Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 55. szám

tartás által nem szerzett magának kárpót­lást, de annak csak örvendenénk, ha Kaio- ]yi nagy társulata eljönne hozzánk s meg­élénkítené anélkül is tespedő társadalmim kát, mely eddigelé voltaképen csak a szín­házban találkozott s o’vadt össze. A kel­lemes hirt egyelőre csak rövidre vesszük, s jövő számuukbau bővebben fejtegetjük a társulat értékét, s tagjai érdemeit. — Városi határozat, A város azon határozata, hogy csak a győri táisulatnac ad egyedül szinielődaásokra engedélyt a mi­lyen jó iutentiókból indult is ki, ép olyan komikus helyzetet teremthet ezen mouopo- lizálása által. Beődy ugyanis a városunkban tapasztalt közönynyel szemben kijelentette, hogy Esztergomban ez volt utolsó vendég- szereplése. Már most, ha Beődy csákó»} an megmarad határozatánál s nem jön többe társulatával hozzánk, a város pedig szm" téu föntartja határozatot, s nem ad ^1Bl S igazgatónak engedélyt, az lesz a kettős el­határozás eredménye, — hogy se Beődy- se más. Ajánljuk az érdekes dilemmát íl városi tanács figyelmébe. — Restaurálás. A főkáptalan a ga- ram-szent-benedeki templomot a hozzátar­tozó épületrészekkel restauráltatui fogja. A költségek 10.000 írtra vannak előirányozva s a munkálatok felügyeletével a tőkáptalan Dr. Knauz Nándor apát-kanonok urat bizta meg. — Közegészségi ügyünk a városi fő­orvos jelentése szerint még mindig nem a legkedvezőbb; a legutóbb beadott jelenté­sében 21 tiphusos és 7 himlőoen elhaltról értesítette a polgármesteri hivatalt. A leg­több járványos beteg vidékről kerül kórhá­zunkba. _A supposok. Heteukiut hozzák hoz­zánk Budapestről a supposokat s köztük számtalan oly egyéneket, a kik telvék min­den féle járványos betegséggel. Es úgy látszik a mi közegészségügyi hatóságunk figyelmét az eddigelé elkerülte, hogy az ide tolouczozottak mily uagy mérvben ve­szélyeztethetik közegészségügyi állapotun­kat. Nem lehetne ezeket mielőtt a városba érnek orvosilag megvizsgáltatni? — Uj adó éspedig ily czimmel, hogy : „katona beszállásolási adó.“ A városi adó­hivatal most hívja föl a lakosságot, hogy nyolcz nap alatt végrehajtás terhe alatt be kell fizetni. Most még csak az agglegények megadóztatása vau hátra. — Beküldetett. A pénzügyigazgatóság legújabb törvénytelen eljárása érzékeuyau sújtja helybeli ügyvédeinket. Ugyanis ezek a jó urak azt az eljárást vették gyakor­latba, hogy neralétező okmányokra lele­tet vettek fel, s ugyancsak alkalmazták a bélyegtörvéuy drákói paragrafusait. Aa ily eljárást nem lehet jellemezni, mert valakit megbírságolni azért, mivel valamely bead­ványhoz meghatalmazást nem csatolt: ez már több a soknál. Mertha a meghatalma­zás csatolását bizonyos ügyekben a törvény nem rendeli el, akkor törvéuyadta jogával él az, a ki azt nem csatolja. Következés- képen bírságolásnak nincs is helye. Ügy­védeink nem is fogják tűrni, hogy ilyen törvénytelen sarczot rójanak rájuk._______ a világot uj eszmék mozgatjuk. Ezek az uj eszmék az uj emberek vérébe forrnak. A véu tekintélyek alig hogy tudomásul veszik. Sőt bizonyos reactiót csinálnak elleuök, bizonyos fogékonytalanságot mutatnak s a fiatal vér ilyenkor olyan nagyon könnyen hajlandó a vén tekintélyben csak az embert hasogatni. Pedig egy kicsit a félszázados küzdelmekben megezüstösödött fejre is kel­lene adui valamit. A forrongó vér, a lázas kiizuelemvágy, a féktelen tetterő, az összeütközésektől visz- sza nem riadó fiatal vakmerőség, a hivatás édes gondolata, a jövő biztató mosolya, az uj eszmék s a határtalan lelkesedés soroz bennünket az ellentáborba. A férfiak kik ellen küzdünk, azt