Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 55. szám
Esztergom, III. évfolyam. ______________________________55. szám.________===_______ Vasárnap 1881. juiius 10-én. V V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre.......................................................6 hd. — fél évre.............................................................3 „ é vnegyedre..............................................1 . ;>() E gyes szám: 6 kr. IrrAz elölizelési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézendiík. Megjelenik ; Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. lie fen kint kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, ;i szerkesztőséghez, vasárnap és csütörtökön. J^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM AI Á, intéz end ők. Nyiltlór petit, soronként. 20 kr. Kéziratokat néni adunk vissza. Zsibbadt élet. Színészeink eltávoztak. Csalódást és keserű tapasztalatokat vittek magukkal. Harmadizben járt nálunk a győri társulat s még- egyszer sem talált városunkban olyan közönyre, .mint ez utolsó látogatásánál. Hol keresendő ennek a természetellenes tünetnek az oka, mi ennek az ■állapotnak a megfejtése? Mondják, liogy a kortesvilág vonta el közönségünket a színháztól, mondják, hogy a színházi épület (?) alkalmatlansága, meg a rekkentő hőség tettek kínossá a színházba járást, beszélnek rósz anyagi viszonyokról, sőt még a Lőrinez-utcza kövezetét is fölhasználják mentő argumentumnak, —csak nem akarnak elismerni egyet, és ez az a véghetetlen közöny, a mely mindig jobban és jobban belevágja magát a mi társadalmunk törzsébe. Nincsen társadalmi életünk, nincsen társadalmunk. Semmiiránt sincs érdeklődésünk, semmi iránt sincs lelkesedésünk. A mi társadalmunknak nincsenek hivatott vezetői és nincsenek lelkes közkatonái. Ha itt-ott történik is valami, annak okvetlenül kívülről kell jönnie, [mert a saját erőnkből, a saját tevékenységünkből bizony legfeljebb csak »elaludnánk. Mindenki emlékezhetik milyen hajtással volt városunkra az Írók és műrészek tavali látogatása, s a kereskedő »egyesület hozzánk rándulása. Milyen mj vér, milyen uj élet pezsdült föl sereinkben. Éreztük hogy számítunk, és jéreztük, hegy számba vesznek. Csakhogy ez az önérzet az idén szégyenérzetté sülyedt. Érezzük, hogy a vidék legelső Színtársulatainak egyikét csak egy hónapra sem tudtunk becsülettel föntartani, érezzük, hogy társadalmunk hivatott vezetői rokkantak gyanánt vonulnak vissza szűk családi körük menedékházába és érezzük, hogy a holt ivad városunkban nemcsak a forró nyári hónapokra szorítkozik, hanem tizenkét hónapig tart. Elszomorító képet nyújtana, ha valaki a mi társadalmi életünk történetét megírná. Ezcrnyolczszáznyolczvancgyre legfeljebb csak ugyanannyi pontra kellene szorítkoznia. Semmi életjel, semmi tevékenység, semmi nemesebb ügybuzgalom. Társulataink, egyesületeink, mintha összebeszéltek volna, tétlenül hallgatnak és ha már meg is szálja egyikot- másikat olykor-olykor a nemesebb ösztön, ott áll előtte ijesztő rémként a közönség dermesztő közönye. A mi társulataink kórlelketleii végsorsa csak a tönk és a bukás. S hasonló sorsra jut minden életrevaló törekvés; minden nemesebb lelkesedés. Annyit elmondottak már a mi társadalmunk bajairól és hibáiról, hogy igazán fölösleges és eredménytelen munkának látszik újból és újból csak e kérdést feszegetni, de mi kötelességet vélünk teljesíteni, ha sziluetten rá mutatunk a tátongó sebre, a melyet mi mindnyájan érzünk s a mely csak m i n d n y áj un k k ö / r e m ű ködösével, segé- lyével gyógyítható. Városunk nemes hölgyeihez fordulunk tehát azzal a kéréssel, hogy használják fel e hatalmukban álló erőt a mostani állapotok megváltóz tatásár a,. Csak egy kis összetartással is ők volnának leginkább