogy sem áll •arányban ez alaptőkével. Hogy a, pénz gyümölcs öaetlenül hever, ez a vidéken általános panasz ■és sajátságosnak kell találnunk, hogy egyes intézetek most már, midőn a hausse úgyszólván utolsó napjait vagy heteit éli, kezd az ötletre jutni, hogy az el nem helyezhető tőkét papírokba fekteti. Helyeselhető, hogy pénzintézetek a heverő tőkét papírokba fektetik, de a befektetés ideje mindig gondosan megválasztandó. Ezt a rendszert a fővárosi pénzintézetek is gyakorolják és nem egy, sokkal nagyobb jövedelemre tett már szert a börzén, mint saját működési terén. De azt hisszük, hogy a heverő tőke máskép is jövedelmezővé tehető, mint bürzespeculáczió által. Most, midőn egymásután tömegessen kérnek konczesziókat, egyes helyi vasutakra, a vállalkozók közt még alig akadtunk egy vidéki pénzintézetre. Angolok és és francziák építik még legjelentéktelenebb kicsi vasutainkat, külföldiek építik gyárainkat, raktárainkat, de arról vajmi keveset hallani, hogy valamely pénzintézet is particzi- piálnia egyik-másik biztosan jól jövedelmező vállalatban. Ez a vád éri azonban nemcsak a vidéki, hanem a fővárosi pénzintézeteket is, melyeket soha sem találunk nagyobb üzleteknél, mint részeseket, természetes, hogy pénzbőség idején a pénzintézetek, melyek működési körüket egyedül a váltóleszámítolásra szorították, szenvedtek, de valamivel nagyobb élelmesség, a szűk látkörnek nagyobb kiterjesztése mellett, első sorban a pénzintézetek zsákmányolhatnák ki legelőnyösebben a pénzbőséget. A vidéki pénzintézetek kérdésével igen kevesen és igen keveset foglalkoznak, pedig a kimeritlen kérdés fölötte tanulságos. Legközelebbi számaink egyikébe folytatjuk a vidéki pénzintézetek kérdéséről szóló fejtegetéseket. (Magyar Pénzügy.) Városi közgyűlés (julius 7-én.) A mai közgyűlésben ismét fordultak elé személyeskedések, a mit sajnálattal kell coustatáluunk. Erről lapunk más helyén teszünk említést. A napirendet lapunk múlt számában közöltük, ez alkalommal csupán a lényegesebb tárgyakról teszünk említést. Az iiresedésbee lévő két tanácsnoki állomás betöltése iránt a közgyűlés azt határozta, hogy csupán a gazdasági tanácsosi állomás lesz betöltve; az árvaszéki tanácsosi teendőkkel a főjegyző lesz megbízva ; a tiszteletbeli aljegyző valóságos aljegyzővé lenne előléptetve; a közigazgatási ügyeket az aljegyző venné által. Mindez azonban miniszteri jóváhagyástól függ. Az esztergomi kereskedelmi társulat a piacz rendezése tárgyában beadott indítvány tárgyalásánál a tanácskozás végkép imparlameutárissá fajult. Marosi József igeu higgadtan és valóban meggyőző érvekkel ajánlotta az indítvány elfogadását. Mindenki belátja, hogy piaczunk csak úgy lesz piacz, ha nem szétszórva, de egy helyre összpoutosittatik. És ezt józanul kétségbe vonni nem is lehet, valamint azt sem, bogy a piacznak ott kell lenni, hol az eddig volt és ma is vau. Bruesi János azonban ezt nem igy óhajtaná. ü a mellett beszélt, hogy a piacz. .lie legyen a Szécbényitéreü, hanem mii valahol; talán a (táti-uton?) indítványa azonban egyhangúlag elvettetett. A pénzügyibizottság véleményét, u ezu- kor,- kávé- és sőrfogyasztási adótárgyában, a közgyűlés elfogadta; és igy e tárgyban a káros feliratilag fog a kormány előtt tiltakozni azon eljárás ellen, hogy a városra mintegy ráerőszakoltatok. hegy a bérletet 16,000 írtért ez évre átvegye. E tárgyra legközelebb vissza