liisz- sziik, hogy crigavérüek, bizonyos tehetetlen­ség veri őket, kissé gyávák, küldetésék lélek­harangja megkondult, a jövő csak aranyos sírkővel kecsegteti őket, vaskalapos, avult és ósdi raiuden eszméjük, határtalan és kétség­beejtő közöny osztályrészük s velünk min­denben csak azért is ellenkeznek, mert még zsenge ujouczokuak tartanak. Vannak katonák, kik le szokták nézni az ujouczokat csak azért is, mert még nem voltak tűzben s nem tudják azt mit tesz az futni. Vannak megint, a kik többre becsülik a kapitány véu inasát, mint a legjóravalóbb uj katonát. Ilyen vén katona sok van a mi társa - dalmunkban is. Mindhiába. Halad a kor, támadnak uj emberek, s a ki nem halad az elmarad, vagy össze tiporják. — Pórul járt. A kutya-bőrös oklevél után ásitozók inindeu alkalmat felhasznál­nak, hogy magukat a kitüntetésre érde­messé tegyék. Megtörtént azonban egy Duna melletti házban, vagyis jobban mondva vá­rosban, hogy egy jótékonyczélu egylet el­nöksége előtt elzárkózott a ház úrnője, ne­hogy magát megerőltesse. A „tabáui“ előnév után ásító férj ezt megtudja, azou- ual mozgásba hozza a ház népeit, megtu­dandó, hogy az adott összegek hírlapitag nyugtáztatnak-e ? N e m ! ! ! Tehát ezt tudva két frt. 17 krt becsomagol, és elküldi az elnöknőhöz ; többet nem adhat, mert . . . Csakhamar megtudja azonban, hogy az adott összeg hirlapilag lesz nyugtatva. Rohaiaz elnöknőhöz, — zárt ajtókra talál; fut az alelnöknőhöz, — zárt ajtókra talál. Mit te­gyen ? Levelet ir az illetőknek, hogy téve­dés történt; mert nem 2 frt. 17 krt, akart adni, hanem 217 frtot ; visszaküldik a té­vesen küldött összeget, s ő nyomban küld helyette 2 drb. százast, és 17 drb. forintost. Az emberek azonban kegyetlenek. Az adott nagy összeget nem nyomatták ki ; s így lefőzetett a ini leendő nemesüuk. A dolog­ban az jó, hogy igaz; az pedig rósz, hogy „nem“ nálunk történt. — Az orsz. nöipar-kiállítás érdeké­ben is folynak a munkálatok — s az e czélból alakult bizottság már is jelentékeny számú gyönyörű kézi munkát kapott kiállí­tás végett. Dr. Rösslerné vezetése alatt vá- rosuuk bájos hölgyei, közösen is dolgoztak egy díszes oltárteritőn, mely rém élj ült a ki- állitásou is oly egyhangú dicséretet fog aratni, mint itthon. A bejelentett tárgyak száma meghaladja a 40-et s ezek mint a végrehajtó bizottság kívánja — alkalmasint a városház egyik termében, néhány napra közszemlére fognak kitétetni. — Egyúttal fölkéri a bizottság a kiállítani szándékozó­kat, hogy munkáikat sürgősen jutassák ke­zeihez. Tárgyak elfogadtatnak a polgármes­teri hivatal és Rudolf Mihályné úrnő által. — Hatschek Miksa, a városunkban is annyiszor megfordult látszerész, folyó hó 10-én tartja esküvőjét Bécsbou Goldfin­ger Eruesztina kisasszonnyal. Meghí­vását szerencseki váuatuukkal viszonozzuk és igen örülünk, hogy a derék látszerész levelezéseit továbbra is magyar nyelven folytatja — Vigyázatlanságból a lefolyt héten öt áldozat találta halálát a Dunában. Ná­lunk igen kevés felügyelettel vannak arra, hogy a szabad fürdés csak kijelölt helyen engedélyeztessék. Egy rendőr ugyan sokat ez irkái a Duna partján, de azért a horgá­szó, s a talpakon futkosó fiuk zavartalanul folytathatják végzetessé válható játékukat. Gyors és szigorú intézkedést kérünk me­gyei és városi rendőrségünktől, hogy egyet­értő felügyelet mellett elhárítsák a nagyobb szerencsétlenségeket, ügy is elég felkiáltó figyelmeztetés maga az a szomorú hír, hogy alig néhány nap alatt öt halottunkat ve­tette partra a Duna. — Követendő példa. Mimra János szeut-györgymezei kovács mester két fiát egymás után való két napon ragadta el a halál; A