hivatva arra, hogy megadnák pangó társadalmunknak azt, a mire olyan szüksége volna, a leP kesedést, az érdeklődést, hogy végre egy kis más vért kapna, ez a zsibbadt élet. l. A. Vidéki pénzintézeteink. Valóban alig találhatunk a jelenlegi élénk pénzforgalom alatt érdeke- kesebb tárgyat a pénzpiacznál. Rendkívüli, mondhatni páratlan napjai lesznek a mostaniak a pénz történetében. A fényesek közt a legfényesebbek közé fognak sproztatni és évek múltán is, midőn az arany napok már rég elmúltak, a börze, a bankár-világ stb. a ■lelkesedés bizonyos nemével fogja ezeket emlékébe visszaidézni. A pénzpiaez tartós szilárdságában most a peszimista sem kételkedik. Azt mondják, hogy nagy a bizalom és a bizalom erőssé tesz. Hogy a pénzpiaez kedvező helyzete sok tekintetben függ a bizalomtól is. nem lehet elvitatnunk, dehogy ez lenne egyetlen rugója az uralkodó kedvező áiamlatnak bajos lenne elhinni, még akkor is, ha nem tudnék, hogy mily hatalmas erők egyesültek, ha egy mástól függetlenül is a jelenlegi helyzete fenntartására. Nagy, rendkívüli horderejű vállalatok közelednek a realizáláshoz, a realizáláshoz pénz szükséges és a vállalkozóknak gondoskod- niok kell, hogy a pénz könnyű heszer-1'^ zése végett a piacz helyzete kedvező legyen. Angolországban rég volt annyi vállalat keletkezőben, mint a idén, Francziaországban a különböző kisebb vállalatok mellett, a legkomolyabban hozzáláttak a Szaharai vasút tervének keresztülvitelére, Olaszország valutaügyének rendezése végett óriási kölcsönt kontrahál. • Szerbia vasutakat épit és nemzeti bankot alapit, Románi konvertálja adósságait és végre Ausztria-Magyar- országban annyi az uj nagy vállalat, hogy valamenyinek elősorolása hasábokat venne igénybe. Az elősorolt üzletek végrehajtására Europa legnevezetesebb pénzcsoportjai vállalkoztak. Ezek a „világ urai“ dirigálják most a pénzpiaczot és mig a realizálások ked- vezőleg be nem fejeztetnek, addig nincs mit tartani, a pénzpiaez helyzetének megingásától. A kérdés természetesen az, mikor következik be ezen határozatlan „addig?“ Tekintsük e kérdést nem nemzetközi, hanem specziális magyar, vagy ha úgy tetszik osztrák-magyar szempontból. Monarchiánkban a realizálandó legfontosabb üzlet a magyar 6°|0-os arany- járadék konvertálása, az elmondottak szerint tehát nálunk a pénzpiaez előreláthatólag kedvező marad o művelet végrehajtásáig. A műveletre nézve megtörténtek a leggondosabb előkészületek; nem áliAs „Esztergom és Vidéke" tfeeija. Atyám sírjánál. (1878. jul. 3.) Szent ez a föld... honfit takar, A ki egy népet vezérlett, — Kinek egy nép tett sírjára, Maradandó szép emléket; — Szép emléket szép erényért: Honszeretet az erényed, Emléked a nép hálája, Mely sírodba kísért, téged. Nem siratlak, — óh mert élsz Te És nein is leend halálod ; Nem szabad ez árva uéptíil, Néked soha sem megválnod; Nem siratlak, — bár előttem Csak e néma hantot látom. — Hisz’ tudom, liogy a Te lelked Diadalt von a halálon. Koszorút teszek sírodra . . . Nemzetiszíu a szalagja, — Óh ha e szalagra nézek Szivem a bú átnyilalja ; Szép hazám kétes jövője, Árvasága jut eszembe, És sírodra koszorúmat Könnyező szemmel teszem le. Klauzál Gábor. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Arra kérlek, hogy egy hosszú és mégis rövid éjszaka, alább megírandó, történetét légy szives, itt e vonal alatt átadni a uyomdafestékes halhatatlanságnak. Hiszen magad is tudod, hosz- szú volt ez az éjszaka mert erősen átnyúlt a hajnalba is, hej, de rövid volt azért az nekünk! Szeretném pedig megörökíteni emlékül az ott voltaknak, bosszantásul a nem megjelenteknek és . • . Es a közönségnek mi lesz ? fogod kérdeni, mert hát tudom, hogy azt akarod, hogy tárczáinban a közönségnek is legyen valami élvezhető. Nos, ne tarts semmitől, lesz benne