térünk; mert ehhez igeu is sok szavunk lesz. A zajos közgyűlés igeu kevés tárgy elintézése után szét oszlott; mert a piacz rendezése körül felmerült vita az időt teljesen kimerítette. Spo. A szájhősök. A legutóbb lefolyt városi közgyűlésben oly botrányt hajhászó szájhősködésnek voltunk tanúi, hogy immár elkerülhetetlen kötelességünk az ily határozottan a város kárára irányuló túlkapások ellen felszólalni. A helybeli kereskedelmi társulat egy javaslatot terjesztett a közgyűlés elé a piacz rendezése végett- Nem szükséges talán azt kimutatnunk, hogy a piacz mikénti rendezése iránt, helyes javaslatot, a kereskedelmi társulat képes is, hivatott is előterjeszteni. Hivatott, mert piaczunk rendezetlensége első sorban a kereskedelmet sújtja; képes, mert fel kell tennünk, hogy városunk kereskedői azon színvonalon állnak, hogy tisztán kereskedelmi dologhoz jobban értenek mint bármelyik, egyébként igen tisztességes földmives. Demit kelle tapasztalnunk? Azt, hogy a beadott javaslatot az ahhoz nem értők gáncsolták; a javaslatot védő, városunk közügyéit szivénhordó, a közügyekért lelkesedő képviselők, elfogadható argumentumok hiánya miatt inzultáltatták. És kik által? Oly egyének által, a kik csak saját érdekűknek szolgáló szemüvegen néznek mindent; oly egyének által, a kik még nem tettek a városnak aunyi szolgálatot, hogy a kiket megtámadnak csak azért, hogy beszélhessenek: az általuk eddig szerzett érdemökből a törvényes 6°j0 kifutná a megtámadottak által, érdem szerint szerzett tőke kamatait. A ki ezen erős vádunk nem sújt, az ne vegye magára. A ki pedig magára veszi, az meg is érdemli. De itt nem állhatunk meg. Régóta látjuk, hogy piaczunk napról- uapra hanyatlik; régóta tapasztaljuk, hogy piaczunk rendezetlensége az ipar- és kereskedelemre mily káros befolyással vau. Sőt azt is tapasztaljuk, hogy az eziránt folyó javító törekvések láthatatlan kezek által folyton meghiusittatnak. Látva és tudva mind ezeket, a város javát akarja-e az, a ki az önzetlen törekvéseket, csupa feltűnési viszketegből, megnehezíti ? A város javát akarja-e az, a ki, a helyett hogy jobbat, üdvösebbet tudna felmutatni : személyes támadásokkal riasztja el a régi s kipróbált harezosokat ? Nem uraim ; komoly dolog, komoly csalogány dalával olvad összhangba. Majd ismét a tenger áll előttünk. Hullámaiban csillagok miriadjai fürdeuek, és ott ring rajta a gondola, az ábrándosán dúdoló halász fiúval, s belsejében boldogan suttogó szerelmesekkel! Onnét halljuk-e a harcáról át, vagy itt szól az mellettünk ? Egymásután hangzanak fel a bölcsőjét ringató anya altatója, a szerelmes ifjú ábrándjai, a búcsúzó kedves isten hozzádja, az elhagyott keserve, az imájában éghez emelkedő szív hangjai, a havasi kört mesz- szecseugő danája . . . és midőn művészünk kérésünkre, saját szerzeményét, a Rózsaregét adta elő, még az érzelmesen kisérő ba- vitonhaug kellemes dala nélkül is megértettük volna a szöveget : „Rózsatövisről regélik : Sebzését csak addig érzed, Mig a nap a fényes égről, Sötét éjszakába mélyed. Éltemnek egyetlen napja Régen éjszakába mélyedt, S rózsa ejtett sebem mégis, Folyton véreik, folyton éget.