szegéuy ember keservét nagyban enyhítette Krotky kanonok úr jószívűség e, ki á két halottat szép beszéddel eltemetve, fáradozásait a hálán kívül semmivel sem engedte jutalmazni; Nem szorul magaszta- lásra. — Veszélyes csípés. Tegnap délután a helybeli tartalékezred egyik tizedese a temetőkert egyik árnyas helyén pihente ki az execirozás fáradalmait. Alvás közben azonban valami veszélyes rovar olyau szú­rást mért a szegény baka halántékára, hogy az elmérgesedett seb nagyobb veszélyt he­lyez kilátásba. A képződött daganat vagy két ököl nagyságú s kíváncsian várjuk mi lesz a gyógykezelés eredménye. UJTÁS. titotta a héber nyelvet. Negyedik Henrik pórruiiábft öltözött, hogy szép (Gabriellejé- hez juthasson. Tizennegyedik Lajos á leg­büszkébb király La Valliere lábai előtt bá­bái szolgálatokat végzett. Tizenötödik Lajos kávét főzött Dubarry asszonynak. Holofernes egy asszony miatt vesztette el fejét. Talán Holofernes barátunktól tanulhatnánk leg­többet. De nlál’ abban bizonyos vagyok* hogy mikor a hévmérő közel áll a negyven fok felé, akkor százezer világtörténeti ha­sonlat se lesz képes bennünket Leaudertól Holofernesig minden badarságtól niegmeu- teni. Önnek mondom azt asszonyom, inert nemrég azt panaszkodta, hogy szörnyű hi­deg a mostani fiatalság. Kísérje figyelem­mel a hévmérő emelkedését s érdeklődjék a pikáns kalandok csacskaságai iránt; * a * Benne vagyunk a legszellemteleüebb saisouban. Mindenki fürdőre készül. Ki Szli- ácsra, ki Franzensbadba, ki Gleicheubergbe. ki Lindewiesebe. A milyen a pátiens. Érik az ugorka. Üres a világ. Mindenki hüsölni menekül. Ebben az unalmas világ­ban, nekünk jóképű kisvárosiaknak, a kik nem mehetünk fíirdőzni, mert nagyon is egészségesek vagyunk s a kik nem mehetünk nyaralni, mert hiszen csupamerő hűs lomb meg hűvös Duna között lakunk, keresnünk kell a nyári élvezetekből valamit. Mert az most divat. Tehát visszavonulunk egymástól, el- rekeszediink a világtól, nem törődünk Eu­rópa történetével, nem érdeklődünk semmi iránt, nem indokoljuk unalmunkat, nem fize­tünk nem epedíink erdei kirándulások után. Szóval nyaralunk. A casinóban ingrevetkőzve űzzük a szemérmes pagátot, a kávéházakban kimerülve merengünk a lifis sörre, a leg­szellemtelenebb emberekkel nyájasan cseve­günk, minden ideálunkat cserben hagyjuk, semmit se csinálunk, csak nyaraluuk. Kis- városiasán nyaralunk. Sok ebben a kétségbeejtő saisouban a zöldség. * * * Igen hasznos szert tudok ajánlani a legyek ellen. Hiszen most az is saisonszerü. De nagyon tartok tőle, hogy ezélzásnak fog­ják tekinteni mindazok, a kik különben is szeretnek lépremenui. Például bizonyos kép­viselőjelölt resiguált tábornokai. * * * Biró k G y ő z i. Meginfcerwievoltam Pór Antalt. 0 nagysága igen kedélyesen fo­gadott s kijelentette, hogy soha nagyobb hőstettet nem követett el még senkisem. A legbiztosabb diadal elől férfiason visszavo­nulni, nem közönséges jellemek dolga. Meg­csókoltam Pór Antal sugárzó homlokát. Becsületszavamra mondom. * * * Leander minden éjjel Hérájához úszott. Herakles szerelmében fonni tanult. Szent Jeromos egy szép asszony kedvére elsajá­Üóczi Ferencz a indít városi közgyű­léshez interpellál ót intézett a Lőriuczutca golgothni kövezete ügyében. Teljes meg­nyugtatásunkra kijelentették, hogy a kö­vezésre sZánt anyag még csak most kép­ződik. Ha a geológiái kérdés iránt biztos értesítést akarunk, akkor forduljunk olyau könyvhöz, mely részletesen kisüti, hány ezer esztendő szükséges a kövezetkő teljes kikép­ződéséhez. i^. eRoDÓ eBáti, Felelős szerkesztő: Di\ Körösy László; Nyilttér.