az is. Még pedig pikáns. Hanem azért hölgyek is elolvashatják, ámbár olyas valami lesz, a mitől ha valóságban élvezik és nem csak a papíron, ők is ki szoktak pirulni. Azonkívül még azt is megígérem, — hogy ha levelemet közlöd, egy olyan hazafias mosolyával foglak megjutalmazni érte, mint a milyen hazafias mosolyokkal szok- tad honorálni az én közleményeimet. Előre látom már a mosolyt, mely ez ígért mosolyra végig fog vonulni arezodon azért hát jó reményben neki kezdek. De, hogy is kezdjem csak ? Hm! Tehát! — Ej volt, csönd és nyugalomnak éje, s a magas menny holdas csillagos. És ez ábrándra hívó nyári éjen kis bizalmas társaság gyűlt össze egyik városvégi vendégszerető lakban, A házigazda műtermében fogadott, s szives készséggel mutogatta és .magyarázta vendégeinek vázlatait, tanulmányait, készülőben lévő és befejezett festményeit. S az élethűen festett nrczképek hangulatteljes tájképek, s kivált egy most készülő ügyesen összeállított, csendélet láttára örömmel kellett elismernünk, hogy házigazdánk, noha naturalista e téren, s csak igen rövid idő óta fest, máris oly ügyesen kezeli az ecsetet, s annyi tehetség nyilatkozik müveiben, hogy a még szükséges tanulmányoknak, a melynek, alól még a legnagyobb tehetség sem vonhatja ki magát, megtétele után bizonyára a legszebb sikert fogja rövid idő múlva fölmutatni. A rövid hideg vacsora részletes leírásába nem akarok bocsátkozni, mert hiszen az maga sem tartott igényt a „vacsora“ névre. Lesz egy kis harapni való a bor mellé, csak ennyit jelzett a meghívás. Hanem azért az a szarvasgombás ludmájpás- tétom olyan volt, hogy Liicullus uram is örömmel látta volna a maga asztalán, és ha költő lett volna közöttünk, bizonyára megéuekli. Ne tessék nevetni kérem. —Ha lehet bordalt Írni, a. mi felett pedig még egy aestheticusnak se jutott eszébe megütközni, miért ne választhatná valaki dala tárgyául a ludmájpástétomot és szarvasgombát ? Ne mondják kérem, hogy az evés prózai valami. Igen is, prózai például a babfőzelék vagy marhasült, vagy más valami, a mit azért eszik az ember, hogy jóllakjék. Hanem a ludmájpástétoin nem csak testi, de szellemi élvezetet is nyújt. Tessék csak megnézni egy igazi született gour- mandót szemben az előtte lévő pástétommal. Az a szerelmes kéjteli pillantás, a mit reá vet, az a gyöngédség a mivel szájába veszi, az az élv, a mivel az egészet lassanként elkölti, s az a jólét, az az elégiilt- ség, a mi ezután egész valóján elömlilc ! — Kérdezzék meg, mit élvez ilyenkor ? Van-e a szerelemnek, dicsőségnek, hatalomnak az a kéje, a mit ez élvezetért elcserélne ? Ha pedig neki és nekem sem hisznek, olvassák el Brillat-Savariunek halhatatlan Physiologie du gout-ját, a mi ha versben volna megírva, egy-két 2. kötetes dicsóneket képezne az asztal gyönyöreiről ! Volt még egy kiváló jó tulajdonsága is ennek a vacsorának, a mi szintén megérdemli a felemlitést. Noha heten ültünk az asztalnál, a bor kitűnő, s a szép nem is képviselve volt, senki sem mondott to- asztot. Hihetetlen, de még is igaz, Csak úgy csendeseu koczintgattuuk.— Éljen a házigazda ! A jövő reményeire ! Fiametta ! Éljen Ö ! A mielőbbi kedves viszontlátásra ! stb. Hanem a legmagasabb élvezetet utoljára tartogatta a szeretetreméltó házigazda. Hozzáült czitherájához ! Hej ! Ha én most úgy tudnék irui, mint a hogy ő játszott ! A nyitott ablakon a friss éjjeli levegő ömlött be, virág illatot hozva szárnyain, mi félkörben, lei karszékben, ki divánou helyet foglaltunk, s mint a szirének éneke által megbűvöltek, némán elmerengve halhattuk az édesen fájó danákat. Egypár accord, s lelkünk ott járt a holdvilágnál a patak mellett, mely vígan csörögvo csókolgatja a part virágait, s játszik a bele hajló lombokkal, melyeknek suttogása a patak morajával, s a párját hivó