“ Jó hogy valaki a dal alatt lecsukva tartotta azt a két bogárszemet, veszedelmes lett volna most találkozni e fekete gyémántok pillantásaival. Ma már vérzenék, a rózsa ejtette seb! És azután a magyar népdalok ! Lelkünk előtt megelevenült a dali bábos puszta, végtelen rónájával, tomboló ménesei és gulyái, kurjongató csikósai és veszekedő kuvaszaival, majd ismét a pásztortíjz mellől hallottunk pauaszos furulyahangokat, s vígan szólt a hazatérő aratók danája ............Meg az a régi egyszerű s mégis aunyi ábrándot epe- dést és szerelmet kifejező örök szép dáliáin : Káka tövén költ a rucza ..... Honuét tudja ez az ember a ki nem köztünk született ily hangokon magyarázni azt az érzéseket, a melyek kizárólag a mieink ? Miut a társaság minden tagja, szótlanul, elábrándozva szittam magamba a hangokat, a múltak keservei és Örömei, s a jövő reményei egybeolvadva ömlőitek át lelke- men, s eltöltötték azt édesen fájó névnélküli, kéjes érzelemmel! Hát még mikor a fekete gyémántok bájos tulajdonosnője elkapva az érzelemtől, szintén megnyitotta dalos ajkait! A csalogány versenye a művész játékával! Melyik volt szebb, ki tudná megmondani! De felejt- lietlen lesz, annyi bizonyos ! Ki tudja hova és meddig ábrándoztunk volna, ha a bariton-hangú ur egyszerre csak közénk nem durrant egy pezsgős palaczk- kal. Ez volt legjobb viczcze az egész estén. És ezért való hálámból nem is mondom el azt a rósz viczczet, a mit a társaság egyik malicziózus tagja bizonyára irigységből faragott reá, hogy úgy néz ki mint egykor kinézhetett Don Juau — mikor elhízott. Itt hát a pezsgő, koczczintsunk az esprit italával: Éljen a művészet, s éljenek a művészek! Megcsördült a pohár, s ha szó nem mondta volna is, a tekintetek bizonyítók, hogy igaz és őszintén szívből jövő volt ez a kívánság úgy mint a rákövetkezett második, és ismételten elmondott; A mielőbbi viszontlátásra! Hozza vissza körünkbe a jó sors minél előbb a társulat legszebb és legtehetségesebb tagját. Megeredt ezután a csevegés egyről másról vígan barátságosan, s közbe közbe ürültek a habzó poharak. Volt scéua is. Du sublime au ridicul il u’y a qu' un pas. De nem csupán a fenségestől a nevetségesig, hanem az ábrándozástól az álomig is csak egy lépés vau. És ezt az egy lépést A. barátunkkal megtétette a fehérre következő piros pezsgő. A társalgás közben egyszerre esak egy sajátságos hangot hallottunk. Mi ez? „Meny- dörgés-e avagy kásának forrása fazékban?“ Egy tekintet hátra, s megvolt a válasz : „Óh nem! Ott ember hortyog ! ügy van egy emberalak !“ Ez az ember alak pedig A. barátunk volt. Hanyatterűlve egy kényelmes karos- székben addig nézegette ábrándozva a piafond festéseit, míg egyszerre csak az alakok összefolytak a pillák nehezülni kezdettek és végre Morpheus ur terjeszté ki felette áldó karjait. Nagyot kaczagtuulc az ébredőn, a mint tétovázva nézett körül, de nagy bűnéért nem elég e kaczaj, bűnhődjék a nyilvánosság előtt. Egyszerre azon vettük észre magunkat, hogy künn a csillagok fénye egyre halványul, s derengő világosság terül szét a láthatáron ! Itt az idő a válásra. Jó éjt! Vagyis inkább jó reggelt. A kik ott voltak, midőn e sorokat olvassák fogjanak mégegyszer poharat. Még- egyszer és nem utoljára: éljen a barátság, éljen a művészet, és a minél előbb való viszontlátásra ! * * * i tanácskozást igébyeh A ki valamit gáncsol, kifogásol az tudjon a helyett jobbat felmutatni. Mert ellenkező esetben az gáncsoló szájhős, és semmi más.. Meghisszük, hogy a „szájhős“ elnevezés még a száj hősnek sincs ínyére ; de a ki csak azért beszél, hogy beszélhessen, a ki csak azért kifogásol és gáncsol mindent, hogy hallassa magát: az szájhős. Ismételjük, a kit nem illet : ne vegye magára. De nekünk kötelességünk volt a városi közügyek feletti tanácskozás páratlanná fajulható imparlameutáris voltára mindazokat figyelmeztetni, a. kik rendesen előidézik azt, hogy városuuk felvirágzását szivükön hordó, és érdemekben gazdag képviselők nyíltan kijelentették, hogy inkább vissza vonulnak a közügyektől, mintsem hogy magukat oly emberektől inzultáltassák, a kiknek minden érdemök abból áll, hogy jól tudtak itatni, és hangosan tudnak beszélni. Egy uj képviselő. Hírek. — Gróf Forgách Ágoston f. hó 7-én Franzensbalba utazott, Hol a nyári saison hátra lévő részét tölteni fogja. Kívánjuk, hogy visszatértekor teljesen üdült egészségben üdvözölhessük. — Horánszky Nándor városunk országgyűlési képviselője tegnap este a hajóval körünkbe érkezett. Tiszteletére a lövölde helyiségében rögtönzött s körülbelül 100 terítékes bankettet rendeztek, mit jókedvű táncz követett. A tervezett tavaszi mulatság más alkalomra marad, a midőn is képviselőnk családjával együtt tiszteli meg városunkat. — Az írók és művészek aggteleki kirándulásához lapunk szerkesztője is csatlakozott.Abban a kellemes helyzetben leszünk, tehát, bogy a rendkívül érdekes kirándulás részleteit lapunk olvasóival már legközelebb közölhetjük. — A közgyűlés azon határozata, mely szerint a rendszeresített árvaszéki tanácsosi állomás betöltése mellőzve lett, mint biztos forrásból értesülünk, megfelebbeztetik, mert, a tanács ily módon nem lenne kiegészítve., Ezt pedig a törvény tiltja. — A múlt közgyűlés napirendeuki- vül elhatározta, hogy a szánalmas álla-' pótban lévő temetői kerítést renováltatníi fogja. Egy régibb és kegyeletes szükségletnek tesz eleget a város e határozata.! j Jegyzői gyűlés lesz f. hó 17-én reggel 10 órakor a megyeház épületében, a melyre a megye összes jegyzőit meghívja j Dormány Imre. — Színészet. Habár Beődyék saison jaj rosszul ütött ki, úgy értesülünk, hogy a fővárosból mégis kapunk színtársulatot, mégpedig a Budán időző Károlyi-félét. A társulat kitűnő erőkből van szervezve s angus— tus elején óhajtana városunkba jönni. Sajnáljuk, hogy Beődy társulata hosszabb kiHát az ígért pikantéria hol maradt ?■ fogják talán némelyek kérdezni. Nos, nem elég pikáns a szarvasgombád ludmájpástétom, és nem láttak még pezs-; gőtől kipirult hölgyarczokat? Kis káplár. Vén tekintélyek és fiatal óriások. — Szabadalmazott karczolatok. — A jövő harcza a múlttal nemzi a jelenti! Mindig úgy volt s mindig úgy lesffir hogy a fiatal óriások erős harezot harczolh uak a vén tekintélyekkel, avult elveket üfcJj nek agyon, makacs maradiságot ostromolt uak, ósdi felfogást tesznek nevetségessé s ac agyvelő fogyó erejét, a véuség minden hiátb uyát fölvetik. Nem szeretném, ha valaki tiszteletleint séggel vádolna A kegyelet mindig nemes eréuy volt a vén tekintélyek kopasz koponyájukért vagn> ezüst fejükért is igényt tarthatnak reá. Sőt azok, a kiknek a közügy vagy tájéi: sadalom harczában fogyatkoztál meg erőbeis« s vesztették el bizouyos képességeiket, azooj már sokszorosan megkövetelhetik a kegyelv - erényét. Mi az öreg kort nem a tapasztalásoké ért egyedül tiszteljük. Mert nem minden tm pusztulás tiszteletreméltó. De igen is az ereta menyes küzdelmekért, a becsületes mult&J s a kötelességek hű teljesítésűért. Halad a kor, támadnak uj emberek,