*) *) E rovat alatt közlőttekért nem vál­lal felelőséget A szerit. Az életerős uj eszmék életet követel- nek, az uj emberek a hivatás okmányával szerepet sürgetnek. A véu tekintélyek pe­dig oda mondják nagy plilegiuával, hogy: még nem lehet, mi még itt vagyunk, mi még itt maradunk. Várjatok még egy ki­csit, majd ha nagyobbak lesztek. A fiatal óriások pedig nem várnak, hanem megüze­nik a háborút. És megkezdődik az a harcz, a mely addig tart, mig tökéletes diadallal nem végződik. A vén tábornokokat a fiatal közkato­nák könnyen megverik. De hát mindig úgy volt, s mindig is úgy lesz, hogy a fiatal óriások erős har- ezot harczolnak a véu tekintélyekkel lelke­sítő hivatás és uj eszmék csábítására, paran­csára s diadalmára. * * * De megeshetik, hogy a mi harezuuk egy kicsit elnyúlik. A vén tekintélyek mindenféle ravasz békekötéshez, mindenféle alattomos fegyver- szünethez értenek s mig csontos és száraz kezüket nyújtják, addig nem is akarnak másért barátságot kötni, csak hogy raarasz- szuk egy kicsit a harezot. Mi pedig még nem értünk a kipróbált ravaszság művészetéhez, el hagyunk egy-egy várat, aláírjuk a békét s mire újból har- czolui akarnánk, akkor már azt veszsziik észre, hogy egy újabb nemzedék ellenünk fordul. Mi lettüuk az ütni valók. A ravasz generálisok megkapják már­vány érdemjelüket oda künn a temetőben. A rajongó lelkesedést! ujonczokból mogorva vén közemberek lesznek. Néhány tiszteletreméltó redő a homlo­kon, kihamvadt szív s megvénhedt lélek marad a múltból. Megvénülünk. Vigyázzunk a vén tekintélyek ravasz taktikáira. Az ő higgadtságuk s tapasztalásuk csak azért van, hogy mint a vén pókok an­nál fogósabb hálót készítsenek számunkra. * * * Vau a véu tekintélyekben egy kis ön­hittség. Azt hiszik, hogy ők csinálták a törté­netet. pedig a történetben talán csak sta- tisták lesznek. Azt hiszik, hogy egyenesen nekik köszönhetjük a jólét minden áldását a tudomány minden világosságát. Nekik semmi közük sincs a jövőhez. Nem ismerik azt a vakmerő gyereket az ő gyermeküknek. Nekik csak egy szelid kis baekffsch hajadonlányuk vau: a jelen. Fele­ségük pedig a múlt, remény és fogak nélkül. A vén tekintélyeknek egy kis hízelgés, valami hamiskás bók nagyon jól esik. Hi­szen meg vannak győződve róla, hogy óriások voltak. Még most is ők hordják a világot. Epén azért féltik képzelt nagyságukat, és még élőtökben szeretnek gondoskodni olyan utódokról, a kik eltörpülnek előttük. Az ellentétek emelik. De a tehetségtől irtóznak. Epeu azért nem is pihennek, mig va­lahogy ki nem fárasztják vagy a vénség művészetével valami útvesztőbe uem me­nesztik. Mert a véu tekintélyek borzadnak at­tól a gondolattól, hogy az ő utóduk na­gyobb lesz egy fejjel, és akkor sírjukon seuki se arauyoztatja meg újra a márvány dicsőítő epitaphiumát, * * * Soha sem félünk attól, a ki csak fenye­getni szokott. Mert a ki ártani akar, az uem fenyeget. Jól tudják Ők, hogy miuő született el­lenségeik vagyunk. Épen azért keresik a fél­százados tapasztalások könyvében azokat a fekete lapokat, a hová az ártás sötét mű­vészetének mesteri paragraphüsai vannak beleírva. Ezek közül azután ránk olvasnak né­hányat, de uem fenyegetnek. A véu tekin­télyek helyzetükben sokat elkövetnek elle­nünk, mi csak vérünk kifakadásával vála­szolhatunk. Az ő érdemüket szentesítette a múlt, a mienk még a jövő talajában alig hogy csirábau van. Szégyenlenék a kudarezot s gyakran fölveszik azt a fegyvert, a mely- lyel mi nem tudunk sérteni. Óvakodjunk tehát a vén tekintélyek ár- tásától, így is csak hevesebb lesz a harcz ők megóvásodnak előttünk mint ellenségek* * * * (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom